Zsoltározással Kapcsolatos Ellenvetések: „Új Ének”

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: Psalmody Objections Answered: “New Song”

Ellenvetés:

A Szentírás többször beszél “új ének” énekléséről (Zsoltárok 33:3; 40:3; 96:1; 98:1; 144:9; 149:1; Ézs 42:10). A négy lelkes állat és a 24 Vén “új éneket” énekelt (Jel 5:9), a Bárány 144 000 követője, akik győzelmet arattak a fenevad felett, szintén “új éneket” énekelt (Jel 14:3). Ezért mi is komponálhatunk (vagy kellene) új énekeket a nyilvános istentiszteletre.

Válasz:

Ez a cikk be fogja mutatni, hogy a fent hivatkozott szentírási szakaszok nem szolgálnak elégséges érvként a nyilvános istentiszteletre szánt, nem ihletett énekek komponálása mellett. Mint ilyen, az Exkluzív Zsoltározás bizonyítása az ihletett szentírási énekek álláspontjával szemben, nem tartozik ennek a cikknek a tárgykörébe. Röviden érintjük az istentiszteleti énekek komponálásának ajándékát, az “új ének” tartalmát és jelentését, valamint azt, hogy ez hogyan is érvényesül az Újszövetségben.

Az istentiszteleti énekek komponálásának ajándéka.

Először is, sokan félreértelmezik ezt a kifejezést, és az “ének” kifejezést “énekek“-re szépítik, és azt feltételezik, hogy az éneklés azt jelenti, hogy komponálni. Daniel Kok lelkipásztor helyesbítést ad:

“Minden hivatkozásban a parancs vagy a leírás az új ének (egyes szám), nem pedig az új énekek (többes szám). Ez annyiban tűnik jelentősnek, hogy az új énekek a megírandó énekek folyamatban lévő gyűjteményére utalnának, míg az új ének egy konkrét énekre utalna, amelynek sajátos elemei és követelményei vannak.

” Ezt támasztja alá az a parancs, amely ezeket a leírásokat kíséri. Az új éneket énekelni kell, nem pedig komponálni. Az új éneket tehát magának Istennek kell szolgáltatnia: vagyis egy olyan ihletett forrásnak, aki nem az énekes vagy énekesek, akiket Isten dicsőítésére hívtak volna el.” [1]

Ezért, ahogy Michael Bushell írja, az új ének éneklésére vonatkozó parancsok “éppúgy nem jelentenek számunkra felhatalmazást arra, hogy nem ihletett istentiszteleti énekeket produkáljunk, mint ahogyan az ószövetségi szentek számára sem jelentettek“. [2] Matthew Poole a Zsoltárok 33:3 kapcsán megjegyzi, hogy ha az új ének alatt újonnan írt énekeket értettek volna, akkor ahhoz az „énekek komponálásának lelki ajándékára” lenne szükség, amellyel nem minden igaz ember rendelkezik, és hogy nem volt szükség új énekek komponálására, amikor “Dávid és más szent próféták által oly sok ének készült Isten egyházának és népének használatára”. Poole számára az új ének nem jelent új tartalmat. Ugyanígy John Cotton is felismerte, hogy az istentiszteleti énekeknek a Szentlélek által ihletettnek kell lenniük:

“Dávid felszólítása, hogy énekeljünk új éneket, az Ószövetségben rájuk is vonatkozott, és ránk is az Újszövetségben. Mégis új alkalmakkor Dávid régi énekeit énekelték, mégpedig elfogadással (2Krón 5:13; 20:21; Ezsdrás 3:11).

“Aszáf, Hémán és Ethán a prófétálás Lelkének tévedhetetlen mértékével felruházott férfiak voltak, amikor azokat a zsoltárokat írták [komponálták], amelyeket Izrael egyháza tőlük kapott. Adjatok nekünk hasonló embereket, hasonló ajándékokkal, és mi is megkapjuk az ő zsoltáraikat, ahogyan Izrael egyháza is megkapta azokat.” [3]

A Westminsteri istenfélő John Lightfoot a Zsoltár elégséges voltára hivatkozik, és rámutat arra, hogy Isten több istentiszteleti éneket is kijelölhetett volna, amit az egyház használatára írjanak, ha szükség lett volna rá, de még a mi Urunk is megelégedett velük:

“Itt [Mt 26,30] Dávid Ura Dávid zsoltárait énekli… Aki Dávidnak a Lelket adta, hogy komponáljon, azt énekli, amit ő komponált. A béke és rend minden áldott adója, maga is indíthatta volna, minden tanítványt ihlethetett volna, hogy Dávid legyen, de aláveti magát a rendnek, amelyet Isten rendelt, Dávid zsoltárait énekli, és az egyház békéjét ajánlja, és ugyanazt az utat járja be, amit az egész egyház… Ha helyesen akartok énekelni, énekeljétek Dávid zsoltárait, de tegyétek a sajátotokká. Legyen a higgadtság készsége az övé, az áhítat élete a tiéd“. [4]

Valójában nincs példa vagy parancs arra, hogy a saját, ember által komponált énekeinket Isten elé vigyük istentiszteletként, mint ahogy arra sincs példa vagy parancs, hogy a saját szavainkat használjuk a prédikációkban (Neh 8:8; Mt 28:19-20; Lk 24:47; 2Tim 4:2) és az imában (Mt 6:9; Fil 4:6; 1Tim 2:1-2; 1Jn 5:14). A Szentírás mintája szerint az istentiszteleti énekeket mindig a Szentlélek ihletésére komponálták, akár átmeneti és különleges alkalmakra, akár a nyilvános és magán-istentiszteleten való állandó használatra.

Milyen énekre utal?

Kálvin a 149. zsoltár 1. verséhez megjegyzi, hogy az emberi tollforgató “új éneknek nevezi ezt”. Ennek megfelelően az egész Zsoltárok könyvében az “új ének” kifejezés bevezetésként az ének elejére kerül, jelezve, hogy maga a zsoltár az “új ének” tartalma. A Zsoltárok 144:9 az egyetlen kivétel, ahol a kifejezés a közepe felé van, így írja Kok lelkész:

“Dávid azt mondja: “Új éneket éneklek neked“. Ez persze nem feltétlenül zárja ki, hogy mások is csatlakozzanak, de a szövegkörnyezet azt jelzi, hogy az előző kijelentés személyes: “Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.” (10. v.). Mindenesetre itt nincs parancs arra, hogy új éneket kell komponálni. Dávid a Lélek sugallatára a zeneszerző; mi vagyunk a kórus.

“Ezt világosan látjuk a Zsoltárok 40:3-ban, ahol ez áll: “új éneket adott a szájamba“. Ebben a versben Dávid, aki “Izráel dalainak kedvencze” volt (2Sám 23:1), elismeri, hogy az új éneket Istentől kapta. Ez nem is utalhatna világosabban a Szentlélek ihletésére”. [5]

Új” a minőségben, nem a tartalmában.

A 96. zsoltárt “új ének“-nek nevezik, de a tartalma nem volt újszerű a megírása idején. Ez a Dávid és Aszáf által írt zsoltár ihletett átirata, amelyet az 1Krónikák 16:8-36-ban jegyeztek fel, de általánosabb és örökké tartó használatra igazítva, mint az a közvetlen kontextus, amelyből eredetileg íródott. Így zárul Kálvin e vershez írt kommentárjának lábjegyzete:

“Következésképpen, szigorúan véve, ez nem egy “újének. De “újnak” nevezhető, mivel új célhoz igazították – mivel a zsidóknak adott új kegyelmek ünneplésére készült, és arra, hogy ráirányítsa az elmét a Messiás eljövetelének dicsőséges korszakára és az ő országának megalapítására, amelyet valószínűleg általánosabb várakozás övezte a választott nép körében abban az időszakban, amikor a templomot újjáépítették, mint amikor a ládát Obed-Edóm házából a Sion hegyére vitték. Megfigyelhető, hogy az első versszak nem szerepel az eredeti versben, ahogyan az a Krónikák könyvében fel van jegyezve, hanem úgy tűnik, hogy az új alkalomra adták hozzá, amihez ezt a rövidebb zsoltárt átvették.”

