A keresztyén polgári társaságról
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református teológus, pedagógus, filozófus, a magyar református nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: XXV.-XXVIII.)
Az embernek magaviseléséről.
..XXV. 1. Immár ami a polgári társaságot illeti, az arról való törvények közönségesek minden polgári társasággal, avagy csak némelyekhez valók. 2. A köz törvények avagy a polgári társaságnak részeit közönségesen nézik, avagy mindeniket külön-külön. 3. A közönségesek az aránt azt kívánják, hogy a polgári társaságok mind az Istennel, s mind egymással szövetség által köttessenek egybe. 4. Minek okáért kettős szövetséggel tartoznak a polgári társaságnak mindennemű tagjai, mely szövetségnek mivolta ebben áll, hogy mindnyájan, mind szegény, s mind boldog, nagy és kicsiny, erős hittel köteleztessék a szövetségnek megtartására. 5. Ez a szövetség kétféle, tudniillik az Isten és a polgári társaság, avagy csak magok között való. 6. Az Isten és a polgári társaság közönséges részei igazgatói közt való kötés (szövetség) az, hogy Isten népe lesznek, és az Istentől megporoncsoltatott tiszteletet az ő ítéletekben és tanácsokban hűségesen megtartják s tartatják, melyet ha valaki általhág, akar férfi, akar asszonyi állat, akar nagy, s akar kicsiny, halállal kellessék meghalni. 7. Magok között penig az igazgatók között való szövetség ez, hogy mindnyájan igazán az a polgári társaságnak törvényei szerént igazgatnak, melyeket ha szántszándékból megrontnak, ők is megölettessenek. 8. A polgári társaságban lévő személyeket külön néző törvények vadnak vagy a tisztviselőkről, vagy a népről (alattok valókról). 9. A tisztviselőket nézők vagy azoknak állapotjokról (elégségekről), vagy hivataljokról (tisztekről) vagynak. 10. Az ő elégségek ebben áll: Hogy minden törvényes helyekre (kapukra) elegendő számmal rendeltessenek; hogy valakiket s valamint a társaság akar, elhívattassanak, csakhogy a jó rendtartás meg ne bomoljon. Meg kell jól hányni-vetni: ha elégséges bölcsességek vagyon-e másoknak hasznoson igazgatására? Ha nem rút nyereségkívánók-e? Igazmondók-e? Ha az Úr félelmében és igazság gyakorlásában serények-e? Ha nem kegyetlenek-e? s a t[öbbi]. 11. A tisztviselők tisztek az, hogy a polgári társaság törvényeit igazán szolgáltassák ki. 12. Mely törvények ha nem változandók, Istentől valók, és a lelkiüsmeretet is megkötelezik, bár ugyan néha valamely tisztviselőktől erősíttessenek az ő jószágokban meg. 13. Ha peniglen változandók, s a felső méltóságbéli emberektől meg is változtattatnak, emberi törvények, s a lelkiüsmeretre nem is hatnak, amennyiben magokban gondoltatnak, jóllehet azoknak megutálása, ha törvény szerént való méltóságtól vannak és azoknak közönséges botránkozással való elveszteglése, még az Isten előtt is igen nagy vétek. 14. Ezeknek a törvényeknek kegyességben és kemény igazságban kell kiszolgáltatniok. 15. A kegyességre ittegyen ezek kívántatnak: Hogy az ecclesiabéli Isten szolgái által a nagy dolgokban ha kívántatik, háláadásokot tétessenek, köz böjtöt hirdessenek, a népet megtérésre indíttassák. Az Isten törvényét szorgalmatoson magyaráztassák. Magok is penig, ha a szükség kívánja, könyörgéseket s intéseket tegyenek. 16. A kemény igazság az, hogy minden engedelem nélkül igazat lássanak. 17. Ennek két része vagyon: az igaz ítélettétel s mégpenig minden haladék nélkül. S az ítéletnek mindjárt végbenvivése. 18. Ez az igazságszolgáltatásnak közönséges rendi, de ha az alsóbb bíráktól valamely dolog nem szinte jól igazíttathatik el és valami az Isten törvényét néző dolog, annak magyarázóira kell vinni; ha penig valami egyéb, azt a felsőbb bírákra.
