Pápistaság Ujsága: I. A képnek és bálványnak meg-külömböztetéséről | Komáromi C. György
Komáromi Csipkés György
1628-1678
Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.
Comaromi C. György
S. I. M. D. E. D. P.
által
COLOSVARAT
Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.
1671.
VI. RESZ.
A képnek és bálványnak meg-külömböztetéséről.
I. AZ képek körül a’ többi között és a’ Pápisták tudománya, hogy a’ kép a’ bálványtol ebben külömböz, hogy a kép, a’ valoságos igaz dolognak hasonlatossága, mint mikor iratik az embernek, lonak &c. képe: A bálvány pedig hamis dolognak hasonlatossága, az az, azt jelenti, mutattya a’ mi bizonnyal nincsen, mint mikor a’ pogányok, a’ Vénusnak és Minervának állo képeit, adták az emberek eleiben azok a jegyek bálványok voltanak, mert jelentettenek asszony némű isteneket, minémű istenek nincsenek, s nem-is lehetnek. Igy teszi ezt le Bellarminus Cardinál, lib. 2. de Reliq. & Imag. Sanctor. c.s.
II. E’ tudomány nem vala az elsőbb és tisztább két száz esztendőkben, sem az Apostoloknál, sem az ő utánnok következó Tanitoknál, hanem annak utánna kezdödék s’ csinálodék néminémű kezdete szerént, az harmadik százban. Mert leg első a’ ki ezt valami gyengédeden, imigy amugy találta volt Origenes, ki élt Christus Urunk után az harmadik százban. E’ meg-csalattatván rész szerént, a’ szent Pál Apostal. 1 Corint. 8.v.4. letett, de nem jol értett mondásábol; rész szerént amaz izonak hasonlatosság, fimilitudo, erejeböl és természetiből, vallotta leg-elsőben-is, e’ kép és bálvány között valo külömbséget homil. 8. in. Exod. magyarázván amazt: Ne csinály te magadnak faragott képett. &c. Exod. 20. mint Bellarminus fel-jedzette. lib.2. de Reliq. Sanct. Cap. 5.
III. Nem vétetett mindazáltal bé, nem tartatott közönségessen, hanem magának hagyatott Origenesnek, Theodoretus idejeig, ki élt. 430. esztendő tájban. Ez lön az második, ki azon Origenesnek, már mint egy el-temettetett abbéli vélekedését, meg ujobban tartotta, s’ ki-kaparta. Hasonloképpen magyarázván, Exod. 20. az Istennek amaz parancsolattyát; Ne csinály te magadnak faragott képet. &c. quæft 38. in Exod. mint Origenes, miképpen Bellarminus jelenti az megmondott helyen. Mert azt irta, hogy az bálvány, semmit ollyant, az melly valoságossan volna, nem jelent. Az hasonlatosság pedig valaminek képe..
IV. Ezek által, illyenképpen lévén, valami részszerént valo kezdete, ez pápista tudománynak egészen ki koholtaték, és közönségessé téteték Chriftus Urunk után. 787. esztendöben, az. VII. Occumenicum conciliomban,melly celebraltaték Niceaban az mint irják Adrianus Pápa idejében. Ez, Act. s.tom. 3. Concil. Pag. 355. és Act. 7. pag. 385. mint Biniusnál vagyon, vagy, in definitione, mint Coriolánusnál és Caranzánál. ki átkozta mind azokat, valakik ez külömbséget nem tartyák, mondván: A’ kik a’ tisztelendő képeket bálványoknak hiják, legyenek átok. Ez conciliomban s’ ebben az időben vetteték ez tudomány átok alatt, az emberek nyakában.
V. Annak előtte, amaz elébb emlitett két embernek Origenesnek és Theodoretusnak, magános vélekedésen kivül, senkinél ez tudomány nem találtatott, senkitül nem tanittatott, senkitűl nem tartatott, hanem közönségessen az ellenkező értelem tartatván, tanittatván, mindentül meg vettetett.
VI. Tertullianus. lib. de Pudicit cap. 10. pag. 4608. edit. Franeq, az Catholica Ecclesianak sz. poháriban valo, Chriftus képét, ki az el-tévelyedet juhot, az ő válain viszi viszsza az akolban, az mint Bellarminus magyarázza. lib. 2. de imag. Sanctor. Cap. 9. részegség bálványának nevezi. Melly mondásában nyilván jelengeti Tertullianus, hogy akkor az időben, az képeket, minémü volt, az a’ kelyben, vagy pohárban lévő kép-is, bálványoknak hitták.
VII. Hieronimus Stridonensis, magyarázván Efai. 37. részének. 14. 15. &c. verseit. mond: Bátorságossan engeszteli az Urat, és csak az Istent vallya élőnek, melly bálványokon, értjük az meg holtaknak képeit. Ihon Hieronymus, az bálványokat képeknek, s’ az képeket bálványoknak mondya.
VIII. Lactantius Firmianus, ki Ciceronianus Paternek mondatik nem tartotta ez pápista tudományt, s’ nevallotta ez külömbséget, hanem mindenikkel, mind a’ bálvány, s’ mind a’ kép nevezetivel, egyaránt és elegyesleg élt, lib.2. de orig. errorum. 64 p. 2. pag. 102, mond: Az bálványok, simulacra, mint hogy az holtaknak képei, hasonlok az holtakhoz, mert minden érzékenségtül üressek. Az örökké élő Istennek pedig képének, simulacrumának, élőnek és érzőnek kell lenni. Hogy ha az hasonlatosságban vette azt a’ nevet, miképpen itiltethetnek hasonlóknak az Istenhez azok az bálványok, simulacra, mellyek nem éreznek s’ nem mozognak. Annak okáért, az Istennek képe, simulacruma, nem az, melly az embernek ujjai által, kőből, rézből, s egyéb féle matériábol faragtatik hanem az ember
IX. Hasonloképpen lib. 6. de vero cultu. cap 13. pag. 481. Ha ugy mond az Isteneknek tisztelői, az érzékenség nélkül valo bálványokat, simulacrumokat, tisztelik, menyivel inkább igazabb, az Istennek élő képeit (simulacra.) tisztelni. Ez elegyesleg él az bálványnak és képnek nevezetivel. Mert Bellarminus azt tartya, hogy az simulacrum az sz. irásban, mindenütt az bálványért tétetik, s’ igazábban, az hamis kép. Augustinus-is azt irja in Pf. 135. hogy a’ mit a’ Görögök, idolúnak, bálvánnak hinak, azt az Deakok simulacrumnak mondják.
X. Az-is az Author, ki az Vulgata bibliát forditotta, világosittya ez dolgot, mivel hogy ezt az bálvány és kép között valo pápista külömbséget, nem observálta, hanem elegyesleg élt mindenikkel meg-mutatván azzal, hogy még akkor, ez tudomány nem volt, ugyan-is Deuteronom, 4. v. 16. 4. Regum. 11.7.18. Efaie. 40. v. 18. és 44. v. 13. Ezechiel. 7. v. 20. illyen szavai vadnak: simulacrumoknak képei. Amos. 5. v. 23. ismét illyen: Bálványoknak, idolumoknak képe. Meg-mutattyák, s bizonittyák azért világosan, mind ezek, hogy ez bálvány és kép között illyen külömbséget állató, pápista tudomány, uj.
Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’Pápistaságnak .. igaz ...szerző: György Komáromi Csipkés
