Fogamzásgátlás: A metodista fordulat (1870-1968)

2021.08.07. Off By neilnejmed

[geot country=”Hungary”] [geot country=”Romania”] [geot country=”Slovakia”] [geot country=”Ukraine”]

Madison, Nj – Dr. Ashley Boggan Dreff,

A United Methodist Church felekezetében nevelkedett

professzor és szerző,

metodista történész

Isten adta mozgalom: Metodizmus, fogamzásgátlás és a metodista családvédelem az 1870-1968 közötti időszakban

c. tanulmánya

Eredeti Cím:

A God-Sent Movement: Methodism, Contraception, And The Protection Of The Methodist Family 1870-1968

1941-ben a Metodista Diákmozgalom elkezdte publikálni a motive Magazin című folyóiratot, ami összekötötte a metodista diákokat az egyetemen, miközben fórumot biztosított a hallgatóknak a világ eseményeinek és a kulturális átalakulásoknak a megvitatására. Az 1941. májusi számban Grace Sloan Overton cikke, a „Mi Jár a Diákok Fejében” (“What’s on the Students’ Mind”) azt kérdezte: “Vajon a születésszabályozási módszerek fejlődése felszámolta-e a tisztaság egyik fő alapját?”1 Overton megválaszolatlanul hagyta a kérdést, és a diáktársadalom számára nyitottá vált a vita, ez a kérdés viszont arra késztetett engem, hogy elgondolkodjam, mikor is kezdték a metodisták támogatni a fogamzásgátlás használatát.

Egyesek számára 1940 úgy tűnhet, mint egy korai konfrontáció egy olyan kulturálisan is érzékeny kérdéssel, mint ami a születésszabályozás volt (és még ma is az). Az evangelikálok azonban már jóval 1940 előtt is szembehelyezkedtek a születésszabályozással, amint azt a későbbiekben be fogjuk mutatni. Ez az írás amellett fog érveket felhozni, hogy az evangéliumi család védelmében alkalmazott módszerek az idők folyamán, 1870 és 1940 között igencsak átalakultak: a keresztyén család védelmében a nők születésszabályozásának törvényes megtagadása után a harmincas években épp a keresztyén család védelmében törvényesítették a különböző fogamzásgátlási módszereket. Míg a család definíciója és a családvédelem célja ugyanaz maradt, annak módszer megváltozott. Céljaimhoz az 1930-1950-es2 évek metodista felekezeteit használom esettanulmányként, különösen azt, hogy a metodisták hogyan változtatták meg a családi élethez kapcsolódó nyelvezetüket. A metodisták az 1870-es években az evangelikálok táborához tartoztak, akik a születésszabályozási módszerek illegálissá tételén dolgoztak, és ők voltak az egyik legkorábbi protestáns felekezet, akik nézeteiket teljesen megváltoztatták, ami által tökéletes mintájává váltak az evangelikál protestánsok és fogamzásgátlás közötti bonyolult viszonyra nézve. Érvelésem alátámasztására megvizsgálom a metodisták saját nyelvezetét, amit a Book of Discipline könyvéből és a Board of Education 1928-1956 között kiadott, a családi életre vonatkozó irodalmából merítek.

Háttér: Az Evangelikál Keresztyén Család, 1870 körül

Alan Carlson történész Godly Seed: American Evangelicals Confront Birth Control, 1873-1973 című könyve feltárja az evangelikálok és a születésszabályozás különböző módszerei közötti hosszú és terhes kapcsolatot. Carlson szerint “evangelikál” az, aki személyes megtérési élménnyel rendelkezik, aki figyelmen kívül hagyja a felekezeti határokat egy nagyobb közösséget keresve, aki számára a Biblia az egyedüli tekintély, akinek vallási élményei gyakran érzelmi jellegűek, és aki hangsúlyozza Krisztus keresztáldozatát.3 Az “evangelikál” fogalom ezen az úton történő meghatározása több generációt is felölelhet, de hangsúlyoznunk kell, hogy az 1870-es évek evangelikáljai, amikor is Carlson a művét kezdi, és az 1940-es évek evangelikáljai, de még inkább az 1970-es évek evangelikáljai, amikor Carlson könyvének vizsgálódása befejeződik, nagyon különböznek egymástól.4

Ahhoz, hogy megértsük az evangelikál protestánsok (beleértve a Metodista Episzkopális Egyházon belüli protestánsokat is) és a fogamzásgátlás kérdésének összetett kapcsolatát, meg kell értenünk azt, amit David Sehat történész “erkölcsi intézménynek” nevezett. A közhiedelem ellenére az egyház és állam szétválasztása a tizenkilencedik században legfeljebb illuzórikus volt. Sehat szerint,

Soha nem fogjuk megérteni a közéletben folytatott vallási viták eredetét, alakulását és tétjét, amíg nem ismerjük el, hogy az Egyesült Államokat történelmének nagy részét protestáns keresztyének irányították, akik egy olyan erkölcsi rendszert támogattak, ami egyszerre volt kényszerítő és kirekesztő. Az erkölcsi berendezkedés hívei azt állították ugyanis, hogy a vallás szükséges az emberi közzösség erkölcsi szerkezetének megerősítéséhez, ami viszont szükséges az állam egészségéhez és annak megőrzéséhez is.5

Az evangelikál protestánsok gyakran fordultak az államhoz, hogy az általuk meghatározott erkölcsöket – amit legegyszerűbben szólva az élet minden területén, különösen is az alkoholfogyasztás és a szexuális kapcsolatok területén való önkorlátozásként definiáltak – érvényesítsék annak érdekében, hogy egy szerintük jobban működő társadalom jöhessen létre. Sehat számára az abolicionista mozgalom és a szesztilalomért folytatott harc volt a legjobb példa az erkölcsi berendezkedés hatalmára.6 Ugyanakkor az 1870-es években Anthony Comstock és más konzervatív evangelikál protestánsok által vezetett, a fogamzásgátló módszerek illegálissá tételéért folytatott harc az obszcenitásellenes kampányok révén felkerülhetne és fel is kell kerülnie erre a listára, mert sehol máshol nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy egy sajátos és szűk vallásfelfogás, azaz a konzervatív evangelikál protestantizmus ennyire közvetlenül befolyásolta volna a polgári jogalkotást. A konzervatív evangelikál protestánsok elsősorban az “obszcén” anyagok előállítása és terjesztése elleni harcban küzdöttek nap mint nap a keresztyén erkölcsről vallott nézeteik jogalkotásáért. Kampányukkal viszont az volt a probléma, hogy az “obszcenitás” tágan értelmezett fogalma mindent jelentett, amit a konzervatív fehér evangelikál protestáns nők és/vagy férfiak “kifogásolhatónak”, “sértőnek” vagy “erkölcstelennek” tartottak. Egyes nők például bizonyos típusú, a gyermekeik számára könnyen hozzáférhető irodalmat “sértőnek”, míg a férfiak a fogamzásgátló információkat és eszközöket tartották “erkölcstelennek”.7 Az 1873-ban ezen obszcenitásellenes kampányok erőfeszítései nyomán létrehozott Comstock-törvények betilthatták, hogy az Egyesült Államok postai szolgálatának segítségével fogamzásgátlókat vagy fogamzásgátlással kapcsolatos információkat, valamint más “obszcén anyagokat”, például “erotikus képeket” küldjenek az államhatárokon túlra.8 A fehér konzervatív evangelikál protestánsok voltak azok, akik támogatták ezeket az erőfeszítéseket, mint a keresztyén családvédelem legjobb eszközét. Úgy vélték, hogy a városi erkölcstelenség súlyosan veszélyezteti a fehér férfiak erkölcsi életét, különösen a fiatal fehér férfiakét, akik egy új városi környezetben először szembesültek a bűnnel, és így közvetve (vagy néha közvetlenül) veszélyezteti a fehér nők erkölcsiségét is. A fehér nők és a fiatal fehér férfiak védelme érdekében az idősebb fehér férfiak tehát betiltják azokat az “obszcén” anyagokat és intézményeket, amik elősegítették a szexuális kicsapongást és kísérletezgetést. A fehér nőket így védték meg mind az otthonukba behatoló ilyen anyagoktól, mind pedig a férfitekintetektől és a férfiak promiszkuitásából fakadó fizikai veszélyektől (mind terhességekre, mind a betegségekre nézve).9

Az 1870-es évek obszcenitásellenes kampányai így számos ebben az évtizedben bekövetkezett társadalmi változásra reagáltak.10 Mindenekelőtt az urbanizáció és az ipari forradalom miatt volt az, hogy a gyermekek korábban kerültek el a szülői háztól a városokba, mint a korábbi generációk.11 Ez azt is jelentette, hogy az egyedülálló férfiak és nők, afroamerikaiak és fehérek egyaránt, a városi környezetekben keveredtek, ezáltal a szocializáció alternatív formáival, a randevúzással és az udvarlás új formáival kísérleteztek. Másodszor, az urbanizáció és az ipari forradalom mind a fehér, mind az afroamerikai nők számára több lehetőséget biztosított az otthonon kívül végezhető munkára és összességében több felsőfokú végzettséget is, ami azt jelentette, hogy sok asszony későbbre halogatta a házasságot és gyermekvállalást, mint az a korábbi nemzedékek esetében történt. Harmadszor, az 1870-es évekbeli gazdasági világválsága és a kisebb városi lakások elterjedése azt eredményezte, hogy a férfiak és nők általában véve is kevesebb gyermeket vállaltak – és így a fogamzásgátlásnak valamilyen formáját alkalmazták. Végül, visszanyúlva 1839-ig, Charles Goodyear feltalálta a vulkanizált gumit, ami biztonságosabb, megbízhatóbb és megfizethetőbb anyagot biztosított a pesszáriumok és óvszerek gyártásához, melyeket az 1870-es években már nagyon intenzíven reklámoztak, és a helyi gyógyszertárak által könnyen elérhetővé váltak az új, “modern” párok számára is. 12 Ez a négy változás olyan nyugodtabb és “modern” szexuális környezetet teremtett, ami lehetővé tette, hogy bárki a randevúkat a házassággal szemben előtérbe helyezze, és a szexuális életet a gyermekvállalással szemben is védetté tegye. Ez az új környezet megrémítette azokat a konzervatív evangelikál protestánsokat, akik a fogamzásgátló eszközökhöz és a fogamzásgátló információkhoz való hozzáférés korlátozásával próbálták megfékezni a szexuális lazaságot, és akik a keresztyén házasság hagyományos, gyermeknemzésre irányuló formájának megőrzésére törekedtek.

A Metodista Család, 1920-as és 50-es évek között

Az 1920-as évek végétől kezdve a metodisták kezdték újragondolni a fogamzásgátlás és a családi élet közötti kapcsolatot.13 Az 1870-es években a metodisták az obszcenitásellenes kampányok mögött álló ideológia támogatóiként még a fogamzásgátlás betiltásán fáradoztak, mint a szexuális kicsapongás visszaszorításának és a keresztyén családi élet javításának eszközén. Ötven évvel később viszont már a metodisták ezt épp a családi élet és a házastársi elégedettség javításának hatékony eszközének kezdték tekinteni; ezért azt, ami korábban a jó családi életet meggátolta, most már a jó családi élet eszközének tekintették. Amint az később bemutatásra kerül, ez az új retorika erkölcsileg elfogadhatóvá és szociális szempontból felelősségteljesnek minősítette a fogamzás megakadályozását a metodisták felfogásában. Ez a dolgozat most áttér a protestáns keresztyén nyelvezet (az Egyházak Szövetségi Tanácsa [Federal Council of Churches]), a metodista nyelvezet (nagyrészt a Fegyelmi Könyv [Book of Discipline]), a metodista kiadványok (a motive Magazin [motive Magazine ] és a Metodista Oktatási Tanács által készített röpiratok) vizsgálatára, amik a családi jólétet és a családi értékeket igyekeztek elősegíteni, mint a születéskorlátozásnak 1940-re bekövetkező felekezeti szintű támogatásának alapját.

A házasság előtti tanácsadás és a szexuális felvilágosítás körüli nyelvezet az egyik fő információforrása a fogamzásgátlási gyakorlatról alkotott metodista nézetnek. Az 1920-as évek végén és a 30-as évek elején a metodista episzkopális gyülekezetek olyan “praktikus” anyagokat kértek, ajánlottak és adtak ki, amelyek “racionális” tanácsokat nyújtottak a szülőséggel kapcsolatban. A nyelvezet fontos annak megértéséhez, hogy az egyház miért is támogatta a fogamzásgátlást. Az, hogy a Metodista Egyház a “praktikus” és “racionális” szavakat ismételgette a szexuális felvilágosítás és a házasság előtti tanácsadás tárgyalásakor, ellentétben áll az átlagos gyülekezeti tagok számára elérhető információkkal, amiket alapvetően nem praktikusnak és irracionálisnak is minősítettek. Például 1928-ban a Metodista Episzkopális Egyház Általános Konferenciája (General Conference of the Methodist Episcopal Church) felkérte a Metodista Oktatási Tanácsot (Methodist Board of Education), hogy “készítsen olyan tanfolyamokat a házasság gyakorlati és lelki értékeinek bemutatására”, amelyeket a kisgyermekek és a fiatal párok számára tanítanának. A “praktikus” szó, amely folyamatosan körülveszi a születésszabályozási mozgalom lelkészi támogatását, azt sugallja, hogy bizonyos, a házasságot övező eszmék – talán az az elképzelés, hogy a szex kizárólag szaporodási célokat szolgál – nem praktikusak, és a házasságról vagy családi életről alkotott megváltozott elképzelésekhez kell igazítani őket.14

Az I. Világháború után a házasság társadalmi értelmezése az Egyesült Államokban jelentős változáson ment keresztül, akárcsak a 19. század végén. A házasságot elsősorban a 19. Alkotmánymódosítás érintette, ami a nők számára szavazati jogot biztosított (1920). Az újradefiniált nő megjelenése, aki az oktatást, a karriert és a személyes jogokat választotta a családalapítás vágya helyett, veszélyeztette a házasság intézményét. Annak érdekében, hogy ezt az intézményt ismét a kultúra előterébe helyezzék, a házasság revizionistái a házasság újradefiniálására törekedtek. Christina Simmons történész erről az újraértelmezett házasságról ír a Making Marriage Modern („A Házasság Korszerűvé Tétele”) című könyvében:

A házasság revizionistái – afroamerikaiak és fehérek egyaránt – a szexuális radikálisok15 és a szociális higiéniával16 kapcsolatos örökségből merítettek, hogy átfogóan újradefiniálják a házasságot a huszadik századi városi ipari társadalom számára, és hogy átformálják a szexszel, a magánélettel és a nőkkel kapcsolatos nézőpontokat. Javaslataik azt reprezentálták, hogy mit jelentett a szex a jóléti középosztály számára, hogyan változott a házasság szabályozó funkciója, és hogy a nők kevésbé háztartási jellegű élete egyre inkább a házasság hagyományos modelljének korlátait feszegette.17

A házasságnak reagálnia kellett a kulturális változásokra. A szexuális intimitás konzervatív evangelikál protestáns ideológiájának szinte teljes fordulataként az 1920-as évek végére a protestánsok egyre nagyobb többsége a szexet jó cselekedetnek tekintette, amit monogám módon és szigorúan a házassági köteléken belül kell gyakorolni, de amit a fogamzással kapcsolatos aggodalmak nélkül kell élvezni. Az újonnan felszabadított nők bátorítása érdekében, akik új szinteken kezdték megérteni nemiségüket és szexualitásukat, a házasságon belüli szexuális intimitásnak úgy kellett hozzájuk alkalmazkodnia, hogy az az aktus során megtapasztalt élvezetet és az aktus során létrejött köteléket hangsúlyozza. Így az 1920-as évek végére a szexuális intimitás és a szexuális gyönyör közvetlenül a házassági boldogsághoz kapcsolódott. Továbbá az anyaság, bár még mindig nagyra értékelték, már nem volt a házas nők kizárólagos célja, akik ekkor már a törvény előtt a férfiakkal egyenrangúak lettek. Így ahhoz, hogy a házasság (és a család) továbbra is a társadalom alapja maradhasson, egy olyan társas modellé kellett fejlődnie, ami a szexuális intimitást a fogamzás aggályai nélkül is nagyra értékeli, és amely az intézményen belüli a férfi és női szerepeket egyformán méltányolja.18

Az ilyen változásokra reagálva 1927-ben az Egyházak Szövetségi Tanácsa (Federal Council of Churches) létrehozta a Házasság és Otthon Bizottságát (Committee on Marriage and the Home), ami az amerikai (azaz a protestáns keresztyén) családok javítását tűzte ki célul. Huszonnyolc tagból állt, akik közül hárman a Metodista Episzkopális Egyház lelkészei voltak: Dr. John W. Langdale, Dr. William S. Mitchell és Dr. Worth M. Tippy.19 1929-ben a bizottság kiadta “A Szerelem és a Házasság Eszményei” (“The Ideals of Love and Marriage”) című traktátusát, ami a házasságot elsősorban “az odaadó hűség és az élethosszig tartó társas kapcsolat víziójaként” határozta meg, nem pedig kizárólag gyermeknemzést célul kitűző intézményként.20 A bizottság elismerte, hogy a férjnek és feleségnek a fogamzás aggodalma nélkül kell megélnie az érzelmi és fizikai intimitás különböző fokait. Bár az intimitás fontos volt, azt is állították, hogy idővel elvárják a házasságtól, hogy a gyerekvállalás révén családdá formálódjon. Bár a házasság fő célja továbbra is a családalapítás maradt az utódok révén, a túl sok gyermeket viszont problémásnak tartották. A Bizottság elismerte, hogy a jelenlegi “családi jövedelem túlterheltségét” a “túl sok gyermek” okozza.21 A házasság célja tehát továbbra is a családalapítás maradt – a családot a házaspár és azok gyermekei jelentik -, azonban a túl sok gyermek vállalása pénzügyi terhet jelent.

