“Tisztességben tudja bírni a maga edényét”

Matthew Henry

(1662. Október 18. – 1714. Június 22.)

Nonkonformista puritán lelkész és író, Walesben született, de élete nagy részét Angliában töltötte. Legismertebb műve az Ó- és Újszövetség hatkötetes Bibliai kommentárja, az

Exposition of the Old and New Testament

Kommentár részlet az 1Thesszalonika 4. fejezetéhez.

Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk. (1Thessz4,1-8)

3. Az érvek, amikkel az apostol figyelmeztetését hangsúlyozza, a következők: (1.) Egyik, hogy tájékoztatta őket kötelességükről. Ugyanis megismerték Mesterük akaratát, így nem hivatkozhattak már tudatlanságukra mentségként. Márpedig ahogy a hit, úgy az ismeret is halott cselekedetek nélkül. Megkapták ezt az őket keresztyén hitre térítetőktől, vagyis a keresztyén életben való járásra tanítóktól. Figyeljük meg: Az evangélium célja nemcsak annak a megtanítása, hogy miben higgyenek, hanem az is hogy hogyan éljenek; nem annyira az, hogy az emberek fejét különböző eszmékkel töltse meg, mint inkább az hogy hogyan szabályozza indulataikat vagy viselkedésüket. Az apostol arra tanította őket, hogyan járjanak, nem pedig arra hogyan beszéljenek. Ha helyesen szólunk anélkül, hogy helyesen élnénk, soha nem fogunk mennybe jutni: mert akik Krisztus Jézusban vannak, azok a következő jellemvonásokkal bírnak: Nem test szerint járnak, hanem a Lélek szerint. (2.) Az apostol másik érve az, hogy az Úr Jézus Krisztus nevében vagy felhatalmazása által tanította és buzdította őket. Ő Krisztus szolgálója és követe volt, aki kijelentette nekik az Úr Jézus akaratát és parancsait. (3.) Egy másik érve még:
Hogy csakis ebben lehet Istennek tetszeni. Mert a szent életvitel a legkedvesebb dolog annak a szent Istennek, aki dicsőséges a szentségben. Ez kellene hogy legyen minden keresztyén ember célja és törekvése is, mégpedig hogy Istennek tetsző életet éljen, és azt az Úr is elfogadja. Nem szabad emberi vagy testi tetszelgéseknek megfelelni, hanem úgy kell járnunk, hogy Istennek legyünk tetszőek. (4.) A szabály, ami szerint járniuk és cselekedniük kellett – azok a parancsolatok, amelyeket az Úr Jézus Krisztustól kaptak, magának Krisztusnak a parancsai voltak, mert tőle kapott felhatalmazás és utasítás alapján adta őket, és ezek felelnek meg az Ő akaratának. A mi Urunk Jézus Krisztus apostolai ugyanis csakis arra kaptak tőle megbízást, hogy megtanítsák az embereket mindazok megtartására, amit ő parancsolt nekik, Mt 28,20. Bár nagy hatalmat nyertek Krisztustól, az mégis az emberek tanítására vonatkozott mindarról, amit Krisztus megparancsolt, és nem arra, hogy a maguk parancsolatait hirdessék. Mert ők nem viselkedtek Isten öröksége felett uralkodóként (1Pt 5:3), és nem is szabadna ezt tennie senkinek, aki önmagát is követőjének tartja. Az apostol hivatkozhatott a thesszalonikaiakra is, akik jól tudták milyen parancsolatokat adott nekik, hogy azok sem mások, mint amit ő az Úr Jézustól is kapott.

II. Óvás a tisztátalanságtól, mivel ez egy olyan bűn, ami közvetlenül ellenkezik a megszentelődéssel, vagyis azzal a szent életvitellel, amire ő oly komolyan buzdítja őket. Ezt a figyelmeztetést több érvvel is kifejezi és megerősíti,

1. Kifejezi a következő szavakkal: Hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok (3. v.), ami alatt mindenféle tisztátalanságot kell értenünk, akár házas, akár nem házas valaki. A házasságtörés is természetesen idetartozik, bár a paráznaságot külön is említi. Viszont a tisztátalanság más azon fajtái is tilosak, amelyekről még beszélni is szégyen, bár túl sokan művelik azt titokban. Mert minden, ami a szív, beszéd vagy viselkedés tisztaságával nem összeegyeztethető, ellentétes Isten dekalógusban adott parancsolataival, de ellentétes azzal a szentséggel is, amit az evangélium is megkövetel tőlünk.