A Szentírás gyakran utal “új énekre” ugyanabban az értelemben, mint ahogyan “új parancsolatra” (János 13:34), “új szövetségre” (2Kor 3:6-7; Zsid 8:8), “új teremtésre” (2Kor 5:17), “új emberre” (Ef 2:15) és “új égre és földre” (2Péter 3:13) is. Vagyis ezek a dolgok nem teljesen újszerű teremtések, inkább frissek vagy újak minőségükben, erényükben, hatékonyságukban vagy céljukban. John Cotton ezt így magyarázta:

“Nincs olyan helyzet és állapot, amely Isten egyházát és népét valaha is érte, vagy érheti, hacsak a Szentlélek nem látta előre, merthogy előre látta, és eképpen gondoskodott és rögzített hozzá illő Szentírás-Zsoltárokat is. És mivel ezeket a zsoltárokat Isten népének új alkalmaihoz és új körülményeihez megfelelően választották ki, és új szívvel és megújult szeretettel éneklik, mindig új énekekként fognak találtatni. Az örök igazság és kegyelem szavai mindig régiek (ahogy az evangélium is örök evangélium) és mindig újak is egyben; ahogy a szeretet parancsa is új parancsolat egyben régi [3Móz 19,18; Jn 13,34; 2Jn 1,5] is. Az új teremtmény számára pedig minden újjá lett (2Kor 5,17-18). A mindennapi kegyelmek új kegyelmek számára (Jer. Sir. 3:23). A megalázkodási kötelességek, amelyek az egyházban régi gyakorlat volt, az ő számára oyan, mint az új bor [Zsoltárok 4:7]. De a régi és testi szív számára, amely a természet hiábavalóságának és romlottságának állapotában él, nincs semmi új, nincs új dolog a nap alatt (Préd 1,9).” [6]

Amikor új éneket énekelünk, ugyanazt a tartalmat énekeljük megújult jelentőséggel. A 4. században Caesareai Bazil megértette ezt, amikor ezt írta:

Énekeljetek az Úrnak új éneket.” Vagyis ne a betű régiségében, hanem a lélek újszerűségében szolgáljatok Istennek. Aki a törvényt testi értelemben kapja, de lelkileg érti, az énekli az új éneket. Ami a szövetségből régivé válik, az eltávozik, de az Úr tanításának új és megújító éneke lett átadva nekünk. [7]

Matthew Poole a Jelenések 14:3 kapcsán így kommentálja a Szentírásban használt “új ének” szándékolt értelmét: “És az egész Szentíráson keresztül általában az új ének olyan éneket jelent, amely Istent dicsőíti valamilyen tőle kapott új jótéteményért”. Poole a Zsoltárok 33:3 kapcsán is megjegyzi: “Tehát ezt az éneket itt újnak nevezik, nem annyira a dolog, mint inkább az éneklés miatt; mert újólag vagy ismétlődő módon éneklik”.

Mindent összevetve, a Zsoltárokat az új kegyelmek fényében új módon kell énekelni (Jer. Sir. 3:22-23). Az “Énekeljetek új éneket” soha nem arra való felszólítás, hogy új éneket komponáljunk, hanem arra, hogy énekeljük éppen azt a zsoltárt, amelyben ez a kifejezés szerepel, a szabadító történelem, valamint Isten áldásaival és megpróbáltatásaival kapcsolatos személyes és közösségi tapasztalataink fényében. Az Újszövetségben az egész zsoltár újjá lett az egyház számára, most, hogy Krisztus beteljesedett és teljesebben előrevetített művének fényében énekeljük (Lukács 24:44-45). Douglas Comin írja:

“Mennyire új énekként hangozhattak a 2. vagy a 22., a 45., a 110. vagy a 118. zsoltár szavai azok számára, akik megszokták, hogy a feltáratlan valóságok árnyékában énekeljék őket!”. Az evangélium világosságának hatása Izrael kegyelme által megváltott maradékára az volt, hogy “mintegy új éneket” énekeltek az Úrnak – nem “új” a lényeg vagy a tartalom tekintetében, hanem “új” a jelentés gazdagságában és az emberek Istenének és Megváltójának dicsőségének teljességében! Ebben a fényben nézve a megváltottak éneke, amely “mintegy új ének” volt, és amelyet csak ők tanulhattak meg [Jel 14:3], megmutatja nekünk azt a csodálatos módot, ahogyan a Zsoltárok Krisztus megváltásának teljes fényében jelentéssel elevenednek meg azok számára, akiknek a szeme megnyílt, hogy meglássák a Jézusról szóló bizonyságtételüket”. [8]

Az Újszövetség Zsoltárkönyve.