Ez a pénzügyi nehézségekről szóló megállapítás nem korlátozódott a Család- és Otthonügyi Bizottságra. A gazdasági világválsággal a metodista lelkészek szemtanúi voltak a nagycsaládosok növekvő elszegényedésének. A texasi Joseph F. Michael tiszteletes látta “otthonok százainak nyomorúságát”, és meggyőződött arról, hogy Margaret Sanger születésszabályozási mozgalma “Isten adta mozgalom” volt, mivel ez a mozgalom a családot érintette. Michael támogatta a fogamzásgátlás legalizálását és monogám házasságon belüli alkalmazását “[a] feleség egészsége, az otthon rokonsága, a közösségi életben való társadalmi és vallási alkalmazkodás, az egyes gyermekek igazságos és pártatlan lehetőségei … érdekében, valamint azért, hogy segítsen levenni … a teher egy részét a férfi, mint apa és férj válláról”. Úgy vélte, hogy “minden csecsemőnek” “szívesen látott jövevényként” kell világra jönnie.22 A fogamzásgátlás jobbá tette a család minden tagjának megélhetését és egészségét, és mivel javította a családi körülményeket, Michael úgy vélte, hogy jobbá teszi a családokra épült társadalmat is. Michael állításaival összhangban Margaret Sanger is úgy vélte, hogy a születések szabályozása lehetővé teszi, hogy “minden gyermek megfelelő táplálékhoz, meleghez, napfényhez és friss levegőhöz, odaadáshoz és szeretethez juthasson“.23 Sanger és Michael szemtanúi voltak annak, hogy gyermekek olyan családokba születtek meg, ahol nem volt elegendő pénzük, és olyan családokba is, ahol nem akarták őket. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a gyermekek nem kaptak meg bizonyos lehetőségeket, és hogy a fogamzásgátlás megfelelő alkalmazása enyhíthetné ezt a problémát, mivel lehetővé tenné a szülők számára, hogy a legmegfelelőbb időpontot tervezzék a gyermekvállalásra és megakadályozná azt, hogy nem kívánt vagy nem megfelelő ellátásban részesülő gyermekek jöjjenek világra.

A Metodista Episzkopális Egyház egyes konferenciái egyetértettek Michael nézeteivel. 1930 áprilisában a New York-i Keleti Konferencia lett az első olyan metodista konferencia, ami támogatta a fogamzásgátlási mozgalmat. Úgy vélték, hogy “az egyházak egyértelmű kötelessége, hogy lehetőséget biztosítsanak fiataljaiknak arra, hogy konzultáljanak néhány képzett tanácsadóval” a “nemi erkölcs alapvető elveiről”, és hogy “racionális tanácsot” kapjanak a témában. A “racionális tanácsadás” visszhangozza a “gyakorlati tanfolyamok” iránti korai igényt, és irracionálisnak nevezi a fiataloknak jelenleg adott tanácsokat. A házasság előtti tanácsadás és szexuális felvilágosítás megvitatását övező nyelvezet ezen a téren végbemenő változásai létfontosságúak a metodizmus korai fogamzásgátlás-támogatásának megértéséhez, mivel felismertek egy tévedést abban, ahogyan a szexhez közelítettek és igyekeztek ki is javítani ezt a hibát. Amennyiben a születésszabályozási mozgalom támogatása nem volt egyértelmű, a New York-i Keleti Konferencia azzal folytatta, hogy “olyan törvénymódosítások mellett szállt síkra … amik megszüntetik azokat a meglévő korlátozásokat, amelyek az orvosok pácienseknek születésszabályozással kapcsolatos fontos orvosi információk átadására vonatkoznak.”24 Már nem kizárólag egyházi feladata volt, hogy a fiatal párokat tájékoztassák a rendelkezésükre álló technológiáról. Ez már az állam kötelessége is volt. A New York-i Keleti Konferencia törvényhozási lépések megtételére szólított fel annak érdekében, hogy a fiatalok törvényesen kaphassanak racionális tanácsokat, gyakorlati tanfolyamokat és tájékoztatást a fogamzásgátlás témakörében orvosaiktól.

Más metodista konferenciák követték a New York-i, Keleti által mutatott példát. 1930 novemberében a Rock River Konferencia (Chicago, Illinois) már hivatalosan is elismerte a házasság bizonyos “gazdasági nehézségeit”. Javasolták a “házasságra való felkészítőnevelést”, és “támogatták az önkéntes szülőség elvét”.25 Ismét a “házasságra való felkészítőnevelést” szükségessége visszhangozza a korábbi felhívásokat a “gyakorlati tanfolyamok” és a “racionális tanácsadás” révén történő változásra. A lelkészek felismerték, hogy fiatal pároknak információra van szükségük a fogamzásgátlás biztonságos használatáról, és hogy ők mint lelkészek nem rendelkeznek teljes körű képesítéssel arra, hogy ezt az információt meg is adják.26 Tisztázandó, a lelkészek felismerték, hogy a fogamzásgátlásról nekik is képzést kell kapniuk, azért hogy megfelelően “racionális” és “gyakorlati” tanácsokat tudjanak adni a híveknek. Ennek az igénynek alátámasztására az Északkelet-Ohioi Konferencia és a Pittsburghi Konferencia azt kérvényezte, hogy a MEC “készítsen tanulmányt a születésszabályozás kérdéséről”, hogy “őszinte megbeszélésre” kerülhessen sor.27 Ilyen őszinte megbeszélésre volt szükség, ami ideális esetben egy olyan tanult klérushoz vezet, akik racionális tanácsokat és gyakorlati tanfolyamokat is képes nyújtani a híveknek.

Az egyes konferenciák erőfeszítései ellenére a Metodista Episzkopális Egyház nem volt hajlandó hivatalosan egy nyilvánosan állásfoglalást kiadni a kérdésben. 1931 márciusában az Egyházak Szövetségi Tanácsának Házasság és Otthon Bizottsága, aminek három metodista lelkész is tagja volt, és amely felismerte a nagycsaládosok gazdasági hátrányát, “óvatosan jóváhagyta a fogamzásgátlás gyakorlatát” házaspárok számára. Úgy vélték, hogy a szegénység megelőzése érdekében “a családméret és gyermekek születési gyakoriságának valamilyen hatékony ellenőrzésére” szükség van.28 A jóváhagyást a házaspárokra korlátozták, mert a Szövetségi Egyháztanács attól tartott, hogy az általános jóváhagyás megnövelné a házasság előtti szexuális életvitelek számát, és ezáltal csak ösztönözné a fiatalok jelenkori szexuális kicsapongásait. A házasságon belül azonban elismerték, hogy születések szabályozására szükség van, mert a szexuális életnek két célja létezik: a gyermekek nemzése és “a kölcsönös szeretet kifejezése”. 1931-ig, míg a legtöbb protestáns felekezet a társas-házasságot támogatta, egyetlen protestáns felekezet sem ismerte el nyilvánosan, hogy egy szexuális aktus szolgálhatná kizárólag az örömszerzést. Bár az Egyházak Szövetségi Tanácsa nem beszélt az egyes felekezetek nevében, minden fővonalbeli protestáns felekezet képviseltette magát és hangot is adott ezekben a kérdésekben. “Óvatos jóváhagyásuk” vitathatatlanul megváltoztatták a protestáns egyházaknak szexről és születésszabályozásról való szemléletét, mivel ez arra kényszerítette őket, hogy vagy az Egyházak Szövetségi Tanácsa mellé álljanak, vagy pedig okot találjanak az ellenük való fellépésre.

Az Egyházak Szövetségi Tanácsának fogamzásgátlásra vonatkozó óvatos jóváhagyása vallási felháborodást keltett baptisták, presbiteriánusok és még egyes kongregacionalista felekezeti körökben, akik nem a fogamzás megakadályozását nem tartották helyesnek. A Metodista Episzkopális Egyház azonban nem ítélte el a döntést, és nem tudni, hogyan szavazott a bizottságban helyet foglaló három metodista lelkész.”A Születésszabályozás Erkölcsi Szempontjai” (“The Moral Aspects of Birth Control”) című, a fogamzásgátlást jóváhagyó, Egyházak Szövetségi Tanácsa által késíztett traktátusát 1931 áprilisának elején a New York Christian Advocate újra kiadta, ami a Metodista Episzkopális Egyház egyik legfontosabb folyóirata. Az Advocate a következőket állapította meg: “Az egész jelentést el kell olvasni és át kell gondolni, saját személyes tapasztalataink és mások szexuális életének megfigyelésével, valamint a Szentírás szellemisége és szövege alapján”. Itt arra ösztönöznek, hogy a fogamzásgátlás kérdéséről saját meggyőződésünkre és életmódunkra való hivatkozással gondolkodjunk, miközben a konkrét válaszokért a Szentírásra támaszkodjunk. A cikk hangsúlyozza, hogy a Metodista Episzkopális Egyház nem szembesült a fogamzásgátlás kérdésével Általános Konferenciáján, de arra számított, hogy amikor végre megteszi, a vélemény “megoszlanak majd, nem annyira a születésszabályozás alapvető erkölcsiségét illetően, mint inkább a fogamzásgátlók használatára vonatkozó információk általános terjesztéséből eredő veszélyek tekintetében.”29 Ez a kijelentés arra utal, hogy a felekezet jelenlegi álláspontja erkölcsi értelemben nem azért volt fogamzásgátlás-ellenes, mert az megakadályozza a házasságon belüli gyermekek megfoganását, hanem attól tartott, hogy annak jóváhagyása nem házasok szexuális fesztelenségének növekedéséhez fog vezetni. Ez egy általános félelem volt. Az Egyházak Szövetségi Tanácsa úgy kerülte meg ezt a félelmet, hogy csak a házaspárok számára engedélyezte a születéskorlátozás lehetőségét; azonban arra a következtetésre jutottak, hogy ennek házasságon belül alkalmazott előnyei felülmúlják majd a házasságon kívüli születéskorlátozásból fakadó veszélyeket. 1931-re a Metodista Episzkopális Egyház néhány önálló konferenciája csatlakozott az Egyházak Szövetségi Tanácsához, és engedélyezte a házasságban történő fogamzásgátlás gyakorlatát. Na de hogyan fogadták a fogamzásgátló használatát a protestáns felekezeteken kívül, az úgynevezett “világi” (azaz nem vallásos) területeken?

A második változás 1930-ban következett be a Youngs vs. C. I. Lee, két óvszergyártó közötti védjegyperrel az amerikai fellebbviteli bíróságon, ami megállapította, hogy az óvszergyártás “legális vállalkozás, és ezért jogosult a védjegyoltalomra”.32 E döntést megelőzően az Egyesült Államokban illegális volt ugyanis óvszert gyártani. Ha valaki óvszert akart használni, akkor még be kellett csempésznie az országba. A Youngs-döntés legalizálta a fogamzásgátlás Egyesült Államok postáján keresztüli, illetve újságokban és magazinokban történő reklámozását is – ezzel a Comstock-törvények egy másik részét is hatályon kívül helyezte. E két bírósági döntés után mindenki hozzáférhetett a fogamzásgátlással kapcsolatos információkhoz, így a házaspárok legálisan használhattak családtervezés céljából fogamzásgátlót.

Végül 1937 júniusában az Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association) a születésszabályozás gyakorlatát a “megfelelő orvosi gyakorlat” részének kezdte tekinteni. Az orvosok országszerte ismét legálisan írhattak és publikálhattak információkat születésszabályozásról, és most már tisztában voltak azzal, hogyan kell alkalmazni, felírni és tájékoztatni a nyilvánosságot az ezzel kapcsolatos kérdésekben. 1938-ra a fogamzásgátlók forgalmát évi több mint 2,5 millió dollárra becsülték, és több mint 600 márkájú női fogamzásgátlót kínáltak országszerte több mint 300 nonprofit szülészeti klinikán. Talán Margaret Sanger reakciója az 1930-as évek változásaira a legtalálóbb: “A születésszabályozás mozgalma felszabadult.”33 Az 1930-as évek végére a születésszabályozás a házaspárok nagy részénél könnyen elfogadottá és használttá vált, és most már társadalmilag is elfogadható volt, hogy a Metodista Egyház is kinyilvánítsa ennek a támogatását.

1939-ben a Metodista Episzkopális Egyház, a Déli Metodista Episzkopális Egyház és a Metodista Protestáns Egyház egyesültek és létrehozták a “Metodista Egyházat”. Az egyesülés számos változást hozott. Ezek közé tartozott Tom Davis történész szerint, hogy “az 1930-as évek végére a Metodista Egyház hivatalosan is a születésszabályozás támogatójává lett. “34 A metodista jóváhagyás az 1940-es Fegyelmi Könyvben található, konkrétan a Szociális Hitvallásban és a keresztyén otthonról szóló új határozatban. Az átdolgozott Szociális Hitvallás “az egyén és család védelmére szólított fel a tisztaság egyetlen mércéje által; a házasságra, szülőségre és otthonteremtésre való nevelésre”.35 Mindenekelőtt a családot kellett az egyháznak megvédenie. Másodszor, az egyháznak felelősséget kellett vállalnia a fiatal házaspárok oktatásáért, ami a házassággal és szülőséggel kapcsolatos kérdéseket illeti, tükrözve a Metodista Episzkopális Egyház korábbi nyilatkozatait arról, hogy olyan gyakorlati tanfolyamokat kínáljanak, amelyek racionális tanácsokat adnak. Amint korábban említettük, ezek a tanfolyamok tükrözték a fogamzásgátlással kapcsolatos információk terjesztésének szükségességét a klérus és a gyülekezeti tagok között. Ez a megfogalmazás most már a Szociális Hitvallásban is megtalálható volt, egy olyan hitvallásban, ami történelmileg a társadalom megjobbítására szentelte magát, és a házasságra való felkészítést, valamint a szexuális felvilágosítást hangsúlyozta, mint a Metodista Egyház számára létfontosságú kérdéseket.36 A Szociális Hitvallás ezen változtatásaival lett nyilvánvaló, hogy a Metodista Egyház 1940-re támogatta a születésszabályozás házasok körében történő alkalmazását.37

Az 1940-es Fegyelmi Könyv tartalmazott egy új határozatot, “A Keresztyén Otthon” („The Christian Home”) címmel, ami meghatározta az amerikai keresztyén család metodista eszményét. Néhány érdekesebb állítása a gyermekekre vonatkozott, “születési jogot” adva nekik az érzelmileg stabil otthonra, ahol két szülő biztosítja a gyermek számára az érzelmi, lelki és intellektuális fejlődés lehetőségét – visszhangozva Joseph F. Michael texasi tiszteletes és Margaret Sanger 1930-ban megfogalmazott korábbi állításait. Az állásfoglalás arra a következtetésre jut, hogy a gyermekeket nem szabad olyan otthonokba világra hozni, ahol nem kívánatosak, mert ezek az otthonok érzelmileg elgáncsolják őket és a megfelelő fejlődésüket akadályozzák. Ezért a megfelelő fejlődéshez és a család sikeréhez szükséges mind a gyermekvállalás megfelelő ütemezése, mind a gyermekszülések időbeli elosztása.

Az állásfoglalás a szexuális felvilágosítással és házasság előtti tanácsadással is foglalkozott. A gyermekeknek “joguk van ahhoz, hogy serdülőkoruk előtt megismerjék az élet eredetére és személyiségük természetére vonatkozó tényeket a nemiségük tekintetében”. A gyerekeket nem szabad félteni a nemi élettől. A szex természetes dolognak számított, és már fiatal korban meg kell tanítani, hogy a gyermekből olyan felnőtt váljon, aki jól érzi magát majd a nemi életben. A fiatalokat a “szerelem, az udvarlás és a házasság keresztyén eszményére” kellett nevelni. Pontosítva, a fiatalokat és jegyespárokat meg kell tanítani arra, hogy várják meg a házasságot a szexuális együttlétekkel, de nem szabad szégyellniük szexuális vágyaikat. Az állásfoglalás bizonyos “tudományos” irodalmat és információkat ajánlott a jegyespárok számára. A “tudományos” kifejezés magában foglalja az “orvosi” kifejezést, és mivel az Amerikai Orvosi Szövetség is jóváhagyta a fogamzásgátlást, az orvosi kiadványok a fogamzásgátlást ugyanis már mint legitim orvosi gyakorlatként kezelték. Továbbá “tanfolyamokat javasoltak fiatal házaspárok számára az otthonteremtésről, a jövedelemgazdálkodásról, a gyermeknevelésről [és] az életmódváltásról”, valamint “házasság előtti és utáni tanácsadást”.38 Az “otthonteremtés” és a “jövedelemgazdálkodás” hangsúlyozása visszautal Joseph Michael tiszteletes és az Egyházak Szövetségi Tanácsa általi, nagycsaládosok pénzügyi terheivel kapcsolatban felvetett aggodalmakra. A megfelelő otthonépítéshez a pároknak meg kell érteniük a gyermekvállalás költségvonzatait. A Szociális Hitvallás kiigazításai, valamint a házasság előtti neveléssel kapcsolatos kijelentések is a fogamzásgátlás 1940-es támogatását támasztják alá. Ekkor még mindig új jelenségnek számított a fogamzások megakadályozása, aminek elfogadottsága még mindig felívelő pályán volt. Itt a Metodista Egyház azt tűzte ki célul, hogy a fiatal metodista házaspárok számára egyértelmű legyen, hogy ha gazdasági okokból késleltetni kívánják a gyermekvállalást, a Fegyelmi Szabályzat kijelentései ezeket a lépéseket nem tilalmazzák.

