Zsoltározással Kapcsolatos Ellenvetések: „Új Ének”

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: Psalmody Objections Answered: “New Song”

Ellenvetés:

A Szentírás többször beszél “új ének” énekléséről (Zsoltárok 33:3; 40:3; 96:1; 98:1; 144:9; 149:1; Ézs 42:10). A négy lelkes állat és a 24 Vén “új éneket” énekelt (Jel 5:9), a Bárány 144 000 követője, akik a fenevad felett győzelmet aratott szintén “új éneket” énekelt (Jel 14:3). Ezért mi is komponálhatunk (vagy kellene komponálnunk) új énekeket nyilvános istentiszteleti használatra.

Válasz:

Ez a cikk azt fogja bemutatni, hogy a fent megjelölt szentírási szakaszok nem szolgálnak elégséges indokként a nyilvános istentiszteletre szánt, nem ihletett énekek komponálása mellett. Az exkluzív zsoltározásnak, mint gyakorlatának a más ihletett szentírási énekek álláspontjával szembeni megvédése nem tartozik cikkünk jelen tárgykörébe. Röviden érintjük az istentiszteleti énekek komponálásának ajándékát, az “új ének” tartalmát és jelentését, valamint azt, hogy ez hogyan is alkalmazható az Újszövetségben.

Az Istentiszteleti énekkomponálás ajándéka.

Először is, sokan félremagyarázzák a kifejezést, mert az “ének” kifejezést “énekek“-re módosítják és azt feltételezik, hogy az éneklés komponálást is jelent. Daniel Kok lelkipásztor azonban némi helyesbítéssel él:

“Minden hivatkozásban a parancs vagy megnevezés az új ének (egyes számban) szó, nem pedig új énekek (többes számban). Ez annyiban tűnik jelentőségteljesnek, hogy az új énekek kifejezés egy megírásra váró énekcsokor folyamatos elkészítés alatt lévő gyűjteményére utalna, viszont az új ének kifejezés egy konkrét énekre utal, amelynek sajátos elemei és követelményei vannak.

“Ezt támasztja alá az a parancs is, amely ezeket a leírásokat kíséri. Az új éneket énekelni kell, nem pedig komponálni. Az új éneket tehát magának Istennek kell szolgáltatnia: vagyis egy olyan ihletett forrásnak, aki nem olyan énekes vagy énekesek, akiket Isten dicsőítésére hívtak volna el.” [1]

Ezért, ahogy Michael Bushell is írja, az új ének éneklésére vonatkozó parancsok “éppúgy nem jelentenek számunkra felhatalmazást arra nézve, hogy nem ihletett istentiszteleti énekeket produkáljunk, mint ahogyan az ószövetségi szentek számára sem jelentettek“. [2] Matthew Poole a Zsoltárok 33:3 kapcsán megjegyzi, hogy ha az új ének alatt újonnan írt énekeket értettek volna, akkor ahhoz az „énekek megkomponálásának lelki ajándékára” lett volna szükség, amellyel nem minden igaz ember rendelkezik, valamint nem is volt szükség új énekek komponálására, hiszen “Dávid és más szent próféták által oly sok ének készült Isten egyháza és népe használatára”. Poole számára az új ének nem jelent új tartalmat. Ugyanígy John Cotton is felismerte, hogy az istentiszteleti énekeknek a Szentlélek által ihletettnek kell lenniük:

“Dávid azon felszólítása, hogy énekeljünk új éneket, az Ószövetségben élő népre is vonatkozott, ahogyan ránk is az Újszövetségben. Mégis Dávid régi énekeit énekelték ezeken az új alkalmakon, mégpedig azoknak elfogadásával (2Krón 5:13; 20:21; Ezsdrás 3:11).

“Aszáf, Hémán és Ethán a prófétálás Lelkének tévedhetetlen mértékével felruházott férfiak voltak, amikor azokat a zsoltárokat készítették [komponálták], amiket Izrael egyháza tőlük kapott. Adjatok nekünk hozzájuk hasonló embereket hasonló ajándékokkal, és mi is megkapjuk az ő zsoltáraikat, ahogyan Izrael egyháza is megkapta azokat.” [3]

A Westminsteri istenfélő John Lightfoot a Zsoltárok elégséges voltára hivatkozik és rámutat arra, hogy Isten még több istentiszteleti éneket is megírathatott volna gyülekezeti használatra, ha erre szükség lett volna, de még a mi Urunk is megelégedett ennyivel:

“Itt [Mt 26,30] Dávid Ura Dávid zsoltárait énekli… Aki Dávidnak a Lelket adta énekek komponálására, azt énekli amit ő komponált. A béke és rend minden áldásának szétosztója, magát is arra serkenthette volna, minden tanítványát serkenthette volna arra, hogy egy Dávid legyen, mégis aláveti magát annak a rendnek amit Isten szabott ki, mégis Dávid zsoltárait énekli, és az egyházi békességet ajánlja, valamint ugyanazt az utat is járja be amit egész egyháza… Ha megfelelő módon akartok énekelni, Dávid zsoltárait énekeljétek, de tegyétek magatokévá azokat. Legyen a komponálásnak készsége az övé, az áhitatos lelkű élet pedig a tied“. [4]

Valójában nincs rá példa vagy parancs, hogy saját, ember által komponált énekeinket Isten elé vihetnénk istentiszteleti elem formájában, mint ahogy arra sincs példa vagy parancs, hogy saját szavainkat használjuk egy prédikációban (Neh 8:8; Mt 28:19-20; Lk 24:47; 2Tim 4:2) és az imádságban (Mt 6:9; Fil 4:6; 1Tim 2:1-2; 1Jn 5:14). A Szentírás mintája szerint az istentiszteleti énekeket mindig a Szentlélek ihletésére komponálták, akár átmeneti vagy különleges alkalmakról, akár nyilvános vagy magán-istentiszteleti használatukról van szó.

Milyen énekre utal?

Kálvin a 149. zsoltár 1. verséhez megjegyzi, hogy az emberi tollforgató “új éneknek nevezi ezt”. Ennek megfelelően az egész Zsoltárok könyvében az “új ének” kifejezés bevezetésként az ének elejére kerül, jelezve, hogy az adott zsoltár az “új ének” tartalma. A Zsoltárok 144:9 az egyetlen kivétel, ahol a kifejezés a közepe körül található meg. Erről Kok tiszteletes a következőt írja:

“Dávid azt mondja: “Új éneket éneklek neked“. Ez persze nem feltétlenül zárja ki, hogy ebben mások is csatlakozzanak hozzá, de a szövegkörnyezet jelzi, hogy az előző kijelentés személyes: “Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.” (10. v.). Mindenesetre itt semmilyen parancs nincs arra, hogy új éneket kellene komponálnunk. Dávid a Lélek sugallatára a zeneszerző; mi meg a kórus vagyunk.

“Ezt világosan látjuk a Zsoltárok 40:3-ban, ahol ez áll: “új éneket adott a szájamba“. Ebben a versben Dávid, aki “Izráel dalainak kedvencze” volt (2Sám 23:1) elismeri, hogy az új éneket Istentől kapta. Ez nem is utalhatna világosabban a Szentlélek általi ihletettségre”. [5]

Újminőségére, nem pedig tartalmára nézve.

A 96. zsoltárt “új ének“-nek nevezik, de a tartalma nem volt újszerű a megírása idején. Ez a Dávid és Aszáf által írt zsoltár ihletett átirata, amelyet az 1Krónikák 16:8-36-ban jegyeztek fel, de általánosabb és örökkévalóbb használathoz igazítva, mint az a konkrét eredeti kontextus, ami alapján készült. Így zárul Kálvinnak a vershez írt kommentárjának lábjegyzete:

“Következésképpen, szigorúan értelmezve ez nem egy “új” ének. De “újnak” nevezhető, mivel új célhoz igazították – mivel a zsidóknak adott új kegyelmek ünneplésére készült, és arra, hogy ráirányítsa az elmét a Messiás eljövetelének dicsőséges korszakára és az ő országának megalapítására, amelyet valószínűleg nagyobb mértékű várakozással öveztek az adott korban, a templom újjáépítése kori választott nép közösségében, mint amikor a ládát Obed-Edóm házából Sion hegyére vitték. Megfigyelhető, hogy az első versszak nem úgy szerepel az eredeti versben, ahogyan az a Krónikák könyvében fel van jegyezve, hanem úgy tűnik erre az új alkalomra adták hozzá, amire ez a rövidebb zsoltár is készült.”

