Pápistaság Ujsága: II. A szentek esedezéséről, segítségül hívásáról és tiszteléséről | Komáromi C. György
Komáromi Csipkés György
1628-1678
Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.
Comaromi C. György
S. I. M. D. E. D. P.
által
COLOSVARAT
Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.
1671.
88-105. o. XI. RESZ. A Szenteknek esedezéséről. XII. RESZ. A Szenteknek segitségül hivásárol. XIII RESZ. Az Szenteknek tiszteléséről.
XI. RESZ.
A Szenteknek esedezéséről.
I. AZ meg-holt Szentekról (mint az Angyalokrol-is : ) azt tanittya, s ‘vallya az többi között az Pápistaság, hogy azok az menyben Christussal uralkodo szentek, azokért, a’ kik itt ez földön vannak és élnek, nem csak közönségessen, hanem személy szerént-is, és edgyenként ezért vagy amazért, Péterért, Pálért, Katáért, Ersébetért &c. Isten előtt esedeznek és imádkoznak, Concil. Trident. Sess. 25. de Invocat. Venerat &c. reliquiis Sanctorum. Canisius in opere cateches, de charitate & decalogo. q. 8. Vásárhellyi Gergely Jésuita, az, forditásban, p. 177. az Szentekről. Bellárminus lib. I. de Sanctor, beatit. Cap. 18. prop. 4.&c.
II. Ez tudomány nem tartatott, s’ nem tanittatott, sem Idvezitő Urunktol, sem az sz. Apostoloktol, sem ezek után következett jámbor Keresztyénektől, edgynéhány száz esztendeig, hanem támada, Christus Urunk után. 400. esztendő tájban, Hieronymus által, ki, az mint Prosperirja in Chronico. 422. esztendöben. 91. esztendős korában vagy az mint Baronius Cardinal mondgya, 420. esztendőben. 78. esztendős korában halameg.
III. Ez Hieronymus lön az leg első, ki, az sok retoricálás közben (: noha ellenkezó képpen láttatik szollani, in epitaphio Nepotiani, tom. 1. epist. 3. ad Heliodorum, azt mondván hogy valamit mondándok ugy mond, mint hogy ő nem hallya, némának láttszik: ) azt ítilte, s’ tartotta, hogy az meg-holt szentek az élőkért, in singulari, magánossan, ezért vagy amazért az személlyért. N. N. imátkoznak és esedeznek Isten előtt menyben.
IV. Mert in epist. 25. ad Paulum, de obitu Blesille. igy retoricál: Szol ugy mond az, egyebeket-is sokakat, mellyeket el-halgatok, és te éretted az Urat kéri, nékem-is, az mint az ő elméjéről bátorságos vagyok, büneimnek bocsánattyát nyeri. Ismét in epitaph Paulæ. az vége táján, igy szoll: Légy egésségben ó Paula, és a’ téged tisztelőnek utolso vénségét, a’ te imádságiddal segéllyed. Ihon az tudománynak valami lengeteg kezdete és eredete.
V. Ez Hieronymus előtt nem volt ki találva ez tudomány, hogy tudni illik az meg-holt és dicsőült szentek, nem csak közönségessen az Ecclésiáért, hanem külön külön s’ fejenként az Ecclesia tagjáért, imez Péterért, Pálért, Mártonért, Margitért, Ersébetért, Katáért. &c. kik még itt ez világon, az halando emberek között élnek, esedeznének és imádkoznának Istennek elötte az menyországban, mint ez következendó fundamentomos okok meg-mutattyák.
VI. Először. Mert az 400. esztendő alatt celebrált Conciliomokban, akar Generálek legyenek azok, akar Provincialek, semmit ez felől nem olvashatni. Ez tudománynak még tsak árnyéka sem találtathatik, valahogy fakadott erre Hieronymus.
VII. Másodszor. Mert azon 400. esztendő alatt élő Tanitoknak irásiban, valakik ez Hieronymus előtt éltenek, semmi nyoma ez tudománynak nem láttzik. Senki közzülök ez tudományt nem tartotta, s’ nem tanitotta. Mivel hogy. 1. Az kik az Szentek esedezéséről szollottanak, semmi bizonyost nem mondottanak. 2. Tagadták, hogy az meg-holtak tudnák azokat, a’ mellyeket az élök cselekednek itt ez világon. 3. Azt itilték nem kicsiny tévelygéssel, hogy az meg-holt hiveknek lelkei, az menyországon kivül, az Istennek szine látása nélkül, bizon’os helyeken tartatnak, az itiletig. 4. Valamikor az szentek esedezéséről szollottanak mindenkor közönségessen a’ közönséges esedezés felöl szollottanak. 5. Némellyek, tellyességgel ellenkezőt tanitottanak ez tudománnyal.