XXVI. 1. Immár a törvények vagy a békességes időt nézik, vagy ím a hadakozót. 2. A békesség idejére valók vagy a tisztviselők hivataljainak részeit határozzák meg, vagy a tisztviselésnek regulái. 3. Emezek vagy a magok alattok valókot nézik, vagy másokot. 4. A magokét penig nézik vagy az újonnan felállatandó polgári vagy ecclesiai társaságban, vagy az immár felállítottban. 5. Az ecclesiai felállítandó társaságban mindeneknek előtte forgolódniok kell, hogy ha szinte az ő életekben nem lehet is, holtok után mindazáltal az ő jó igyekezetek maradékjoknak segédségekre legyen. 6. Azon legyenek azért, hogy az igaz tudomány az egész tartományban a lelki tanítók és pásztorok által mindenekkel közöltetvén, mindenek az Istenhez közelítsenek, s hogy az Istentől írattatott rendtartás az ő akaratja szerént állattassék fel közönséges méltóságból és akaratból. 7. Itt penig mivel először mindenek nem vitethetnek arra a tökélletességre, amely megkívántatnék, némely rendkűvül való dolgokot kell megcselekedni, úgy mindazáltal, hogy a rend szerént való úttól, ha lehet, semmiben is el ne távozzanak, hanem mindenekben arra célozzanak. 8. Ha penig az isteni tisztelet immár felállíttatott, azon kell lenni, hogy az isteni dolgok az Isten szolgái által vitessenek csak végbe, és azoknak jó forgolódások az ő jelenlétekkel és tanácsokkal, ha kívántatik, előbbmozdíttassanak és ezen hatalmokkal megerősíttessenek. Minek okáért a jövevények, akik még az igaz vallásra nem tértenek, hogy a zűrzavar eltávoztassék, ami az ő külső magokviselését illeti, kénszeríttessenek magokot az ott való ecclesiák rendtartásihoz szabni. Hahol penig észbenveszi, hogy valami külömben jött, mint annak lenni kellett, kénszerítsen mindeneket Isten akaratja szerént lenni. 9. A felállítandó polgári társaságban való tisztek az, hogy azt mindennemű jó dolgokkal megerősítse. Ezek a jó dolgok penig: a jó és hasznos törvényeknek írása, a gonosz dolgoknak elhárítása, sok jó scholáknak felállítása, kapitányoknak, hadnagyoknak és egyéb vitéz embereknek megfogadása, hogy ha kívántatik, hadba menjenek, hadi szerszámaknak és erősségeknek elkészítése, mesterembereknek tartása és azok által másoknak taníttatása, hogy a mesterség bővüljön az országban, a közönséges kéncsre s költségre való gondviselés. 10. Hogy a polgári társaságot penig ezekkel a jókkal felállíthassák, szorgalmatoson meglássák, hogy a népnek megszámláltatása ne legyen valami külső vagy belső nagy ok nélkül; hogy a közönséges társaságra nézendő dolgot ne csak magokban, hanem az egész ország gyűlésében végezzék. 11. A felállított köz társaságban penig tisztök ez, hogy idejekorán tanácskozzanak mindezeket a közönséges jóra kiszolgáltatni. 12. A közönséges tereknek (igának) penig mentől kevesebbnek kell itten lenni. 13. Immár a más alá tartozókhoz képest való tisztek ez, hogy a vallásokért országokból kiűzetett számkivetteket befogadják s segélljék, még ha csak a nyomorgatás előtt szaladtanak is oda; hogy a kegyetlenül megnyomorítottaknak országostól segédségre menjenek, hogy az ő igaz vallásokot más országokba is, amint lehet, terjesszék. 14. Immár amely törvények szerént kell a békességben igazgatni, azok vagy a személyekről, vagy a büntetésekről szólnak. 15. A személyek szabadok vagy szolgák. 16. A szabad személyeknek minden polgári társaságban nagy számmal kell lenniek, minek okáért akitől meglehetne s nem akar, közönséges gyalázattal illettessék. 17. A szabad személyekről való törvények az örökösséget nézik vagy annak kiosztogatását. Mely dolgoknak közönséges törvénye ez, hogy az örökösök legyenek először a fiak, leányok, osztán a több rokonok, az is először az igyenes lineában, osztán a mellékesben. 18. A szolgai állapottól kinek-kinek félni kell, mindazonáltal törvény szerént valónak kell ismernünk. 