A Házastársak Összeesketéséről

2022.06.18. Off By neilnejmed

A SZATMÁR-NÉMETIBEN

1646. ÉVBEN TARTOTT NEMZETI ZSINAT VÉGZÉSEI

KIADJA A SZATMÁRI REFORM. EGYHÁZMEGYE

Nyomatott Kecskeméten, Tóth Lászlónál. 1875.

LXV. KÁNON.

VI. A házastársak összeesketéséről (részlet)

Mielőtt az egyházi szolgák, a házasulandókat szokás szerint összeesketnék, tartoznak azokat a főrendűek kivételével a megelőző úrnapon reggeli szónoklat után az egész gyülekezet előtt kihirdetni, és ha előttük valami akadályt jelent be valaki, ami azoknak házasságát megakadályozhatja, az összeesketést addig halasztani, míg azon akadályt annak rendes útján el nem hárítják. – A jövevényeket és ismeretleneket pedig másként semmi szín alatt össze ne eskessék, hacsak mind szabad állapotukról, mind jámborságukról és tisztességes voltukról bizonyítványt nem mutatnak. Különben azokat, kik ezekre nem tekintve, vaktában oly egyéneket kötnek össze, kikről később kivilágosul, hogy vagy szabadok vagy becsületesek nem voltak: előbb kemény szavakkal meg kell dorgálni, azután pedig, ha ugyanezt makacsul ismételni merik, hivatalukból is ki kell tenni.

LXVI. KÁNON.

Azért amely egyházi szolgák azokat a személyeket, kik valamely egyházmegye vagy a közzsinat (e. ker. gyűlés) igazságos ítéletével egy időre jogszerűleg özvegység vagy nőtlenségi kötelezettség alá vettettek, s még fel nem oldattak; vagy végül azokat, kik akár hűtlen elhagyás, akár paráznaság vagy törvénytelen együttélésük miatt becstelenekké lettek, biztos tudattal, csak némelyek kegyéért vagy valamely ajándékocskáért egybekötik, mint az egyházalkotmány vakmerő megsértői és a Simon-szerű nemtelen nyereségnek kívánói nemcsak ideiglenesen tétessenek le a hivatalból, hanem a hívők közönséges gyülekezetéből is ünnepélyesen közösíttessenek ki; s csupán nyilvános bűnvallás után, s csakis azon feltétel mellett vétessenek vissza, hogy ha ugyanazon botránykőben újabban és szándékosan megütköznek, örökre és minden visszavétel reménye nélkül fognak hivatalukból letétetni. Hasonlóképp azok, kiktől az egyház nyilvános ítéletével akár a teljes házasodási, akár valamely egyes személlyel leendő egybekelési jog elvétetett, – ha magukat vagy más felekezetű, vagy saját felekezetünkbeli pénzzel megvesztegetett lelkészek által kierőszakolva megeskettetik, ünnepélyesen közösíttessenek ki.

LXVII. KÁNON.

A házasulók összeadásának, – a nálunk már rég bevett és a Szentíráson alapult szokás szerint, – ünnepélyes – és amint mondani szokták – kézfogás melletti esküvel* kell végrehajtatni. Mégpedig az eskünek a templomban, vagy ha ez nincsen, az istentiszteletre rendelt bármely más helyen a reggeli szónoklat vagy könyörgés után, rendesen ugyan kedden és szerdán, de ha rendkívüli esetek kívánják, a hétnek többi napjain is, a szombatot és vasárnapot kivéve. Mindazáltal azon feltétellel, hogy a kézfogók vagy lakodalmak úrnapokon ne tartassanak; ami az ország nyilvános intézménye által is komolyan tiltatik, hogy így t. i. a mi Urunk Jézus Krisztusnak szentelt nap a részegség, bujaság, tánc és más aljasságok által, melyek a lakodalmakban előfordulni szoktak, – az Isten nagy bosszantásával meg ne fertőztessék, s eképpen a Krisztus napja szentségtörőleg a Bakhus és Vénus napjává ne változtassék.

Azt is a legnagyobb gonddal kell kerülni, hogy az esketés az egybekelés ideje előtt sokkal ne történjék, mert veszély keletkezhetik, hogy azon időközben a már összeesketettek, vagy szoros viszonyba jönnek egymással, vagy oly egyenetlenség és szóbeli elidegenedés támadhat közöttük, amely miatt aztán ha szabad volna, örömest elválnának egymástól; amivel az egyháznak felettébb nagy bajt okoznának. Akik azért e körülmények bármelyike közt valamely, kivált középsorsú ember iránt, saját merészségükből, felügyelőiknek különös engedélye nélkül valami kedvezéssel vannak, szent hivataluktól a közzsinatig eltiltatnak.

LXVIII. KÁNON.

A házasulók vérségi fokozatát, mielőtt azok összeeskettetnének, gondosan meg kell vizsgálni, hogy valami illem vagy tisztesség elleni hiba ne ejtessék: mert abban nemcsak arra szükség szorgalmasan ügyelni, hogy mi szabad, hanem arra is, hogy mi illendő. Minélfogva bár a Szentírás a házasságokat a harmadik és negyedik fokozaton nem tiltja; mégis, hogy a gyenge hitűek meg ne botránkoztassanak, a mi nemzetünk szokása szerint a vérrokonság negyedik és a sógorság ugyanannyi fokáig meg van tiltva nekünk a házasság. Azért senki egyházi szolgáink közül az ily vérségi vagy sógorsági rokonságban levőket hivatala és tisztsége elvesztésének terhe alatt önoktából [saját indíttatásából] összeesketni ne merészelje.

LXIX. KÁNON.

A házasulandók életkorára s képességére is folyton figyelmet kell fordítani: azért is a még fel nem serdülteket semmi esetre sem, hanem a férfiakat legalább is a 18-ik, leányokat pedig 14-ik életéveik elteltével szabad csak összeesketni. – Azokat, kik ezzel jól tudva és vakmerően ellenkezőleg cselekesznek, esztendei letételre kell büntetni.

Hivatkozás

* “Corporale juramentum praestatur protensa manu, tactis sive inspectis sacrosanctis evangeliis, cruce dominica, vel sanctorum reliquiis admotis.” Nálunk a juramentum corporalitása, [az eskütétel fizikai megnyilvánulása] a házassági eskünél a kézfogás, másutt az egyik karnak s három ujjának felemelése. Dr. R. I.

Forrás

XLIV. KÁNON. 3. 4. A meg nem térők kirekesztéséről és a bűnbánók visszavételéről | A SZATMÁR-NÉMETIBEN 1646. ÉVBEN TARTOTT NEMZETI ZSINAT VÉGZÉSEI