VIII. Elsőbe hogy, a’ kik az Szentek esedezéséről szollottanak, semmi bizonyost nem mondottanak, semmit meg-határozva nem irtanak, ha nem habozva, kételkedve, és külömb külömbképpen szollottanak, meg-mutattya Origenes homil. 3. in Cantic. Canticorum, in verbis Ordinate ome. tom. 1. pag. 536. edit. Basil. Ha az Szentek mondattatnak azok idvességéről gondot viselni, kik ez világon vannak, és azokat segilleni az ő imádkozásokkal, és közben járásokkal, az Istennél nem leszen illetlen. Ismét. lib. 2. in epist. ad Rom. tom. 2. pag. 472. Vallyon ugy mond, az testen kivül helyheztettek, avagy szentek, kik az Christussal vannak, cselekesznek-é valamit, és munkálkodnak-é mi érettünk az Angyalokért. &c? legyen ez-is az Istennek el-rejtetett, és papirosra nem bizattatando titkai között.
IX. Naziánzenus Gergely, Orat. 11. ad laudem Sororissue Gorgonie, az vége felé, holott igy szoll: Ha pedig tenéked az mi dolgainkra-is vagyon gondod és ez, az idvezült lelkeknek meg-engedtetett Istentől, hogy efféléket ércsenek, vedd-fel az mi gondunkat-is, Orat. 3. adv. Julian, mond: Hald-meg te-is, nagy Constantiusnak lelke, ha mi érzékenség vagyon benned. Orat. 20. in laudem Basili Magni, mond: Mostan ó az mennyégben vagyon, és ott mi érettünk, az-mint vélem, alitom, áldozatokat teszen, és a’ népért kónyörög. Hasonloképpen orat. 19. in laud. Pátris: Az mint én magammal el-hitettem, mostan esedezésével többet szolgál, mint tudományával, mikor élt. Utánna ezt-is mondgya: ha ezt mondani nem vakmerő emberhez illik.
X. Augustinus in Psal. 108. amaz sokra: Veszszen-el ez földről az ő emlekezetek &c. igy szol, Vallyon, azok felől, mellyek kinek kinek halála után az övéi között esnek, vané ő bennek valami bánat? mellyre azt felelem, hogy nagy kérdés és ollyan, mellyrol mostan nem kell beszélleni. Meg-tettzik azért, az 7. czikkelyben fel-tött elso punctumnak igassága.
XI. Másodszor. hogy tagadták legyen, hogy az holtak tudnák azokat, az mellyeket, itt ez világon, az élők cselekesznek, bizonyittya Augustinus irása, igen világossan. Libr. de Spirit. & animâ. cap.29. ha své. lib. de curâ pro mortuis cap. 13. Ismét ugyan ott. cap. 14. és c. 16. Ismét, in Ps. 108 amaz elébb emlitett szokat: Veszszen-el ez földről &c. magyarázván. Ez helyeken, mindenütt azt állattya, hogy nem tudgyák az meg-holtak, mint s’ hogy vannak itt ez földön az ő szerelmesik; nem tudgyák mint van dolgok; nem tudgyák mit cselekesznek; oly hellyen vannak, holott nem láttyák, azokat, az mellyek ez életben esnek az embereken. Ez is nyilván vagyon.
XII. Harmadszor. hogy tévelygő értelemből azt itilték, hogy az meg-holt hiveknek lelkei, menyországon kivül, az Istennek szine látása nélkül bizonyos helyeken tartatnak az itilet napig, világos tanu reá. Justinus mártyr. lib. quæst. & respons q. 60. pag. 372, edit. Commel. Ismét, quæst. 75. és. q. 76. holott az meg-feszittetett tolvajrol Izoll. Irenæus, lib. 5. adv. hæres. cap. 36. Origenes, homil. 7. in Levit. tom. 1. pag. 138. Ismét. de Principiis. cap. 12. pag. 710. holott alább azt is álmodozza, hogy az levegő égben vannak. Lactantius, lib. 7. Institut. cap. 21. Ambrosius, lib. 2. de Cain & Abel, cap. 1. ad sinem. Ismét, lib. de bono mortis, cap. 10. Augustinus, Retract. lib. 1. cap. 14. Ismét. in Enchirid. ad Laurent. cap. 108. Is mét. Epist. 3. ad sortunatianum: és lib. 12. de Genesi, ad literam, cap. 35. és lib. 12. de Civ. Dei. Cap. 9. &c. Chrisostomus, hom. 39. in 1 Cor. & hom. 28. in epist ad Heb. Hillarius in Psal 138. Ez-is világos.
XIII. Negyedszer. hogy valamikor a Szentek esedezéséról szollottanak, mindenkor közónségessen, az közönséges esedezés felől, melly lészen az Ecclésiáért, értvén, szollottanak, meg-mutattya, Cypriánus, lib. 1. epist.1. qua est, 57. ad Cornelium: Basilius magnus, homil. in quadragint. martyres, tom. i. pag. 534. Gregorius Nazianzenus. orat, in laudem Cypriani Martyr. quæ est, 18. in sine. és orat. 19. in laudem Patris, ad Matrem Nonnem. tom. 1. pag. 288. Chrysostomus, homil. in Juventinum & Maximum, kik Julianus apostata idejében szenvedének, Mártyromságot. tom. 5. pag. 52. Augustinus, lib 7. de Bapt. cont. Donatist az elei táján, &c.
XIV. ötödször. hogy néhánykor tellyességgel ellenkezőt szollottanak és irtanak azzal, az mit ez tudomány tart, meg-tettzik Ambrosiusbol. Comment. in epist. ad Roman. cap. 1. ad verba- Dicentes se esse sapientes, Chrysostomusbol, homil. de profect. Evangel. Augustinusbol, lib. 10. consess. cap. 41. és cont. Epist. Parmeniani, lib.2. cap.3. &c.
XV. Ezek szerint azért, mint hogy ellenkezőt irtanak néhánykor; az közönséges esedezést, az Ecclésiáért valo könyörgést értették; nem hitték, hogy Istennél, s’ Isten előtt voltanak volna itilet napig, tagadták, hogy ez világon az emberek kózott, és ő dolgokat tudták volna; és az mit mondottak-is, igen tétovázva, kételkedve és habozva mondották, igen világossan által érthetni, hogy ez Pápista tudományt, mellyet ma tartanak az Pápisták, ők nem tartották.
XVI. Az mi pedig, az meg-holt Szenteknek költött meg-jelenésit illeti, kik meg-jelenvén (: az mint ok mondgyák : ) az élőknek, azt mondották, hogy ők Isten előtt, ezért vagy amazért az személyért, esedeznek, minémü az, mellyet ir Eusebius, histor. ecclesiast. lib. 6. cap. 5. egy Basilides nevü hohér által meg-öletett Potamiæna felöl, semmi akadályul, az meg-mondott igasságnak, nem lehet. 1. Mert nem egyebek azok, hanem haszontalan álmadozások, hazug költélek, és költott hazugságok, és nem igaz jelenések. 2. Mert ha, ugyan voltanak, az ördögnek veszedelmes jádzottatási, s ’frascái voltanak, az végre, hogy az kik nem akarnak hinni az igasságnak, hidgyenek az hazugságnak. 3. Mert nem kell hinni, hogy az meg-holt és idvezült lelkek közzül, csak edgygyetlen edgy-is, itt ez földön kalandozna, és kavarognak. Nem régi annakokáért ez fel-tett pápista tudomány-is, hanem uj.
XII. RESZ.
A Szenteknek segitségül hivásárol.