A családtervezés és a születésszabályozás elfogadottságát még inkább alátámasztják metodista lelkészeknek az American Planned Parenthood Federation of America szervezetben való részvétele, valamint a születésszabályozásról szóló, 1940 utáni metodista kiadványokban való felfokozott hangnemű beszélgetések. 1941 márciusában Margaret Sanger, hét lelkész és az Amerikai Születésszabályozási Szövetség (Birth Control Federation of America, a Planned Parenthood elődje) öt tagja létrehozta a Nemzeti Lelkészi Tanácsadó Testületet (National Clergymen’s Advisory Council), egy olyan csoportot, ami “a Szövetség szóvivője lesz a tervezett szülőség erkölcsi és vallási értékeivel kapcsolatban”.39 Más szóval, ahelyett, hogy egy nőnek a nemzőképessége feletti önrendelkezési jogát hangsúlyozta volna, a Nemzeti Lelkészi Tanácsadó Testület a fogamzásgátlással kapcsolatos metodista álláspontot tükrözte. A fogamzásgátlást mint enyhítő intézkedést, mint bizonyos egészségügyi problémák megoldását és mint a család intézményének jótékony hatását hangsúlyozták. Munkájuk egyik példája volt a Nemzeti Családhét létrehozása is, egy olyan éves eseménynek, amely családnevelésre, családtervezésre és a családi intézmény ünneplésére összpontosított. 1948-ra a Metodista Fegyelmi Könyv minden gyülekezetet arra ösztönzött, hogy tartsák meg a Nemzeti Családhetet, ami közvetlen kapcsolatot jelentett a gyülekezetek és a PPFA programalkotási erőfeszítései között.40

Nem ez volt az egyetlen kapocs a Metodista Egyház és a Planned Parenthood között. G. Bromley Oxnam metodista püspök 1941-ben lett az NCAC tagja, és úgy emlékeznek rá, mint “a második világháború utáni időszak egyik legvakmerőbb és legvitatottabb protestáns vezetőjére”, inkább szocialista beállítottsága, mint a Planned Parenthood szervezetnek támogatása miatt.41 Oxnam püspök egyike volt a két szónoknak a Planned Parenthood 1946-os huszonötödik évfordulós ünnepségén. Beszédében Oxnam kijelentette, hogy: “A férj és felesége közötti szerelem szent. Azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az ő szerelmüknek nincs más célkifejeződése, mint a gyermeknemzés, azok nem a családi intézmény védelmezői. “42 Oxnam beszéde leginkább a katolikus egyház azon meggyőződése elleni közvetlen támadás volt, amely szerint a fogamzás megakadályozása egy nemi együttlét során bűnös cselekedetnek minősül. Beszédéből azonban az is kiderült, hogy metodista püspökként támogatta a Planned Parenthood-ot, a szaporodás nélküli szexhez való jogot, és azt az elképzelést is, hogy a születéskorlátozás jelensége fokozza, vagy erősebben fogalmazva, védelmezi a családos életet.

Az Országos Lelkészi Tanácsadó Testület (National Clergymen’s Advisory Council) egyik célja ugyanis az volt, hogy orvosolja a lelkészek fogamzásgátlással kapcsolatos tudatlanságát és téves információit. 1944-ben, ennek két tagja, L. Foster Wood tiszteletes és Dr. Abraham Stone ki is adott egy brosúrát “Házassági Tanácsadás A Planned Parenthood-dal Kapcsolatban: Egy Áttekintés Lelkészek Számára” (“Marriage Counsel in Relation to Planned Parenthood: an Outline for Clergymen.”) címmel. A brosúra kérdés-felelet formátumban íródott, és célja annyi volt, hogy modellezzen egy lelkipásztor és egy olyan jegyespár közötti beszélgetést, akik jegyesoktatásra jelentkeztek. Ne feledjük, hogy az 1940-es Fegyelmi Könyv ekkor már hangsúlyozta a házasság előtti tanácsadás szükségességét, eképpen a brosúra bepillantást enged abba, hogy ezeken miket vitattak meg, és valószínűleg mit tárgyaltak az évek során az ilyen tanácsadások alkalmain. A brosúra célja röviden annyi volt, hogy a lelkészek “gyakorlati és konkrét” információkat kapjanak a családtervezésről és a fogamzásgátlás fajtáiról, mivel ezek “a házasélet normális részét képezik”.43 Nem csak a házaspároknak volt szükségük gyakorlati és racionális tanácsokra. A lelkészeknek is szükségük volt rá, hiszen ők közvetítőként működhettek az orvosok és hívek között. Ahhoz, hogy a híveiknek megbízható tanácsot adhassanak egy-egy orvosi témában, gyakorlati információkra is szükségük volt. Amit ez a brosúra “rendellenesnek” mutatott be, az a feltételezett “biztonságos időszakra” (a terméketlen időszakra – a ford.) támaszkodott, ami nagy “kockázatot” jelentett, és a kontinenciára, amit “nem lehet általános gyakorlatként támogatni sem tanácsolni”.44 A női menstruációról még nem tudtak eleget ahhoz, hogy teljes mértékben a “biztonságos időszakra” hagyatkozzanak. A kontinencia “nem volt megvalósítható”, és valójában károsíthatta is a házasságot.45 Szerintük a házas emberek számára egészséges volt, hogy a szexuális életet csakis örömszerzés kedvéért éljenek. Hiszen az aktus növeli az intimitást, és az intimebb család egészségesebb család lesz. Végül ez a röpirat amellett is érvelt, hogy a legtöbb pár gyermekeket is akar majd, mert a gyermekek a házasságot kiteljesítik, de hangsúlyozta, hogy a házasságot és a szülőséget egyaránt tervezni kell.46

Az ilyen típusú röpiratokra most már szükség volt. Ahogy a születésszabályozás egyre népszerűbbé vált, a metodista gyülekezeti tagok, különösen is a diákok sokat vitatkoztak és különböző kérdéseket tettek fel a fogamzásgátlással kapcsolatosan. 1941-ben indult el a motive Magazin, a Metodista Diákmozgalom (Methodist Student Movement) folyóirata. Az 1941. decemberi szám teljes terjedelmében a főiskolai szexuális felvilágosításról értekezett. A házasságról szóló előadások apró hirdetései, köztük a “The Cost of a Child through the First Six Years” (“Az Újszülött Gyermek Költségei az Első Hat Évben“) és a “Birth Control” (“Születésszabályozás“) címűek a számban mindenütt megtalálhatóak voltak. Ezek a kurzusok egyre népszerűbbek lettek a diákok körében.47 1934-ben míg csak három diák vett részt otthonteremtési kurzuson, 1940-ben már 304-en, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a fiatal párok részéről megnőtt az érdeklődés az otthon- és családtervezéssel kapcsolatos ismeretek iránt.48 Ennek a növekedésnek az okát a “Szerelem, az új biztonság” című írás adta meg. Marjorie, egy végzős főiskolás úgy vélte, hogy “A szex már nem jelent problémát a fiatalok számára. Ez egy tény”. A monogám kapcsolatok növekedéséről beszélt a házasság késleltetésével együtt, mert “maga a gazdasági rendszerünk követeli meg a főiskola elvégzését”.49 A főiskolások hajlandóak voltak halogatni a házasságot, amíg be nem fejezik a tanulmányaikat, de egyre kevésbé voltak hajlandóak a házasságkötésig a szexet is elhalasztani. 1944-ben a motive Magazin közölt egy cikket The A.B.C.’s of Getting Married (“A házasságkötés A.B.C.-i“) címmel, amit egy olyan huszonkét éves nő írt, aki nemrég házasodott meg. A nő egy olyan kérdésre válaszolt, amely így hangzott: “Mit szeretnél, ha a házasságkötés előtt megtörténne?”. Azt válaszolta: “Bárcsak elégségesebb felvilágosításban részesültem volna a szex területén. “50 Bevallotta ugyanis, hogy írt a “születésszabályozási klinikának, és tájékoztatást kért a házassági és orvosi tanácsadás szolgáltatásaikkal kapcsolatban “51 , ami jól megmutatja, hogy a házasságkötés előtt már gyakori jelenségnek számított születésszabályozási klinikák felkeresése. Megismételte a fogamzásgátlással kapcsolatos nyelvezetet is. Bár hajlandó volt elismerni, hogy egy “születésszabályozási klinikának” írt, azt nem volt hajlandó elismerni, hogy születéskorlátozással kapcsolatos információkat kért. Ehelyett az 1940-es A Metodista Egyház Tanításai és Fegyelmi Szabályzata (Doctrines and Discipline of The Methodist Church) című dokumentumhoz hasonló nyelvezetet használt: “házassági és orvosi tanácsadás”. Így 1941-ben már egyetemi szinten is megtartottak előadásokat születésszabályozásról, családtervezésről, a metodista diákok gyakran meghirdették és meg is vitatták egymás között a fenti kérdéseket.

