Urnak Vacsorájáról | Félegyházi Tamás

2022.02.03. Off By neilnejmed

Félegyházi Tamás

(Debrecen, 1540 körül – Debrecen, 1586. január 16.)

református lelkész, bibliafordító, kollégiumi rektor.

egyháztudós, író, botanikus,

a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége.

DR. NAGY KÁLOZI BALÁZS

FÉLEGYHÁZI TAMÁS DOGMATIKÁJA

Miképpen vagyon jelen Krisztus az vacsorában?…

És mikor az apostoloktól eltávozott, és az egekbe felvitetett, nem volt ővelük többé test szerint, hanem csak bátoritó és erősitő lelkének segitségével. Ebből megjelentetik, hogy a Krisztus a vacsorában nem lehet jelen test szerint. És azok irás ellen tanitanak, akik ezzel hitetik el az tudatlan községet, hogy a Krisztus test szerint jelen vagyon a kenyérrel, de láthatatlan és foghatatlanképpen; kik tulajdonitanak a Krisztusnak valami tündéres és szemfényvesztő testet, melyről az irás sehol emlékezetet nem tészen….

Annakokáért a Krisztus jelen vagyon az igéret szerint a vacsorában, de nem a mi testi szájunknak, hogy azt fogunkkal rágjuk, hanem a mi lelki szájunknak, tudniillik az igaz hitnek, mely azoknak amelyek nem láttatnak, állatja és bizonyos elvétele. Mert ezáltal leszen a Krisztus foganatos és hasznos mibennünk, és ezzel oltatunk a Krisztusba, és ezzel veszünk őbelőle minden lelki jókat, melyeknek a testi étel és ital csak mutató jegye [412–414. l.].

Miképpen mondatik a kenyér Krisztus testének?

Erről eleitől fogva sok visszavonások és különböző értelmek voltanak a bölcsek között. Első értelem a pápistáké, akik azt tanitják, hogy az igének mondása által a kenyér Krisztusnak természet szerint való testévé változik, és ezután az ostyát, mint az Istent úgy imádják, sőt azt kiáltják, hogy a kenyérnek csak külső szine marad meg, de az állatja elváltozik. De efféle elfordult elméjű emberek tapasztalható hazugságot oltalmaznak… Ennek megbizonyitására egyéb erősséget nem tudnak előhozni, hanem csak ezt forgatják: Ez az én testem. De erre azt kell felelni, hogy az igék igaz értelmének elforditása nem bizonyitás. Itt azért irásból azt kellene megerősiteniök, hogy a kenyérben efféle változás legyen a természetnek folyása ellen, melyet egy bötüvel sem erősithetnek. Annakokáért a keresztyén embernek efféle bolond vélekedést el kell távoztatni. Második értelem azoké, akik azt hirdetik, hogy a kenyér a Krisztusnak valóságos teste, és a kenyérrel, avagy a kenyérben, avagy a kenyér alatt, nem jegy szerint, hanem állat szerint jelen vagyon, és minden vevőkkel közöltetik. Ez értelmet sok számtalan erősségekkel, és emellett tüzzel, fegyverrel és tömlöccel akarják megerősiteni810[417–418. l.].

I. Ellenvetés. Azt vesszük az vacsorában, ami avattatott érettünk. De a Krisztus teste adattatott, nem a jegyző kenyér. Hát nem a puszta avagy jegyző kenyér adattatik, hanem a Krisztusnak valóságos teste.

II. Ellenvetés. Azt vesszük az vacsorában, ami avattatott érettünk. De a Krisztus teste adattatott, nem a jegyző kenyér. Hát nem a puszta avagy jegyző kenyér adattatik, hanem a Krisztusnak valóságos teste.

Itt a jegyet a jegyzendővel összezavarják. Mert mind a kettő adattatik, de különb móddal. Vesszük a kenyeret, ugy mint a Krisztus testének bizonyos pecsétit. Vesszük a Krisztus testét is minden javaival egyetemben, de lelki szájunkkal az igaz hitnek általa, mellyel a Krisztussal egyesülünk és őbenne nevekedünk. Igaz azért ez, hogy a kenyér a Krisztus testének, mely érettünk halálra adattatott, pecséte és záloga. De ebből nem következik, hogy a kenyér Krisztusnak valóságos teste legyen, avagy a kenyér alatt, vagy mellette, vagy benne, vagy fölötte legyen valósággal és állat szerint [419. l.].

