Háború, Születésszabályozás És Tudomány (1930)

2021.08.07. Off By neilnejmed

A cikket a PCA (Presbyterian Church of America) Christianity Today című újságjában tették közzé 1930. szeptemberében.

“Egy presbiteriánus folyóirat, amely az evangélium hirdetésének, védelmének és előmozdításának szenteli magát a modern világban”.

Samuel G. Craig, szerkesztő, H. McAllister Griffiths, ügyvezető szerkesztő.

Havi rendszerességgel adja ki a

A PRESBITERIÁNUS ÉS REFORMÁTUS KIADÓVÁLLALAT.

501 Witherspoon Bldg., Phila. Pa.

Háború, Születésszabályozás és Tudomány

E némiképp egymástól független témák összehozása azzal a ténnyel magyarázható, hogy a Lambeth-konferencia e kérdésekben tett kijelentései keltették a legnagyobb sajtóvisszhangot. A konferenciáról, valamint annak megállapításairól és kijelentéseiről szóló beszámolót megtalálják hírrovatunkban, amelyet az olvasó figyelmébe ajánlunk. Bár lehet némi jogos nézetkülönbség a CHRISTIANITY TODAY az egyháznak mint szervezetnek az állam szférájában betöltött szerepét illetően, az mégsem lehet kérdés, hogy minden keresztyén ember köteles minden tőle telhetőt megtenni egy háború elhárítása érdekében. Nem mennénk olyan messzire, hogy azt mondjuk, hogy a háború szükségszerűen bűnös – nem tartjuk ellentmondásosnak a ” keresztyén katona” kifejezést sem-, de ha igaz, hogy a háború “összeegyeztethetetlen JÉZUS tanításával és példájával”, ahogy a nyilatkozat állítja, akkor a konferenciának nem kellett volna megelégednie mindössze annyival, hogy a keresztyén egyháznak nem szabadna támogatnia egy háborút, amíg meg nem kísérelték a döntőbíráskodást, mert ebben az esetben a háborút semmilyen körülmények között nem szabadna támogatni. Mert kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy a Konferencia méltatja a nemzeteket a háború mint a nemzetközi viták rendezésének eszközének elítélése miatt, majd egyházi testületként megelégszik azzal, hogy csak olyan háborúk jóváhagyását tagadja meg, amelyekben a vitás ügyet nem terjesztették korábban választottbíróság elé. De bár hisszük, hogy a keresztényeknek mindent meg kell tenniük a háború elkerülése érdekében, és bár úgy gondoljuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége, a világbíróságok és hasonlók sokat tehetnek a háború elkerülése érdekében, és az egyes háborúkat teljesen el is kerülhetik, még sincs reményünk arra, hogy valaha is háborúmentes lesz a világ, ha csak nem a BÉKE HERCEGE fog uralkodni az emberek szívében. Mert az a baj a mi pacifistáinkkal, hogy egy bűnös világban akarnak millenniumot létrehozni. Csak egyetlen út vezet a háborúmentes világhoz; és ez az út az egész Világ megtérésén keresztül vezet. Amíg a bűn nem szűnik meg, addig lesznek, ahogy JÉZUS is figyelmeztetett minket rá, háborúk és háborúknak hírei is.

A születésszabályozásról szóló nyilatkozatot 193 szavazattal 67 ellenében fogadták el, mivel a 307 tagból 47 nyilvánvalóan nem volt jelen a szavazáskor. Ilyen többséggel a Konferencia minősített jóváhagyást ad a születésszabályozásra az absztinencia elsődleges és nyilvánvaló módszerétől eltérő módon. Bár a születésszabályozás bármely módszerének “önző, fényűző vagy pusztán kényelmi okokból” történő alkalmazását elítélik, mégis azt mondják, hogy “azokban az esetekben, amikor egyértelműen erkölcsi kötelességünk a szülővé válás korlátozása vagy annak elkerülése, és amikor erkölcsileg megalapozott okunk van a teljes önmegtartóztatás elkerülésére”, más módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy ezt “a keresztyén elvek fényében” tesszük – ami némileg egyenértékűnek tűnik azzal a kijelentéssel, hogy vannak olyan körülmények, amelyek között hazudhatunk vagy lophatunk, feltéve, hogy ezt a keresztyén elvek fényében tesszük. Úgy tűnik, hogy a konferencia többsége azon az elven cselekedett, hogy egy cselekedet jellegét az indíték határozza meg – ez az elv csak korlátozottan alkalmazható. Mert míg egy rossz indítékból elkövetett cselekedet mindig rossz, addig egy jó indítékból elkövetett cselekedet nem feltétlenül jó. Ellenkező esetben például azt lehetne állítani, hogy helyes lopni, hogy a szegényeket etessük. Szilárdan meg kell tartanunk ugyanis azt a tényt, hogy püspökök ide vagy oda, amit az ÚR egyszer megtiltott, az mindig gonoszság marad.