Ezeket a beszélgetéseket az 1950-es években, Alfred C. Kinsey Sexual Behavior in the Human Male (“A Férfiember Szexuális Viselkedése“) (1948) és Sexual Behavior in the Human Female (“Az Nők Szexuális Viselkedése“) (1953) című könyvének megjelenése után a szexszel kapcsolatos vitathatatlanul újfajta őszinteség csak tovább fokozta. Az emberek már a 20-as évek óta nyíltan beszéltek és írtak a szexről, amint azt ez a tanulmány is bemutatta, de Kinsey a nőtlen párokról szóló riasztó statisztikáival az egész társadalmat megrázta. Korábban a szexről való beszélgetés elfogadható volt házaspárokkal kapcsolatban, de a nem házas párok esetében más volt a helyzet. A házasság előtti szex valóban előfordult, de ennek a ténynek a nyilvános beismerése igen problematikus dolog volt. R. Marie Griffith történész azzal érvelt, hogy Kinsey a klérustól kért támogatást és információt.52 Griffith szerint a metodista lelkészek nyitottak és hajlandóak voltak támogatni Kinsey tanulmányait. 1953-ban Lawrence K. Whitefield tiszteletes egy vasárnapi prédikációjában megköszönte Kinsey-nek, hogy arra kényszerítette a keresztyéneket, hogy felismerjék “a nemi kapcsolatokról alkotott egész filozófiánk újragondolásának szükségességét“.53

Az 1950-es évek közepén a Metodista Egyház bevallotta, hogy át kívánja gondolni a szexualitással kapcsolatos filozófiáját. Annak ellenére, hogy a Metodista Egyház széleskörűen kezdett publikálni a témában, a szexuális neveléssel, családtervezéssel és szülői hivatással kapcsolatos nyelvezet nem változott meg. Ahelyett, hogy a Metodista Egyház újrafogalmazta volna álláspontját, nyíltan hirdetni kezdte fogamzásgátlás-párti nézetét. Az egyik “Most Már Eljegyeztek (“Now You Are Engaged“)” című brosúra is arra biztatta a fiatal párokat, hogy házasságkötés előtt gondolkodjanak a gyermekvállalásról, mivel “a gyermekek időbeli késleltetése a fogamzás időzítésének valamilyen módszerét fogja igényelni”. A pároknak fel kellene keresniük a helyi “Planned Parenthood klinikát” is, és “élni az ott adódó lehetőséggel”.54 Ez a brosúra olyan “tudományos irodalmat” ajánlott, mint Dr. Hannah Stone A Marriage Manual (Egy Házassági Útmutató) című könyve, ami “hangsúlyozta a fogamzásgátlás problémáit”, mert “a megbízható fogamzásgátló információk elengedhetetlenek egy jól működő és kielégítő házastársi kapcsolathoz”.55 A metodisták nem próbálták elrejteni, hogy helyeslik a születéskorlátozást. Arra bátorították a fiatal párokat, hogy keressék fel a Planned Parenthoodot, hogy tanácsot kérjenek a gyermekvállalás ütemezésével kapcsolatban, és olyan anyagokat ajánlottak, amik a fogamzásgátlás különböző típusait nyíltan tárgyalták. Egy másik brosúra megköszönte Kinsey-nek, hogy felhívta az egyház figyelmét arra, hogy “a szex mekkora méretekben okoz gondot”, és hogy “a szexuális szokások mennyire megváltoztak“.56 A brosúra kijelentette, hogy az egyház “a zsidó-keresztyén hagyomány újratanulmányozását szorgalmazza a szex, szerelem és házasság tekintetében”, és úgy vélte, hogy “az egyháznak reális útmutatást, irányt és tanácsot kell adnia”.57 A Metodista Egyház újragondolt bizonyos hagyományokat, hogy helyet adjon a megnövekedett szexualitásnak, és annak is, hogy reálisan tudjon szembenézni az egyre jobban elharapózó szexualitás kérdésével, ehhez némi gyakorlati és reális tanácsokat, útmutatásokat kellett adnia.

A Metodista Egyház azonban már 1928 óta újragondolta házassággal és szülőséggel kapcsolatos helyzetét, amikor a Metodista Episzkopális Egyház Általános Konferenciája a házasságra és szülőségre való neveléssel kapcsolatos tanfolyamokat kért. Tudták, hogy az egyháznak útmutatást kell nyújtania a szex, szerelem és házasság területein, amióta a New York-i Keleti Konferencia 1930-ban ezt az igényt megfogalmazta. Továbbá, 1940 óta a Metodista Egyház, mint felekezet következetesen támogatta a fogamzásgátlást a Tanok és Egyházfegyelem (Doctrines and Discipline) határozatain, a lelkészek Planned Parenthood-ban való részvételén, valamint a születésszabályozással kapcsolatos pontos információk terjesztésén keresztül. Kinsey leleplezései után a Metodista Egyház nem feltétlenül változtatta meg álláspontjait ezzel kapcsolatban; hanem egyszerűen csak egyértelműbbé tette a fogamzásgátlást támogató álláspontját, mégpedig az 1956-os A Metodista Egyház tanai és Fegyelmi Szabályai (“Doctrines and Discipline of The Methodist Church“) című kiadvány közzétételével.

1940 óta először, az egységes örökbefogadási törvények támogatását célzó kisebb változtatások ellenére, az 1956-os Fegyelmi Könyv a keresztyén Otthonról szóló határozatát módosította. Továbbra is támogatta a házasságra való felkészítést oktatási tanfolyamok és házasság előtti tanácsadások révén, de tartalmazott egy nyilatkozatot a tervszerű szülőségről is, amely kifejezés inkább a családot, mint a reproduktív jogokat hangsúlyozta. Kimondta: “Hisszük, hogy a keresztyén lelkiismeret szerint gyakorolt tervezett szülőség inkább betöltheti, mint sértheti Isten akaratát.”58 Ahelyett, hogy a születésszabályozás használatát támogatták volna, ami a nők jogainak kérdését feltételezi, a Tanok és Egyházfegyelem azt a “tervezett szülőséget” támogatta, ami a családdal kapcsolatos megfontolásokat állította középpontba. Az ilyen szülőséget “keresztyén lelkiismerettel” kell gyakorolni. Más szóval, egy olyan férfi és nő között szabad csak megtörténnie, akik keresztyén házasságban egyesültek. Ez a gyakorlat Isten akaratát teljesíti azáltal, hogy gyermekeket fogad a világra, akiket szeretni fognak, és akiknek bőséges lehetőséget biztosítanak a társadalmi, lelki és szellemi fejlődésre.

1956 után az egyház tovább fokozta a születésszabályozási támogatását. 1964-ben a “Felelős Szülőség Keresztyén Nézőpontból (“Responsible Parenthood from a Christian Perspective“) című brosúra azt állította, hogy “a házaspárok meglehetősen tág határok között szabadon használhatják a tudomány ajándékait, akár a fogamzás elősegítésére, akár annak megakadályozására”.59 Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (“Food and Drug Administration”) 1960-ban engedélyezte a fogamzásgátló tabletta használatát is, amit a Metodista Egyház által támogatott “tudomány ajándékai” közé lehet és kellett is sorolni. 1968-ban az (immár) Egyesült Metodista Egyház állásfoglalást adott ki a keresztyén családról, ami megismételte a Metodista Episzkopális Egyház 1940-es, és a Metodista Egyház 1956-os álláspontját, és a családnevelés keresztyén eszközeként felelős családtervezésre szólított fel.60 A jelenlegi Fegyelmi Könyv a fogamzásgátlás minden formájának házasságon belüli használatát a “felelős szülőség” részeként írja elő.61 Így ahhoz, hogy az Egyesült Metodista Egyház a XXI. században is teljes mértékben támogassa a fogamzásgátlás használatát, fenn kell tartania a születésszabályozás és családfejlesztés közötti kapcsolatot.

Ez a tanulmány nyomon követte a fogamzásgátlással kapcsolatos metodista álláspont alakulását és annak keresztyén családvédelemmel való kapcsolatát. 1870-től kezdődően, amikor még néhány metodista hívő más konzervatív evangelikál protestánssal egyetemben támogatást gyűjtött Anthony Comstock és obszcenitásellenes kampányai javára, kikényszerítve a fogamzásgátló eszközök mint “obszcén anyag” törvényes betiltását, az 1930-as éveken keresztül, mikor olyan “gyakorlati tanfolyamokat” és “racionális tanácsokat” követeltek meg, amik a fogamzásgátlás különböző módszereinek megtanításával segíthették a feszült családokat a gazdasági világválság túlélésében, egészen a fogamzásgátlás “felelős szülőség/szülői magatartás” eszközeként való használatára való jelenkori felhívásáig. A fogamzásgátlás (vagy születésszabályozás) következetesen a különböző nemzedékek metodistái számára mindig is fontos téma maradt, és mindig is a családi egészséghez kapcsolódott. Ahhoz, hogy megértsük, hogy az egyesült metodisták ma hogyan értelmezik a fogamzásgátlás kérdését, különösen is a Hobby Lobby-vita62 fényében, meg kell értenünk, hogy a metodisták történelmileg hogyan kapcsolták össze annak használatát (vagy nem használatát) a keresztyén családvédelemmel.

Lábjegyzetek

1 Grace Sloan Overton, “What’s On the Student Mind”, motive Magazine (1941. május): 4-7.

2 1939-ben a Metodista Protestáns Egyház, a Metodista Episzkopális Egyház, a Metodista Episzkopális Déli Egyház egyesült a Metodista Egyházban. Ebben a tanulmányban 1939 előtt csak a Metodista Episzkopális Egyházra hivatkozom. 1939 után a Metodista Egyházra hivatkozom.

3 Alan Carlson, Godly Seed: American Evangelicals Confront Birth Control, 1873-1973 (New Brunswick: Transaction Publishers, 2012), 10-11.