19. A szolgaság vagy szabados, mint midőn valaki vagy magát, vagy az övéit is valakinek szabad akaratjából köti, vagy kénszerítésből való, mint midőn valaki lopásáért eladattatik, vagy a hadban elfogatván, fel nem váltatik. 20. Itt az urának igaza ez, hogy szolgáltasson magának a szolgával és a szolgájéival. Minek okáért, ha vesszejével szolgáját megveri és az egy nap alatt meg nem hal, úgyhogy halálát nem láttatatt keresni, mivel az ő pénzét maga vesztette el, meg ne ölettessék. 21. A szolgának igaza penig ez, hogy ha ővele kegyetlenül bánik az ő ura, úgyhogy valami testbéli csonkaságot ejtett legyen őrajta, szabadságot adjon ennek utána az elmenésre néki. 22. A szolgálónak ezaránt ez az igaza, hogy mivel ő fő nélkül nem lehet s az ő tisztességére penig gondviselésnek kell lenni, minekutána az ő szüléji hatalmok alól az ő ura cselédi közt szállott által, eljövén az ő házasságra való illendősége, vagy maga vegye feleségül, vagy a maga fiának házasítsa ki, vagy fel engedje váltatni. Melyek közül ha valamelyikét meg nem cselekszi, egy pénz nélkül a szolgáló keze alól kimenjen. 23. A büntetésekről való törvények közönségesek vagy kiváltképpen valók. 24. A közönségesek azok, amelyek kinek[-kinek] parancsolják, hogy közönséges ítéletet tegyenek. 25. Ezek vagy oly dolgokról szólnak, melyek az ítéletet megelőzik, vagy amelyek követik. 26. A megelőzők ezek: hogy a dolognak jó végére menjenek, egybekeresgélvén mindennemű gyanóságokot és a dolognak indulatját [kezdetét] s környülálló dolgait. Ide tartoznak az ítéletre néző fenyegetőzések, okos ravaszságok s a többi. A dolognak jól végére menvén, ha a személy vétkesnek találtatik, büntetés alá vesse, ha nem, ártatlannak ítélje. 27. Hogy penig valaki büntetés alá vettessék, megkívántatik, hogy avagy magakéjént [önként] vallja meg vétkét, avagy két vagy három tanúbizonyság menjen rá. Hanemha árulásnak vétkében találtatnék valaki, mert ezeránt csak valami jelenség találtassék is, bizonyságra a dolog nem bocsáttatik (mivel a polgári társaság egyébként meg nem oltalmaztathatik semmiképpen), hanem az ily személy érdeme szerint büntettetik. 28. Ha azért a megmondott módok szerént ártatlannak találtatik, elbocsáttassék szabadon, hanemha valaki igazán idéztetvén törvénybe, maga ígazítására bizonyságot nem talál, mivel ilyenkor esküvéssel kell magát megmenteni. 29. Amely törvények az ítélet kimondását követik, azok, amelyek az ítélet végbenvitelére szolgálnak, melyek ketten vagynak: hogy egy személy a másikért meg ne büntettessék, ha nem tulajdon maga a vétkes; hogy a bizonyságok legyenek a büntetésben elsők, mivel ők adnak az ítéletre alkalmatosságot. 30. A büntetést néző nevezet szerént való törvények azok, amelyek a bűnök mindenkori külömbségek szerént külömb-külömb büntetéseknek nemeit is szabnak az embereknek. 31. Mivel ha valamely rendbeli vétek az ő környülálló dolgaival úgy megöregbíttetik, hogy a más rendbéli vétekhez közel járul, a büntetésnek neme is megváltozhatik az igaz egyenlőség regulája s a bíráknak eszességek szerént is. 32. Ezek a törvények vagy a személyt magában büntettetik meg, vagy az őhozzá tartozandó dolgokban. 33. Magában penig vagy halállal, vagy egyéb büntetéssel. 34. A halálos büntetésben, aminthogy a vétek vagy természetiben, vagy környülálló dolgaiban megnagyult, úgy a büntetésnek neme is megnagyulhat és másokkal megelegyíttethetik. 