I. AZ megholt szentekről, mint az Angyalokrol is, ezt-istanittya, s’vallya az pápistaság, hogy jo, hasznos, és szükséges azokot, alázatossan segitségül hini nékik buzgon könyörgeni, azoknak imádságihoz, segitségihez folyamodni, az Miatyánkkal, azzal az szent imátsággal nékik imádkozni, és hogy Isten előtt esedezzenek azérr segitségül hini. Concilium Tridentinum Sess 25. in decret de Invoc. vener.&reliqu. Sanctor. Bell árminus, lib. 1. de Sanct. beatit. cap. 19. Censura Colonien. Jesuitarum. sol. 208. 229. 230, Vásárhelyi: Gergely Jesuita, az Canisius Péter Catéchismusának forditásában, a’3. részben. q. 8. ki azt tartya, hogy illik azokat segitségül hinunk, mint Istennek választott barátit, és minékünk Isten előtt esedező oltalminkat. ex Bellarm. lib. 1. de Sanctorum beatit. cap. 20
II. Ez tudomány nem volt Christus Urunk után edgynéhány száz elztendőkig, hanem valami vékonyon, némely emberekben, kezdődék az negyedik száznak vége táján, nevekedék az ötödik száz el-telve, s’ az után osztán meg-érék, és közőnségessé téteték, az meg-vesztegettetetteb időkbe.
III. Elsőben, azt mondom, valami vékonyon kezdődék az negyedik száznak vége táján. 400. esztendő tájban, némellyeknek veszedelmes, vak, magános, ahitatolságábol, és az kösségnek goromba szokásábol: nem közönséges helyen publice, mindazáltal, hanem csak privatim, az magok házánál. Ez idő tájban mondgyák némellyek, hogy az Szentek segitségül hivattattanak, noha nem mondgyák, hogy segitségül kell hini azokat.
IV Ez meg-lévén, alkalmatosságot vettenek ebből, némelly jeles tudos emberek-is, hogy ez tévelygést bé-sziják, és az szenteket segitségül hiják, mint Maximus Taurinensis. 420. esztendő tájban, in Serm. de S. Agnete, azt mondván: O fényes szüz, hogy mirolunk méltoztassál meg-emlekezni, tehetségünk szerént, az mi könyörgésünkkel kérünk. Paulinus Nolanus, azon esztendő tájban, in Pœmate. sexto, de natali selicis Nolani: Tégedettett Isten, azt mondgya, az meg fárattaknak nyugodalomul; az meg-nyomorodtaknak könnyebbségül; az meg-szomorodtaknak meg-sebhetett szivének, orvosságul. Es pœm. 8. Te Felix, légy job kezünk, légy kérlek erős torony minékunk, Leo Serm. 1. de natal. Apostolorum Petri & Pauli. cap. 7. &c.
V. Ez alkalmatosság és lengeteg fundamentom meg-lévén, azon tudatlan kösségnek szokásából, és némellyeknek veszedelmes magános devotiojábol, közönségessé kezdett lenni, 500. esztendő tájban; Mert ugy irja Nicephorus, lib. 15. cap. 28. hogy Petrus Gnaphæus volt az leg első, ki a’ Szenteknek segitségül hivását, az Ecclesiának közönseges könyörgési közzé elegyítette. Mert ő volt az leg első, ki azt gondolta, és találta, hogy minden könyörgésben emlittetnék és neveztetnék az Istennek szülő annya, és segitségül hivattatnék annak Isteni neve.
VI. Szüz Máriának segitségül hivása már meg lévén, az Szenteké nélkül, az után. 600. esztendő tájban, az Szentek segitségül hivása-is, ki csinálodék. Mert az mint Platina, in vitâ Gregorii. 1. és Antonius Sabellicus. Ennead. 8. lib. 5. irják, ez idő tájban gondolá-ki, szerzé, s’ parancsolá hogy közönséges helyen énekeltessenek, I. Gergely Pápa, az Litaniákat, vagy nagyobb Supplicatiokat, mellyeket Walasridus Strabo, lib. de reb. ecclesiast. cap. 28. Szentek segitségül valo hivásának mond, mint Bellárminus hozza elő, lib. 1. de Sanctor, beatit: c. 19. Probatur tertiò. Ugyan ezen Gergely reménségét-is helyheztette az Szentek ben, lib. 12. epist. 22. Igy támada az Szentek segitségül hivása, és az erról valo pápista tudomány.
VII. Hogy pedig annak előtte, az elsőbb száz esztendökben ne lett legyen ez tudomány, az keresztyén világon, meg-tettzik először, innen. Mert az mint fellyebb-is meg-jelentém, az Szüz Máriának közönséges segitségül valo hivattatása, Petrus Gnaphæus által szerezteték legelsőben-is 500. esztendó tájban, ugy irja Nicephorus. Az Szenteknek pedig segitségül hivattatála az Litániákban, I. Gergely Pápa által koholtaték, 600. esztendő tájban, ugy irja Platina, és Sabellicus. Ezek pedig hiteles Scriptorok az Pápista anyaházban..
