Az Antikrisztusról | Félegyházi Tamás
Félegyházi Tamás
(Debrecen, 1540 körül – Debrecen, 1586. január 16.)
református lelkész, bibliafordító, kollégiumi rektor.
egyháztudós, író, botanikus,
a magyarországi reformáció legeredetibb és legnagyobb, legszélesebb hatású vezéregyénisége.
DR. NAGY KÁLOZI BALÁZS
FÉLEGYHÁZI TAMÁS DOGMATIKÁJA
Mit jegyez a szentirásban az Antikrisztusnak nevezeti?
Antikrisztusnak mondatik, valaki a Krisztus tudománya ellen támad. Mint ő maga is magyarázza ez igékkel: Aki nincsen én velem, énellenem vagyon, és aki nem gyüjt énvelem, széjjel hinteget. Megválasztatik pedig az Antikrisztusnak neve a hatalomra nézve, mert eleitől fogva, mióta az evangélium hirdettetik, sok Antikrisztusok voltanak. A Szent Pál idejében a Filetus, Hymenaeus, Alexander, és ezekhez hasonlatosok, kikben a Sátán az ő erejét késérgette, és az ő országának első fundamentumát vetötte. Másodszor emlékezik az irás amaz fő Antikrisztusról, aki a Krisztus eljövetelének előtte megjelenendő. Némelyek ezt bizonyos személyről értik, aki hatalommal, csudákkal, és álnok mesterséggel egyebeket felülhaladna, kit még jövendőnek mondanak, de ez csak vélekedés, és az irásból nincsen erős fundamentoma. Nem kell azért ezt csak egy emberről érteni, hanem az egész Antikrisztusnak országáról, és akik rend szerint ebben uralkodnak, amint a Szent Pál megirja (2. Thess. 2.). Senkire ez nem illik, hanem az Római Pápára és annak seregére, ki méltán mondatik Antikrisztusnak. Miérthogy a Krisztussal és az ő tudományával ellenkezik. Ettől féltette az apostol a keresztyéneket, mikor ezt irta a korinthusbelieknek: Félek rajta, hogy amiképpen a kigyó az Évát megcsalta álnokságával, ezenképpen a ti értelmetek is el ne szakasztassék az egyigyüségtől, mely vagyon a Krisztusban. Erről emlékezett a Krisztus is: Engemet, aki jöttem az Atyának nevében, nem vesztek, ha pedig valaki jövend az önön nevében, azt beveszitek. Továbbá a pápa e nevet örömest elrázná magáról, és ha lehetne, az Anyaszentegyház pásztorává tenné magát. A Szent Pál jövendőmondását azért igyekeznek a szofisták elforditani a pápáról és ennek seregéről. Először ezzel, hogy láttatik az apostol szólani egy bizonyos személyről, melyet vesznek a görög articulusból, mellyel egy személyt láttatik mutatni. De erről azt kell érteni, hogy a Szent Pál egy szektáról, és egy gyülekezetről szól, melynek egy feje és vezére vagyon, és erre nézve ugy szól róla, mint egy személyről. Noha pedig e pártütésben egyik fő Antikrisztus a másik helyébe száll, mindazáltal egy a fő és egy a test, tudnia illik a bálványozóknak, és hamis prófétáknak társasága. Példának okáért, mikor a Szent Péter a Sátánról igy tanit: Amaz ti ellenségtek, az ördög, körül forog. Itt noha egyet mutat, mindazáltal az ördögöknek seregét érti, de hogy ezek egyenlő akarattal a sötétségnek országát épitik, csakugy emlékezik, mint egyről. Igy a Szent Pál is amaz bünös emberről tanitván, az Antikrisztusnak minden seregét befoglalja, de ez mindazáltal egy test az egy fő alatt, ki pápának neveztetik, és a pápa is egy, nem személy szerint (miérthogy e rendben sokan vannak egymás után), hanem a tisztre, és az országra nézve. Ezzel azért pápáról az Antikrisztus nevet semmiképpen el nem hárithatják. Más erősséget is vehetnek a Szent János mondásából: Ez az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiat. De pápa egyiket se tagadja. Azért pápa nem Antikrisztus. De erre azt kell felelni, hogy noha a pápa nyelvével az Atyának és a Fiunak