A tudományról szóló kijelentés szerint “a Szentírásnak nem célja, hogy tájékoztatást adjon azokról a témákról, amelyek a tudomány sajátos tárgyát képezik”, és ezt a kijelentést a canterburyi érsek enciklikája is megerősíti, aki azt írja: “ma már képesek vagyunk a különböző tudományágak segítségével körvonalazni a teremtés folyamatos fejlődésmenetét, amelynek minden szakaszában felfedezhetjük az isteni jelenlétet és hatalmat”. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a világi sajtó helyesen látja ebben a kijelentésben az evolúció elméletének és a tudomány és a keresztyénség közötti konfliktus azon megoldásának támogatását, amely szerint a Biblia nem tanít olyan dolgokról, amelyekkel a tudománynak joga van foglalkozni. Itt nem tehetünk többet, minthogy érintjük a kérdést, de minden gondolkodó ember számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy ez a megoldás magában foglalja mindannak az elutasítását, ami a keresztyénséget leginkább jellemzi, vagyis azoknak a nagy és üdvösséges tényeknek az elutasítását, amelyeket ISTEN az Ő népének üdvösségéért tett, és amelyek JÉZUS KRISZTUS születésében, halálában és feltámadásában csúcsosodtak ki. Azt állítani, hogy a történelem minden szakaszában nem volt más, mint folyamatos fejlődés, egyenlő annak tagadásával, hogy a történelem bármit is tud a természetfelettiről a csodatételek formájában, ami viszont azt is jelenti, hogy a történelem semmit sem tud Isten Fiáról, aki megtestesült értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért. Sőt, ha a természetfeletti események, mint például KRISZTUS feltámadása valóban megtörtént, akkor azok a külső világ eseményei voltak, és mint ilyenek, megfelelő tárgyai a tudományos vizsgálódásnak. Nem fogadhatjuk el a tudomány és a vallás közötti konfliktus vonzó, de felszínes megoldását, amely szerint a tények területe a tudományhoz tartozik, az eszmék területe viszont a valláshoz. Maga a vallás, minden bizonnyal a keresztyén vallás is olyan objektív tényeken alapul, mint amilyenekkel a tudomány bármely részlege is foglalkozik. Ezért öngyilkosság lenne a keresztyénség számára egy ilyen megoldás elfogadása. Valóban azt gondoljuk, hogy nincs ellentmondás a keresztyénség és a tudomány között, bár igaz, hogy van ellentmondás a keresztyénség és a sok tudós által képviselt teória között. Meggyőződésünk, hogy hosszú távon nem lesz olyan tudományos elmélet, amelyben ne találnának természetes és logikus helyet azok a nagyszerű tények, amelyek a keresztyén vallás alapját képezik, és amelyek azzá teszik, ami. Egyelőre azonban feltétlenül különbséget kell tennünk a Tudomány és a tudósok hangjai között.

Forrás

A Presbyterian Journal Devoted to Stating, Defending and Furthering the Gospel in the Modern World.” Samuel G. Craig, Editor, H. McAllister Griffiths, Managing Editor Published monthly by THE PRESBYTERIAN AND REFORMED PUBLISHING CO. 501 Witherspoon Bldg., Phila. Pa. September, 1930

https://www.pcahistory.org/HCLibrary/periodicals/CT/1930-31/01-05-sep.pdf

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu