A Fövenyen És Kősziklán Épültt Házasság | Kiss Ádám

2022.03.19. Off By neilnejmed

Kiss Ádám

(Garamkissalló (Hont megye), 1795. december 25. – Dad, 1838. augusztus 19.)

református lelkész

Kiss Ádám Egyházi-Beszédei II.

Debreczen, 1837

Máté 7: 24–27. Valaki hallja én tőlem e’ beszédeket, – és azokat megtartja: hasonlitom azt a’ bölcs emberhez ki az ő házát építette kősziklán, – Mert eljött az árvíz – eljött az esső, – és eljöttek a’ szelek, megütköztek a’ házban; de nem romlottel, mert kősziklán építtetett az. És valaki hallja én tőlem e’ beszédeket, és azokat meg-nem-tartja: hasonlatos lészen a’ bolond emberhez, ki az ő házát építette fövenyen, mert eljött az eső, – eljött az árvíz, eljöttek a’ szelek, megütköztek a’ Házba és elromlott, és annak romlása nagy lett.

Házat építeni, melly ügyes alkatjával ‘s kényelmességével, a’ szükséget és szép ízlést egyiránt kielégitse, mellyben a’ jövevény és a’ vendég szintúgy mint a’ tulajdonos menedéket és kedvet találjon, – házat építeni erős alapokon jó anyagokból vagy alkotó részekből, helyesen, csinosan, állandoul, és szépen, – nagy mesterség: de sokkal nagyobb mesterség lakosoknak szövetkezni öszve a’ megépültt házba. Lám rendületlenül állanak sokszor a’ ház’ alapjai, falai ‘s tetője: de a’ bennelakók’ boldogságuk ingadozik. Fehérek sokszor a’ falak kívül, vagy rajtok viruló festvények ékeskednek: de belöl szennyes inség ‘s nyomorúság gyászolnak. Lám tiszta sokszor az udvar, ‘s szépen rendezett, az épület’ környéke: de bús lelkek bolyonganak abban, kik egymásnak kinzói, ‘s meg-nem-elégedésük’ zörgő lánczait hordozzák. Sokszor szük a’ Terem, csak egy szúrágott szobor tartja a’ szegény kalibát: még is annak egymás szívére forrott békés lakosi szebb napokat látnak, nyugalmasabb éjszakákat alusznak, mint némelly korinthusi oszlopsorokon büszke Kastély’ villongó birtokosi. Az elmenők megállnak gyakran valamelly ház előtt bámulni a’ fedélen és a’ falakon tündöklő szép mesterséget: de megállnak sokszor az előtt azért is, hogy hallgassák a’ belőle kihangzó kínos életet. Ha azért Idvezítő Urunk bölcsnek nevezte sz. Leczkénkben az embert ki házát jó talpkőre építé, bolondnak pedig, ki azt fövenyen alapítá: sokkal inkább bölcsé koszorúztathatik az olly ember, ki házi társaságának együttélésének, ‘s együttlakásának alapját jól megvetette; ellenben senkit igazságosabban bolondnak nem mondhatni mint azt, ki koporsója’ bezártáig tartó házi szövetségét vagy gondatlanul vagy idegen czélzásokból köti. Jó fundamentom kell a’ háznak, – sokkal inkább jó fundamentom kell a’ házi társaságnak, – ‘s most midőn szoktak leginkább alkottatni nálunk a’ házi társaságok, – és a’ házassági szövetkezések által letétetik sok ház boldogságának, vagy boldogtalanságának talpköve: engedjétek-meg! hagy irjamle előttetek a’ bolond embert ki házát házassága által fövenyen épiti, – hagy irjamle a’ bölcs embert, ki házát házassága által kősziklán építi. –Beszédem’ első Részében a’ fövenyen épültt Házasság, – másodikában a’ kősziklán épültt házasság lesz béfoglalva, és valaki hallja én tőlem e’ beszédeket, – és azokat megtartja: hasonlitom azt a’ bölcs emberhez ki az ő házát építette kősziklán, – Mert eljött az árvíz – eljött az eső, – és eljöttek a’ szelek, megütköztek a’ házban; de nem romlottel, mert kősziklán építtetett az. És valaki hallja én tőlem e’ beszédeket, és azokat meg nem tartja: hasonlatos lészen a’ bolond emberhez, ki az ő házát építette fövenyen, mert eljött az esső, – eljött az árvíz, eljöttek a’ szelek, megütköztek a’ Házba és elromlott, és annak romlása nagy lett.