személyét vallja, mindazáltal azt megtagadta, mikor a Krisztus egyszer való áldozatát nem itéli elégségesnek az üdvösségre, hanem azt cselekedetekkel és emberi találmányokkal támogatja, és az Isten kegyelmét is megveti, az emberi erőhöz és cselekedetekhez kötvén az idvességet. Erről mondotta Krisztus: Aki be nem megyen a juhoknak ajtaján, lopó és tolvaj. Szent Péter is azt jelenti, hogy amely hamis próféták támadnak, az Urat, ki őket áron vötte, megtagadják. Itt azt is szükség érteni, hogy az Antikrisztus böcsületes nevet veszen magának, és farkas lévén, a juhoknak ruhájába öltözik. Mert a pápa annyit teszen deák nyelven, mint pater patrum: atyáknak atyja. Mellyel mindeneket az ő birodalma alá kötelez, hogy neki minden rendbeli emberek ugy engedjenek, mint a fiak az atyáknak. Efféle tisztességkereső csalárd nevet tilt meg a Krisztus: Ne hivjatok sok atyákat e földön (Máté 23.). A pápa azért, miért hogy a mennyei Atyának beszédétől elszakaszt, semmiképpen az atya nevet nem érdemli. Mindazáltal azt neki megengedhetjük, hogy a hazugságnak atyja legyen, mint az ő első atyja, a Sátán, akinek természetét követi az elhitetésben. A pontifex nevet is méltatlan veszi magának. Miérthogy ez illett az ótestamentumbeli főpapokra, kik a Krisztusnak árnyékát viselték, és ezokáért az apostolok e nevet csak a Krisztusnak tulajdonitják, és miérthogy a váltságnak tisztire illik, az emberekkel nem közöltetik [220–222. l.].
Mit cselekszik az Antikrisztus e világon?
A Szent Pál tulajdonit őneki apostaziát, azaz közönséges nagy szakadást és pártütést, mely nem egyéb, hanem az evangéliumnak igaz értelmétől való eltávozás, és dögletes tudománynak és emberi találmánynak követése…
Ez pedig nyilván vagyon, hogy a római szék az igaz tudománynak minden részeit elforditotta, és emberi találmányokkal megelegyitötte, az élő kutfejet, a Krisztust megvetötte, és a külső cselekedetekbe helyheztette az idvösséget, az Istennek tisztességét a szentekkel közlötte és őnekik, az irás ellen, imádást tulajdonitott, és sok közbenjárókat választott a Krisztus kivül. Az embernek erejét és szabad akaratát állatta a lelki dolgokban, és az embernek szivét kételködővé tette az idvességben. A halál után purgatoriumot csinált, és lélekváltságot misemondás által rendelt. Az irás helyett valami fabulákat és hiábavaló históriákat szerzett, melyekkel az embereknek fölöket gyönyörködtette. A szent jegyeket is megundokitotta, és azoknak sem igaz módját, amint a Krisztustól szereztetett, sem végét808 meg nem tartotta. A keresztséghez sót, nyálat, és egyéb félét adott, és azután ehez kötötte az üdvösséget. Az Ur vacsorájából bálványimádást csinált, azt tanítván, hogy az ostya Krisztus testévé változik, és ebből azt hozta ki, hogy az ostyát imádni kell. Sok egyéb tévelygésekből is állott ez ország, melyekből megtetszik, hogy ebben lett a derék szakadás, és ebben uralkodik az Antikrisztus, akiről az apostolok jövendőt mondottanak volt. Ez pedig régen ennek előtte megjelent, és e világnak nagy részét birodalma alá hajtotta, és mostan is uralkodik Európában, Ázsiában, Afrikában és még Indiában is [222–224. l.].
Lábjegyzetek
808 Vége: célja.
Forrás
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL – A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ ZSINATI IRODÁJÁNAK SAJTÓOSZTÁLYA BUDAPEST, 1973
DR. NAGY KÁLOZI BALÁZS: FÉLEGYHÁZI TAMÁS DOGMATIKÁJA – , Mit jegyez a szentirásban az Antikrisztusnak nevezeti?; Mit cselekszik az Antikrisztus e világon? – 619-621 .o.
