Fogamzásgátló És Magzatelhajtó “Pharmakeia”

2021.09.22. Off By neilnejmed

John Thomas Noonan Jr.

(1926. október 24. – 2017. április 17.)

Az Egyesült Államok Kilencedik Kerületi Fellebbviteli Bíróságának Bírója. Termékeny És Széles Látókörű Szerző.

Számos Fontos Tanulmányt Írt A Katolikus Erkölcsi Tanítás És A Jog Kölcsönhatásairól, Köztük Átfogó Tanulmányokat A Fogamzásgátlásról, A Házasságról, Válásról, Valamint Az Abortuszról.

Részlet A

Abortion And The Catholic Church – A Summary History

Című Művéből

I. A Környezeti Háttér (részlet)

Az abortusz okai éppoly különbözőek voltak, mint az eszközök. Soranosz három példát említ: a házasságtörés következményeinek elrejtése; a női test szépségének megőrzése; az anya veszélyeztetettségének elkerülése, ha méhe túl kicsi ahhoz, hogy teljes embriót befogadjon. Platón és Arisztotelész az abortuszt a túlnépesedés megelőzésének egyik módjaként kezelte.2 Szent Ambrus jól ismerte a jómódú családokat, akik pedig azért gyakorolták, hogy ne kelljen az örökségüket túl sok gyermek között felosztaniuk.3

Az abortusz gyakorlásának erkölcsiségét orvosok, filozófusok és vallási tanítók vitatták. Közismert volt a hippokratészi eskü, mely szerint “halálos szert [pharmakon] senkinek sem adok, akkor sem, ha kérik, és nem javaslom azt senkinek sem. Hasonlóképpen nem fogok magzatelhajtó pesszáriumot se adni egy anyának. Tisztaságban és szentségben fogom őrizni az életemet és mesterségemet”.4 A Hippokratész művének tulajdonított eskü tekintélyének hatására a Kr. u. első évszázadi orvosok némelyike megtagadta, hogy terhességmegszakítót írjon fel bárkinek is. Ők is szem előtt tartották, hogy “az orvostudomány feladata fenntartani és megmenteni azt, amit a természettől kapott”.5 Mások, mint maga Soranosz is, csak olyan esetekben írtak fel terhességmegszakítást, amikor a gyermekszülés miatt az anya élete veszélybe került volna. Egy másik, szintén Hippokratésznek tulajdonított írást idéztek, amelyben ő maga mondta el egy lánynak, hogyan lehet az abortuszt ugrálással végrehajtani.6 Platón Állam című művében Szókratész által felvázolt ideális köznépi életmódban az abortuszt az állam optimális népességének veszélyeztetését megakadályozó megoldásként javasolják; hogy Platón milyen komolysággal támogatja ezt a javaslatot, nem lehet megmondani.7Arisztotelész szintén javasolja az abortuszt, ha egy házaspárnak az állami javakhoz mérten túl sok gyermeke van, de ezt figyelemre méltó óvatossággal teszi, mondván, hogy ezt az “érzékenység és az élet” bekövetkezte előtt kell megtenni, és “az érzékenység és az élet kérdésétől függ, hogy mi a helyes”, viszont megjegyzendő, hogy ez a korlátozás az ő biológiai szemléletében talán csak a fogamzásgátlást tette volna lehetővé.8

Az Ószövetségnek nincs közvetlen mondandója az abortuszról, de a diaszpóra hellén zsidósága kialakított egy véleményt. A 2Mózes 21.22 Septuaginta fordítása lehetőséget adott erre. Míg a héberben az állt, hogy ha egy ember véletlenül abortuszt idéz elő, “élet életért” elv érvényesüljön, ha az anya meghal, addig a görögben az állt, hogy “az élet akkor adassék életért”, ha a magzat már “kiflejlődött”, így az abortuszért kifejezett büntetés járt. Az első századi kommentárjában Philón megjegyezte, hogy ezzel implicite a szándékos és véletlen abortuszt is elítélték. Philón maga az abortuszt a gyermekgyilkossággal és a gyermekek kitevésével hozta összefüggésbe, olyan embertelen gyakorlatokkal, amelyeket szerinte ma már sok nemzet “önelégült” módon szemlél. 9