A Szentírás gyakran utal “új énekre” ugyanolyan értelemben, mint ahogyan “új parancsolatra” (János 13:34), “új szövetségre” (2Kor 3:6-7; Zsid 8:8), “új teremtésre” (2Kor 5:17), “új emberre” (Ef 2:15) vagy “új égre és földre” (2Péter 3:13) is. Vagyis ezek a dolgok nem teljesen újszerű teremtések, inkább minőségükben frissek vagy újak, erényeikben, hatékonyságukban vagy céljukban. John Cotton ezt így magyarázza:

“Nincs olyan helyzet és állapot, amely Isten egyházát és népét valaha is érte, vagy érheti, de a Szentlélek ne látta volna előre, és mivel mindent előre látott, ezekhez illeszkedő szentírási zsoltárokról is gondoskodott és le is jegyezte azokat. És mivel ezek a zsoltárok Isten népének új alkalmaihoz és új körülményeihez megfelelően lettek kiválasztva, továbbá mivel azokat új szívvel és megújult szeretettel énekelték, mindig új éneknek fognak minősülni. Az örök igazság és kegyelem szavai mindig régiek (ahogy az evangélium is örök evangélium) és mindig újak is egyben; ahogy a szeretet parancsa is új parancsolat, de egyben régi [3Móz 19,18; Jn 13,34; 2Jn 1,5] is. Az új teremtmény számára pedig minden újjá lett (2Kor 5,17-18). A mindennapi kegyelmek új kegyelmek az ő számára (Jer. Sir. 3:23). A megalázkodási kötelességek, ami az egyházban régi gyakorlat volt, az ő számára olyan, mint az új bor [Zsoltárok 4:7]. De az ó- és testi szív számára, amely a természeti hiábavalóságok és romlottságnak állapotában él, nincsen semmi új, nincs új dolog a nap alatt (Préd 1,9).” [6]

Amikor új éneket énekelünk, ugyanazt a tartalmat énekeljük megújult jelentőséggel. A 4. században Cézáreai [Nagy] Bazil megértette ezeket, amikor így írt:

Énekeljetek az Úrnak új éneket.” Vagyis ne a betű régiségében, hanem a lélek újszerűségében szolgáljatok Istennek. Aki a törvényt testi értelemben kapja, de lelkileg érti, az énekli csak az új éneket. Ami a szövetségből régivé válik, eltávozik, de az Úr tanításának új és megújító éneke lett átadva nekünk. [7]

Matthew Poole a Jelenések 14:3 kapcsán így kommentálja a Szentírásban használt “új ének” nyilvánvaló értelmét: “És a teljes Szentírást megvizsgálva elmondható, hogy általában az új ének olyan éneket jelent, amely Istent dicsőíti valamilyen tőle kapott új jótéteményért”. Poole a Zsoltárok 33:3 kapcsán is megjegyzés tesz: “Tehát ezt az éneket újnak nevezik, nem annyira a dolog, mint inkább az éneklés módja miatt; mert megújultan vagy ismételten ugyanezt éneklik”.

Mindent összevetve, a Zsoltárok könyve énekeit az új kegyelmek fényében szükséges új módon énekelnünk (Jer. Sir. 3:22-23). Az “Énekeljetek új éneket” soha nem arra való felszólítás, hogy új éneket komponáljunk, hanem arra, hogy énekeljük épp azt a zsoltárt, amiben ez a kifejezés szerepel, a szabadító történelemnek, valamint Isten áldásaival és megpróbáltatásaival kapcsolatos személyes és közösségi tapasztalataink fényében. Az Újszövetségben az egész zsoltároskönyv az egyház számára megújulttá vált, hogy Krisztus beteljesedett és teljesebben előrevetített művének fényében énekeljük (Lukács 24:44-45). Douglas Comin írja:

“Mennyire új énekként hangozhattak a 2. vagy a 22., a 45., a 110. vagy a 118. zsoltár szavai azok számára, akik megszokták, hogy a feltáratlan valóságok árnyékában énekeljék őket!”. Az evangélium világosságának hatása Izrael kegyelme által megváltott maradékára az volt, hogy “mintegy új éneket” énekeltek az Úrnak – nem “új” lényegi vagy tartalmi vonatkozásában, hanem “új” a jelentése gazdagságára, és az emberek Istene és Megváltója dicsőségének teljességére nézve! Ebben a világosságban szemlélve a megváltottak éneke, amely “mintegy új ének” volt és amelyet csak ők tanulhattak meg [Jel 14:3], megmutatja nekünk azt a csodálatos módot, ahogyan a Zsoltárok Krisztus váltásgművének teljes fényében életre kel annak tartalmában mindazok számára, akiknek a szeme megnyílt, hogy meglássák a Jézusról szóló bizonyságtételüket”. [8]

Az Újszövetség Zsoltárkönyve.