4 A második világháború utáni korszak evangelikáljait általában különböző táborokba sorolják: Az evangelikál baloldal, a neo-evangelikálok és az új keresztyén jobboldal. A szélesebb körben ismert és történelmileg kutatott neofundamentalista evangelikálok az Új keresztyén jobboldal néven ismertek, a konzervatív evangelikál protestánsok laza koalíciója, akik az 1970-es években kezdtek egy valláspolitikai platform mögé felsorakozni, amely a különböző “családi értékeket” támogató jogszabályokat támogatta. Keletkezésük megértéséhez és ahhoz, hogy hogyan viszonyulnak az 1870-es évek konzervatív evangelikál protestánsaihoz, lásd David Sehat, The Myth of American Religious Freedom (New York: Oxford UP, 2011); Axel R. Schafer, Countercultural Conservatives: American Evangelicalism from the Postwar Revival to the New Christian Right (Madison, WI: U of Wisconsin P, 2011); George M. Marsden, Fundamentalism and American Culture, második kiadás (New York: Oxford UP, 2006); és Robert O. Self, All in the Family: The Realignment of American Democracy since the 1960s (New York: Hill & Wang, 2012).

5 Sehat, Myth of American Religious Freedom (Az amerikai vallásszabadság mítosza), 8.

6 Sehat, Myth of American Religious Freedom: 85-96 és 213-215. A keresztyén törvényhozás előállításának és támogatásának módjáról lásd: Gaines M. Foster Moral Reconstruction: Christian Lobbyists and the Federal Legislation of Morality, 1865-1920 (Chapel Hill: UNC Press, 2002).

7 Az “obszcén” irodalom, amelynek betiltásáért sok nő, különösen a Women’s Christian Temperance Union női tagjai a Department for the Suppression of Impure Literature (A tisztátalan irodalom elnyomása) nevű részlegükön keresztül küzdöttek, váratlan irodalom volt. Leigh Ann Wheeler történész az 1870-es és 1880-as években működő női és férfi erkölcstelenség-ellenes társaságok módszertanát hasonlítja össze Against Obscenity (Az obszcenitás ellen) című könyvében: Reform and the Politics of Womanhood in America, 1873-1935 című könyvében. Azt állítja, hogy Comstock nem a gyermekek védelmével foglalkozott, hanem a felnőtt nők és férfiak szexualitásának ellenőrzésével. Ezt az érvelést arra a tényre alapozza, hogy Comstock nem kobozta el azokat az anyagokat, amik gyermekek kezébe juthattak, hanem figyelmét a felnőtt szexuális felvilágosításra és a szexuális kézikönyvekre, az abortuszokra és a fogamzásgátlásra összpontosította. Wheeler szerint a nők azért voltak jobbak a nemi erkölcs elleni kampányban, mert olyan anyagokat koboztak el, amikhez a gyerekek valóban hozzáférhettek – kisregényeket és krimiket -, és cenzúrázták a burleszkműsorokat és a filmeket is. Így a nők által szervezett bűnözés-ellenes társaságok az alacsonyabb, populáris kultúrát támadták, amihez a gyermekek is hozzáférhettek; míg a férfiak által szervezett bűnözés-ellenes társaságok a felnőttekre korlátozott magas kultúrára összpontosították erőfeszítéseiket.

8 1873-ban Anthony Comstock lobbizott a köznyelvben “Comstock-törvényeknek” nevezett törvények elfogadásáért. Ezek a következők: “Legyen törvénybe iktatva … Hogy bárki, aki a Columbia kerületben vagy az Egyesült Államok bármely területén . … értékesít… vagy eladásra kínál vagy kölcsönad, elajándékoz, bármilyen módon kiállít, vagy bármilyen más módon közzétesz, vagy bármilyen módon közzétételre ajánl, vagy ilyen célból illetve célokból birtokol bármit, ami obszcén könyv, röpirat, papír, írás, hirdetés, körlevél, nyomtatvány, kép, rajz vagy más ábrázolás, ábra vagy kép papírra vagy más anyagra, vagy birtokol bármilyen öntött eszközt vagy más erkölcstelen természetű tárgyat, vagy bármilyen gyógyszert vagy gyógyszerkészítményt, vagy bármilyen a fogamzás megakadályozására vagy törvénytelen abortusz előidézésére szolgáló tárgyat, vagy mindezeket eladásra hirdeti, vagy ír vagy nyomtat, vagy írattat, nyomtattat bármilyen kártyát, körlevelet, könyvet, röpiratot, hirdetést vagy bármilyen hirdetményt, ami tartalmazza, hogy mikor, hol, hogyan, kitől vagy milyen eszközzel a fenti szakaszban felsorolt tárgyak bármelyikét . . megvásárolja vagy beszerzi, vagy ilyen cikket gyárt, rajzol, nyomtat vagy bármilyen módon készít, vétséget követ el és az Egyesült Államok bármely bírósága előtt történő, az ő elítélése esetén . . minden egyes bűncselekményért legalább hat hónapig, de legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, vagy legalább száz, de legfeljebb kétezer dollár pénzbírsággal sújtható, a bírósági költségekkel együtt”. Anthony Comstockról és obszcenitásellenes kampányairól bővebben lásd Nicola Beisel, Imperiled Innocents: Anthony Comstock and Family Reproduction in Victorian America (Princeton, NJ: Princeton UP, 1997); és Gaines M. Foster, Moral Reconstruction: Christian Lobbyists and the Federal Legislation of Morality, 1865-1920 (Chapel Hill: UNC Press, 2002).

9 A nem konzervatív evangelikál protestánsok támogatták az ezen erőfeszítések mögött álló eszméket, de általában úgy gondolták, hogy a család védelmének módszerei (azaz a születésszabályozás értékesítésének és terjesztésének törvényi tiltása és az “obszcenitás” tág meghatározása) túlzottan szigorúak. A nem konzervatív evangelikál protestánsok a monogám keresztyén házasságokat támogatták, de úgy is vélték, hogy a szexuális intimitás elősegíthet egy házasságot, nem pedig akadályozza azt. Őket kell az 1920-as évek újradefiniált házasság korai elődjeinek tekinteni, bár az 1870-es években még kisebbségben voltak. Csak az 1920-as évekre – amikor a nők szavazati jogot kaptak, és amikor az Egyesült Államok gazdasági helyzete romlott – vált széles körben elfogadottá a keresztyén házasságról és családról vallott nézetük. Erről bővebben lásd: Christian Simmons, Making Marriage Modern: Women’s Sexuality from the Progressive Era to World War II (New York: Oxford UP, 2009); Nancy F. Cott, Public Vows: A History of Marriage and the Nation (Cambridge, MA: Harvard UP, 2000); és Rosemary Radford Ruether, Christianity and the Making of the Modern Family: Ruling Ideologies and Diverse Realities (Boston: Beacon Press, 2000).

10 A progresszív korszak (1870 és az első világháború között) társadalmi változásairól lásd: Jackson Lears, Rebirth of a Nation: The Making of Modern America, 1877-1920 (New York: Harper Collins, 2009); Charles W. Calhoun, szerkesztő, The Gilded Age: Perspectives on the Origins of Modern America (New York: Rowman & Littlefield Publishers, 2007); Gaines M. Foster Moral Reconstruction: Christian Lobbyists and the Federal Legislation of Morality, 1865- 920 (Chapel Hill: UNC Press, 2002).

11 Ezek a változások a nagyvárosi Északot jobban érintették, mint Délt, és a középosztálybeli fehérekre és afroamerikaiakra korlátozódtak. Az afroamerikai nők életmódbeli változásairól ebben az időszakban lásd Evelyn Brooks Higginbotham, Righteous Discontent: The Women’s Movement in the Black Baptist Church, 1880-1920 (Cambridge, MA: Harvard UP, 1993). Az afroamerikai családokban 1920 után bekövetkezett változásokról lásd Anastasia C. Curwood, Stormy Weather: Middle-Class African American Marriages between the Two World Wars (Chapel Hill: U of Chapel Hill P, 2010).

12 Andrea Tone, Devices and Desires: A History of Contraceptives in America (New York: Hill and Wang, 2001). Tone könyve a fogamzásgátlók gyártásának és használatának földalatti kultúráját tárja fel a Comstock-törvények elfogadása után. Azt állítja, hogy a nők megtalálták a módjait annak, hogy a tilalom ellenére fogamzásgátlót vásároljanak és használjanak, és egy földalatti hálózatot hoztak létre egymás támogatására.

