Amikor a nő önmagát szándékosan terméketlenné teszi és az elválás egyéb okai | Mitrovics Gyula

2022.07.09. Off By neilnejmed

Mitrovics Gyula

(Sárospatak, 1871. június 29. – Stuttgart, 1965. március 17.)

filozófus, esztéta, neveléstudós, egyetemi tanár, pedagógiai író, az MTA levelező tagja (1935–1947). theol. tanár és főiskolai lelkész Sárospatakon, a Tiszáninneni Ref. Egyházkerület egyházi főjegyzője, utóbb Debreczeni ref. lelkész.

LITURGIKA. A polgári házasság törvényei. Egyháziatlanság és üres templomok.

20. §. Elválás

Debreczen, 1913.

A házastársak közötti súlyos bűnők és mulasztások lajtstromát megmutatva, különösen is az utolsó bekezdés esetét, de semmiképp sem állást foglalva a válás, főleg nem az újraházasodás különböző kérdésköreiben – a szerk.

A tapasztalás arról tesz tanúbizonyságot, hogy a házasság vagy szerencsés, boldog vagy nem sikerült. Ebben az utóbbi esetben bekövetkezik a házasfelek egyenetlenkedése és a legtöbb esetben arra való törekvés, hogy a törvényesen megkötött házasság törvényesen felbontassék. A lelkésznek egyrészről a viszálkodó házasfelek dolgába is be kell avatkoznia, másrészről pedig, ha talán perre kerülne a dolog, vannak olyan dolgok, melyeket a lelkésznek kell elvégeznie; épen ezért szükséges, hogy az ide vonatkozó törvényeket ismerje.

Ha a viszálkodó házasfelek válópert akarnak kezdeni, ennek előzménye és feltétele gyanánt a törvény megszabja azt, hogy a viszálkodó házasfelek kibékítését a lelkészi hivatalnál meg kell kísérleni. Erre vonatkozólag a törvény intézkedése az, hogy a felperes bejelenti az ő elválási szándékát az alperes illetékes lelkészi hivatala előtt s megkéri a lelkészi hivatalt, hogy a békéltetést kísérelje meg. A Józsefi törvények azt mondják, hogy 3 egymás után következő alkalommal kell azt megtenni. Hogy mennyi idő teljék el egyik alkalomtól a másikig, arra nézve nincs intézkedés. Mi azt mondjuk, hogy az alkalmak kitűzésével a lelkésznek sietni nem kell azért, mert ez a kísérlet, mint neve mutatja, azt célozza, hogy a viszálkodó házasfelek egymástól el ne választassanak; sőt feladata az, hogy ha lehetséges, azok egymás iránt jó indulatra bírassanak. Nem áll tehát a lelkésznek érdekében, hogy a békéltetést 2-3 hét alatt lejárassa, hanem arra a körülményekhez képest tűz ki határidőt. A róm. kath. kánonjog megszabja, hogy a róm. kath. lelkésznél is be kell jelenteni az elválni akarást. Utasításokat adni lehetetlen, mert ez a lelkésznek lelki gondozói tevékenysége, sőt itt saját belátása igazítja el. A fődolog az, hogy a lelkész legyen méltányos, hallgassa ki mindkét fél panaszát türelemmel és törekedjék arra, hogy a béke közöttük helyre álljon, s a válópernek eleje vétessék. Egyébiránt erre a békéltetési kísérletre a lelkésznek annyival is inkább nagy gondot kell fordítani, mert ha a békéltetés nem sikerül, a törvény azt kívánja, hogy a lelkész egy jelentést adjon ki a felperes kívánatára, leírva az egész békéltetésnek menetét, azokat az okokat, mentségeket, melyeket a házasfelek előtte felhoztak; előadva azokat az érveket is, melyekkel igyekezett a maga részéről békés további együttlakásra bírni őket, úgy, hogy ez az okmány azért nagy jelentőségű, mert ahova kerül a válóper, a törvényszék igen sokat szokott adni a lelkésznek ebben a bizonyítványban kifejezett informatiójára s azt az ítéletkimondásnál figyelembe veszi. Ennek alapján tudja meg: vajon a házasfelek csakugyan ott vannak-e, hogy el kell őket választani; van-e komoly ok az elválasztásra, vagy semmi elfogadható erre nézve nem forog fenn. Ha valamelyik fél a házasfelek közül a békéltetésen meg nem jelen, a lelkész a most ismertetett okmányban megjegyzi azt, hogy az illető alperest három ízben hívatta, de meg nem jelent. Ha az illető válni szándékozó felek közül valamelyik fogságban volna, vagy katonai szolgálatot teljesítene, a lelkész, akinél a felperes jelentkezett, hivatalból felszólíthatja a fogházi vagy katonai lelkészt arra, hogy az illető félt kihallgassa s a kihallgatásról jegyzőkönyvet véve fel, azt neki küldje meg. Ha a békéltetés nem sikerül, az illető felperes eme békéltetésre vonatkozó hivatalos lelkészi okmányt kezébe véve, ennek alapján megindítja a válópert.