És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek.” (Jel 21:5). “És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét”. (Zsoltárok 40:4). “A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.”. (Ézs 42:9-10).

“Az Ézsaiás 42:10-ben a próféta az új ének gondolatát a Zsoltárok könyvéból kölcsönzi, és egy új népre alkalmazza “a földnek határairól“, vagyis a pogányokra (vö. 6. v., ahol Izrael világosság lesz a pogányok számára). Ez vagy azt jelentheti, hogy a pogányok bevonásával új énekeket kell írni, hogy az “új ember” (Ef 2,15) megteremtését ünnepeljék, vagy pedig a “régi” énekek új értelmet nyernek azáltal, hogy pogány megtérők is éneklik őket. Úgy tűnik, ez utóbbi a helyzet, mivel a 96. zsoltárban a zsoltáros az 1. versben arról beszél, hogy új éneket énekel az Úrnak, majd felszólítja a nemzeteket (7. és azt követő versek), hogy csatlakozzanak hozzá Isten dicséretében.

“Valójában a Zsoltároknak (mint a kanonikus könyvnek) éneklése jobban illeszkedik az újszövetségi egyházhoz, mint a régihez valaha is. A zsoltárok előrevetítik azt a napot, amikor Jáfet Sém sátraiban fog lakni [1Mózes 9:27]. [9] Így Izrael hitének nyelve a pogányokra alkalmazva “új ének“-ké válik, azaz új értelművé anélkül, hogy újraírták volna. Valójában lehetetlen az is, hogy az ‘új ének’ csak egy új helyzetre utalna (azaz az énekek megírásának szükségességére, amikor a pogányok is beolvadnak Izráel közösségébe), mivel Izráelnek már a pogányok befogadása előtt megparancsolta, hogy új éneket énekeljen.

A Jelenések könyvében (5:9 és 14:3) egy “új éneket” énekelnek a Mennyei Királyságban, ahol a szentek “hozzájárulnak” a könyv prófétai teljességéhez. Ez nem új ének abban az értelemben, hogy valaki egy adott alkalomra írta volna (mint egy nem ihletett éneket). Helyesen jegyezte meg tehát G. I. Williamson: “Megtanulni egy új éneket, amelyet az Úr tanított, nagyon különbözik attól, hogy saját magunk írjunk egy újat” (The Singing of Psalms in the Worship of God). Továbbá a Jelenések 14:3-ban szereplő éneket nem is lehet megtanulni, csakis Isten megváltottainak. Az a tény, hogy a gyülekezet idelent egy vegyes közösségből áll, csak megerősíti azt az álláspontot, hogy ez az ének még nem szolgálhat példaként új kompozíciók megírásához a militáns egyházban, mivel nem vagyunk még ebben a korszakban mindannyian megváltva. [10]

Hivatkozások

[1] Daniel Kok, Psalmody and a “New Song”.

[2] Michael Bushell, Songs of Zion: The Biblical Basis For Exclusive Psalmody 4th edition, pp. 236-238.

[3] John Cotton, Singing of Psalms a Gospel Ordinance (1647), pp. 25-27.

[4] John Lightfoot, Művek, VII. kötet, 1Kor 14:26: “Mindenkinek van zsoltára”, 40. és 43. oldal. Vö. Matthew Winzer lelkipásztor kritikai vizsgálata Nick Needham általi félremagyarázásával kapcsolatban a Westminster and Worship Examined: A Review of Nick Needham’s essay on the Westminster Confession of Faith’s teaching concerning the regulative principle, the singing of psalms, and the use of musical instruments in the public worship of God című műben található. Confessional Presbyterian Journal 4 (2008), pp. 263-264.

[5] Kok, ibid.

[6] Cotton, ibid.

[7] Basil of Caesarea (330-379), Homily on Psalm 33; Patrologia Graeca 29:325C-328B.

[8] Douglas Comin, Worship from Genesis to Revelation, p. 603.

[9] J.G. Vos, Ashamed of the Tents of Shem? The Semitic Roots of Christian Worship.

[10] Kok, ibid.

Források

Purely Presbyterian Perspective: Psalmody Objections Answered: “New Song”

https://purelypresbyterian.com/2017/03/23/psalmody-objections-answered-new-song/