1.§. Fövenyen épült a’ házasság: ha az meg-nem-fontolt ésszel köttetik ‘s akarmi mellesleges tekintetek tétetnek annak talpkövéül. – Nem példa nélkül való ugyan hogy két személyek, kik egymásba, szerentsésen párosodnak, ‘s boldogabbul élnek egymás’ karjain, – mint azok kik esztendőkig fontolkodtak, és magokat húzva halasztva szőtték, fonták egybe. De azért, hogy néha vaktában is szerentsés valaki: következik e’ hogy éltünk szerentséje kerekét gondatlanul kell elvetni, ‘s a’ lépést mellyel a’ sírig vagy menybe vagy pokolba hágunk, minden szélyelnézés nélkül megtenni? A’ bölcs még a’ rögök köztt is vigyázva lép, ismeretes útra is készülve indúl: hogy vetné magát behunyt szemmel ismeretlen szövevénybe, hogy indulna-el illő készület nélkül az életet határozó járatlan ösvényre? Ha szerentsétlen lapjára forduland a’ vaktába vetett koczka; ‘s a’ látatlanul fölfogott szövevény kiállhatatlan, – a’ készületlen kezdett út hosszú és győzhetetlen leend: mit fog használni a’ késő töprenkedés, „oh ha én ezt előre tudtam volna!” Tudtad, vagy legalább tudhattad, hogy fontos dolog a házasság, – fontos a” házasokra, fontos a’ gyermekekre, fontos az emberi társaságra, fontos az erkölcsökre, fontos a’ vagyonokra nézve, – tudtad vagy legalább tudhattad, hogy a’ házassággal vagy Angyal megy bé a’ házba ki minden örömöt megszaporít, minden bajt megenyhít, – vagy ördög ki minden gyönyörködést megmérgez, minden keserű poharat csordultig tölt: miért fogtál e’ fontos dologhoz könnyü elmével? Ki a’ tüzzel játszik, – mellynél csendesen melegedhetünk de öszve is éghetünk, mi egyébb esztelen embernél, – ki a’ házassági szövetséget minden meghányás vetés nélkül teszi – mi egyébb ostobánál, ki a’ házat fövenyen építi? – De akármi elmetörés és gondolkodás is hijábavaló a’ házassági szövetségben, hogy ha annak czélul idegen ‘s mellesleges tekintetek tétetnek, ‘ha tudniillik valaki csak azért lépne házasságra, hogy az által vagy meggazdagodjék, vagy fényes atyafiságba keveredjék, vagy indúlatos szerelme’ epedése kielégíttessék. Mind ezeket lehet valakinek mellesleg tekinteni, – ‘s ha a’ czéllal öszvevágnak: azt szoktuk szerentsés házasságnak nevezni: de oh mi szerentsétlen az ki valamellyiket ezek közzül fő czélul teszi házassági élete’ elkezdésében! – Láttam már én K.! Házasságot, mellynek kötésében pénzen, gazdaságságokon, birtokokon, hivatalokon függöttek a’ párosodó’ szemei, – ‘s meg is nyerte szemei’ kívánságát, – öszveplántálta magát egy gazdaggal: de azt is láttam itten, hogy mindjárt az öszvepárosodás után miként származott, nőtt, és hízott a’ házban egy szörnyű kígyó, mellyet szegénység’ szemrehányásának neveznek, – melly ezen szerentsétlen párnak ágyát, – ételét, italát, örömét öszvemászkálta, – az egyik félnek szívét öszvemarta, a’ másikat szerentsétlen párja’ esete megalázta, ‘s a’ szív fájdalmakba merült birtokosoknál egy darabig gyászoltak – majd a’ gondtól és figyelemtől elhagyattatva elröpültek a’ gazdagságok. – Láttam más házasságokat, mellyeknek czéluk fényes származás, csillagos nagy név volt, – csak azt óhajtá a’ balgatag fiatal, hogy sorsa’ porábol kiszálhasson, magánál magasabb családba avattassék. Meg is nyerte ő a’ nagyobb nevezeteket; de azok csak üres hangok voltak, – megnyerte a’ fényesebb atyafiságot; de nem nyert erőt azzal versent pályázni, ‘s úgy járt mint a’ kiről mondják, hogy a Nap’ fia akarván lenni, megvakult a’ fénytől, ‘s annak nem az ő kezeibe való lovaival magát és a’ földet fölper’selte. – Láttam olly házasságokat is melyeknek alapjok a’ szépség volt, – mellyek titkos csókokon, ‘s égő szerelem’ lobogó lángjain forrottak öszve. Távol a’ földtől, közel a’ csillagokhoz érzette magát eleinte boldogságában a’ két tébolyodott: de kevés idő’ hanyatlásával eljött az esső, – eljött az árvíz; – és a’ fattyu szerelem’ tüze hamvadzott, – hült, kialudt, – eljöttek a’ szelek, ‘s az eltavaszlott orcza – rózsák leveleit szélyelfújták, megromlott az alaptalan házasság mert fövenyen vala az fölépitve. No azért ifjak, – költözzetek bár párotokkal Babylon’ fényes palotáiba, hol India’ minden kincsei várakozzanak reátok; de ha csak ezek valának szivetek’ vágyásai ‘s czéljai a’ házasságban: meglehet, hogy lakásotok kietlenebb lesz Áfrika’ homokainál, mert egybekeléstek is fövenyen épült, – meglehet, hogy a’ kincsek köztt szegényebbek lesztek a’ koldusnál. – Ifju férfi! Ha a’ szépség’ Angyala ezer szerentsével előtted áll; – Ifju fehérszemély! Ha maga a’ szép Nagy Sándor jármába rablott Országaival, ‘s hadi szerentséje’ drága koszorúival inál: meg ne engedd magad vakíttatni mert mind ezek bájolók; de nem czéljai a’ szent házasságnak. – Nevendékek! Ha egymás’ látására lángot vet szívetek; még ne alkudjatok, még ne ígérjetek, még ne fogadjatok, annyival inkább határozást ne tegyetek. – A szerelem vak – ‘s a’ házat fövenyre építi. – De tekintsük-meg már a’ kősziklára épített házasságot.