35. Halállal büntettetnek penig meg, s mégpenig nehézzel, tudniillik vagy megköveztetéssel, vagy egyéb ilyennel: Akik idegen Isten tiszteletire adják önnönmagokat, s másokot is arra ingerelnek. Ha penig valamely váras cselekedendi, minden benne lakók s marhák megölettessenek, s az ő jovok penig tűzzel égettessék meg, hanemha az dolgot cselekedték legyen még azelőtt, mikor az Isten szövetségébe nem volnának vagy az egész nemzetségnek Istentől való elszakadásában; akik nem tudatlanságból és gyarlóságból, hanem ugyan felemelt kézzel vétkeznek az Úr ellen, a varáslók, ördöngösök és boszorkányok s több effélék; akik az Isten nevével káromkodnak; akik az ő igéjét, melyet közönségesen hirdetett, kevélyen megvetik, s nem böcsülik, hanem semminek tartják, annál inkább azok, akik vagy hamisságot tanítanak az Úrnak nevében, vagy ha más Istent hirdetnek; akik a szombatot felemelt kézzel rontják meg. 36. Könnyebb halállal ölettessenek penig az aránt meg, akik a szent jegyeket tudva és szántszándékból veszteglik el. 37. Az igazság ellen való vétkek közül is ezek, amelyek nehezebb halállal büntettetnek meg: Amelyek azok ellen a személyek ellen lesznek, akik kiváltképpen mühozzánk köttettek, mint ha ki az ő szüléi hatalmát teljességgel megutálja, valamely asszonyt az anyjával, avagy nénjével együtt vészen el feleségül, avagy hogyha a leány az ő atyjának házában bujálkodik (mely ha papé, még nehezebb büntetéssel büntettetik meg) és a bírák ellen egybe vagy másban vétkezendik szántszándékból s a t[öbbi]; azok, amelyek az életnek tisztasága ellen esnek, mint ha paráznaság léend, akár azok között, akik mindketten kötélben vagynak, akár ha csak egyik is, akár penig ha csak vala melyik eljegyeztetett lészen is, nehezebb halált érdemelnek, hanemha oly helyen talált esni, aholott az asszonyi állat ha kiáltott sem hallotta senki, mert így lévén a dolog, ő megszabadul s a t[öbbi]. 38. Amely vétkek könnyebb halált érdemlenek, ezek: Ha ki anyját vagy atyját megszidalmazza, vagy veri; minden gyilkosság, még ha véletlenül mást, nem akivel valaki ellenkezik, talált is megölni; asszonyi állatot vagy annak méhebéli magzatját. Továbbá, ha valakinek marhája, melyet gonosznak tudott annak előtte lenni, valakit megöl, azért is a gazdája haljon legelőször meg, osztán maga a marha. Mindazáltal, ha teljességgel az emberhalál akarat ellen esett, nem kell ugyan az ilyeténnek meghalni, noha minden büntetés nélkül nem maradhat. Ha penig nem tudatik teljességgel, ki ölte meg az embert, tehát a bírák és a népnek vénei megkiáltassák, hogy őnékik ebben se hírek, se tanácsok, s kérjék az Istentől bűnöknek bocsánatját; a feljebb megemlített paráznaságon alol és a közönséges bujálkodáson fellyül való fertelmességek; az emberlopó, akar kezénél találtassék, s akar eladta legyen; aki hamis tanúbizonysága által mást el akar veszteni. 39. Eddig a halálos büntetést érdemlő vétkekről, a nem halálosok következnek, melyek ezek: A megtronfolási törvény, hogy valamivel valaki mást illetett, maga is azont szenvedje, kezet kézért, szemet szemért, fogat fogért s a többit; ha valamely asszony az ő urával veszekedő férfianak szeméremtestét megragadandja, a keze elvágattassék; ha valaki valakit megvér (sebesít), dolgai veszteglését s fájdalmát megfizesse; ha asszonyt vér meg, mely miá meg nem hal, vagy annak urának, vagy a bírák kívánsága szerént fizessen; ha valaki valamely szüzet megcsal s véle hál, feleségül, ha az atyja a leánynak kívánja, elvegye, egyébként a bírák tetszése szerént bűnődjék; ha valaki lop, négyannyit adjon érte, még ha másnál letött marha lészen is; ha valaki másnak szőlejét vagy gabonáját, mezejét marhájával megéteti, a magáénak legjovából adja meg; ha valaki vermet ás s gondviseletlenségéből bé nem tölti s másnak marhája beléesik, egészen megfizesse a kárt, s a holt marha legyen önnönmagáé; ha penig valaki marhája cselekedendi a kárt, adják el mindeniket, osszák meg egymás közt az árrokot, hanemha azelőtt is tudta a gazdája, hogy öklelő, mert úgy nagyobb büntetést érdemel meg; ha valaki tüzet gyújt valahol, s elharapózván, kárt tészen, megfizesse; ha valaki feleségét ok nélkül szóba keveri, a bírák előtt megbüntettetvén, felesége atyjának megfizessen.