És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek.” (Jel 21:5). “És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét”. (Zsoltárok 40:4). “A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.”. (Ézs 42:9-10).

“Az Ézsaiás 42:10-ben a próféta az új ének gondolatát a Zsoltárok könyvéból kölcsönzi, és egy új népre alkalmazza “a földnek határairól“, vagyis a pogányokra (vö. 6. v., ahol Izrael világosság lesz a pogányok számára). Ez vagy azt jelentheti, hogy a pogányok bevonásával új énekeket kell írni, hogy az “új ember” (Ef 2,15) megteremtését ünnepeljék, vagy pedig a “régi” énekek új értelmet nyernek azáltal, hogy a pogány megtérők éneklik őket. Úgy tűnik, ez utóbbi a helyzet, mivel a 96. zsoltárban a zsoltáros az 1. versben arról beszél, hogy új éneket énekel az Úrnak, majd felszólítja a nemzeteket (7. és azt követő versek), hogy csatlakozzanak hozzá Isten dicséretében.

“Valójában a Zsoltárok éneklése (mint kanonikus könyv) jobban illik az újszövetségi egyházhoz, mint valaha is a régihez. A zsoltárok előrevetítik azt a napot, amikor Jáfet Sém sátraiban fog lakni [1Mózes 9:27]. [9] Így Izrael hitének nyelve a pogányokra alkalmazva “új ének“-ké válik, azaz új értelművé anélkül, hogy újonnan íródott volna. Valójában lehetetlen, hogy az ‘új ének’ csak egy új helyzetre vonatkozhatna (azaz az énekek megírásának szükségességére, amint a pogányok Izráelbe beolvadnak), mivel Izráelnek már a pogányok befogadása előtt megparancsolta, hogy új éneket énekeljen.

A Jelenések könyvében (5:9 és 14:3) egy “új éneket” énekelnek a Mennyei Királyságban, ahol a szentek “hozzájárulnak” a könyv prófétai teljességéhez. Ez nem új ének abban a tekintetben, hogy valaki egy adott alkalomra írta (mint egy nem ihletett ének). Helyesen jegyezte meg tehát G. I. Williamson: “Megtanulni egy új éneket, amelyet az Úr tanított, nagyon különbözik attól, hogy saját magunk írjunk egy újat” (The Singing of Psalms in the Worship of God). Továbbá a Jelenések 14:3-ban szereplő éneket nem is lehet megtanulni, csakis Isten megváltottainak. Az a tény, hogy a gyülekezet idelent egy vegyes sokaságból áll megerősíti azt, hogy ez az ének nem lehet példa új kompozíciókra a militáns egyházban, mivel nem vagyunk mindannyian megváltottak itt és most. [10]

[1] Daniel Kok, Psalmody and a “New Song”.

[2] Michael Bushell, Songs of Zion: The Biblical Basis For Exclusive Psalmody 4th edition, pp. 236-238.

[3] John Cotton, Singing of Psalms a Gospel Ordinance (1647), pp. 25-27.

[4] John Lightfoot, Works, vol. vii, 1 Cor. 14:26: “Everyone hath a psalm,” pp. 40 & 43. Cf. Pastor Matthew Winzer’s critical examination of Nick Needham’s misrepresentation of this quotation in Westminster and Worship Examined: A Review of Nick Needham’s essay on the Westminster Confession of Faith’s teaching concerning the regulative principle, the singing of psalms, and the use of musical instruments in the public worship of God, Confessional Presbyterian Journal 4 (2008), pp. 263-264.

[5] Kok, ibid.

[6] Cotton, ibid.

[7] Basil of Caesarea (330-379), Homily on Psalm 33; Patrologia Graeca 29:325C-328B.

[8] Douglas Comin, Worship from Genesis to Revelation, p. 603.

[9] J.G. Vos, Ashamed of the Tents of Shem? The Semitic Roots of Christian Worship.

[10] Kok, ibid.

Források

Purely Presbyterian Perspective: Psalmody Objections Answered: “New Song”

https://purelypresbyterian.com/2017/03/23/psalmody-objections-answered-new-song/