2.§. Kősziklán építtetik a’ házasság mellybe a’ bölcs figyelmes meggondolással barátsági tiszta szeretetre, jó erkölcsökre és vallásra tekintve szövetkezik. Csak a’ korhely les, vár valamit a’ szerentsétől, – a’ bölcs pedig minden jót okos utána való látása mellett Istentől kér és reményl. Így van ő házasságra nézve is. Meggondolja ő mindenek felett ha alkalmatos e’ egy házi társaságnak melly párasodásával fog mindjárt elő állani, vagy kormányozására vagy gondviselésére. Meggondolja hogy valyon abban is kivel kötni akar tünnek-é-föl sajátságok, minőket az örökös barátság ‘s a’ vállaikra szállandó terhek’ kölcsönös viselésük kíván. Gondolkodását biztosaival közli, – azoknak véleményeiket: tanácslásaikat megérti, ‘s ezek felett ismét elmélkedik, – és lassu meghatározás után tesz lépést, vagy nyujtja-ki kezét az örökös szövetségre. Ámbár az emberi értelem nem érheti-fel egészen a jövendőket: mindazáltal az illy vigyázó ritkán kénytelen kifakadni maga ellen, hogy ha gondosabb lett volna; ez vagy amaz váratlanság miatt nem szenyvedne. A’ mikre pedig figyelmét ‘s gondolatit függeszti házasságában egyebek felett a’ bölcs férjfi és leány, nem más mint barátsági tiszta szeretet – ‘s vallásos erkölcs. – Azt nézi elébb, hogy a’ személyhez van e’ barátsági tiszta vonszódása. Mert lássátok Hívek! Csak barátság tesz jóvá és állandóvá, nem pedig szerelem a’ házasságot. A’ szerelem csak addig tart még az indúlatok erősek, – míg az ábrázat virágai nyilnak, – a’ szemek tüzei égnek, – míg az ifjúság’ tavaszi vidám napjait számlálja, ezen túl pedig unalommá ‘s útálattá változik által. – A’ barátsági szeretet ellenben állandó, ‘s mint maga a’ lélek hallhatatlan, úgy, hogy a’ megunatkozásnak, ‘s elidegenedésnek abban helye nintsen, új meg új gyönyörűségek csörgedezvén annak kiszáradhatatlan kútfejéből. – A’ szerelem bizodalom nélkül való, – gyanús, – féltékeny, – könnyenhívő, – ‘s ezekkel hány pokolbeli kínokat szerezhet a’ házasok szívében? – A’ barátsági szeretet merő bizodalom, bátorságos, bezártt szívű a’ rágalmazó és kisebbítő előtt, ‘s ezekkel mennyi örömmel tenyésztetheti a’ házas párok’ szívét? A’ szerelem minthogy csupa tűz, – minden csekélységre fellobanó, – türhetetlen, – irigy, – bosszúálló, – engesztelhetetlen, – és így képzelhető e’ vele a’ társaságos élet? A’ barátság türedelmes, engedékeny, bocsánatra kinyujtott kezű, – ‘s nem e’ kívántatik-é minden házi Társaságban? A’ szerelem minthogy csupa állati gerjedezés, – telhetetlen, másokra sóvárgó, – idegenek után epedező, kicsapongó, ‘s ez által hóhéra a’ házasságnak. A’ barátság mivel szent érzés; – indúlatain uralkodó, korlátai között tartózkodó ‘s ugyan azért kősziklához hasonló alapja a’ szent házasságnak. – A’ szerelem mivel mindég csak kívánságaival, megnyilazott szíve sebeivel vesződik, mindenre alkalmatlan, dologtalan, gondatlan. – A’ barátság, mivel társa jóllétéért is aggodik, munkás, tiszteiben serény, gondjaival multba, jelenben, jövendőbe terjeszkedő, és így amazzal fövenyen, ezzel pedig igaz alapon áll a házassági szövetség, ez az oka miért hogy a’ bölcs ifjú és leány barátsági vonszódást keres szívében az iránt kivel magát öszveesküdtetni szándékszik. – Minthogy azomban a’ leghívebb ‘s legállandóbb barátság is fövenyen épült ha gonoszságra köttetett: azért keres a’ bölcs mindjárt barátsági érzése után jó