A gyermekkeresztségről, annak indokolt halogatásáról és az újrakeresztelésről

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

(Tarcal-Tordai Hitvallás.) – XI.TARCALI ÉS TORDAI ZSINATOK, 1562. és 1563-dik években.

370-372. o.

XLVIII. Art. Az Csecsemő Gyermekeknek keresztségéről.

Az mi az csecsemő gyermekekre tartozik, noha mi nem tudjuk, hogy ha hittel ajándékoztattak-e meg avagy nem, mellyet mondottuk hogy meg kévántatik az Sácramentommal jegyeztetett dolgoknak vételére, nem is hihető hogy az hitnek természetivel felruháztatattak lehessenek kik elméjekkel nem élnek, hanem ha talán az Isten rendkivül kivált képpen-munkálkodnék ő bennek, az mellyet mi nem tudunk, mindazonáltal, őket az keresztségre botsátjuk. Tsel. 8. Mos. 5. 1. 39. Rom. 10. 14. 17. És annak okáért nagy vétekben állatjuk forgani az Anabaptistákat, az kik az csecsemőknek keresztségeket tagadják. Elsőben mert azon egy állatját mondjuk lenni, az keresztségnek, is az környül metélkedésnek, melly az Sz. Páltól nevesztetik az kinek igasságának pecsétének. Rom. 4. 11. és mindazonáltal az Istennek nyilvánvaló parantsolattyából parantsoltatnak minden férfiak nyolcad napon környül metélkedni. Ter. 17. 12. Másodszor más kiváltképpen való dolga vagyon a keresztyén szüléktől származott csecsemőknek, mert noha az hitnek természeti ő bennek nintsen, melly az meg öregedet hivekben erejében vagyon, mindazonáltal az hitnek magva nem lehet hogy bennek ne volna, az kiket Isten annyok méhétől fogva megszentelt, és az hitetleneknek magzatoktul megkülönböztetet. Mert az atyáktól hit által megfogattatot igéret, az ő magzatokat is befoglallya, ezer iziglen. Miképpen vohatná tehát el valaki ő töllök annak az dolognak megpecsételtetését, mellyet az Ur immár ő nekik adott. 1. Cor. 7. 14. Mos. II. 20. 6. Ha valaki azt vesse ellenünk, hogy nem mindnyájan választottak, és annak okáért nem mindnyájan megszenteltettek, az kik keresztyén szüléktől származnak, holott még az Abrahám és Izsák magzatit is nem mind választotta vólt az Ur, nem szükölködünk felelet nélkül. Mert noha ezeket igy lenni semmiképpen nem-tagadjuk mind az által ez titkos itéletet az Istenre bizandónak lenni mondjuk, és közönségessen az igéretnek formájából állatjuk megszenteltetteknek lenni, valakik keresztyén szüléktől, avvagy akar tsak a kettő közzül eggyik légyen is keresztyén, születtetnének, hanem ha valami egyéb áll ellene, ahonnan ellenkező dolgot hozhatnánk ki. 2. Tim. 2. 9. 1. Cor. 7. 14. Mert az öregekben az hitről való vallástételt megkivánnyuk, nem elégedvén meg azzal tsak az ő felülök való itélettel, a melyről szóllottunk, akar a keresztséggel (ha tudniillik még meg nem kereszteltettenek) akar az Ur vatsorájával kivánnak élni: mert holott értelmek vagyon bizonyossabb itéletet tehetünk, ha az Sacramentommal való elésre méltán alkalmatosnak-é, a mennyire mind az által az emberi itélettétel elérkezik. Mert a képmutatókról itéletet nem tehetünk, valameddig Isten azokat meg nem jelenti. Tsel. 8. 37. I. Cor. 11. 28. 1. Tim. 5. 24. Annakfelette az is eléggé nyilván vagyon, hogy az Ecclésiának könyörgése, nem haszontalan, midőn az Ecclesiában a keresztség által beavatandó tsetsemők, a közönséges gyülekezet eleiben vitetnek, melly jeles vigasztalástól hogy vagy a szülék, vagy azoknak magzati megfosztassanak, szabadosnak lenni nem mondjuk. És azt a szókást, még az Apostoloktól mireánk származotnak lenni bizonyitják a Régiek, ugy hogy minden kétség nélkül az Ur ez petséttel, melly az Ecclésiának könyörgésével foglaltatik egyben, az örökké való fiuvá fogadtatást petsétellye meg az öröktől fogva elváltoztatot tsetsemőkben, akar azok a felnevekedés előtt, meghallyanak, akar arra az időre érjenek, kiben az igaz Hitnek gyümöltsét teremthetik, az Urtól tudniillik hathatóképpen hivattatván, az időben és szempillantásban, mely ő neki tetszik.

XLIX. Art. Miért hogy a keresztséggel töbször egyszernél nem élünk.

A keresztséget mondottuk lenni a mi Christusban és az ő Ecclésiájában való beóltatásunknak Sacramentomának, és hogy nem is függ annak ereje a keresztelőnek személyétől. Immár penig midőn valaki egyszer a Christusnak adatott noha néha eltántorodik, mindazonáltal soha ki nem vettetik, és ezokáért elég egyszer bevétetni: semmiképpen azokkal nem eggyezünk, kik az Eretnek avagy tisztátalan tanitóktól megkeresztelkedteket ismét megkeresztelik. Jan. 6. 37. I. Ján. 2. 19. Nem is kételkedünk felőle, hogy a Pápista ecclesiában igaz keresztség nem vólna, noha alkalmatlan szolgáktól szolgáltatik-ki és véghetetlen tisztátalanságokkal motskoltatik meg. Mert mivel az Isteni irgalmasságnak tetzett az ő Ecclésiájának maradékit a Pápistaságban megtartani, mindaddig valamig azt ismét felállatná, annakokáért nem akarta, hogy a Sátánnak annyi szabadsága legyen, hogy a keresztséget, mellyel minden választottak egyben társalkodnak onnan tellyességgel kiforditaná. Nem következik mindazáltal, hogy igazán tselekednének azok, kik az ő gyermekeket a Pápista papokhoz viszik kereszteltetni, mivel azt nem tselekedhetik ugy, hogy magokat azon szentségtöréssel és megvesztegetéssel meg ne fertőztessék; sőt e légyen inkább a kegyes szüléknek tisztek, hogy avagy az Isten beszédének igaz szolgáihoz, az igaz Ecclésiában vigyék törvény szerint megkeresztelni; avagy ha abban módjok nintsen, gyermekeknek keresztségét halaszszák. Mivel sem idvességek azoknak a keresztségtől nem függ, mint ez előtt megjelentettük, sem láttathatnak a keresztséget megvetni, kiknek nem vólt azt kérni szabad az Istennek megbántásával. Meglássák mindazáltal, mit felelnek az Isten elött, kik midőn az ő gyengeségöknek kedveznek és a Pápistákkal eggyeznek, magokat és magzatjokat inkább akarják avagy a keresztségnek jótéteményétől megfosztani, avagy a keresztségnek megfertőztetésével motskolni, hogy sem mint a Christust nyilván megvallani és bevenni. Mert az ilyen embereknek szükségek, kivel magokat fedezik, nem kénszerétésből hanem szabadakaratból való, és annak okáért az Isten előtt magok menthetetlenek.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; BUDAPEST, 1881.