XXVII. 1. Eddig a békességes üdőben megtartandó törvényekről, melyek nagyobb részént a hadakozó üdőben is megtartandók, következik csak szinte a hadakozó üdőt nézőkről. 2. Melyek avagy a hadak okait nézik, avagy a hadakozást. 3. A had igaz okai ezek: Hogy mind külsők ellen az Istennek tisztelete megoltalmaztassék; hogy az ország és a nép avagy megtartassék, oltalmaztassék, avagy visszaveressék; hogy akik az igazságért nyomorgattatnak, megszabadíttassanak. 4. A hadakozást magát néző törvények vagy a hadi készületet nézik, vagy a hadakozást magát. 5. Ami a készületet nézi: Bizonyos személyek által a népet biztatni kell, hogy bár ugyan az ellenség sok legyen is, ne féljenek, mert jó ügyök vagyon s az Isten megsegélli; ha lehet, félénkeket és nem hadba valókot el ne vigyenek, azokot se penig, akik házoknak, szőlőjöknek, feleségeknek gyümölcsét el nem vették; rendeltessenek hadi személyek, tudniillik elsőben is fejedelem (ha nincs), osztán ezeredesek (kapitányok), századosok (hadnagyok), ötvenedesek, tizedesek s több egyebek a dolognak szüksége szerént. 6. Melyek közül a fejedelemnek az a hadban a tiszti, hogy jó uton és módon (ha lehetséges) követi által békességet keressen elsőben ellenségével, követeket emberséggel bocsátván őhozzájok. A követek penig gyalázattal semmiben ne illettessenek, hanemha valami csalárdság sajdíttatik meg bennek, mert így kezességen bocsáttathatnak vissza; a harcnak ideje elközelítvén, a sereget biztatni kell mind az Isten hatalmával és jelenlétével, mind a dolognak szükséges voltával, tudniillik hogy az Isten tiszteletiért, várasiért, feleségekért, gyermekekért vagdalkozzanak vígan, mind az ő vitézségeknek jutalmával. Az Istennek buzgóságoson könyörögjenek a segédségért és dolgoknak jó kimeneteléért; osztán a seregeket rendeljék el, s ha kívántatik, hadifortéllyal is éljenek, csakhogy csalárdság és hazugság nélkül legyen. 7. Az seregnek penig az a tiszti, hogy Istent segédségül híván, erősen, vígan és állhatatoson végig vagdalkozzanak. 8. Ha Isten győzedelmet ád penig, ezt kell cselekedniek: A foglyokot (kiváltképpen az asszonyállatokot) életben megtartsák, ha istentelenek teljességgel és hamisak nem voltak, osztán rabságra vigyék, vagy adófizetőkké tegyék, vagy főváltságot vegyenek tőlik; a közönséges jóra ha mik megtartattathatnak, híven megtartassanak; osztán a praeda (nyereség) igazán osztassék el a vitézek között, még akik szinte valamely bántódás miá jelen nem lehettek is. Hogyha futamsásra kel peniglen a dolog, kire-kire amint lehet, a fejedelem az ő népe közül minden eszközökkel szorgalmatos gondot viseljen. 9. Immár (a tiszt-viselők tiszteiről szóló törvényekről ekkédig szólván) ideje, hogy szóljunk azokról is, amelyek a községnek tiszteit határozzák meg, melyek ezek: Hogyha valamely közönséges tisztre hívattatik valaki, az ő Istentől vött ajándékjok szerint igen örömest felvegyék. Az Istentől velek közlött jóból is örömest segélljék hazájokot, tudniillik adót adjanak fejenként, sőt vámot, harmincadot is örömest, ahol megkívántatik; hogy a közönséges békességre igyekezzenek és azt megtartsák. Hahol történik penig, hogy a békességet meg nem tarthatják, víg elmével váljanak meg az ő földi jovoktól.
