A gonosz egyházakban megkereszteltek újrakereszteléséről

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

255. o.

– Szemtanúja voltam, ahogy a bemerített személy nem merült el teljesen a vízben egy reformált baptista gyülekezetben, mégsem keresztelték újra. Köztudott dolog a sok nem újjászületett személy bemerítése baptisták között, mégsem keresztelik őket újra miután megtértek. Bizonyos, hogy sok esetben mindkét hiányosság fennáll, őket miért is nem keresztelik újra? Ugyanebben a reformált baptista gyülekezetben a róm. katolikusnak keresztelt leányt, akit a hitesek már bemerítettek, harmadjára is megkeresztelték bemerítéssel. De mégis milyen alapon? Nem-e inkább csak maguknak merítik be, illetve merítik ki őket máshonnan, végrehajtván rajtuk a lelkiismeretet megkötő aktust, amivel oda beplántálják őket, máshonnan meg kiszakítják? – a szerkesztő előszava az anabaptistákról

Vajjon azokat az egyházba lépőket, kiket a gonoszok kereszteltek meg és avattak fel, ujra kell-e keresztelnünk és avatnunk?

Cyprián és vele együtt minden püspök a kárthágói zsinatban azt állítják, hogy ujra kell keresztelni s ismét felavatni azokat, a kik az egyházon kivül kereszteltettek meg és avattattak fel: mert egy a hit, egy a keresztség, egy az Ur igéje az egyházban. A mint hogy régi népek közt is csak a zsidóknál voltak érvényesek a sákramentomok és áldozatok és nem az egyházon kivül. Mi erre ezt a birálatot teszszük Ágostonnal: Ha valakik igaz keresztséggel kereszteltettek meg, melyben a keresztség lényegességei megvoltak, az anyag és alak, az ok és vég, az isten rendelése a viz, és az igéknek helyes, nem pedig gúnyból, játékból, tréfából való elmondása azt tanitjuk, hogy ezek keresztségét nem kell megujitani, még ha az egyházon kivül gonosz egyházi szolgák által lett is. A hol az ige, a sákramentomok, a keresztség megrontatott, megváltoztattatott, a keresztség lényege, alakja megrontatott és mellőztetett: meg van másitva a keresztség célja és törvényes alakja; s tanitjuk, hogy nem érvényes, akár a kegyeseknél, akár a gonoszoknál történt; és hogy mind az ige, mind a sákramentomok csak a választottakra birnak erővel és hatálylyal az egyházban. Ujra kell tehát keresztelni a kik roszul és hibásan kereszteltettek meg, ismét fel kell avatni, a kik gonoszul, igazságtalanul, az isten ellen való bálványozásra avattattak fel. Hogy ha a gonoszoktól az isten igéje hirdetésére vannak felavatva megpróbálván éltöket és igaz tudományokat, nem avatjuk fel többé őket.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.