A papok házasságáról
Ágostai Hitvallás 1530
(latinul Confessio Augustana, németül Augsburger Bekenntnis) az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata, a reformáció jelentős dokumentuma, a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalása.
D. Dr. PRŐHLE KÁROLY fordítása
Nyilvános panasz volt az olyan papok példája miatt, akik nem tartóztatták meg magukat. Pius pápa is, mint mondják, emiatt nyilatkozott oda, hogy ha voltak okok arra, hogy a papoktól elvegyék a házasságra lépés jogát, még sokkal több ok van arra, hogy nekik visszaadják. Ezt írja legalább Platina. (**)
Mivel tehát a mi papjaink azokat a nyilvános botrányokat kerülni akarták, megházasodtak, és azt tanították, hogy nekik nem tilos a házasságkötés. Először mivel Pál azt mondja Korint. I. lev. 7: A paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen. Továbbá: Jobb házasságban élni, mint égni. Másodszor Krisztus azt mondja Máté ev. 19: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, – ahol azt tanítja, hogy nem minden ember alkalmas a nőtlenségre, – mert Isten az embert szaporodásra teremtette, Mózes I. könyve I. fejezet. Az embernek pedig nincsen hatalmában, hogy Istennek különös adománya és hozzájárulása nélkül a teremtés rendjét megváltoztassa. Azoknak tehát, akik nem alkalmasak a nőtlenségre, kötelességük házasságra lépni. Mert Istennek parancsolatát és Istennek rendelését semmiféle emberi törvény, semmiféle fogadalom nem teheti érvénytelenné. Ezen okokból tanítják nálunk a papok, hogy házasságot kötniök szabad.
Tudott dolog, hogy a papok a régi egyházban is házas emberek voltak. Mert Pál is azt mondja Timot. I. lev. 3, hogy olyan püspököt kell választani, aki házas ember. Németországban is még csak négyszáz évvel ezelőtt erőszakolták reá a papokra a nőtlenséget, ami akkor is oly erős ellenzésre talált, hogy a mainzi érseket, mikor a római pápának ebben az ügyben kiadott rendeletét közzé akarta tenni, az elkeseredésükben fellázadt papok majd hogy meg nem ölték. S ebben az ügyben olyan embertelenül jártak el, hogy nemcsak a jövőre nézve tiltották meg a papok házasságát, hanem a meglevő papi házasságokat is, minden isteni és emberi jog ellenére, sőt a pápáktól s a leghíresebb zsinatoktól alkotott törvények ellenére, felbontották.
Mivel az emberi nem öregedése (*) folytán az emberi természet is lassanként gyengül, ezért is tanácsos arról gondoskodni, hogy még több bűn ne lopózzék be Németországba.
Továbbá: Isten azért rendelte a házasságot, hogy az emberi gyarlóságnak orvossága legyen. Maguk az egyházi törvények is azt mondják, hogy a régi rendelkezések szigoruságán olykor későbbi időkben az emberek gyarlóságára való tekintetből enyhíteni kell, s hogy ez megtörténjék, épen ebben az ügyben is kívánatos. Tartani kell, úgy látszik, attól is, hogy a gyülekezetek egyszer csak pásztorok nélkül maradnak, ha a házassági tilalom tovább érvényben marad. Mivel tehát nyilvánvaló Isten rendelése, mivel ismeretes az egyház régi szokása, mivel a tisztátalan nőtlenség annyi botránynak, házasságtörésnek és egyéb, a tisztes hatóságok üldözésére méltó gonosztetteknek a szülő oka: mégis csak különös, hogy semmiféle ügyben sem járnak el olyan kegyetlen szigorúsággal, mint a papok házasságával szemben. Isten megparancsolja nekünk, hogy a házasságot tisztelettel illessük. Minden jól rendezett államban, még a pogányoknál is, a legnagyobb tisztességgel veszik körül a törvények a házasságot. Mindamellett az egyházi törvények szándéka ellenére főbenjáró büntetésekkel gyötörnek embereket, és pedig papokat, semmi egyéb okért, hanem egyedül a házasságralépés miatt. Pál ördögi tannak mondja azt, amely megtiltja a házasságot. I. Tim. 4. és köv. Hogy ez így van, azt könnyű belátni, mikor a házasságkötés tilalmát ilyen büntetésekkel védik.
De amint az Isten rendelését semmiféle emberi törvény nem teheti érvénytelenné, úgy nem teheti érvénytelenné Isten rendelését semmiféle fogadalom sem. Azért Cyprianus is azt tanácsolja, hogy az olyan nők, akik szüzességi fogadalmukat meg nem tartják, lépjenek házasságra. Levelei I. könyvének 11. részében szó szerint ezt mondja: Ha pedig a szüzességben állhatatosan megmaradni nem akarnak vagy nem tudnak, jobb ha férjhez mennek, semmint ha érzéki vágyaiktól lázba esnek; semmi esetre se okozzanak botrányt testvéreiknek, sem a férfiaknak, sem a nőknek.
Bizonyos méltányosságot tanúsítanak az egyházi törvények is azok iránt, akik a szabályszerű életkor betöltése előtt tettek fogadalmat, ahogyan eddig többnyire szokásban volt.
Hivatkozások
(**) A pápák XV. századi életírója.
(*) Az antik nézet szerint a világ az idők folyamán egyre alantasabb állapotba kerül: a régi aranykor után az emberek fokozatosan elzüllöttek és jelenleg a vaskorban élnek. A kereszténység nem vehette át változatlanul ezt a mitikus elképzelést, de az özönvíz előtti nagy életkoroknak a jelenkoriakkal való összehasonlítása mégis valami hasonlót sugallt. [NF]
Forrás
Ágostai Hitvallás II. rész: II. A papok házasságáról.
