Tisztességben Tudja Bírni A Maga Edényét | Matthew Henry

2021.10.16. Off By neilnejmed

Nonkonformista puritán lelkész és író, aki Walesben született, de élete nagy részét Angliában töltötte. Legismertebb műve az Ó– és Újszövetség hatkötetes Bibliai kommentárja, az Exposition of the Old and New Testament.

Kommentár részlet az 1Thesszalonika 4. fejezetéhez.

1Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. 2Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. 3Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; 4Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, 5Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; 6Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. 7Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. 8A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.(1Thessz4,1-8)

3. Az érvek, amelyekkel az apostol nyomatékosítja figyelmeztetését. (1.) Egyik, hogy tájékoztatta őket a kötelességükről. Ugyanis megismerték Mesterük akaratát, így nem hivatkozhattak mentségként a tudatlanságukra. Márpedig ahogy a hit, úgy a tudás is halott cselekedetek nélkül. Megkapták ezt azoktól, akik keresztyén hitre térítették, vagy tanították őket arról, hogy hogyan is kell járniuk. Figyeljük meg: Az evangélium célja, hogy az embereket ne csak arra tanítsa meg, hogy miben kell hinniük, hanem arra is, hogy hogyan kell élniük; nem annyira az, hogy az emberek elméjét eszmékkel töltse meg, mint inkább az hogy szabályozza indulataikat és viselkedésüket. Az apostol arra tanította őket, hogyan járjanak, nem pedig arra hogyan beszéljenek. Ha helyesen szólunk anélkül, hogy helyesen élnénk, soha nem fogunk a mennybe jutni: mert akik Krisztus Jézusban vannak, azoknak jellemző vonása a következő: Nem a test szerint járnak, hanem a Lélek szerint. (2.) A másik érve az, hogy az apostol az Úr Jézus Krisztus nevében vagy felhatalmazása által tanította és buzdította őket. Ő volt Krisztus szolgálója és követe, aki kijelentette nekik, hogy mi az Úr Jézus akarata és parancsai. (3.) Egy további érve még:
Csak ebben lehet Istennek tetszeni. Mert a szent életvitel a legkedvesebb dolog a szent Istennek, aki dicsőséges a szentségben. Ez kellene hogy legyen minden keresztyén ember célja és törekvése, mégpedig hogy Istennek tetsző életű legyen, és hogy az az Úrnál elfogadást nyerjen. Nem szabad emberi vagy testi tetszelgéseknek megfelelni, hanem úgy kell járnunk, hogy Istennek legyünk tetszőek. (4.) A szabály, amely szerint járniuk és cselekedniük kellett – a parancsolatok, amelyeket az Úr Jézus Krisztustól kaptak, magának az Úr Jézus Krisztusnak a parancsai voltak, mert tőle kapott felhatalmazás és utasítás alapján adta őket, és ezek megfelelnek az Ő akaratának. A mi Urunk Jézus Krisztus apostolai csak arra kaptak tőle megbízást, hogy tanítsák az embereket mindazok megtartására, amit ő parancsolt nekik, Mt 28,20. Bár nagy hatalommal rendelkeztek Krisztustól, az mégis arra az emberek tanítására vonatkozott arról, amit Krisztus parancsolt, nem pedig arra, hogy a maguk parancsolatait hirdessék. Nem viselkedtek Isten öröksége felett uralkodóként (1Pt 5:3), és nem is szabadna ezt tennie senkinek, aki önmagát is az ő követői közé sorolja. Az apostol hivatkozhatott a thesszalonikaiakra, akik tudták milyen parancsolatokat adott nekik, hogy azok nem mások, mint amit ő az Úr Jézustól is kapott.

II. Óvás a tisztátalanságtól, mivel ez olyan bűn, amely közvetlenül ellentétes a megszentelődéssel, vagyis azzal a szent életvitellel, amelyre oly komolyan buzdítja őket. Ezt a figyelmeztetést több érvvel is kifejezi és meg is erősíti,

1. Kifejezi a következő szavakkal: Hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok (3. v.), ami alatt mindenféle tisztátalanságot kell értenünk, akár házas, akár nem házas állapotban. A házasságtörés is természetesen idetartozik, bár a paráznaságot külön is említi. Viszont a tisztátalanság más fajtái is tilosak, amelyekről még beszélni is szégyen, bár túl sokan művelik azokat titokban. Mert minden, ami a szívnek, a beszédmódnak és viselkedésnek tisztaságával nem összeegyeztethető, ellenkezik Isten dekalógusban lévő parancsolataival, de ellentétes azzal a szentséggel is, amelyet az evangélium is megkövetel tőlünk.

