A kereszten függő Krisztus és a két gonosztevő
Nonkonformista puritán lelkipásztor, író, bibliamagyarázó. Matthew Henry Lukács evangéliuma 23. fejezetéhez, Krisztus megfeszítését és halálát leíró részhez fűzött magyarázata
Részlet Lukács evangéliumából
„Vitetnek vala pedig két egyéb gonosztévők is, hogy ő vele megölettetnének. Mikor azért mentek volna a helyre, melly mondatik Koponya helyének; ott fesziték meg őtet, és a gonosztévőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől. Jézus pedig mondja vala: Atyám, bocsásd meg nékik: mert nem tudják mit cselekesznek: Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. És a község áll vala nézvén: csufolják vala őtet a Főemberek is azokkal egybe, ezt mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő az Istennek ama választott Krisztusa. Csufolják vala pedig őtet a vitézek is oda járulván, eczettel kinálván őtet. És ezt mondván néki: Ha te vagy a Zsidóknak ama Királyok, szabaditsd meg magadat! Vala pedig az ő titulása is feje felett megirva, Görög, Római és Zsidó betükkel: EZ A ZSIDOKNAK AMA KIRÁLYOK. A gonosztévők közzűl pedig, kik felfüggesztettek vala, egyik szidalmazza vala őtet mondván: ha te vagy ama Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őtet, mondván. Az Istent sem féled-é te, mivelhogy te azon kárhoztatás alatt vagy? Mi ugyan méltán, (mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük) e pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak! Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor menéndesz a te országodba! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem lészesz a Paradicsomban. Vala pedig mintegy hat órakor, és setétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. És meghomályosodék a nap, és a templomnak kárpitja közepén ketté hasada. És mikor kiáltott volna nagy szóval Jézus, monda: Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És mikor ezeket mondotta volna, meghala. Mikor látta volna pedig a Százados a mi lett vala, dicsőité az Istent, mondván: Bizony ez az ember igaz vala. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment vala oda, látván azokat melyek lettek vala, vervén az ő mejjét megtér vala. Állanak vala pedig mindnyájan az ő ismerői távol, és aszonyok, kik ezeket látják vala” (Lukács 23, 32-49, Károli Biblia)
Matthew Henry magyarázata
23:32-43 Amint Krisztust a keresztre szegezték, imádkozni kezdett azokért, akik őt megfeszítették. A legnagyobb ajándék, amiért meghalt, hogy a bűnbocsánatot megváltsa és megszerezze számunkra. Ő épp ezért imádkozik. Jézust két gonosztevő között feszítik keresztre; náluk láthatóvá válik, hogy Krisztus keresztje mily különböző hatást tud kiváltani az emberek fiainál, amikor az evangéliumot hirdetik nekik. Az egyik gonosztevő a végsőkig megkeményedett. A bajok önmagukban még nem változtatnak meg egy gonosz szívet. A másik viszont az utolsó pillanatban meglágyult: mint egy égő parazsat, úgy kapták ki a tűzből, és ezáltal az isteni kegyelemnek emlékművévé vált. Ez azonban még nem ad senkinek sem bátorítást arra, hogy a megtérést a halálos ágyáig halogassa, vagy abban reménykedjen, hogy akkor majd kegyelmet talál. Az biztos, hogy az igaz bűnbánat sohasem túl késő; de ugyanilyen biztos az is, hogy a kései bűnbánat csak ritkán lesz valódi. Senki sem lehet ugyanis biztos abban, hogy lesz ideje megtérni majd a halála előtt, azonban mindenki bizonyos lehet afelől, hogy nem részesülhet azokban az előnyökben, amelyekben itt ez a megbánást tanúsító lator részesült. Látni fogjuk, hogy ez az eset egyedülálló, ha megfigyeljük Isten kegyelmének ezen az emberen kifejtett nem mindennapi hatását. Ő rendreutasította a másik latrot, amiért az szidalmazta Krisztust. Beismerte, hogy rászolgált arra, amit vele tettek. Hitte, hogy Jézus igazságtalanul szenvedett. Figyeljétek meg hitét ebben az imádságban. Krisztus a megaláztatás mélypontján volt, úgy szenvedett, mint valami szélhámos, és az Atyja sem szabadította meg. Ő viszont ezen vallomását még azelőtt tette, mielőtt bekövetkeztek volna azok a csodák, melyek Krisztus szenvedéseit dicsőségessé tették, és a századost megdöbbentették volna. Hitte az eljövendő életet, és boldogságra vágyott ama életben; nem úgy a másik gonosztevő, aki mindössze csak a kereszttől akart megszabadulni. Figyeljétek meg alázatosságát ebben az imádságban. Egyetlen kívánsága ez: Uram, emlékezzél meg én rólam; egészen Jézusra bízva azt, hogy ő majd miként fog megemlékezni róla. Így alázkodott meg igaz bűnbánatában, és megtérése minden gyümölcsét megtermette, amit a körülményei csak megengedtek. A kereszten függő Krisztus pedig épp olyan kegyelmes, mint a trónon ülő Krisztus. Bár a legnagyobb tusakodásában és gyötrelmében van, mégis megkönyörül egy szegény bűnbánó lelken. A kegyelem eme cselekedetéből azt kell megértenünk, hogy Jézus Krisztus a Mennyek Országának megnyitásáért hal meg minden bűnbánó és engedelmes hívő számára. A Szentírás egyedülálló példája ez; ennek viszont arra kellene megtanítania bennünket, hogy senki ne essen kétségbe, és ne essen kétségbe önmagában; de hogy ezzel ne is éljünk vissza, mindezt szembe kell állítanunk a másik gonosztevőnek rettenetes állapotával, aki a hitetlenségében megkeményedve hal meg, noha a megfeszített Megváltó oly közel van hozzá. Legyünk hát bizonyosak abban az általános igazságban, hogy emberek ahogyan élnek, úgy is halnak meg.
23:44-49 Itt Krisztus halálát a vele járó csodák által felmagasztaljuk, és halálát azokkal a szavakkal magyarázzuk, amelyekkel kilehelte lelkét. Kész volt felajánlani magát. Igyekezzünk dicsőíteni Istent igaz bűnbánattal és megtéréssel; azzal, hogy tiltakozásunkat fejezzük ki mindazok ellen, akik a Megváltót keresztre feszítik; józan, igaz és istenfélő élettel; és azzal, hogy tehetségünket annak a szolgálatába állítjuk, aki érettünk meghalt és feltámadott.
Forrás
Bible Hub: Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible: Luke 23