VIII. Meg-tettzik másodszor innen. Mert az elsőbb 400. esztendök alatt, celebralt Conciliomok, akar Generalek, akar Provincialek, semmit ez tudomány felöl nem emlekeznek, ezt nem tartyák s’ nem tartattyák, mivel hogy. 1. Az Szentek segitségül valo hivásának, helyt nem adnak, mint az III Carthagobéli. cap. 23. melly 397. esztendőben Siricius Pápa idejében celebraltaték és IV. Leo Pápátol approbáltaték. Distinct. 10.6. de libelis. Ismét az Laodicæabéli melly 314. eszt. tájban lőn, Silvester Pápa idejében, can. 35. melly canont. azok ellen mondgya mind Theodoretus ad Coloss. cap. 2. mind Binius, in notis ad hoc Concilium, hogy irattatott, az kik az Angyalokat segitségül hitták. 2. Bellarminus sem hozhat semmit az 400. esztendőbéliekben elő, hanem az legrégibb, mellyet ez tudomány gyámolitására csigáz, az Chalcedonbéli, melly 451. esztendőben lőn. I. Leo Pápa idejében. A többi-is, valamellyeket elő hord, lib. 1. de Sanctor beatit. cap. 19. mind utánna lettenek, ez tévelygő tudomány támadásának, az 6. 7. 8. seculumban.
IX. Az sem árt semmit-is, az mit Binius, tom. 1. Concil. pag. 849. hoz elő, hogy Nicephorus az Costantinapolyi Püspök. in Actis Concil. Ephesini œcumenici, az ő levelében, melyyet Leo Pápának küldött, tudományát eleiben adván, a’ Conciliomnak, az Szentek segitségül valo hivásárol, vallást tett. Mert hasonloképpen ez a’ Conciliom-is, utánna lett annak az időnek, az mellyben mondám hogy támadott, ez szenteket segitségül hivato tudomány, tudni illik 431. esztendőben Cœlestinus Pápának idejében.
X. Meg tettszik harmadszor innen. Mert az 400.esztendők alatt élő Tanitoknak, és könyviro Authoroknak tudománya, ellenkező volt, ez mostani pápista tudománnyal.
XI. Bizonság erre az mit mondok Origenes. lib. 5. cont. Cels. és lib. 1. in Epist ad Roman, amaz szokra, minden hitetlenség ellen. tom. 2. pag. 467. Athanasius. Serm. 3. cont, Arrianos. Epiphanius. hares. 79 adv. Collyridianos. és cont. Aerium, az mint donatus Gotvisus, Jésuita Prosessor citállya. Sedulius, in 1. cap. epist. ad Roman. Ambrosius in cap. 1. epist. ad Roman. tom. 5. pag. 177. Basilius Magnus homil, in psal. 7. tom. 1. pag. 138. Hieronymus, epist. 53. ad Riparium Presbiterum. cont. Vigilantium, Chrysostomus, homil. de prosectu Evangelii. Augustinus lib. 10. Consess. cap. 42. és lib. de verâ religione. c. 55. és lib, 22. de Civitat. Dei cap. 10. hasonlo-képpen lib. 8. cap. 27. Cyrillus Alexandrinus. Thesaur. lib. 2. cap. 1. és lib. 6.cont.Julianum. tom. 3, pag. 140. &c. kik mindnyájjan azt irják, az meg-jedzett hellyeken, hogy nem kell az Szenteket segitségül hini.
XII. Az mi pedig amaz 30. Authorokat illeti, mellyeket Bellarminus lib. 1. de Sanitor, beatit. cap. 19. rakásra hord, meg-kell tudni hogy azoknak tizenhata, ez tudománynak támadása után élt és irt. Tizennégye pedig, tudni-illik az régibbek közzülök, az mit láttatott mondani bőségessen meg fejtegettetett, mind közönsegessen s’ mind külön külön eggyenként, sokaktol, s’magamtolis, más munkámban cap. 15.