2. Több érv is szól e figyelmeztetés érvényre juttatása mellett. Mint például: (1.) A megszentelődésnek különösen ez a része Isten akaratja, 3. v. Isten akarata általában az, hogy szentté legyünk, mert aki elhívott minket, az szent, és mert a Lélek megszentelődése által üdvösségre vagyunk kiválasztva; és nemcsak a szívünkben való szentséget követeli meg Isten, hanem a testünkben lévő tisztaságot is, meg hogy megtisztuljunk minden testi és lelki tisztátalanságtól, 2Kor 7,1. Amikor a test, ahogyan annak lennie kell, Istennek van szentelve és neki van kijelölve és elkülönítve, akkor azt tisztán és makulátlanul kell megtartanunk az Ő szolgálatára; és ahogyan a tisztaság a megszentelődésünk egyik része, úgy ez az egyik dolog, amit Isten is megparancsol törvényében, és amit az ő kegyelme minden igaz hívőnél meg is valósít. (2.) Ez nagyban szolgálja majd a mi megbecsülésünket: ennyit világosan sugall a 4. v.. Ennek ellenkezője viszont óriási gyalázatunk lesz. És az ő gyalázatja el nem töröltetik, Péld 6,33. A testet itt a lélek edényének nevezik, amely benne lakozik (így 1Sám 21,5), és ezt tisztán kell megőrizni a beszennyező kívánságoktól. Mindenkinek vigyáznia kell e tekintetben, amint a saját becsületére is vigyáznia kell, és senki ne akarjon emiatt megvetetté válni, hogy alantas étvágyaik és szenvedélyeik felül ne kerekedjenek, ne zsarnokoskodjanak az értelem és lelkiismeret felett, és ne is igázzák le lelküknek kiválóbb képességeit. Mert mi lehet gyalázatosabb annál, mint hogy egy értelmes lelket a testi vonzalmak és az állatias étvágyak rabszolgasorba taszítanak? (3.) Az érzéki vágyaknak engedni azt is jelenti, hogy úgy éljünk és viselkedjünk mint a pogányok? Mint azok a pogányok, akik nem ismerik az Istent, 5. v. A pogányok, és különösképpen pedig a görögök, általában mondva is bűnösek voltak a tisztátalanság bizonyos vétségeiben, amelyeket a természet világossága nem tiltott meg oly nyilvánvalóan. De ők nem ismerték Istent, sem az ő gondolatát vagy akaratát olyan jól, mint ahogyan a keresztyének ismerik és ismerniük is kell az Ő akaratát, nevezetesen a megszentelésünknek ezt a fajtáját. Nem kell tehát annyira csodálkozni azon, ha a pogányok engednek testi kívánságaiknak és bujaságaiknak; mindazonáltal a keresztyéneknek nem szabad úgy járniuk, mint a meg nem tért pogányoknak, feslettségekben [bujálkodásban], kívánságokban, mértéktelen borivásban, tivornyázásban, dobzódásokban [lakomákban] stb. nem szabad úgy, mint a meg nem tért pogányoknak. (1Pt 4:3), mert akik Krisztusban vannak, azok megfeszítették a testet annak hajlamaival és kívánságaival együtt. (4.) A tisztátalanság bűne pedig, különösen is a házasságtörés, nagy törvénytelenség, és bosszút áll Isten mindezekért; így érthetjük azokat a szavakat, hogy ebben senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa az ő atyjafiát (6. v.), semmilyen ügyben – en toµ pragmati – , tehát e dologban, amelyről az apostol az előző és a következő versekben is beszél, nevezetesen a tisztátalanságnak bűnében. Egyesek úgy értelmezik e szavakat, mint további figyelmeztetést és intést az igazságtalanságtól és az elnyomástól, minden csalástól és álnokságtól az emberi kapcsolatokban, amelyek minden bizonnyal bűnös dolgok és ellentétesek az evangéliummal. A keresztyéneknek nem is szabad a velük kapcsolatban állók tudatlanságát és szükségét kihasználniuk, és így túllépniük rajtuk, sem pedig kétértelműségekkel vagy hazug mesterkedéssel becsapniuk őket; és bár ezt egyesek gyakorolják és sokáig észrevétlenül is maradnak, így büntetlenül tudnak élni az emberek között, de az igazságos Isten mégis megfizet majd ezekért. De a jelentése talán inkább az, hogy megmutassa az igazságtalanságot és a rosszat, amelyet sok esetben a tisztátalanság bűne okoz. Nemcsak a paráznaság és más tisztátalanságok jelentenek bűnt a maguk teste ellen, akik elkövetik azokat (1Kor 6,18), nemcsak magára a bűnösre nézve nagyon károsak lélekben és testben, hanem esetenként másokkal szemben is súlyosan ártóak, nem kevésbé mint a csalások, amelyek másokkal szemben is igazságtalanok, különösen azokkal szemben, akiket a házassági szövetség összeköt és utódaikkal szemben is. De mivel ez a bűn ilyen fertelmes természetű, ebből következik, hogy Isten bosszúállóként mutatkozik majd. A paráznákat és házasságrontókat [házasságtörőket] megítéli az Isten, Zsid 13:4. Erről az apostol előre figyelmeztetett és bizonyságot is tett evangéliuma által, amely, mivel rendkívül nagy és drága ígéreteket tartalmazott, egyúttal Isten az Ő haragját is kinyilatkoztatta a mennyből az emberek között lévő minden istentelenség és igazságtalanság ellen, Róm 1,18. (5.) A tisztátalanság bűne ellentétes keresztyén hivatásunk természetével és céljával: Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten, 7. v. Isten törvénye megtilt mindennemű tisztátalanságot, az evangélium pedig a legnagyobb tisztaságot követeli meg; a tisztátalanságból a szentségre hív bennünket. (6.) Isten törvényének és evangéliumának megvetése tehát magának Istennek a megvetése: Aki megveti, az nem csak az embert, hanem Istent veti meg. Egyesek talán könnyelműen vennék tudomásul a tisztaság és szentség parancsait, mert olyan emberektől hallották, mint ők maguk; de az apostol tudatja velük, hogy ezek Isten parancsai, és megszegésük nem kevesebb, mint Istennek megvetése. Hozzáteszi: Isten adta a keresztyéneknek az ő Lelkét, utalva arra, hogy mindenféle tisztátalanság különös módon szomorítja meg a Szentlelket, és arra készteti Őt, hogy visszavonuljon tőlünk; mert a Szentlélek arra adatott nekünk, hogy felvértezzen bennünket e bűnök ellen, és segítsen megöldökölni a test cselekedeteit, hogy éljünk, Róm 8:13.

Forrás

Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible: https://biblehub.com/commentaries/mhcw/1_thessalonians/4.htm