Az indulgentia hatása a középkori egyházi fegyelemre

A KERESZTYÉN EGYHÁZ TÖRTÉNELME

Irta

Warga Lajos

(Kolozsvár, 1835. augusztus 19. – Sárospatak, 1900. május 17.)

SÁROSPATAKI THEOLOGIAI TANÁR

I. KÖTET

A REFORMATIO ELŐTTI KORSZAK, vagy a katholicismus fejlődése, az egyház egyetemes uralma és hanyatlása

109. Egyházi fegyelem.

SÁROSPATAKON

Nyomtatta Steinfeld Béla, a ref. főiskola betűivel

1880.

109. Egyházi fegyelem.

A papságnak kötési és oldási hatalmát a nép a mennyország bezárásával és kinyitásával azonosnak tartotta, s meghódolt azon hatalom előtt, melynek keze a siron túl is elérte a bűnöst. De az egyházi büntetéseknek élét elvette, a vezeklés komolyságát nagy mértékben csökkentette a bünbocsánat intézménye, mely egyházi büntetésekül külső cselekedeteket (alamizsnaosztás, böjt, búcsújárás sat.) szabott ki és szent célok cimén azoknak megváltását is megengedte. A bünbánati könyvek mellé a bűnök minőségének és mennyiségének megfelelő váltságdij-jegyzék volt csatolva. Azon tévhitet, hogy a pápák a bűnöst a legnagyobb bűnök alól is feloldozhatják, a római szentszék arra használta fel, hogy azoknak, kik személyesen vettek részt a keresztes hadjáratokban, vagy azokat nagyobb pénzösszeggel támogatták, teljes bünbocsánatot indulgentia plenaria) osztogatott. Továbbá a papák egyes szenthelyeket azon kiváltsággal ruháztak fel, hogy azok, kik azokat meglátogatják, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó bűnbocsánatban részesülnek. Bárminő bűnbocsánatnál is első feltétel volt a bennső, az igazi bánat és megjavulás; de a folytonos gyakorlat ezen feltételt pappal, világival egyaránt elfelejtette. Azon régi nézet, hogy a halálos bűnök alól csak meggyónás után lehetséges a feloldás, még nem módosult; ezen alapon követelte az egyház, hogy a hivek évenként legalább egyszer, mindazon büneiket, melyekre emlékeznek, gyónják meg.

Az egyeseket sujtó kirekesztés. (excommunicatio)¹) és egyházi átok (anathema)²) s az egész országot büntető egyházi tilalom (interdictum)³) a pápák kezében rettenetes fegyverré és biztos eszközévé vált annak, hogy a népet a fejedelem ellen lázitsák. Miután a nép élete az egyházzal szorosan össze volt fonva, nem tudták hosszas ideig nélkülözni az egyházi élet fennakadását és gyakran erővel kényszeritették a papokat az istentisztelet megtartására.

Az egyházi fegyelemnek ilyen elsatnyulása ellenében sok pap és szerzetes a régi komoly vezeklési mód és az önsanyargatás felelevenitésén fáradozott. Az egyes cellákban megkezdették az önsanyargatás legtúlzóbb nemét, az önkorbácsolást zsoltárének kiséretében⁴). Ezen őrültség a következő korszakban valóságos járványnyá fejlődött ki.

Hivatkozások

1) A kirekesztett az egyházközségből, tehát a templomból is kizáratott s a szentségektől eltiltatott.

2) Az egyházi átoknak polgári következményei is voltak, az illető a polgári hivataloktól, sőt a hadi szolgálattól is elzáratott.

3) Interdictum alatt az istentisztelet tartása betiltatott, a templomok bezárattak, az ereklyék eltávolittattak, a képek és keresztek letakartattak, a harangozás szünetelt, a haldokló nem részesittetett a szentségekben és senki sem temettetett szentelt földbe.

4) Damiani Péter, szegény szülők gyermeke, Ravennában 1007. született. Damianus nevü testvére (innen Damiani neve) Florencben és Pármában neveltette; majd a fonte-avellai szerzetbe lépett és 1041. apáttá választatott. 1058. ostiai püspökké neveztetett ki, de erről 1061. lemondott és ujra zárdába vonult (mgh. 1072.). Művei (l. 108. c. 5. j.): levelek, beszédek, szentek életei, értekezések. Ujabb életrajza: Vogel, Péter Damiani (Jena, 1856.).

Damiani az önkorbácsolást nagyon ajánlotta és ezen vezeklési módnak f o k o z a t o s  t á b l á z a t á t is elkészitette, mely szerént 3000 korbácsütés 30 zsoltár kiséretében egy évi vezeklésnek felel meg.

Forrás

Warga L. K. Egyh. tört. I. k.; 109. Egyházi fegyelem.; 323-324. oldal.