A korabeli megfigyelők szerint az abortuszt valóban nagyon is általánosságban gyakorolták a görög-római világban. Néhány bölcs eltérő véleménye aligha fékezte azokat az erőteljes személyes indítékokat, amelyek vonzóvá tehették az abortuszt. A birodalom törvényei büntették az apa beleegyezése nélkül elkövetett vetélést.10 Büntette az abortusz céljából történő gyógyszerek adását is,11 de nem valószínű, hogy a törvénynek érvényt szereztek volna, hacsak az azt megkapó nem halt meg. A törvény célja nem az volt, hogy megvédje a magzatot mint emberi személyt, mert azt az anya részének tekintették.12 A cél a “rossz példa” visszaszorítása volt, a rossz példa, vagyis a bájitalok adása, amely a befogadó halálát okozhatta.13 Amint azt a pogány megfigyelések és a keresztyén panasztények jelezték, a szülők azon szabadságát, hogy szabadon rendelkezhessenek kicsiny utódaikkal, a birodalom természetesnek tekintette.14 Az, hogy a zsidók gyermekei apjuk akarata ellenére születtek, amikor a szülők már nem is vágytak örökösökre, Tacitus számára csodálkozásra adott okot.15 A római felsőbb osztályok száma a birodalom idején folyamatosan csökkent; a hanyatlás valószínűleg jórészt a fogamzásgátlás és az abortusz gyakorlatának volt köszönhető.16 E kultúrában, amelyet általában a gyermek magzati és kisgyermekkori élet iránti közömbösség jellemez, alakult ki a keresztyén tanítás; a keresztyén szó a népi viselkedésben tükröződő értékekkel szemben és azzal szembehelyezkedve fogalmazódott meg. Ott, ahol néhány bölcs a korai élet védelmében emelte fel szavát, úgyhogy a kérdés a levegőben lógott, de mégsem volt tekintélyes döntés, ahol még a legbölcsebbek is tétova és ellentmondó tanácsot adtak, ahol más tekintélyek az abortuszt védték, a keresztyének olyan erkölcsi normát tűztek ki célul, amely biztos, átfogó és teljes körű volt.

II. A Teljeskörű Értékelés, i.sz. 50-450.

Az Újszövetség és a Korai Egyház. – Az abortuszról szóló konkrét keresztyén tanítás egy olyan teológiai kontextusban alakult ki, amelyben az Ószövetség parancsait, hogy szeresd Istenedet teljes szívedből (5Móz 6.5) és szeresd felebarátodat, mint magadat (3Móz 19.18), mint a két nagy parancsolatot emelték ki, amelytől függ “az egész törvény és a próféták” (Máté 22.40). E parancsolatok teljesítésének mércéjét az egyik ember életének a másikért való feláldozása (János 15.13) jelentette, és Jézus önfeláldozásában öltött testet. Jézus azt mondta tanítványainak: “Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.” (János 15.12). Az ő példáját tekintve ez a parancsolat “új parancsolat” volt (Jn 13.34). A keresztyén életértékelés a szeretet e parancsolatának figyelembevételével keletkezett.