III. Ellenvetés. A Krisztus teste az Istenséggel egyesült, és az Istenségnek teljessége őbenne állat szerint lakozik, sőt meg is dicsőittetett. Hát mindenütt az Urnak vacsorájában jelen lehet test szerint is.

A két természet a Krisztusban nem egyeledett öszve, és egyik a másik tulajdonságát nem vötte magának, sem az emberség Istenséggé nem változott. Azért a dicsőitéssel az emberi természet nem változott meg az ő állattyában, hanem a gyarlóság és halandóság vétetött el, de mindazáltal, az irás ugy tanit, hogy a Krisztusnak az égben kell lenni, mignem mindenek helyre állattatnak, és onnat várjuk őtet eljövendőnek. Mert amint valósággal felment, igy valóban ott vagyon, és onnat jő el az itéletre. Hát nem kell őtet test szerint az vacsorában keresni… [420. l.].

Hányféle étel vagyon az vacsorában?

Egyik külső és testi, mely a jegyeknek vétele. Ez ő magában senkinek örökéletet nem adhat, mint a Szent Pál az atyákról bizonyságot teszen, hogy a lelki ételt vötték, de mindazáltal az Istennek kedve nem mindenekben teljesedett be… Második étel lelki, mely nem egyéb, hanem a Krisztussal való egyesülésünk az hitnek általa. E hit teszi azért a Krisztust és a remélendő jókat jelenvalókká, és ennek oly hosszu keze vagyon, hogy szintén az Krisztusig ér, hogy ezáltal az Istennek a Krisztusban rekesztetett kincsei mireánk áradjanak. Ebből az is megjelentetik, hogy a hitetlenek nem veszik a Krisztus testét, mert ebben élet vagyon, és csak a lelki szájjal az igaz hittel vetetik. Hát a hitetlenek csak a külső puszta jegyet veszik, és a Krisztus testében részek nem leszen [426–427. l.].

Hány végeés haszna vagyon az Ur vacsorájának? Először emlékeztet az idvességnek érdemlő és fizető okáról, a Krisztusnak engesztelő áldozatáról, mint e jegyekben megjelenti: Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ez emlékezet pedig nemcsak az lett dologra néz, hanem a hitet is befoglalja, mellyel a Krisztusnak javát elvesszük. Másodszor emlékeztet az uj testamentumról, avagy az Istennek Krisztusban kijelentett hozzánk való jó kedvéről. Harmadszor emlékeztet a bünnek bocsánatáról, mely a Krisztus áldozatának gyümölcse, mint ez igékkel megbizonyittatik: E pohár uj testamentum az én véremben, ki sokaknak bünöknek bocsánatára kiontatik. Negyedszer, a mi hitünket erősiti a lelki igéretek felől. Ötödik, emlékeztet az igaz atyafiui szeretetről, mert azon egy kenyérből eszünk, egy pohárból iszunk, egy Atyánk, egy közbenjárónk és egy örök életünk vagyon. Erről mondja Szent Pál: Sokan egy test és egy kenyér vagyunk, és mindnyájan egy kenyérből részesülünk [429–430. l.].

Lábjegyzetek

808 Nevek nélküli említése és elutasítása a lutheri úrvacsoratannak, és a túlzó lutheristák, a „fláciánusok” mozgalmából származó atrocitásoknak, amelyek során a mérsékeltebb teológiai irányok követői, főleg a „filippisták”, gyűlölet és üldöztetés tárgyaivá lettek, némelyek évekig tartó börtönt szenvedtek, mint pl. a közismerten türelmes hitelvű Melanchthon Fülöp mostoha fia, Peucer professzor is 1574–1586-ig. Bucsay Mihály: A reformátorok úrvacsoravitái. Sárospatak–Bp. 1942. 22–23. l.

Forrás

TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1973

DR. NAGY KÁLOZI BALÁZS: FÉLEGYHÁZI TAMÁS DOGMATIKÁJA – 624-626 .o.

https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/1001825/default/doc_url/Tanulmnyok_s_szvegek_a_Magyarorszgi_Reformtus_Egyhz_XVI_szzadi_trtnetbl_Word.pdf