XIII. Igy annakokáért mind ezekből világossá és nyilván valová tétetett, hogy ez-is az Szenteknek segitségül hivásárol valo Pápista tudomány-is-nem régi, nem apostoli, hanem igen uj és minapi.
XIII RESZ.
I. Mikor támodott légyen az Szenteknek esedezéséről, és azoknak segitségül valo hivásárol lévő tudomány, az felsőbb részekben meg-mutogattam. Lássuk azt-is, mikor támadott közönségessebben, az Szenteknek tiszteléséról valo pápista vallás és tudomány.
II. Mi legyen ez arant, az Pápistaságnak tudománya, gyakrabban csak közönséges szokkal szokták fel-tenni, igen ravaszul, Canisius Péter opere catechet. Pag. 83. edit. Colonien de Sanct. Veneratione, igy teszi-le: Vagyon oka, miért becsüllyuk ezeket, az égnek világosságit, és az ecclesiának Isten után, legnagyobb erősségit, és ékességit, érti az Szenteket. Vagyon oka, miért illessük az márannyi és ollyan méltosággal fel ruházott Szenteket, nagy tisztességekkel, az mi kicsinségünk szerént. Igen közönséges szok.
III- Bellarminus edgy csomoban, igen rovideden meg-mondgya, s’ magyarázza, lib. 1. Sanct. beatit. 13. Azt mondgya legelöl, hogy az a’ tisztelet, mellyel tartoznak az Sz. Angyaloknak és Sz. embereknek, kissebb annál, melly adattatik Istennek, és nagyobb annál, melly adattatik az csupa embernek. Azt mondgya, arg. 5. probálni akarván az Szentek tiszteletit, hogy az, meg-bizonyosodik az segitségül hivásbol, templomokbol, innepekból, fogadástételekből, bucsu járásokbol, képekből és egyebekből, holott mind ezek az Szentek tiszteletihez tartoznak minden kétség nélkül.
IV. Azt tartya azért ma az Pápistaság, hogy az meg-holt Szenteket, mint az Angyalokat-is, kissebbel ugyan mint az Istent, mind az által ugyan religiosus cultussal, Isteni tisztelettel kell tisztelni, mint Isten előtt esedező közbenjárokat, melly tisztelet áll ebben, hogy segitségül hivattatnak, azoknak, kónyörgések, s’ nyujtatnak, tisztességekre misék mondattatnak, templomok épittetnek, és nevekről neveztetnek, Péter, Pál, Lőrincz &c. templomának; azonképpen tisztességekre bizonyos napokon, innepek szenteltetnek: és esztendőnként meg tartatnak azok nevében idvesség érdemló fogadások tétettetnek, azoknak feküvo helyéhez, vagy tétemihez, vagy egyéb költött maradványihoz, az bünőknek e-törlésére bucsujárások lésznek; azoknak hogy már képei, ki faragtatnak, mettzettetnek, festetnek, az templomokban helyheztettetnek, magas helyen, arannyal, ezüstel, és egyéb drága szépségekkel ékesittetnek, előttök viasz gyertyák égettetnek; csokoltatnak; térdhajtással, süveg vetéssel, és egyéb cselekedetekkel tiszteltetnek. Ez az ő tudományok.
V. Ez tudomány nem volt az keresztyének között, Christus Urunk után edgynéhány száz esztendeig, hanem támada némely részeiben, homályossan és vékonyon, az negyedik száz esztendő után ugyan azon emberek kik által támada az Szenteknek segitségül hivása felől valo tudomány-is.
VI. Mert Maximus Taurinensis találtatik leg elsonek-is, ki 431. esz. tájban, serm. de Natalib. Octavii Adventoris & Solutoris (: noha némellyek ebből-is mentegetik : ) ez tudományt feszegette illyenképpen: Minden Martyromokat igen igen áhitatossan kell ugyan tisztelni, de legkiváltképpen azokat kell venerálni, bőcsülni, az kiknek maradványi nálunk vannak. Ismét Paulinus Nolanus ki-is 431. esztendőben hala-meg, mert ez-is is natali I. Felicis, azt az meg-holt Felixet Istennek mondgya; A’ Péterrel, Pállal hatalmas Roma városa, ennek az istennek (: Felixnek:) tisztességével hiresedik, és magasztalodik, Ez eredete ennek az tudomanynak.
