Protestáns fordulat az abortuszon I

2021.08.07. Off By neilnejmed

részlet George Grant a Third Time Around c. könyvéből

(Parish Presbyterian Church, TN, Egyesült Államok)

George Grant (született 1954-ben Houstonban, Texas államban) amerikai evangelikál író, a PCA (– Presbyterian Church of America) aktív lelkipásztora.

6. Fejezet:

LIFE AND LIBERTY:

THE AMERICAN EXPERIENCE

, alea iacta est 1

A modernista ember átkozott mindennapjai négyféle bűnre hajlamosak, melyek az égig kiáltanak bosszúért, és nincs bennük se emberség, se egyszerűség, de még visszaemlékezés sem.

Hilaire Belloc

A modern világ tele van megőrült régi keresztyén erényekkel. Az erények megőrültek, mert egymástól elszigetelődtek és egyedül vándorolnak. Így néhány tudós törődik csak az igazsággal; de igazságuk kíméletlen. Így néhány humanitáriust csupán csak a szánalom érdekli; de ezen szánalmuk – szomorúan mondom – oly gyakran valóság nélküli.

G. K. Chesterton

Hogyan lett megnyerve a Nyugat

Mint egy bevallottan ateista, aki látta éjjel az ördögöt, Amerika is reszketve riadt fel az abortusz rémületére. Olyan hirtelenséggel történt, mint a Lavoisier tükrének villanása vagy egy Foucault inga mozgása, hogy a gyermekgyilkosság-botrány miatti aggodalom elsöprő jelensége is valamivel több lett, mint pusztán az újságírás malmainak morajlása. Egy morális keresztes hadjárattá vált. Mozgalom lett belőle; a nők és gyermekek alattomos kizsákmányolása elleni felkiáltás elsöpörte az egész nemzetet. Eleinte a sajtó még nem volt hajlandó felfedni az abortuszipar gyilkossági részleteit saját jövedelemveszteségük esetleges bekövetkezte miatt – ugyanis az abortuszipar vezetői az összes apróhirdetésre elköltött dolláraik egynegyedét juttatásként adták számos helyi újság számára. De jó néhány bátor újságíró, a Times-nál dolgozó St. Clair vezetését követve, elkezdték leleplezni azoknak az addig tiszteletreméltó és előkelő orvosok borzalmas gyakorlatát, akik mások szerencsétlenségeivel üzérkedtek. Nem sokkal később az önérdekek gátja átszakadt és cikkek áradata kezdett megjelenni számos más New York-i lapban – a Tribune, a Herald és a Police Gazette hasábjain. Hamarosan az egész országban ugyanazok az újságok, magazinok és kivonatok kezdték rávetni az igazság reflektorfényét a sötétség irtózatos tetteire – New Orleans-ban, San Franciscóban, Philadelphiában, Bostonban -, amik korábban már elfogadták az abortusz általuk való reklámozását. Washingtonban, Clevelandben és számos más városban is így történt. A szenzációt kifejező címsorok bővelkedni kezdtek: “A Természet Elleni Bűncselekmény”, “Egy Kárhoztató Tett”, “Az Amerikai Társadalom Átka”, “Azok a Szörnyű Bűnök, Amelyeket a Hiúság és Divat Követ El Hívein”, “Az Aljasság Hosszú Nyilvántartása”, “Gyilkosság Massachusetts-ben” és “A Démon Doktor”.

Annak ellenére, hogy az orvosi közösség továbbra is széttagolt, szervezetlen és elszakadt volt, gyakorlatilag minden hivatásos orvosi egyesület elkezdte elutasítani a gyermekgyilkosság minden formáját. Az ekkor induló American Medical Association például nőgyógyászati jelentést terjesztett elő, amelyben hangsúlyozta hogy a “gyermekek biztonságát” mindenkor meg kell védeni, és elítélte az abortusz alapját képező “torz erkölcsi nézeteket” is. Úgy döntött, hogy kizárja soraiból az abortusz összes formáit – akik csak “modern Heródesek”, “művelt orgyilkosok” és a “gonoszság szörnyei” voltak, akik “az erkölcsi torzulások irtózatos megjelenését mutatták be, amint azt a gonosz lélek csak megmutatni képes“. Az American Medical Association kiadó folyóirata kritikát tett közzé az abortusz haláletikájáról, megjegyezve, hogy a fogantatás pillanatától kezdve:

A születendő gyermek emberi lény, és mint a csecsemő és felnőtt ember is fejlettségének minden periódusában különböző jellegű, de nem természetére nézve. Ezért olyan embernek kell tekintenünk őt, akinek elidegeníthetetlen joga van az élethez, így megsemmisítésük emberölésnek minősül.