A házassági ügyet rendező törvények ezután megszabják azokat az eseteket is, amelyekben az elválasztásnak helye van s amely okok jelenlétében az elválasztás törvényesen megtörténhetik. Ezek az okok a következők: mindenekelőtt elválasztási okoknak tekintetik, tehát a házasságot megsemmisítő ok: 1. az ú. n. szabadsághiány. A házasság általában erkölcsi szövetségkötés lévén, ahoz, mint minden erkölcsi cselekvéshez, vagy beszámítható legyen, megkívántatik az illető felek szabad beleegyezése. Mert ahol az erkölcsi életben szabadságról nem lehet szó, ott egy bizonyos cselekmény az illetőnek nem tulajdoníttatik be. Amely házasság tehát egy vagy más okból származó kényszer folytán jő létre, ha ez kimutattatik, akkor ez felbontható és megsemmisíthető.

Másik elválasztási ok az ú. n. tévedés, ha t. i. ez a tévedés vagy a személyre, vagy a házastárs erkölcsi tulajdonára vonatkozik. Személyi tévedés állhat be pl. abban az esetben, ha valaki, már az akármiféle körülmények miatt, nem azzal lépett házasságra, akivel szándékozott, hanem egy másik egyénnel. Erre vonatkozólag esetek gondolhatók. A házassági szövetség pl. megköthető bizonyos körülmények között megbízás útján is, mint ez pl. fejedelmi családokban divatban is van, ha t. i. az illető nem maga esküszik meg házastársával, hanem megbíz valakit, aki az ő nevében leteszi az esküt. Csalatkozás lehet az is, ha valaki abban a reményben vette el házastársát, hogy az hajadon s azután vette észre, hogy nem az. Szándékosan kell hangsúlyoznunk, hogy itt a házastárs erkölcsi tulajdonaiban való tévedésről van szó; mert már az a tévedés, amelyről mai napság sokan panaszkodnak, hogy a feleségnek vagyona nincs, sőt adóssága van, nem tekinthető házasságbontó oknak.

Házasságfelbontó ok 3. a házasságot megelőző örökös nősz-tehetetlenség és az ú. n. eltitkolt titkos betegség, ha különösen a tehetetlenség vagy betegség már a házasságkötés előtt tényleg megvolt; mert ha a házasságkötés után áll be, akkor nem fogadható el házasságbontó oknak.

Házasságbontó ok 4. a huzamosabb, legalább 5 évre terjedhető fogházbüntetés, ami egyúttal erkölcsi hiánynak is tekintetik. Valami nagyon természetes az, hogy az egyik házastárs a másiktól, épen erkölcsi szövetségkötésről lévén szó, megkívánja azt, hogy egyik a másiknak gyalázatára ne szolgáljon. Amelyik házastárs olyan bűnt követ el, és magát erkölcsileg úgy megbélyegzi, hogy az szégyenére válik a másik házastársnak, nagyon természetes, hogy ez házasságfelbontó ok gyanánt fogadtassék el.

Házasságfelbontó ok 5. az egyik házastársnak a másik élete ellen való leselkedése legmagasabb mértékben. Kisebb fokon pedig az egyiknek a másikkal szemben tanúsított olyan magaviselete, amely megzavarja azt a békés együttlakozást, mely egyedüli célja ennek a szövetségkötésnek. Ha pl. valamelyik házastárs azt veszi észre, hogy az ő együttélése által az ő házastársával szemben az ő szellemi, erkölcsi vagy épen testi élete van veszélyeztetve; miután a házaséletnek nem az a célja, hogy egymást elpusztítsák: ez olyan ok, amely miatt a házasság felbontható. Ezért van, hogy erre az alapra támaszkodva, a nagyobbmérvű iszákos férfitól a feleségét elválasztja a törvényszék.

Elválasztási ok 6. a házastársaknak egymással való illetlen bánásmódja, mely legmagasabb fokát a kegyetlenkedésben éri el. Ha a házastársak megfeledkezve az egymás iránti gyöngédségről s általában arról a szeretetről, amellyel egymás iránt viseltetni tartoznak; már akár szóval, akár tettel úgy viselik magokat, hogy abból keserűség jön egyik vagy másik házastársra: ez is házasságfelbontó ok. Ez az ok különféle lehet, elkezdve attól a goromba magaviselettől, melyet a férfi az ő művelt feleségével szemben tanúsít, és végezve a megverésén.

Házasság felbontó ok 7. a házasságtörés vagy porneia. Maga Jézus, erről a dologról nyilatkozván, ezt tartja olyannak, melynek alapján ker. szempontból a házasság felbontható. A házassági szövetségkötés két egyénnek kölcsönös egymás bírásában állván, mihelyt valaki ezt a viszonyt akármi tekintetben megsérti, ezzel a házasságnak erkölcsi alapját teszi tönkre. A törvények rendelkezése értelmében nem elég a házasság felbontására valamelyik válni készülő félnek egyszerűen hivatkozni erre, hanem azt elfogadható okokkal be is kell bizonyítani; sőt ebben a tekintetben annyira szigorúan intézkednek a törvények, hogy házasságtörést még az illető fél beismerése mellett sem fogadja egy egymagában elválasztási okul, már csak azért sem, mert némely könnyelmű házastárs ezt is hajlandó magára vállalni, csakhogy valakivel új házasságra léphessen.

Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a törvény rendelkezése értelmében amelyik házasfélről kétségtelenül bebizonyíttatik, hogy a házasságtörést elkövette, házasságra nem léphet, de ez a válópernél mindig ítéletileg állapítandó meg.

Házasság felbontó ok gyanánt jelöltetik ki a törvény által 8. az engesztelhetetlen gyűlölség, amely latinul „odium irreconciliabile”-nek neveztetik. Ez az ok, melynek alapján szokták a legtöbbször a házasság felbontását kérni, amely alá aztán sok okot szokott fogni a leleményesség. És hogy a visszaélések megakadályoztassanak, már a Józsefi törvények, újabban pedig egy kúriai rendelet megállapította azt, hogy ezt az engesztelhetetlen gyűlölséget be is kell bizonyítani. Nem elég tehát csak egyszerűen arra hivatkozni, hogy az illető válni szándékozó felek ki nem állhatják egymást, hanem ezt az idegenkedést tényekkel kell igazolni.

Majd házasságfelbontó ok 9. az ú. n. rosszakaratú elhagyás, mint amely a házastársi kötelességnek felmondásában, vagy végleges nem teljesítésében nyilvánul, vagy legalább arra vall. Amely házastárs a másik házastársat annak tudta és beleegyezése nélkül elhagyja, ezzel mintegy okot szolgáltatott arra, hogy a házastársi jogai sem lehetnek az illetőnek. Hangsúlyozzuk, hogy ebben a tekintetben arról van szó, hogy tudomása és beleegyezése van-e a másik házastársnak arról, hogy az ő házastársa a családi kötelékből megvált, vagy hogy megváljon. Az ily módon ott hagyott házastárs jogainak megvédésére és sérelmének orvoslására a törvény részletesen intézkedik. Így pl. a rosszakaratúlag elhagyott házastárs, ha válópert akar indítani, a törvények értelmében mindenekelőtt nyilvánosan körözteti házastársát és pedig ezután a köröztetés után a törvények értelmében ha 100 és egy napalatt nem jelentkezett az illető és általában semmi adat nincs arra nézve, hogy hol tartózkodik: akkor a holtnak nyilvánítást kell kieszközölnie. Erre azért van szükség, hogy ha a lelkész egy második házasságot köttet meg az illetővel és a régi hitves visszatérne: kettős házasságkötés bűnében el ne marasztaltassék.

Házasságfelbontó ok 10. az is, ha keresztyén ember nem keresztyénnel köt házasságot. Nálunk Magyarországon ez idő szerint a polgári házasság semmiféle alakjában sem érvényes és egyházi és állami törvényeink a házasság érvényességére nézve kellék gyanánt állítják fel azt, hogy az csak ker. felekezethez tartozók közt köthető.

Házasságfelbontó ok 11., a két vagy többnejűség, ha t. i. valaki több egyénnel lép házassági szövetségre. Ez csalásnak tekintetvén, amellett, hogy az utóbb megkötött házasság nem érvényes, még az illető bűnfenyítő eljárás alá is esik.

Házasságfelbontó tény még 12. az is, amit általában korhiánynak szoktunk nevezni, sőt még egy nagyobb cím alá foglalva az ide sorozható körülményeket, az, amit szabadsághiánynak nevezünk. Ez alatt értetik az, hogy ha valamely házasság megköttetik anélkül, hogy valamelyik házastársnak ehhez joga lett volna. Ezért van az, hogy ha a kiskorú gyámjának engedelme nélkül házasságra lép: az a házasság semmisnek nyilvánítandó, vagy ha egy katonaköteles az illető házassági engedély kieszközlése nélkül lép házasságra, miután arra joga nem volt: az ő házassága joghiány címen meg fog semmisíttetni.

Ugyancsak házasságbontó ok gyanánt jelöli ki a törvény 13. mindazokat az eseteket, amelyek előfordulhatnak akkor, ha a házasságot szabályozó törvények akármi tekintetben mellőztetnek. Aki pl. házasságra lépett anélkül, hogy kihirdette volna magát, vagy a hirdetés alól dispenzációt eszközölt volna; vagy házasságra lépett dacára annak, hogy közte és házastársa közt oly rokonsági kötelék volt, melyet a törvények gátló ok gyanánt jelölnek ki és elmulasztotta a dispenzáció kieszközlését, házassága semmis.

Ezeken az okokon kívül az erdélyi protestáns egyházban házasságot felbontó ok gyanánt fogadtatik el a házastársi tartozásnak makacs megtagadása, továbbá az is, hogy ha a nő magát bebizonyíthatólag terméketlenné teszi szándékosan s ezzel összeköttetésben az is, ha a nő gyermekelhajtás bűnét gyakorolja.

Forrás

Mitrovics Gyula: LITURGIKA. A polgári házasság törvényei. Egyháziatlanság és üres templomok. 20. §. Elválás, Debreczen, 1913. Hegedűs és Sándor Könykiadóhivatala.