A gyermekek helyét a keresztyén közösségben az Úr szavai általánosságban meghatározták: “Hagyjatok békét e kis gyermekeknek [paidia], és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek” (Mt 19.14; Mk 10.14; Lk 18.16). A Lukács 18.15-ben az Úr által befogadott gyermekeket kifejezetten “újszülöttekként” (brephe) írja le. A csecsemő-elbeszélések éthosza a csecsemő- és magzati élet iránti nagyfokú érdekeltségét tükrözte. A Heródes által gyakorolt csecsemőgyilkosság és a Jézus életét fenyegető erőszakos fenyegetés képezte a Messiás életének felvezetését (Mt 2.1-18). Máriát úgy jellemezték, mint akinek méhében “a Szentlélektől” származó gyermek volt (Máté 1.18). Lukácsnál Erzsébet úgy köszöntötte őt terhességében, hogy “az én Uramnak anyja”, majd méhének “gyümölcsét” “áldottnak” nevezte (Lk 1.42). Az Erzsébet méhében lévő magzat (brephos) “repese”, amikor Mária köszöntötte Erzsébetet (Lk 1.40).

Az Erzsébet e szent, de nem csodatévő gyermekének viselkedése iránti figyelem és a Mária méhében lévő élet iránti figyelem egy olyan közösség értékítéletét tükrözte, amely érzékeny volt az embrió életszerűsége iránt, az evangéliumi beszámolóknak ugyanakkor fokozniuk kellett ezt az érzékenységet. Ami kimondatlanul maradt, az a maga módján ugyanolyan fontos volt a közösségi értékítéleteknek, attitűdöknek, elvárásoknak a tükrözése szempontjából, mint ami kimondásra került. Ebben a közösségben nem kellett kinyilvánítani, hogy az az ember, aki újszülöttek megölésével védi az államot, nem számít jó embernek. Azt kellett mondani, hogy József első reakciója Mária megmagyarázhatatlan terhességére az volt, hogy ” el akarta őt titkon bocsátani” (Mt 1.19); nem kellett azt sem említeni, hogy nem az abortusz biztosítása volt az első gondolata.

A konkrét erkölcsi szabály szintjén Pál apostol elítélte a galatabéli keresztyén közösség ostoba testiségét (3.1-6), emlékeztette őket, hogy van egy törvény, amely egyetlen szóban teljesedik be: “Szeresd felebarátodat, mint magadat” (5.14) és felsorolta azokat a konkrét magatartásformákat, amelyek megsértik a szeretet e törvényét (5.19-21). A test cselekedetei közé nemcsak a “paráznaságok” és “viszálykodások” tartoztak, hanem a pharmakeia is (5.20). A pharmakeia kifejezés leginkább “gyógyszerezésnek” fordítható, abban az értelemben, ahogyan az észak-amerikai indiánok orvoslást gyakorló embere gyógyszert készít.17 Ez az okkult tulajdonságokkal rendelkező drogok alkalmazása különböző célokra, többek között különösen fogamzásgátlásra vagy terhességelhajtásra.18 Pál itteni szóhasználata nem korlátozható csak az abortuszra, de az általa választott kifejezés elég átfogó ahhoz, hogy az abortuszra alkalmas drogok használatát is magában foglalja. E szereknek a paráznaság és gonoszság bűneivel való összekapcsolása valóban állandó szempontja volt a pharmakeia (az “orvostudomány” gyakorlása) és a pharmaka (az alkalmazott szerek) keresztyén megközelítésének.

Ugyanez a társítás és a kifejezés ugyanolyan átfogó használata jelent meg az Apokalipszisben. A bűnösök, akik nem részesültek üdvösségben, “És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből [pharmaka], sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.”(9.21). A pharmakeia-kat, a gyógyítókat [bűbájosokat] az Úr a gyilkosokkal és paráznákkal együtt kárhoztatta (21.8). A mennyei városon kivül maradók voltak “az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (22.15) .18

Azt, hogy az abortusz kifejezetten a Galata levél és az Apokalipszis szerzőinek a fejében lebeghetett, és hogy a korai keresztyén közösségek sajátosan foglalkoztak vele, több korabeli írás is alátámasztja. A legfontosabb a Didache, vagyis a Tizenkét Apostol Tanításai [Teaching of the Twelve Apostles]. A keresztyén elvek ősi és hiteles szíriai kinyilatkoztatása legkésőbb Kr. u. 100-ban készült, de az is lehet, hogy sokkal korábban.19 Itt a keresztyén embereknek szóló útmutatásként egy felsorolást közöltek a parancsolatokról:

Ne ölj. Ne kövess el házasságtörést. Ne ronts meg kisfiúkat. Ne paráználkodj. Ne lopj. Ne kövess el varázslást. Ne gyakorolj medicinát (pharmakeia). Ne ölj gyermeket vetélés útján (phthora). Ne öljétek meg azt, aki megteremtetett. Ne kívánd felebarátod feleségét. Didache 2.2.

Ebben az összefüggő bűnök felsorolásában egy mondat kifejezetten tiltotta az abortuszkészítményeket. Az e mondat két oldalán lévő parancsolatok ugyanannak a bűnnek más aspektusaival foglalkoztak, ahogy a szexuális bűnökre vonatkozó parancsolatok is kiegészítették egymást. Az abortusz a kifejezetten azokkal a bűnökkel együtt szereplő főbűnként volt felsorolva, amelyeket a Tízparancsolat is megnevezett.

A Didaché igen magvas mondanivalójú fejezetében, amely valószínűleg annak a legrégebbi részében Két Út jelenik meg, az Élet Útját állították szembe a Halál Útjával. Ez utóbbi utat követték a bűnösök, akik közé azok tartoztak, akik a “gyógyszerezést” gyakorolják, és azok, akik “gyermek gyilkosai, akik elvetetik Isten képmását [plazmáját]”. Ismételten megvolt a kiegészítő jellege az elítélt cselekedeteknek: ugyanis a pharmakeia, a gyermek meggyilkolását és az abortuszt foglalja magába. Az abortusz vétségét Isten elleni vétségnek tekintették, mert azt támadta meg, amit Ő teremtett. A születést megakadályozni hivatott gyógyszerek bűnös használatával és a gyermekek megölésével hozták összefüggésbe. Lehetséges, hogy mind a képmás elvetélését, mind a gyermek megölését azért emlegették egyidejűleg, hogy a megformált és még kifejletlen magzatok közötti különbségtétel ne nyújtson lehetőséget semmilyen kibúvóra.

A valamivel későbbi Barnabás levele a Didachéra épült és parafrázisaival és kiegészítéseivel kommentárt adott hozzá. Ebbe a keretbe helyezte a Didache 2.2-ben az abortuszról szóló parancsolatot:

Szeressétek felebarátotokat jobban, mint a saját életeteket. Ne öljétek meg a gyermeket vetélés útján. Ne öljétek meg azt, ami már megfogant. Barnabás 19.5.

Ez a tiltás a felebaráti szeretethez kapcsolódott. A magzat megölését a saját élet megmentése érdekében kimondatlanul elutasították.

Egy harmadik írás különös jelentőséggel bír az apokaliptikus jellegű írásmóddal kapcsolatban. Ez Péter apokalipszise, az apokaliptikus irodalom egy olyan fajtája, amely népszerűségben és valószínűleg keltezésben is “Szent János kanonikus apokalipszise mellett “20 állt. Itt a bűnösöknek, köztük olyan asszonyoknak szánt kínhalált okozó pokol volt leírva, “akik gyermekei idő előtt születtek meg, és ezzel megrontották Isten művét, aki teremtette őket”. A megfogalmazás közel állt a Didachéban található Halál Útján szereplő “Isten alakjának megrontása” kifejezéshez. Ezen asszonyok közül néhányan paráznaságban nemzették a gyermekeiket; mások férje velük együtt bűnhődött, mert “elhagyták Isten parancsolatait és megölték gyermekeiket”.21 A leírt vétség az Isten által teremtett dolgok megölése volt, egy olyan vétség, amelyet fokoz, hogy az anyák voltak azok, akik saját utódaikat megölték.

Az Egyházatyák.- A második században a “legtanultabb” egyházatya, Alexandriai Kelemen írása is tartalmazott egy nyilatkozatot az abortuszról. A Pedagogus című művében Kelemen, a keresztyén teológia első iskolájának megalapítója arra törekedett, hogy Krisztust a keresztyének legfőbb nevelőjeként mutassa be és a keresztyén erkölcsről szóló tanítást nyújtson a felbolydult alexandriai keresztyén közösségnek. Kijelentette, hogy a keresztyének hogy elrejtsék paráznaságukat, “nem ragadják meg az Isten gondviseléséből keletkezett emberi természetet azáltal, hogy sietve terhesség-megszakítást hajtanak végre és magzatelhajtó szereket [phthoriois pharmakois] alkalmaznak, hogy teljesen elpusztítsák az embriót és vele együtt az emberek szeretetét.”22 Itt ugyanaz a gondolati összefonódás figyelhető meg, mint az első században. Az utódok elpusztítására szolgáló kábítószerek a paráznasággal kapcsolatosak. Használatukat nem pusztán azért ítélik el, mert a szexuális bűnhöz nyújtanak segítséget vagy varázslást valósítanak meg, hanem azért, mert Istent sértik azzal, hogy elpusztítják azt, amit Ő megalkotott és a gyermekmagzat elpusztításával lerombolják a felebaráti szeretetet.

A fenti dokumentumok mindegyike a megtérteket tartalmazó keresztyén közösségeknek szólt, és az új keresztyén erkölcsöt sulykolta beléjük. A keresztyén hit további bizonyítékait a pogányokhoz intézett keresztyén követelések szolgáltatják. Azt a kijelentést tették, hogy a keresztyének “gyilkosok vagy emberevők”. A második századi filozófus és keresztyén hitre tért Athenagorasz a császárhoz intézett, a keresztyénségről szóló apológiájában válaszolt erre a vádra:

Hogyan ölhetnénk embert, amikor mi magunk vagyunk azok, akik valljuk, hogy mindazok, akik magzatelhajtót használnak gyilkosok és Isten előtt úgy fognak számot adni vetéléseikről, mint embergyilkosságokról. Hiszen a méhben lévő magzat nem egy állati lény, mert létezése Istennek a gondviseléséből fakad.23

Az élet elkötelezett keresztyén védelme az embriói szakaszában Athenagorasz számára az élet keresztyén tiszteletének legbiztosabb bizonyítékának tűnt.

A Szerkesztő Kiegészítése: Hippolytus (Kr.u. 170-235)

“És Kallisztosz hallgatói, mivel el vannak ragadtatva tanaitól, vele tartanak, így gúnyolódva mind önmagukon, mind másokon és e kétszínűek tömegesen áramlanak iskolájába. Ezért tanítványai is megszaporodnak és a tömegek (az iskolába járók) kedvteléseiért, amiket Krisztus nem engedett meg, felfuvalkodnak. De Őt megvetve semmilyen bűn elkövetését nem korlátozzák, azt állítván, hogy megbocsátást kaphatnak azok, akik azt elfogadják (Kallisztosz nézeteit). Mert még azt is megengedte a nőknek, ha hajadonok voltak és e nem illendő állapotukban szenvedélyektől égtek, vagy ha nem voltak hajlandók saját méltóságukat törvényes házassággal fölforgatni, hogy az lehessen az ágyastársuk, akit csak akarnak, akár rabszolga, akár szabad, ráadásul hogy a nő, bár nem is él törvényes házasságban, az ilyen partnerét férjének is tekinthesse. Ezért kezdtek a nők, akiket hívőnek tartottak sterilitást előidéző készítményekhez folyamodni és gúzsba kötni magukat, hogy kiűzzék a magzatokat, mert nem akartak gyermeket sem rabszolgától, sem semmiféle hitvány férfitól a családjuk és mértéktelen jólétük érdekében. Íme, milyen nagy istentelenségbe ment bele az a törvénytelen, amikor egyszerre buzdította a házasságtörést és a gyilkosságot! És mindezen merész tettek után minden szégyenérzetüktől megszabadulva merészelik magukat Katolikus Egyháznak nevezni! És egyesek abban a feltételezésben, hogy majd jólétet szereznek ettől, csatlakoznak hozzájuk. Ennek a püspöksége alatt kísérelték meg merészen először a másodkeresztelést. Ezek tehát (azok a gyakorlatok és vélemények, amelyeket) az a legelképesztőbb Kallisztosz hozott létre, akinek iskolája továbbra is fennmarad, megőrizve szokásait és hagyományait, nem téve különbséget abban, hogy kivel kell közösséget vállalniuk, hanem válogatás nélkül mindenkinek eukharisztiát ajánlott fel. És tőle származtatják a nevük elnevezését; úgyhogy mivel Kallisztosz az ilyen gyakorlatok egyik legelső bajnoka volt, ezeket kallisztikusoknak kell neveznünk”. (Hippolütosz – The Refutation of All Heresies, 9.12.25 )

Kiegészítés: Galata És Jelenések Könyve Textusok

18Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. 19A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, 21Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. (Gal. 5, 18-20)

εἰδωλολατρεία, φαρμακεία, ἔχθραι, ἔρις, ζῆλος, θυμοί, ἐριθεῖαι, διχοστασίαι, αἱρέσεις, (Gal5, 19, ΠΡΟΣ ΓΑΛΑΤΑΣ 5:19 Greek NT: Nestle 1904)

21És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból. (Jel. 9,21)

καὶ οὐ μετενόησαν ἐκ τῶν φόνων αὐτῶν οὔτε ἐκ τῶν φαρμακιῶν αὐτῶν οὔτε ἐκ τῆς πορνείας αὐτῶν οὔτε ἐκ τῶν κλεμμάτων αὐτῶν. (Jel. 9,21, ΑΠΟΚΑΛΥΨΙΣ ΙΩΑΝΝΟΥ 9:21 Greek NT: Nestle 1904)

8A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál. (Jel. 21,8)

τοῖς δὲ δειλοῖς καὶ ἀπίστοις καὶ ἐβδελυγμένοις καὶ φονεῦσιν καὶ πόρνοις καὶ φαρμάκοις καὶ εἰδωλολάτραις καὶ πᾶσιν τοῖς ψευδέσιν τὸ μέρος αὐτῶν ἐν τῇ λίμνῃ τῇ καιομένῃ πυρὶ καὶ θείῳ, ὅ ἐστιν ὁ θάνατος ὁ δεύτερος. (ΑΠΟΚΑΛΥΨΙΣ ΙΩΑΝΝΟΥ 21:8 Greek NT: Nestle 1904)

15De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.(Jel. 22,15)

ἔξω οἱ κύνες καὶ οἱ φάρμακοι καὶ οἱ πόρνοι καὶ οἱ φονεῖς καὶ οἱ εἰδωλολάτραι καὶ πᾶς φιλῶν καὶ ποιῶν ψεῦδος. (ΑΠΟΚΑΛΥΨΙΣ ΙΩΑΝΝΟΥ 22:15 Greek NT: Nestle 1904)

Források

Abortion and the Catholic Church – A Summary History – II. THE ABSOLUTE VALUATION, 50, – A.D.-450 A.D.; Pages 89-92.- JOHN T. NOONAN, JR. https://scholarship.law.nd.edu/cgi/viewcontent.cgi?referer=https://www.google.com.au/&httpsredir=1&article=1125&context=nd_naturallaw_forum

Hippolytus – – Refutation of All Heresies (Book IX): https://www.newadvent.org/fathers/050109.htm

Galata és Jelenések könyve textusok: www.szentiras.hu oldalról származnak. KG fordítás: Károli Biblia 1908.