Termő Szőlőtő És Az Olajfacsemeték | C. H. Spurgeon

2021.08.08. Off By neilnejmed

Charles Haddon Spurgeon (1834. Június 19. – 1892. Január 31.);

Reformált Baptista lelkész a viktoriánus Angliában;

The Treasury Of David By

Charles H. Spurgeon

A Zsoltárok könyve kommentárja; 128. Zsoltár 3-4 versei

Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! (Zsoltárok 128, 3-4.)

3. vers. Feleséged. Ahhoz, hogy a férfi elérje a teljes földi boldogságot, nem szabad egyedül maradnia. A Paradicsomban is szüksége volt egy segítőre, és bizonyára ez a Paradicsomon kívül sem kevésbé szükséges dolog. Aki feleséget talál, az jó dolgot talál. Nem minden férfinak van azért felesége, aki féli az Urat; de ha van, akkor az asszony osztozik áldásában és gyarapítja is azt. Olyan lesz, mint a termő szőlőtő. A családi boldogság kiteljesedésére gyermekeket is küld az Úr. Úgy jönnek, mint akik a házasság törvényes gyümölcsei, mint ahogy a szőlőfürtök is megjelennek a szőlőn. Ugyanis a szőlőért ültették a tőkéket, pont ahogy gyermekekkel a feleséget is megáldják. Általánosságban minden teremtmény számára jó az, ha betölti rendeltetését és a házas embereknél is ennyire rendjén van, ha egyesülésük nagy terve megvalósulhat. Ezért ne teherként, hanem áldásként tekintsenek a termékenységre. A jó feleségek kedvességben, takarékosságban, segítőkészségben és szeretetben is gyümölcsözőek: és még ha nem is szülnek gyermeket, semmiképpen sem meddők, ha a vigasztalás borát és fürtjeit termik nekünk. Valóban áldott az a férfi, akinek felesége gyümölcsöző azokban a jó cselekedetekben, amelyek az oly közeli és kedves állapotához illeszkednek. A házad oldalánál. Ő ugyanis a háznál marad: mert ő az otthon lakó madár. Egyesek azt képzelik, hogy ő ahhoz a szőlőhöz hasonlít, ami a ház falához van erősítve; de Palesztinában nincs ilyen szokás, és nem is kellemes dolog úgy gondolni egy feleségre, mint aki a fal mellett nő fel, és mint aki férje lakásának tégláihoz és vakolatához van kötve. Nem, az asszony gyümölcsöző szőlőtő és hűséges házvezetőnő; ha meg akarod találni, a ház belsejében találod: mind a házon belül, mind azon kívül megtalálható, de legnagyobb haszna a lakáson belül van, amit ő is díszít fel. A keleti házaknak általában egy nyitott tere volt a közepükön és a különböző helyiségek az oldalai körül sorakoztak, – itt volt található az a feleség is, aki egyik vagy másik szobában foglalatoskodik, ahogyan a nap bizonyos szakában szükséges. Az asszony otthon tartózkodik és így tartja fenn az otthont. Ez férjének a háza, ő pedig férje sajátja; ahogy a szöveg mondja – “a te feleséged” és “a te házad”; de az ő szerető gondoskodásával a férje olyan boldoggá válik, hogy örömmel vallja őt önmagával egyenrangú tulajdonosnak, mert a férfi az övé is, és a ház is közös.

Fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül. Százszor láttam már fiatal olajfacsemetéket a törzs körül kihajtani, és ez mindahányszor eszembe juttatta ezt a verset. A zsoltárosnak soha nem az volt a szándéka, hogy azt sugallja, az olajfacsemeték az asztal körül vannak, hanem hogy a fiatalok szüleik körül hajtanak ki, ahogyan az olajfacsemeték is körülfogják a szép, jól meggyökerezett fát. Az ábra nagyon szembeötlő és minden olajfás vidékén élő szemlélődőnek biztosan eszébe is jutna ez. Milyen szép látni a roskadozó, még mindig bőséges gyümölcsöt hozó olajfát, amit olyan erős utódok kis csoportja vesz körül, amelyek közül bármelyik képes lenne átvenni a helyét, ha a középen álló olajfa kidőlne, vagy más módon eltávolítanák onnan. A lugasban elhelyezett asztal gondolata talán megfelel egy koktélkertésznek, de egy keleti költőnek soha nem jutna eszébe; nem az olajbogyók, hanem a gyerekek vannak az asztal körül. Sőt, vegyük észre, hogy nem olajfaágakról, hanem önálló csemetékről van szó, ami egészen más dolog. A gyermekeink azért gyűlnek az asztal köré, hogy megetessük őket és ez bizony kiadásokkal jár: mennyivel jobb ez, mintha betegágyon sínylődnének és nem tudnának eljönni az ételükért! Micsoda áldás, hogy van elég étel, amit az asztalra tehetünk! Dicsérjük ezért a jótéteményért az Úr bőkezűségét. A feleség az egész házban elfoglalt, de a fiatalok az étkezések idején a legfoglalkoztatottabbak; és ha az Úr áldása a családon nyugszik, nincs ennél örömtelibb látvány. Itt keveredik a szőlő és az olajfa – öröm a gyümölcsöző feleségtől és szilárd vigasztalás a növekvő családról; ezek a legkiválóbb termések, amit a földünk csak nyújthat: mert a mi családjaink az Úrnak kertjei. Talán segíthet nekünk értékelni otthonunk kiváltságait, ha belegondolunk, hogy hol lennénk, ha mindezeket megvonnák tőlünk. Mi lenne, ha életünk kedves társát házunk oldaláról a sírbolt mélyedéseibe vinnék? Mert micsoda a gyermekkel járó gond az elvesztésük okozta bánathoz képest? Gondolj bele kedves atyám, mekkora bánatod lenne, ha Jóbhoz hasonlóan kellene kiáltanod: “A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; “.

4. vers. Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat! Jegyezzétek meg ezt. Tegyetek mellé egy Nota Bene-t, mert érdemes megjegyezni. Mert nem arra kell következtetnünk, hogy minden áldott férfi nős és családapa; hanem arra, hogy az Úr így kedveskedik azoknak az istenfélő embereknek, akik házaséletben részesülnek. Boldoggá és gyümölcsözővé teszi kapcsolataikat. Jehova ilyen módon áldja meg az istenfélő háztartásokat, mert ő Izrael minden családjának Istene. Számtalanszor láttuk már ezt az áldást és soha nem szűntünk meg csodálni a családi békében a legédesebb emberi boldogságot. A családi áldás az Úrtól származik, és része az ő tervének az istenfélő nemzedék megőrzésére és az Ő tiszteletének fenntartására a Földön. Egyedül az Úrtól kell várnunk ezt. A gazdagság birtoklása nem fogja biztosítani ezt; egy egészséges és gyönyörű menyasszony kiválasztása nem fogja biztosítani ezt; számos szép gyermek születése sem fogja biztosítani ezt: mert szükség van Isten áldására, a kegyesség befolyásoló hatására és egy szent élet eredményére.

Forrás

Treasury of David by Charles H. Spurgeon: https://archive.spurgeon.org/treasury/ps128.php