Arthur W. Pink a születésszabályozásról

Arthur Walkington Pink

(1886. április 1. – 1952. július 15.),

Partikuláris baptista

Angol bibliatanár, aki megújult érdeklődést váltott ki a kálvinizmus vagy református teológia kifejtése iránt.

A saját életében kevéssé ismert Pink “a huszadik század második felének egyik legbefolyásosabb evangéliumi szerzőjévé vált”.

⁴Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. (Zsidókhoz írt levél 13,4)

Minden olyan tanítás, ami arra készteti a férfiakat és nőket, hogy a házassági köteléket a rabság jelének és minden függetlenség feláldozásának vegyék, hogy a feleségséget és anyaságot a munkának és a nő valamiféle magasabb rendeltetésének akadályaként tekintsék, és minden olyan közhangulat, ami a cölibátust kívánatosabbnak és tiszteletreméltóbbnak tartja, vagy a házasságot és az otthont bármi mással helyettesítené, nemcsak Isten rendelését sérti, hanem ajtót nyit a névtelen bűnöknek is és a társadalmat alapjaiban fenyegeti.

Most már világos, hogy a házasság kinevezésének különleges okai kell, hogy legyenek. A Szentírás három okot nevez meg. Először is a gyermeknemzés miatt. Ez annak nyilvánvaló és normális célja. “Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” (1Móz 1 :27) – nem kettő férfit vagy két nőt, hanem egy férfit és egy nőt; és hogy ennek célját félreérthetetlenül világossá tegye, Isten azt is hozzáteszi: “Szaporodjatok és sokasodjatok“. Ezért illetik tehát a házasságot “matrimony” kifejezéssel is, ami anyaságot jelent, mert ennek eredménye, hogy a szüzek anyákká válnak. Ezért kívánatos az is, hogy a házasságot fiatal korban kössék meg, még mielőtt az élet virágkora letelik: kétszer olvashatunk a Szentírásban “ifjúságodnak feleségéről” (Péld 5:18; Malakiás 2:15). Rámutattunk tehát arra, hogy a gyermeknemzés a házasságnak “normális” célja; mégis lehetnek olyan különleges, akut “nyomorúságos” időszakok, amikor az 1Korinthus 7:29 [az önmegtartóztás – a szerk.] válik érvényessé.

Most pedig egy utolsó gondolat a textusunkról is. “Tisztességes minden tekintetben a házasság“, akik erre hivatottak, mert abból személyek semmilyen csoportja nem zárható ki. Ez ugyanakkor világosan megcáfolja Róma ártalmas tanítását a papság cölibátusáról is, ahogy az 1Timóteus 3:2 verse is stb. Továbbá “a szeplőtelen házaságy” nemcsak a házassági fogadalomhoz való hűséget jelenti (1Thessz 4:4), hanem azt is, hogy a házastársi közösülést tilos beszennyezni: mert Ádámnak és Évának bűneset előtti állapotukban lett megparancsolva, hogy: “szaporodjatok“, mégis itt is, mint mindenben a mértékletességnek és józanságnak kell érvényesülnie. Nem hiszünk tehát abban, amit “születésszabályozásnak” neveznek, de komolyan sürgetjük az önuralmat, különösen a férj részéről: “a paráznákat pedig és a házasságtörőket megítéli az Isten.” Ez a legkomolyabb figyelmeztetés a hűtlenséggel szemben: hogy aki megtérés nélkül él és hal meg e bűnökben, az örökre elkárhozik (Ef 5:5).

Források

Arthur W. Pink; An Exposition of Hebrews, Chapter 108. Providence Baptist Ministries