VII. Annak elötte, az elsőbb 400. esztendök alatt, nem született volt még ez tudomány. Először. Mert az melly Conciliomok az idő alatt lettenek, sohol erről nem emlekeznek, csak edgy szoval-is, hanem inkább, véle ellenkezőt végeznek ugyan ott, valaholott ellenkezőt végeztek az Szentek segitségül hívásával, mely az ő tiszteltetéseknek nem kicsiny része. Az Szentek segitségül hivásával pedig, ellenkezőt végeztek, az III. Carthagobéli, és Laodiceabéli conciliomban, miképpen az felsöbb részben, num. 8. meg jegyezvén, fel irám.
VIII. Másodszor. Mert az alatt, az elsőbb 400. esztendő alatt élő emberek tudománya, ez Szenteket tiszteltető tudománnyal ellenkező volt. Edgyezőképpen azt vallották, s’ tanitották, hogy az edgy teremtó Istent, kell csak tisztelni, imádni, és az Istenen kivül senkit sem, sem Angyalokat, sem meg-holt szenteket, noha ezeket sem szidalmazták, gyalázták, hanem szerették, tehetségek szerént követték, és felölők becsülettel emlekeztenek és szollottanak.
IX. Hogy ez igy légyen, világos tanubizonyságot tesznek felölle. Justinus Martyr. Apolog. 1 1. pro Christianis ad Antonium Pium pag. 49. edit.. Commel. Tatianus ad Grecos editus in 4. tom. biblioth Patrum. edit. secund. Tertullianus. Apologet. adv. Gentes. cap 17. Origenes lib. 1. in epist. ad Roman in illa verba: In omnem impietatem. Es lib. 1. cont. Cels. tom. 2. p. 638. Ugyan azon munkájában. 1.5, és l.7. ad finem. Lactantius, Instit. divin, 1, 1. c. 20. p. 77. Athanasius cont. Macedonium. Dial. primo. és orat. 3.cont, arrianos, Hilarius de Trinitat. 1.8. Basilius. Conc. 15. de imperio & potestate, közel az eleihez. Ismét in psal. 7. amaz sokra: Domine Deumi in te Speravi. Gregorius Nazianzenus, orat. 3. de pace. quæ est. 14. tom. 1. p. 221. Epiphanius, heres. 69. adv. Ariomanitas. n. 31. Ismét adv. Collyridianos. hæres. 79.n. 4. 5. 7. Ambrosius. de Spiritu S. l.3, c. 12. közép táján. Ismét in Epist. ad col. c. s. közel a végéhez. Gregorius Nyssenus, apud Authorem Melissæ.c.t. Ismét. in sunebri Placilla Hieronymus advers. Vigilantium. ad Riparium. epist. 53, Chrysostomus homil. 33. in Johannem.
X. Ezek minnyájan azt vallyák, s’tanittyákhogy sem Angyalt, sem embert, sem Napot, sem Holdat, sem Szüz Máriát, sem semmi egyéb teremtett állatot, nem tisztelnek, nem imádnak, hanem csak egyedül az tellyes Sz. háromság, edgy öröké áldando Istent, az teremtett állatoknak Urát.
XI. Sőt még ezek után, az 400. esztendő eltelve, és ez fellyül emlitett, tudomány ki kelve lévén-is ellene, szollottanak, tanitottanak és irtanak némellyek ez pápista tudománynak, mint Augustinus, de quantit. animæ. c. 34, Ismét. epist. 44. ad Maximum Gramaticum. lib. de vera religion. capit. 55. Ismét-lib. 20. contra. Faustum. capit. 5. Cyrillus Alexandrinus. lib. 10. Thesaur. cap. 10. Theodoretus Therapeuticon. 2. Ilmét ugyan ott, tom. 2. pag. 353.356. Ismét. historiae. ecclesiastica lib. 1. cap. 1. &c.
XII. Mint hogy azért ezek, világossan ellenkező tudományt tartottanak, és vallottanak, ettől az Szenteket tiszteltetető pápista tudománytul, és hejában, s’ helytelen csigáztatnak Bellarminustol. lib. 1.de Sanctor. beatitud. c. 13, meg-áll, hogy ez pápista tudomány-is nem régi, hanem uj.
Forrás
Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz ...szerző: György Komáromi Csipkés