13 A fehér nők annak 1873-as betiltása óta folyamatosan küzdöttek a fogamzásgátló módszerek legalizálásáért és a fogamzásgátló információk terjesztéséért. A hivatalos “születésszabályozási mozgalom Amerikában”, ahogyan jellemzően ismerik, 1814 (szerintem 1914 körül – a ford.) körül kezdődött, amikor Margaret Sanger megalkotta a “születésszabályozás” kifejezést. A Sangerhez hasonló nők számára a születésszabályozás nem családi, hanem nőjogi kérdés volt. Ő indította el 1921-ben azt, ami később a Planned Parenthood Federation of America lett, eredeti nevén az Amerikai Születésszabályozási Szövetség (American Birth Control League). Nevét 1940-ben PPFA-ra változtatta, hogy a családi jogokat a nők jogaival szemben érvényesítse, és így nagyobb támogatást nyerjen el férfiak és vallási közösségek részéről. Sanger eredetileg azután kezdte el ezt a kampányt, hogy az első világháborúban ápolónőként dolgozott, ahol látta, hogy a férfiak szexuális úton terjedő fertőzésekkel térnek haza, a nők pedig a túl sok nem kívánt és szükségtelen terhesség miatt meghalnak a szülések közben. Törekvései arra irányultak, hogy megvédje ezeket a nőket a védekezés nélküli szexszel járó “betegségektől”, amik közé tartozott a terhesség is. Sangerről és mozgalmáról bővebben lásd: Peter C. Engelman, A History of the Birth Control Movement in America (New York: Praeger, 2011).

14 Journal of the Thirtieth Delegated General Conference of the Methodist Episcopal Church, Raymond J. Wade és John M. Arters, szerk. (New York: Methodist Book Concern, 1928), 623.

15 A tizenkilencedik század végének szexradikálisai voltak azok, akik szembeszálltak az obszcenitásellenes törvényekkel. Ezeket a férfiakat és nőket néha a “szabad szeretők” közé sorolták, akik a szerelem minden fajtájának igaz és szabad kifejezése mellett érveltek. Nyíltan támogatták és használták is a fogamzásgátlást, és gyakran megkérdőjelezték a házasság hagyományos (patriarchális) modelljét és a házasság (nemzőképes) célját.

16 A XIX. század végi szociális higiénisták az obszcenitásellenes kampányok tagjai voltak, akik a társadalom megtisztítását választották a szexuális önkifejezés korlátozásával. Törekvéseik közé tartozott a fogamzásgátlás, erotika, pornográfia és az abortusz elleni szerek betiltása, valamint a heteroszexuális, monogám házasságok népszerűsítése, amikben a nemi élet kizárólagosan gyermeknemzési célokat szolgál.

17 Christina Simmons, Making Marriage Modern: Women’s Sexuality from the Progressive Era to World War II (New York: Oxford UP, 2009): 106.

18 Simmons. Making Marriage Modern, 105-137. “The Federal Council on Birth Control”, The Christian Advocate (New York, 1931. április 2.):

19 “The Federal Council on Birth Control,” The Christian Advocate (New York, 1931. április 2.):

20 Worth M. Tippy: Worth M. “The Protestant View of Sex, Love, and Marriage”, Current History 29.5 (1929. február): 1, 4-5.

21 Tippy, “A protestáns nézet” (“The Protestant View”): 6-7, 8.

22 Stella Hanau (szerk.): “The Churches and BC, A Symposium,” Birth Control Review 14.5 (május, 1930): 140.

23 Peter C. Engelman, A History of the Birth Control Movement in America (Denver, CO: Praeger, 2011): 147. Idézet Margaret Sanger 1924-es rádióadásából.

24 Journal of the New York East Annual Conference of the Methodist Episcopal Church, 1930, 82. ülésszak, 250. Újranyomtatva a Birth Control Review 14.5. számában: 149.

25 “Otthon. Születésszabályozás” (“Home. Birth Control”), The Social Service Bulletin 20.18 (1930. november 15.): 2.

26 Tom Davis, Sacred Work: Planned Parenthood and Its Clergy Alliance (New Brunswick, NJ: Rutgers UP, 2005), 57.

27 “Home. Birth Control” (Születésszabályozás): 2.

28 “The Churches and Birth Control”, Federal Council Bulletin 14.4. (1931. április): 19.

29 ” The Federal Council on Birth Control,” The Christian Advocate (New York, 1931. április 2.): “A Szövetségi Tanács a születésszabályozásról”, The Christian Advocate (New York, 1931. április 2.):

30 Engelman, History of the Birth Control (A születésszabályozás története), 157.

31 Engelman, History of the Birth Control (A születésszabályozás története), 158.

32 Engelman, History of the Birth Control (A születésszabályozás története), 166.

33 Engelman, History of the Birth Control (A születésszabályozás története), 169.

34 Davis, Sacred Work, 43.

35 ” Our Social Creed (“Szociális hitvallásunk”), Doctrines and Discipline of The Methodist Church (New York: The Methodist Publishing House, 1940): 1712. bekezdés, 766-770. pont.

36 A Szociális hitvallást először 1908-ban írták. A gazdasági reformokra és a szociális törvényhozásra összpontosított, amik javítanák mindenki munkakörülményeit és a szegények életkörülményeit is. A Szociális Hitvallás módosításait a fontos szociális kérdéseknek tartották fenn. E szociális kérdések fontosságát mutatja, hogy 1940-ben módosították, hogy házasságról és fogamzásgátlásról szóló kijelentéseket is tartalmazzon. A Szociális hitvallásról bővebben lásd Russell E. Richey, Kenneth E. Rowe és Jean Miller Schmidt The Methodist Experience in America című könyvét: A History (Nashville, TN: Abingdon Press, 2010), 321-326.

37 A szegénység enyhítése a következőképpen található meg a “Szociális hitvallásban”: “Ezért kiállunk a szegénység csökkentéséért és megelőzéséért, valamint minden embernek a megélhetéshez való jogáért”, Discipline, 1940, 1712. bekezdés, 767. pont.

38 “The Christian Home,” Doctrines and Discipline of The Methodist Church (New York: The Methodist Publishing House, 1940): 1713. bekezdés, 770-772.

39 Davis, Sacred Work, 55.

40 “The Local Church,” Doctrines and Discipline of The Methodist Church (New York: The Methodist Publishing House, 1948): 198. bekezdés, 72. pont.

41 Davis, Sacred Work, 55.

42 Davis, Sacred Work, 60.

43 L. Foster Wood és Abraham Stone, Marriage Counsel in Relation to Planned Parenthood: An Outline for Clergymen (New York: Planned Parenthood Federation of America, 1944), 7.

44 L. Foster Wood és Abraham Stone, Marriage Counsel (Házassági tanácsadás), 12, 30.

45 L. Foster Wood és Abraham Stone, Marriage Counsel, 30.

46 L. Foster Wood és Abraham Stone, Marriage Counsel, 41.

47 “Forrás”, motive Magazine (1941. december): 13.

48 C. W. Hall, “Rears Its Ugly Head!” motive Magazine (1941. december): 20-22.

49 Marjorie Charles, “Love, the New Security,” motive Magazine (1941. december): 25, 28.

50 “The A, B, C’s of Getting Married,” motive Magazine (1944. november): 17.

51 ” Now that We are Married,” motive Magazine (1944. november): 15-18.

52 R. Marie Griffith, “The Religious Encounters of Alfred C. Kinsey,” The Journal of American History (2008. szeptember): 349-377.

53 Griffith, ” The Religious Encounters” (A vallási találkozások), 368.

54 Oliver M. Butterfield, “Now You are Engaged (“Most már eljegyeztek”), (Nashville, TN: The Methodist Publishing House, 1955): 5, 7.

55 Hannah Stone, ” A Marriage Manual (Előszó az első kiadáshoz), A Marriage Manual (New York: Simon and Schuster, 1935), x. Dr. Stone a CRB főorvosa és kutatója volt az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, és egyike volt azoknak az orvosoknak, akiket az 1929. áprilisi, a CRB elleni razzia során letartóztattak.

56 The Christian Family and Rapid Social Change (The Christian Family and Rapid Social Change) (Nashville, TN: The Methodist Publishing House, 1962).

57 The Christian Family and Rapid Social Change.

58 “The Christian Home”, Doctrines and Discipline of The Methodist Church (New York: The Methodist Publishing House, 1956), 2021. bekezdés, 707-712. pont.

59 Richard M. Fagley, Responsible Parenthood from a Christian Perspective (Nashville, TN: The Methodist Publishing House, 1964).

60 The Church and the Family (Az egyház és a család) (Nashville, TN: The Methodist Publishing House, 1968).

61 “Szociális alapelvek: Responsible Parenthood,” The Book of Resolutions of the United Methodist Church (Nashville, TN: Abingdon Press, 2004), 161. bekezdés.

62 A Burwell v. Hobby Lobby az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2014-es döntése, ami lehetővé tette, hogy a Hobby Lobby, egy profitorientált vállalat korlátozza az alkalmazottak bizonyos jogait, ez esetben a születésszabályozás használati jogát, a vállalati tulajdonosok vallási meggyőződése, ez esetben a születésszabályozás használatának elutasítása alapján. Ezzel kiterjesztették a vallásszabadság jogát a vállalatok fölé is.

Forrás

A God-sent Movement: Methodism, Contraception, And The Protection of The Methodist Family 1870-1968 | Dr. Ashley Boggan Dreff

http://archives.gcah.org/bitstream/handle/10516/9734/Methodist-History-2015-01-Boggan.pdf?sequence=1&isAllowed=y

Geográfiai Korlátozások

A cikk Magyarország, Románia, Szlovákia és Ukrajna területén kívül nem elérhető.

[/geot]“

[/geot]“

[/geot]“

[/geot]“