A házastársi tisztaságról | William Gouge
Angol puritán lelkész és író.
1608-tól 45 éven át lelkipásztora és prédikátora a Szt. Ann blackfriars gyülekezetének, 1643-tól tagja a westminsteri közgyűlésnek.
A Háztartási Kötelességekről
(Of Domesticall Duties)
The second treatise part ii of common-mutual duties betwixt man and wife c. fejezet
4. Of Matrimonial Chastity (A házastársi tisztaságról) c. alfejezete
A második szükséges kölcsönös házassági kötelesség a házastársi tisztaság [makulátlanság] megtartása. A tisztaság nagyvonalakban a lélek és test mindenféle tisztaságát jelenti: e tekintetben az apostol Isten egyházát egy erényes szűzhöz hasonlítja. Az itt használt szó értelme azonban különösen is testi tisztaságra vonatkozik: mert ez az az erény, ami által [az Apostol kifejezésével élve] szentségben és tisztességben tudjuk bírni a magunk edényét; vagy egyszerűbben szólva, amely által szeplőtelenül megtarthatjuk testünket.
Ily módon a testre vonatkoztatott tisztaságról először is 1. Az egyedülállók életében, valamint 2. a házasság állapotában.
A házasság nélküli életeszmény a paráznasággal ellentétes, és ez vonatkozik akár olyanokra is, akik soha nem voltak még házasok. Ilyen volt Szt. Pál is, aki azt kívánja, hogy bárcsak minden ember úgy volna, mint ő (1Kor 7,7). Vagy pedig olyan emberekre vonatkozik, akik törvényes módon szabadultak fel a házasság köteléke alól. Az ilyeneket az apostol valódi özvegyasszonyoknak nevezi. A házastársi tisztaság tehát az az erény, ami által a házasfelek a házassággal való törvényes és becsületes élés megtartásával testüket megóvják attól, hogy bárki idegen test által az beszennyeződjön: ebben az értelemben parancsolja meg az apostol a feleségeknek, hogy tiszták legyenek (Tit 2,5). Tehát akik a házasság törvényeit megtartják, éppoly tiszták, mint azok akik önmegtartóztatásban élnek.
Itt egyébként jegyezzük meg ellenfeleink dorgálásáait, akik úgy gondolják, hogy más tisztaság nem létezik a hajadonokén kívül: mert beszédeikben és írásaikban a tisztaságot és házasságot mint két ellentétpárt állítják szembe egymással.
Egyes szent atyáik és pápáik, és ezek közül nem is a legtanulatlanabbak vagy legrosszabb hírben lévők a papi házasság elleni érveikből arra következtettek, hogy a házasság csupán testben való élés, a testinek való vetés és testi értelemben vett beszennyeződés. E célból Szt. Pál azon tanácsát sürgetik, hogy egy férfi és felesége tartózkodjanak, hogy a böjtnek és imádságnak adhassák magukat: viszont ez szöges ellentétben áll az apostol szavainak valódi szándékával. Ugyanis: “Pusztán csak a pápa az, aki nem akarja, hogy az ember a saját életét élhesse,
1. Mert ott [az apostol] rendkívüli megaláztatásról beszél. 2. Közbeveti ezt a korlátozást is, mégpedig hogy csak egy bizonyos időre. 3. Nem egyszerűen azt mondja, hogy imádkozhassatok, hanem azt, hogy magatokat [vagy szabadidőtöket] az imádkozásnak szenteljétek: mintha ez csak akadályozhatná, és nem beszennyezné az imádkozást.
De hogyan állhatnának meg a házasság előbb említett foltjai és ráncai azzal a szépséggel és dicsőséggel, amivel az apostol így jellemzi azt: “Tisztességes minden tekintetben a házasság” (Zsid 13,4). Ha a házasság tényleg olyan volna, mint amilyennek a pápisták is beállítják, akkor a hitvesi ágy nagyon méltatlanul volna csak szeplőtelennek nevezhető.
Nézzétek csak meg, hogy Szt. Pál és az ő pápáik álláspontjai mennyire szembenállnak egymással. Mert én biztos vagyok abban, hogy sokkal élesebb ellentétet rajzolnak ők ki, mint ami valóságban tisztaság és házasság között fennáll.
De hogy visszatérjünk a témánkhoz, világos dolog, hogy házastársak is lehetnek erényesek, és ennek megfelelően erényeseknek is kell lenniük. Amely célból az apostol azt is tanácsolja férfiaknak és nőknek, hogy a paráznaság elkerülése végett legyen feleségük és férjük, és még ezt a tulajdon szócskát is beilleszti [minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.], amivel azt sugallja, hogy ne legyen dolguk senki mással. Amit Salamon a férjekről mond, azt a kapcsolatuk szabálya szerint a feleségekre is alkalmaznunk kell. Mert amint egy férfinak mindenkor meg kell elégednie feleségével, és még a szerelmével is be kell telnie; úgy kell az asszonynak is mindenkor megelégednie férjével, és szintúgy betelnie az ő szerelmével. Ugyanilyen szabály szerint azt a feleségeknek adott parancsolatot, hogy erényesek legyenek, a férjeknek is magukra kell venniük és érvényesíteniük kell. Hiszen ezt a kötelességet teljesítette egymás felé kölcsönösen Izsák és Rebeka is hűséggel.
1. Ez volt az egyik fő cél, amiért a házasság [különösen a bűnbeesés óta] elrendeltetett, mégpedig azért hogy tisztaságban éljünk. Erre utal az apostol is, amikor azt monjda, hogy a paráznaság elkerülése végett minden férfinak legyen tulajdon felesége, és minden asszonynak tulajdon férje. És még egyszer: Ha nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg.
2. A tisztaság által marad fenn a Földön az Istentől való mag. Malakiás próféta ezen okból erősíti meg e kötelességet. Mert miután azt mondja, hogy az Úr egy, azaz kettőből egy testet alkotott a házasság intézménye által, még ezt a buzdítást is hozzáilleszti: Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!
3. A házasság becsületének egy különösen fontos része áll e tisztaságban: mire az apostol, miután a házasság ezen magasztos elismerését kifejezi, hogy az tisztességes minden tekintetben, hozzáteszi ezt a kitételt [és a szeplőtelen házaságy], hogy kimutassa e megtisztelés okát. Mintha azt mondaná: Mivel a hitvesi ágy önmagában véve egy szeplőtelen házaságy, ezért a házasság önmagában véve tiszteletreméltó, és csak annyiban maradhat tiszteletreméltó, amennyiben ez az ágy szeplőtelen is marad.
Forrás
William Gouge – A Háztartási Kötelességekről (Of Domestical Duties)
http://www.digitalpuritan.net/Digital%20Puritan%20Resources/Gouge,%20William/Of%20Domestical%20Duties.pdf