Még a visszahúzódóbb politikusok és ügyvédek is észrevételeket tenni vagy intézkedni kezdtek. Szigorúbb korlátozó jogszabályokat, hatékonyabb helyi végrehajtást és szigorú büntetési irányelveket vezettek be országszerte, valamint a prosperáló orvosgyilkosokat reménytelen forrásokra kényszerítették. Végül az Unió minden államában olyan törvényeket fogadtak el, amelyek betiltották morbid „művészetüket”. Sokan odáig jutottak, hogy megerősítették nézetüket, miszerint “minden gyermeket váró állapotos nő megtámadása annak szándékos emberölési kísérletével egyenértékű tett”. A szankciók a büntetés-végrehajtás hétéves kemény munkájától az életfogytig tartó börtönig terjedtek, és törvényesen még becsmérelhették is őket. De bármennyire is lenyűgöző volt ez az erőfeszítés – a sajtóban, az orvosi társadalomban vagy a politikai színtéren – mégis az egyház vezette az életpárti mozgalmat akkori teljes győzelme felé.

Valójában a 19. századi amerikai egyház egyedülálló módon tűnt impotensnek egy ilyen fontos küzdelem vezetésére. A katolikus közösség továbbra is nagyrészt bevándorlókból állt, így kizárták őket az amerikai közbeszéd fősodrából. A rabszolgatartás pedig megosztó morális és politikai dilemmája uralta a legtöbb protestáns ember gondolkodását – szinte minden más kizárásával – mind északon, mind délen. De sokak számára nem volt lehetséges az abortusz és a rabszolgaság kérdésének ironikus hasonlóságainak figyelmen kívül hagyása. Tehát számos bátor úttörő rázta ki az egyházat álmaiból. Ismét követlenül az emberek elé helyezhették az abortusz ügyének kérdését. A baltimore-i, a bostoni és New York-i katolikus püspökök olyan erőteljes nyilatkozatokat tettek, amelyek megismételték az egyház század közepén fennálló ártatlan emberi élet védelme iránti történelmi elkötelezettségét. Majd, amikor IX. Pius pápa 1869-ben megújította az abortusz elleni középkori cenzusokat, minden helyi plébániát egy enciklikában arra bíztatott, hogy vegyenek részt az életpárti tevékenységekben:

A legkisebb testvéreink felé tett szolgálat a földi kötelességeink lényege és esszenciája, így a legegyszerűbb módon ábrázolja ki a kegyelem evangéliumát; ezért mindenki igyekezzen a nem kívánt gyermek védelmére éppúgy, mint egy beteg felebarátjáéra. Mert ezekért mindannyian számon leszünk kérve.

A metodista és baptista gyülekezetek nem sokkal az államok közötti polgárháború után elkezdtek széles körben több, életpárti prédikációs füzetet forgalmazni, köztük volt az E. Frank Howe, Indiana-ban szolgáló lelkipásztor úr klasszikus „Prédikáció az Anti-Natalista Csecsemőgyilkosságról” című műve is. A füzetek kimutatták, hogy a Biblia tanítása szerint az élet a fogantatásnál kezdődik, több mint negyven különböző szakaszon át a Genezistől a Jelenések könyvéig, ami alapján az abortusz “nem másnak, mint emberölésnek minősül”.

1868-ban a kongregacionalista egyházak konferenciája élesen elítélte az abortuszt és annak megdöbbentően nagyfokú elterjedtségét. A hűséges híveket a lehető legerőteljesebb kifejezésekkel öszötönzték arra, hogy szentírási meggyőződésükben szilárdan megálljanak:

Hagyjuk, hogy képzeletünk rajzolja a legsötétebb képet, amit az értelem vagy az ízlés csak megengedhet, de még ekkor sem tudnánk megfelelően bemutatni e gyakorlatot nagyvonalakban, vagy azt annak sokkoló részleteiben. Vizsgálatunk így arra a meggyőződésre juttatott minket miután a megfelelő következtetéseket levontuk, hogy Földünk természetes népességének mintegy egyharmada erőszakos úton esik el; hogy a legutóbbi háború egyetlen évében sem vesztették életüket oly sokan fogolytáborokban vagy csatákban, mint amennyi élet elpusztul e borzalmas, otthon elkövetett gonoszság következtében. Megborzongunk a mértéktelenség, a rabszolgaság és a háború borzalmait szemlélve; de azok, akik a legjobban ismerik e bűncselekmények részleteit és azok jelentőségét is, nagyobb gonoszságnak, demoralizálóbbnak és rombolóbbnak nyilvánítják majd, mint magát a tivornyaságot, rabszolgaságot vagy a háborút.

A jelentés prófétai módon ítélte el azt a buja és kéjsóvár életformát, ami fiatal férfiakat és nőket ekkora szélsőségekbe sodortak:

A kérlelhetetlen zsarnoki divat, a mulatságok és a könnyelmű élvezetek kavargása nemcsak a vallástól, hanem magától a természettől is megkövetelte, hogy ledegradálódjanak annak despotizmusához és áldozzanak annak véres oltárán. Az élvezeteknek és könnyelműségnek alantas szeretete, a megromlott ízlések, az eltorzult életszemlélet és a tönkrement erkölcsi érzések oly alávaló és gonosz kovászként épültek be civilizációnkba, hogy megdermedtünk annak szokásain és tettein, amelyek elkerülhetetlen módon el is pusztítanak majd minket, hacsak időben nem tartóztatjuk fel őket.