XXVIII. 1. Immár a polgári társaságban az igazgatók vagy sokan vagynak, vagy csak egy. 2. Ahol sokan vagynak, azok vagy a kösségből valók, vagy a főrendek. 3. Amely polgári társaságban az igazgatók a kösségből valók (a), meg kell látni, hogy kösségi rendeletlenséggé ne váljék. 4. Amelyben penig a főrendek az igazgatók (b), meglássák: 1. hogy egynehány pártosra az igazgatás ne szakadjon; 2. hogy ha az igazgató uraknak egy része az Istentől és az igazságtól elszakad, még ha haddal lehet is, útjokba hozzák; 3. s ha békességre ugyan jőni nem akarnának, s kezekben vadnak, az érdemlett büntetéssel büntessék. 5. Amelly polgári társaságban penig csak egy az igazgató (c), meg kell látni, hogy az igazgató tyrannussá ne legyen. 6. A tyrannus az a személy, amely az országnak igazzát elforgatja s elnyomja. 7. E penig titulus nélkül való, avagy magaviselésével tyrannus. 8. A titulus nélkül való tyrannus az, aki az országot maga megadása előtt csalárdsággal avagy erővel hajtja maga alá. Ennek akarmely közember is ellene állhat, és csak módját ejthesse, szabad megölni, mindaddig, míg a nép és a polgári társaság, meggyőzettetvén, az ő méltóságát őnéki nem engedi. 9. A magaviselésével tyrannus az, aki tudva és szántszándékból a polgári társaságnak minden avagy több igazzát elfordítja. Ezt is vagy szépszerével, vagy haddal szabad elveszteni, de csak felső rendeknek vagy az egész népnek megegyezéséből.[112] 10. Az egyedül jól igazgatónak azért tisztei ezek: hogy mértékletesen éljen, és hogy szívében fel ne fuvalkodjék az alatta valókon, s azokot meg se nyomorítsa, hogy amennyiben tőle lehet, a népnek maga személyében szolgáltasson igaz ítéleteket, egyebeket penig illendő szolgái által vigyen végbe; hogy az ő Istenhez és a néphez való fogadását s az országnak törvényeit s igazit híven és csalárdság nélkül tartsa meg, az ország dolgainak penig kiszolgáltatásában a tanácsurakot hátra ne hagyja; hogy az urakkal egyetemben az egész országban lévő scholákról viseljen szorgalmatos gondot, mely miképpen lészen, majd ide alább meghalljuk; ami penig a jövendő időt illeti, idejekorán viseljen a fejedelem gondot arról is, ki állíttassék holta után helyébe. 11. A fejedelem mellett való tisztviselők a tanácsurak vagy a tartományokbéli tiszték. 12. A tanácsuraknak tisztek az, hogy a királyt (fejedelmet), ha az Isten tiszteletit el kezdi fordítani, az ecclesiát vagy a polgári társaságot meg akarja nyomítani, vagy immár megnyomorította, minden úton-módon igyekezzék tisztire visszahozni; hogy valamelyeket az országnak és a fejedelemnek hasznosoknak ítélnek, azokot tanácsul adják, és osztán mindvégig izgassák, hogy az ilyen hasznos tanácsok végbemenjenek, s ők is penig minden törvény szerént való dolgokban engedelmesek legyenek. 13. A tartományokban lévő tiszteknek tisztek az, hogy az őalattok valókot az igaz vallásban megtartsák, hogy se magok őköt ne nyomorgassák, se másnak nyomorgatni meg ne engedjék.
a) democratia, b) aristocratia, c) monarchia
Forrás
Megtalálható a Magyar Enciklopédia X. fejezetében:
MTAK: Magyar encyclopaedia, Az az, minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása Apatzai Tsere János által. Ultrajecti [Utrecht]: ex officina Joannis a Waesberge. 1653[!1655].
Bookline: Magyar encyclopaedia Apáczai Csere János
