Az egyházi szolgák felavatásáról és elhívásáról

Kiss Áron

(1815-1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

Debreceni Hitvallás

242-243. o.

Az egyházi szolgák felavatásáról és hivásáról.

A hivás kétféle, közvetitett és közvetlen, a mely egyedül az istentől, nem az emberektől, nem is az emberek által lesz, mint a próféták, Pál és más apostolok hivása. Közvetett, a mely az istentől emberek által lesz. A lelkészek felavatásánál három dolgot veszünk gondolóra a tanitói hivatalra való megválasztást, mely az egyház által az isten akaratja szerint lesz; a meghivást, midőn a választottak már nyilvánosan meghivatnak az egyháztól; harmadszor a megpróbálást. A hivás és választás kiváltképen a hallgatókat, magát a népet illeti; a megpróbálás az egyházat. És ebben az egyház tiszte, hogy ezek próbálják meg a meghivottakat és választottakat életök ártatlansága, tisztasága felől, a külső bizonyitványoknál fogva; azután szorosabban meg kell őket vizsgálniok a tudományból.

Végre az egész szolgálatot, a tudomány foglalatját eléjök terjeszteni. Ez a próba nyilvánosan az egyház előtt hajtatik végre a tanult és tudós lelkészek és más személyek által, a mikor két vagy három szeniorok más szomszéd lelkipásztorokkal összegyülnek. Nem kötjük ez avatást a római udvarhoz (curia), püspökökhöz és bibornokokhoz, vagy egy hely avagy egy személyhez; hanem megengedjük, hogy a Krisztus minden egyházában szabadon történhessék.

Az apostolok és atyák példája szerint az avatás azon egyházi szolgákat illetheti meg, a kikre az egész szolgálat bizva van. Az apostol is Timotheusnak és Titusnak a papsággal együtt adta a hatalmat, hogy avathassanak. És a Szentlélek is azt mondotta: válaszszátok nekem Sault. De az atyák irásában sincsen csak egy betü sem, a mely a papok választását, avatását csak egy helyhez és személyhez kötné, sőt minden lelkésznek és az egész egyháznak adja azt, midőn a tanult és tudós férfiak összegyülnek; nem hogy valami tudatlannak adnók a hatalmat, hogy avasson a mikor akar, de a tisztességet és rendet fenn kell tartani az egyházban. Az apostolok összegyülve avattak; igy gyüljenek össze a szeniorok és nehány lelkészek is az egyház előtt és ugy avassanak, miként Tit. 1. 1 Tim. 3. 4. 2 Thess. 3. mondatik, akárhol akarja az egyház avathat. Mert ha az avatás a lelkészi szolgálatnak egy igen kicsiny része, és a lelkek megpróbálása az egész egyházé: következik, hogy az avatás minden kegyes egyházi szolgálat folytatóknak, vagyis az egész egyháznak lehet tiszte. Ha lelkészek nincsenek, mint Törökországban és más helyeken, az egyház a min választhat és hivhat, ugy avathat is a lelkészségre, és annak az egész tanitás és a sákramentomok kiszolgáltatásának tisztét átadhatja, mihelyt annak tiszta élete és tudománya megpróbáltatott. És azok, kik már meghivatva, elválasztva, magánlag és sokak itélete szerint megpróbálva vannak, a lelkészi szolgálatban tanithatnak, sákramentomot szolgáltathatnak, ha szinte a külszertartás, a kézvetés még hozzá nem járult is; ugy azonban, hogy a felavatás szertartását az egyház előtt vegyék fel. A lelkészek vizsgája után, könyörögvén, kezeinket (az apostolok közös példája szerint) azok fejére vetjük, s azon hatalomról, melyet nekik az Ur a tanitásra és sákramentomok kiszolgáltatására adott, bizonyságot teszünk, eleikbe kegyes kötéseket teszünk, öket buzditjuk, és mindezeket babonaság nélkül cselekeszszük. Az avatásban a pápista oktalanságot és eszeveszettséget nem követjük.

Azt sem engedjük meg, hogy azok nyilvánosan tanitsanak, a kik az egyháztól, a tudós férfiaktól megpróbálva, választva, hivatva és törvényesen felavatva nincsenek. És ha a miveletlen köznéptől az alkalmatlanok, megrovandók, vádakkal terheltek, tudatlanok, meghivatnak és elválasztatnak is: azoknak hivatásukat meg nem erősitjük. Igy tanitják az atyák is Lombárddal és Végzések 9 fej. 9. 1. 2. 1 fej. 9. 1. és 3..

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.