Hasonló módon, a presbiteriánus egyházak 1869-es közgyűlésükön is feltűnően életpárti álláspontot foglaltak el:

Ez a közgyűlés az utódok saját szülők általi, megszületés előtti irtózatos megsemmisítését Isten és természet elleni bűncselekménynek tekinti; és mivel az efféle gyilkosságok gyakorisága már nem titkolható el, ezennel figyelmeztetjük mindazokat, akik e gaztettek elkövetői, hogy amennyiben nem térnek meg, nem mehetnek örök életre. Arra is buzdítjuk mindazokat, akiket az evangélium hirdetésére elhívtak, és akik szeretik a tisztaságot és az igazságot, valamint azokat akik elhárítanák a Mindenható Isten igazságos ítéleteit a nemzetről, hogy ne maradjanak többé csendben, se toleránsak a kérdésben, hanem minden megfelelő eszközzel törekedjenek arra, hogy a tisztátalanság és a kegyetlenség áradatait megakadályozzák.

A lánglelkű evangélista D. L. Moody mellett Amerikában talán a legnépszerűbb prédikátor közvetlenül a háború után John Todd, kongregacionalista lelkész volt. 1867-ben a “Divatos Gyilkosság” című cikkében hangját adta az életpárti érzelmi talajhoz. Valamikor később egy interjúban ismét felvetette a kérdés fontosságát:

A gyilkosság természetesen szörnyű önmagában véve is. De az anya saját testének megölése az anyaméhben az ég elleni bűncselekmény, a bűn lényegéből adódóan az, és a keresztyén vallással összeférhetetlen. Magára hagyva egy ilyen bűncselekmény eltávolodna családjaink, közösségeink, egyházaink, gazdaságunk és iparunk, majd végül nemzetünk egész szövetétől. Megszabadítottuk magunkat a néger rabszolgaság fáradalmaitól, megerősítvén azt, hogy egyetlen ember sem tekinthető alsóbbrendűnek bárki mással szemben. Alkalmazzuk hát szent érvünket a jelenlegi botrányhoz is.

Összefoglalva a keresztyén közösség abortuszkérdésre adott általános válaszát, Arthur Cleveland Cox, a New York-i egyházmegye híres püspöke a következőt mondta el:

Bár orvosok és újságírók képezték alapját ennek az Isten- és emberellenes szörnyű bűncselekmény elleni fellépésnek, viszont a keresztyén egyházak voltak azok, vagyis az összes egyház, felekezet és vallási irányzat széles spektruma, akik az ártatlan lelkek számára reményt és segítséget hoztak. Én egy ragyogó pillanat erejéig Krisztus testét egynek láttam.

Annyira masszív volt az egyetértés amit az egyház kovácsolt össze, hogy a leglelkesebb feministáknak is az életpárti zászló alatt kellett összegyűlniük. Susan B. Anthony például kijelentette:

Helytelenítem a gyermekgyilkosság szörnyű bűntettét. Le kell nyúlnunk a gonoszság gyökeréig. Ezt azok gyakorolják, akik lelkük legmélyén fellázadnak a rettentő szükség miatt. Nem számít mi az indítékuk, a könnyelműség szeretete vagy annak vágya, hogy megmenekülhessenek egy ártatlan, meg nem született gyermek által okozott tehertől, az az asszony aki ezt megteszi, szörnyű bűnt követ el; de ó, háromszor is bűnös az aki belehajhászta a kétségbeesésbe, aki miatt ő bűne elkövetésére kényszerült.

Elizabeth Cady Stanton egyetértett:

Ha figyelembe vesszük, hogy a nőket gyakran tárgyi tulajdonként kezelik, asszonyokra nézve ez még annál is megalázóbb, hiszen gyermekeikkel is azt tesznek, amit jónak látnak.

Ahogy Matilda Gage:

Ez a téma mélyebben helyezkedik el egy asszony női tökéletlenségében, mint bármi más. De az abortusz bűntette nemcsak annyi, hogy a bűntudat egyedül a nőt illeti meg. Valóban, mert nem félek kijelenteni, hogy a gyermekgyilkosság, abortusz vagy csecsemőgyilkosságok bűnei minden férfinak is ott kopogtat ajtaja előtt.

Kevesebb, mint két évtized alatt az egyház ellenséges újságírókat, ambivalens orvosokat, visszahúzódó politikusokat, sőt radikális feministákat tudott összehozni a kizsákmányolt anyák és tehetetlen magzatuk védelme ügyében. Sikeresen hozták össze ezt. Majd visszaállították a szabadság és igazságosság dicsőséges örökségének alapjait, amely mindig is a figyelemre méltó Amerikai Kísérlet középpontjában marad.

Forrás

részlet George Grant a Third Time Around c. könyvéből: https://www.garynorth.com/freebooks/docs/210e_47e.htm

További információk: Standfast blog: https://georgegrant.net/