2. Több érvet is hozzátesz az előbbi figyelmeztetés érvényesítése kedvéért. Mint például: (1.) A megszentelődésnek különösen is ez a része Isten akaratja, 3. v. Isten akarata általában is az, hogy szentté legyünk, mert aki elhívott minket, szent, és mert a Lélek megszentelődése által üdvösségre vagyunk kiválasztva; és nemcsak a szívünkben való szentséget követeli meg Isten, hanem a testünkben lévő tisztaságot is, meg hogy minden testi és lelki tisztátalanságtól megtisztuljunk, 2Kor 7,1. Amikor testünk, ahogy annak lennie kell, Istennek van szentelve, kijelölve és elkülönítve, akkor azt tisztán és makulátlanul kell megtartanunk az Ő szolgálatára; és ahogyan a tisztaság is a megszentelődésünk egy része, úgy ez is egy dolog, amit Isten parancsol meg törvényében, és amit az ő kegyelme minden igaz hívőnél meg is valósít. (2.) Ez nagyban szolgálja majd a mi megbecsülésünket: ennyit világosan sugall a 4. v.. Ennek ellenkezője viszont óriási gyalázatunkra válik. Az ő gyalázatja pedig el nem töröltetik, Péld 6,33. A testet itt a lélek edényének nevezik, amely benne lakozik (így 1Sám 21,5), és ezt tisztán kell megőrizni az azt beszennyező kívánságoktól. Mindenkinek vigyáznia kell erre nézve, amint a saját becsületére is, és senki ne akarjon emiatt megvetetté válni, hogy alantas kívánságaik vagy szenvedélyeik felül ne kerekedjenek rajtuk, ne zsarnokoskodjanak az értelem és lelkiismeret felett, és ne is igázzák le lelkük kiválóbb képességeit. Mert mi lehet gyalázatosabb annál, mint amikor egy értelmes lelket testi vonzalmak és állatias kívánságok taszítanak rabszolgasorba? (3.) Az érzéki vágyaknak engedni azt jelenti, hogy pogányok módjára éljünk vagy viselkedjünk? Mint azok a pogányok, akik nem ismerik az Istent, 5. v. A pogányok, és különösképpen is a görögök, általában is gonoszak voltak az olyan tisztátalansági bűnökben, amelyeket a természet világossága nem tiltott meg annyira egyértelműen. De ők nem ismerték Istent olyan jól, sem az ő szándékait vagy akaratát, mint ahogyan a keresztyének ismerik vagy ismerniük illik az Ő akaratát, nevezetesen a megszentelésünk e fajtáját. Nem kell tehát annyira csodálkoznunk azon, ha pogányok testi kívánságoknak és bujálkodásoknak engednek; mindazonáltal a keresztyéneknek nem szabad úgy járniuk, mint a meg nem tért pogányoknak, feslettségekben [bujálkodásban], kívánságokban, mértéktelen borivásban, tivornyázásban, dobzódásokban [lakomákban] stb. nem úgy, mint a meg nem tért pogányok. (1Pt 4:3), mert akik Krisztusban vannak, azok megfeszítették testüket annak hajlamaival és kívánságaival együtt. (4.) A tisztátalanság bűne pedig, különösen is a házasságtörés, nagy törvénytelenség, és Isten mindezekért bosszút áll majd; így érthetjük ezeket a szavakat, miszerint senki ne lépjen túl ebben és meg ne károsítsa az ő atyjafiát (6. v.), semmilyen ügyben – en toµ pragmati – , tehát abban a dologban, amiről az apostol az előző és következő versekben beszél, nevezetesen a tisztátalanság bűnében. Egyesek úgy értelmezik e szavakat, mint további figyelmeztetést és intést az igazságtalanságra és elnyomásra nézve, mindenféle csalástól és álnokságtól az emberi viszonyainkban, amelyek minden bizonnyal bűnös dolgok és az evangéliummal is ellentétesek. A keresztyéneknek nem szabad kihasználniuk a velük kapcsolatban állók tudatlanságát vagy szükségét, és így átlépni rajtuk, se becsapni őket kétértelműségekkel vagy hazug mesterkedéssel; és bár egyesek ezt gyakorolják és sokáig észrevétlenül maradnak, így büntetlenül is tudnak élni az emberek között, de az igazságos Isten mégis megfizet majd mindenért. De jelentése talán inkább az, hogy megmutassa az igazságtalanságot és azt a rosszat, amelyet sok esetben a tisztátalanság bűne okoz. Nemcsak paráznaság és más tisztátalanságok bűnösek, amiket bárki a maga teste ellen csak elkövethet (1Kor 6,18), nemcsak magára az elkövetőre nézve nagyon károsak lelki és testi értelemben, hanem esetenként másokkal szemben is súlyosan ártalmasak, nem kevésbé mint azok a csalások, amik másokra nézve is igazságtalanok, különösen azokra nézve, akiket házassági szövetség köt össze és utódaikra nézve is. De mivel ez a bűn ennyire förtelmes természetű, egyenesen következik, hogy Isten mutatkozik majd bosszúállóként. A paráznákat és házasságrontókat [házasságtörőket] megítéli az Isten, Zsid 13:4. Erről az apostol előre figyelmeztetett és bizonyságot is tett evangéliumában, ami mivel rendkívül nagy és drága ígéreteket tartalmazott, egyúttal Isten az Ő haragját is kinyilatkoztatta a mennyből az emberek között lévő minden istentelenség és igazságtalanság ellen, Róm 1,18. (5.) A tisztátalanság bűne ellentétes keresztyén hivatásunk természetével vagy céljával: Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten, 7. v. Isten törvénye ugyanis megtilt mindennemű tisztátalanságot, az evangélium pedig a legnagyobb tisztaságot követeli meg; a tisztátalanságból a szentségre hív bennünket. (6.) Isten törvényének és evangéliumának megvetése tehát magának Istennek a megvetése is: Aki megveti, az nem csak az embert, hanem Istent veti meg. Egyesek talán könnyelműen vennék a tisztaság és szentség parancsait, mert olyan emberektől hallották, amilyenek ők maguk is; de az apostol tudatja velük, hogy ezek Isten parancsai, és megszegésük nem kevesebbet jelent, mint Istennek megvetését. Hozzáteszi: Isten adta a keresztyéneknek az ő Lelkét, utalván arra, hogy mindenféle tisztátalanság különös módon is megszomorítja a Szentlelket, és visszavonulásra készteti Őt; mert a Szentlélek arra adatott nekünk, hogy bennünket épp ilyen bűnök ellen vértezzen fel minket, továbbé segítsen megöldökölni a test cselekedeteit, hogy éljünk, Róm 8:13.

Forrás

Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible: https://biblehub.com/commentaries/mhcw/1_thessalonians/4.htm