erkölcsöket, ‘s ártatlanságot lejendő házastársában. Ugyan is a’ Barátság által édesdeden, – a’ jó erkölcsök által erősen vonattatnak egymáshoz a’ szívek. A’ Barátság az érzéseket, – a’ jó erkölcsök a’ lelkiesméretet is csendességben tartják. A’ Barátság egy virág, a’ jó erkölcs tiszta harmatja annak hogy hervathatatlan legyen. Midőn öszvefogódzik két jó barát, hogy a’ sírig ketten menjenek ‘s egymásnak segédi legyenek – életük’ ezer meg ezer örvényein csak az ártatlan erkölcs lehet legbiztosabb vezetőjök, ki után soha nem tévelyednek boldogtalanság’ örvényébe. Való ugyan, hogy mivel a’ házassági barátságban két szív, két lélek olvad együvé; gyakran a’ rossz házas társ jóvá szenteltetik jó erkölcsű társa által: de ugyanazon okbol az is megesik, hogy az Ördög még az Angyalt is hasonlóvá teszi magához. Anániás és Zafira miért hazudtak ketten a’ sz. Lélek ellen? Azért mert jó barátok voltak szent erkölcsök nélkül. A’ bölcs tehát mint mondám szent erkölcsöket keres lejendő házastársában. – De valamit ő maga vallásos: úgy párjában is okvetetlen megkívánja a’ k. Vallás tiszta szeretetét is. – Ti tudjátok – oh ti tudjátok egymás ölében megőszült házasok! Hogy mióta kiküldetett Édenből az ember, – még a’ legboldogabb házasság’ paradicsomában is siralmak áradnak néha néha, ‘s keservek fakadnak reménytelenül, mellyek köztt ha szinte tesznek is valamit az öszvesírtt könnyek, ‘s az együtt érző két szív’ öszvenyögő pihegései, – és a’ két tiszta léleknek, két tiszta szájnak együvé – hangzó vallomásai: „ugye-e nem mi vagyunk okai, –úgy-e mi vigyáztunk, – úgy-e mi jók voltunk:” mindazáltal csakugyan vígasztalhatatlan ‘s nyughatatlan marad mind kettőjök’ szíve. Hová folyamodik illyenkor a’ búslakodó pár ha nincs Vallás, melly a’ könytelen Éget mutatná, – az Istent áldomásaiban, és fenyítékeiben egyiránt nevelő édes Atyánk tanítaná? – Ha nints Vallástok házastok! Mi kezes esküvéstek’ szentsége felől? – Ha nints Vallástok lehet e’ erkölcsötök? Ha nints szent erkölcsötök lehet e’ köztetek igaz barátság? Nem fövenyen áll e’ házasságtok? Vallás – oh áldott Angyal! Te fogod-fel öledbe a’ szent Keresztség által mindjárt a’ Világba lépő embert – te késéred őt ki is ez életből Föltámadás’ ígérete által – oh mi szükség, hogy midőn veled kezdődik és végződik boldogul az élet – ennek folyamatja, a’ szent házasság is rajtad áljon mint erős alapon és kősziklán!! – Mert K.! Ahol így köttetik házassági szövetség: – ott, – csak ott képzelhető a’ földi lehető boldogság, ott az öröm két szerető szívekbe oszolván nem kevesedik; hanem szaporodik, – ott a’ szomorúság két rokon könyeknek öszvefolyásukkal nem szaporodik; hanem kevesedik. Ott találtathatik-fel egyedül az a’ hűséges barát, kihez hasonlót a’ lakosokkal gazdag föld nem tud adni, kinek társaságában az erkölcsök szelidülnek, az indulatok csendesednek, a’ képességek ‘s derék hajlandóságot lelnek, és a’ hányattatott Remény’ kikötött hajója az életnek külömbféle kincseit önti kebeléből az embernek. Nem lefesteni hanem ártatlan kezekkel egyedül csak szedni lehet azon virágokat, mellyek a’ házassági szent életnek útán teremnek, – ‘s a’ kik ezektől magokat megfosztják, nem tudják milly íze van a’ szeretettől öszvepárosított munkásság’ gyümölcsének, milly öröme a’ kölcsönös ápolgatás’ érzésének, – milly gyönyörűsége a’ szülei édesded kötelességnek!!!

Mintha hallanám a’ Szülék’ ‘s Nevelők’ érzékeny panaszukat: „Nekünk tehát ezek szerint, – nekünk kik gyermekeinket neveltük, kik az ő boldogságukat maguknál jobban kívánjuk ‘s szivesebben munkálódjuk, ‘s okosabban is munkálódhatjuk, nekünk saját véreink párosodásukba semmi szóllonk nem volna-é”? Igazságos fölszóllalás! Nem tagadhatom, hogy a’ Szüléknek, Nevelőknek Nevendékeik’, házasításukba természetes befolyásuk van. Kívánom azomban, hogy tudják-meg most tőlem a’ Szülék és Nevelők, hogy nem boldogság az valakinek a’ mire kénszerítetik, – és így ha ők gyermekeiket erőltetik nem hogy boldogítanák, inkább szerentsétlenekké teszik. Tudják-meg, hogy a’ barátsági szeretet mellyről mondottuk, hogy alapja a’ házasságnak – a’ szív tulajdona, – a’ szíven pedig semmi teremtett állatnak nints hatalma saját birtokosán kívül. – Kicsikarhatjátok fiaitok’, leányatok’ reszkető ajakárul ezt a’ csekély szót: szeretem: de kénszerítéstekkel még bellyebb szorítjátok szívükbe a’ nagy érzést: utálom. Kegyetlen kérdéseitekkel „hát szereted-é”? megszóllaltathatjátok –„Igen”: de még inkább elnémítjátok szivük’ feleletében –„Nem.” Kinyujtathatjátok velük kezüket a’ kézfogásra – jegyváltásra, – parancsolattal, ‘s ezzel felmentettétek őket, hogy ők nem hazudtak, – hogy ők nem hamisan esküdtek mert ti parancsoltátok. Ők maguknak, nem pedig nektek választanak Férjet vagy Feleséget. Itt legtöbb jussotok hát nem más mint a’ tanáts, – övéké a’ választás. – Vissza-ne-éljetek anonban Fiaim, Leányaim! Ezen szabadsággal ‘s természeti jussal. Meg-ne-utáljátok Atyátok’ anyátok’ szavát, mert az ha nektek nem tetszik is, szent azért, hogy a’ ti boldogságtokat czélozza. Értsétek-meg még egyszer: kell szépség? Nem tudok szebbet semmit mint az ártatlanság, és nemes erkölcs. Kell Gazdagság – bizonyosan felfogjátok azt találni a’ barátságban – okosságban, tiszta szívben. – Nagy nevezet után vágyakodtok? Nem ismerek nagyobbat az Istenfélőnél. – Tiszta barátság – nemes erkölcs – és Vallás párosítson – hát titeket – öszve, hogy kősziklán épüljön házasságtok, –

Ti pedig kik már megépítettétek házi társaságtokat – hidjétek-el, hogy ha az fövenyen épültt: csak barátság – csak nemes erkölcs – csak isteni félelem által lehet jobbá, – vagy ha kősziklán áll: – ugyan ezek által lehet állandóvá – mindnyájan tiszteljük hát a’ tiszta barátságot, mindnyájan tiszteljük az Istent, – és megáldja a’ mi házunkat békességgel, boldogsággal. Amen.

Forrás

Kiss Ádám: A Fövenyen És Kősziklán Épültt Házasság, Kiss Ádám Egyházi-Beszédei II. Debreczen, 1837