A római katolicizmus megszegi mind a tíz parancsolatot | William Perkins

English: Roman Catholicism Violates All Ten Commandments

William Perkins (1558–1602)

befolyásos angol egyházi személyiség és Cambridge-i teológus,

a puritán mozgalom egyik legjelentősebb vezetője az anglikán egyházban, Erzsébet királynő uralkodása alatt.

William Perkins

Works IV, pp. 484-485.

A pápaság célja Krisztus országának lerombolása és törvényeinek megsemmisítése, amint az minden egyes parancsolat rövid áttekintéséből is kitűnik. Ezért az nem is tekinthető igaz vallásként.

Az első parancsolat arra tanít bennünket, hogy az igaz Istent tartsuk és tekintsük egyedüli Istenünkként. A Római Egyház azonban egynél több istent megalkotására tanít, és teremtményt akar elismertetni velünk istenként; mert az ő tanításaik szerint mindenkinek szentekhez kellene fohászkodnia, és mivel szívünk nekik való kiöntésével isteni tulajdonságot számítunk be nekik, ezzel istenné is tesszük őket. Az ő tanításuk a szenteknek érdemszerző hatalmat is tulajdonít, ami Isten tulajdonsága; mert senki más érdemeket nem szerezhet, hacsak nem Ő, maga aki az Isten. Krisztus emberi természete sem tudott volna érdemeket szerezni, hacsak nem kapcsolódott volna hozzá, az Istenséghez. Bizony, ők a kereszt fáját is istenné teszik, mert misekönyvükben napjainkban is „egyetlen reményünk” kifejezéssel illetik (és nem a keresztfán megfeszített Krisztust), magát a keresztet. Továbbá még bizony Szűz Máriát is, aki csak teremtmény, királynővé teszik a mennyben, hatalmat adván neki Krisztus fölött mindarra, hogy parancsoljon neki üdvösségre nézve; így teszik semmissé az első parancsolatot.

Semmivé teszik a második parancsolatot is, amikor azt tanítják, hogy a Szentháromságról képeket készíteni úgy lehet, ahogyan azok az Ó- és Újszövetségben is megjelennek: az Atyaáról mint aggastyánról, a Fiúról mint ahogy járt-kelt, és a Szentlélekről mint galambról – és ezekben imádják is azokat. Továbbá azt is tanítják, hogy az emberek szentek képmásait imádhatják, ami teljesen megtöri ezt a parancsolatot.

Megsértik a harmadik parancsolatot is azzal, amikor az Isten nevén kívül, a szentek nevére való esküvéstis tanítják. Megszegik a negyedik parancsolatot is amikor szentek ünnepnapjait az Úr szombatjával teszik egyenlővé, és azok ugyanolyan ünnepélyes módon válnak Istennek szentelhetővé, mint az Úr napja is, amivel az egyház lelkiismereti szabadságát is elveszik arra nézve, hogy a többi hat napot bárki hivatása szerinti becsületes munkára törvényesen felhasználhassa. Felfüggesztik az ötödiket akkor, amikor szabadságot és mentességet adnak papságuknak a polgári hatalomnak való alárendeltség alól, és akkor is, amikor felmentik az alattvalókat a törvényes fejedelmeik iránti engedelmességük és hűségük alól, a gyermekeket és szolgákat pedig szüleiknek és uraiknak való kellő segítségnyújtás, szolgálat és engedelmesség kötelességei alól. A hatodikat is meggyalázzák menedékházaikkal, amiket ők „szentélynek” is neveznek, mivel itt a gyilkosok a vallási tudatlanságuk fenntartásával élhetnek biztonságban, és e gyakorlatuk által sok egyszerű lelket gyilkolnak meg.

Megszegik a hetedik parancsolatot azáltal, hogy eltűrik a bordélyokat [bordélyházakat] és megengedik a vérfertőzést, mert az ő törvényük szerint egy nagybácsi számára törvényes dolog, ha feleségül veszi testvérétől vagy nővérétől származó unokahúgát, tehát negyedrendűség feltétele nélkül, ami természetellenes. A nyolcadikat pedig azzal érvénytelenítik, hogy a világon mindent eladnak, mennyet, poklot, földet, kegyelmet és az embert is megszabadítják a purgatóriumból, ami közönséges rablás és az elképzelhető legdurvább csalás és kuruzslás [csalás]. A kilencediket a Szentírás kánonjának meghamisításával vetik meg, mert azt teszik a kánon részévé, ami nem is Szentírás. Emellett még gyakorlati tanításukban a hazugságot is védik; mert amikor valaki egy papnak meggyónta bűneit, majd az elöljáró a meggyónt bűnök felől érdeklődik a papnál, ők megtanítják a papnak hogy feleljen: „Nem tudom” – vagyis (az ő szavaikkal), „megmondani neked”, ami szemenszedett hazugság. És míg ők ezt Krisztus szavainak értelmezése által védik, amikor így szólnak: „Az ítélet napjáról a Fiú sem tud semmit” (Mk 13,32) – vagyis (az ő szavaikkal), hogy másoknak elárulják azt -, ezzel csak megtévesztik az egyszerű embert egy olyan magyarázattal, amely egyáltalán nem is illik a helyzethez. Végül megszegik az utolsó parancsolatot is azáltal, hogy egy ember szíve jóváhagyása nélküli parázna kívánságát már nem is tartják bűnnek, holott Isten Igéjéből tudható, hogy a bennünk megfogant legelső gonosz indulatok igenis bűnösek.

Így a fentiek által is látható, hogy a pápaság vallása egy hamis vallás, mégha az egyszerű népi kultúrnákban viseli is a „régi vallás” hamis címét, ezért irtóznunk is kell attól, mint holmi közönséges istentelenségtől.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: William Perkins, Works IV, pp. 484-485.

https://purelypresbyterian.com/2021/01/04/roman-catholicism-violates-all-ten-commandments/