A Purgatóriumról

Második Helvét Hitvallás XI. RÉSZ: Purgatórium részlet

&

Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, XI. Fejezet A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968

Purgatórium

Némelyek „úgy vélik, hogy a testtől elköltöző lelkek nem mennek egyenesen és azonnal a mennybe, hanem feleúton elragadtatnak ama tisztító tűzbe, ahol megtisztíttatnak a testben elkövetett bűnök szennyétől, és azután megtisztítva viszik őket az angyalok a szentséges Isten orcája elé… Ha ama tűznek erejével tisztulnak le a bűnök, ebből az következik, hogy nem egyedül Isten Fiának a vére szenteli meg a bűnösöket.”¹⁶⁵ A Péter I. levele 3. fejezetében a purgatóriumról semmit sem olvasunk.

„Nyilván előadja — az apostol —, hogy Krisztus halála azoknak is hasznára volt, akik már régen elköltöztek az élők közül. — Krisztus lelkében — elment és prédikált a tömlöcben lévő lelkeknek. Azonban ebben az összefüggésben a lélek Krisztusnak ama megelevenítő lelkét jelenti. Ennélfogva az értelme ez: A Krisztus halála által szerzett élet és megváltás hirdettetett az elhaltaknak, vagyis a föld alatt lévőknek, azaz hasznára volt a régen meghalt szent atyáknak is… Az evangélium hirdetése semmi egyéb, mint a megváltás hirdetése. Bár úgy látszik, hogy Péter Krisztusnak a személyéről beszél, aki alászállott a poklokra, mindazáltal bizonyos, hogy Krisztus életéről és megváltásáról szól, mely az elhunytaknak is üdvösségére szolgált.”¹⁶⁶ „Hogy azonban milyen volt a tömlöc, számunkra ismeretlen. Erről semmit sem adnak elő a szent iratok. Annyi bizonyos, hogy nem volt benne semmi borzalmasság, semmi sötétség vagy kínzás. Az evangéliumi igazság enyhülés helyének nevezi, majd Ábrahám kebelének is. Eközben azért nyerte a tömlec nevet, mert benne tartatnak az idvezültek lelkei … Elegendő a hit számára annak ismerete, hogy Krisztus vére megtisztította bűneiktől a világ kezdete óta élő összes szentek lelkeit … Bizonyos, hogy a föld alatt lévőknek más és más módon hirdettetett az evangélium. Ugyanis a hívő és szent atyáknak az üdvösséget adta tudul, míg a hitetleneknek a méltó kárhoztatást… Mert a hosszutűrő Isten sokáig nem rótta föl egykor a korábbi idők hitetlenségét, ha talán megtérnének őhozzá. Amidőn azonban hitetlenségükben makacsul tovább haladtak vakmerőn, méltán pusztította el vízözön által a bűneiket meg nem bánókat. Mindenesetre itt a részen az egész értendő. Tudniillik csak egy időnek az embereit nevezi meg, de valamennyi későbbi hitetlent belefoglal ezekbe. Mindazoknak hirdettetett Krisztus, jóllehet nem az életre, hanem a megérdemelt ítélet bizonyságaként, amiképpen az összes hívőknek is az örök élet bizonyságaként. Mindezek pedig ki vannak ábrázolva Nóé bárkája és a vízözön által. Mert amint a bárka a hívő Nóé számára az üdvösség alkalma volt, … úgy a hitetlenek számára a megérdemelt büntetés bizonysága… Így az Úr Krisztus… más és más értelemben hirdettetik: némelyeknek életre, másoknak viszont pusztulásra.”¹⁶⁷

Forrás

Stephanus Tőkés: COMMENTARIUM IN CONFESSIONEM HELVETICAM POSTERIOREM, Interpretatio petita ex operbus Heinrich Bullingeri, Tom. I., Editio Ecclesiae Reformatae in Romania Claudiopolis-Cluj 1968

Tőkés István: A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS MAGYARÁZATA, Kommentár Bullinger Henrik művei alapján, I. Kötet, A Romániai Református Egyház kiadása, Kolozsvár, 1968