A pápista, lutheránus, baptista és az igaz úrvacsoratanról

CSENGERI ZSINAT,

1570-dik évben.

AZ Isten IGÉJÉBŐL VETT,

és a csengeri zsinatban egyértelemmel kiadott és kihirdetett

igaz hitvallás.

664-668 o.

(A róm. katholikusok, evangélikusok, továbbá a zwingliánusok, anabaptisták (később a neoprotestánsok, mint baptisták, evangelikálok, pünkösdiek) úrvacsoratanáról (kiket sakramentáriusoknak nevez a szöveg), és mindezek református hit szerinti cáfolatáról szól a hitvallás röviden. – a szerk.)

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

Az urvacsoráról.

Urvacsorának nevezzük a Krisztus által az ő halálának emlékezetére kenyérből és borból szerzett sákramentomot. Valamint pedig az Isten igéjénél fogva tagadjuk a pápistás átlényegülést: ugy tagadjuk a testi és véres husevést is, az az, hogy a Krisztusnak szűztől született természetes teste az urvacsorában testi szájjal vétetnék. És hogy a kenyér lényegileg és valósággal, minden átváltozás nélkül a Krisztus teste volna, vagy hogy a kenyérbe a hit és természet szabálya ellen a Krisztus teste bezáratnék és az Urvacsoráján a kenyérben testi szájjal mindenektől vétetnék. Mert a hitvallás és szentirás tanitják, hogy a Krisztus teste felment a mennybe. Mert továbbá lehetetlen és a természet ellen van, hogy a befoglalt dolog az azt befoglalónál, a behelyezett az ő helyénél nagyobb lenne, mintha a növények, fák, állatok magánál az őket magában foglaló földnél vagy világnál nagyobbak volnának; hogy az urvacsorai kenyér Krisztus egész testét befogná, és hogy a pohár a Krisztus egész vérét magában foglalná vagy zárná. Továbbá mert a Krisztus még szavainak elmondása után is, az apostoloknak kenyeret adott és nem a maga testét, a melyet azután harmadnapra áldozott fel értünk. És Pál apostol is ezt mondja: „Valaki e kenyeret méltatlanul eszi, vétkezik az Ur teste ellen”. „A kenyér, a melyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösülés-e? I Kór. 10. 11.

Harmadszor azért: mert a kenyér Krisztus teste és halála emlékének neveztetik; emléknek pedig az Isten rendeletéből a szövetség jelét hivjuk. Mert a mi emlékeztet, az helyesen neveztetik emléknek vagy jelnek: mint 1. Móz. 9. 17. mondatik. 1. Kór. 11. Luk. 22.

Negyedik ok: mert lehetetlen, hogy a különfaju, valósággal és természettel elkülönitett dolgok más fajjá és alakká lehessenek a magok lényeges alakjokban s az elkülönitett fajoknak az ő első alakjokból és lényökből való elváltozása vagy átlényegülése nélkül, vagy pedig az alanynak más természetre változása nélkül. Miként a Mózes vesszeje nem lett kigyóvá átváltozás nélkül, a viz nem lett vérré Egyiptomban s nem lett borrá a lakodalomban átváltozás nélkül: ugy az urvacsorai kenyér sem lehet valósággal és lényegesen avagy testileg a Krisztus teste és testi szájjal sem vehető, ha csak a Krisztus testévé át nem változik, elvesztvén a kenyér alakját és lényegét.

Valamint kárhoztatjuk azt a pápistás őrültséget, midőn akép bohóskodnak, hogy először a kenyér alakul át és adatik a misében, azután a kenyérnek csak a járuléka, látszata marad meg, de az alatt a kenyér látható alakja alatt a Krisztus teste lappang, mert lehetetlen a járuléknak megmaradni az alany nélkül, és azon alakoknak, a melyek a dolognak lényegileg létet adtak, azaz a melyekért a dolgok a magok neveiken neveztetnek, megállani az ő első lényegök nélkül. Igy nem lehet, hogy midőn az Urvacsorában a kenyér testi alak és egyszersmind első alany, a kenyér alakjában a Krisztus testének természetes alanya lappanghasson. Eképen kárhoztatjuk azoknak esztelenségét is, a kik a husevést állitják, azaz hogy testi szájjal veszik a Krisztus természetes és vérteljes testét, minden átváltozás és átlényegülés nélkül. Mert valamiképen lehetetlen, hogy a járulék megmaradjon és vétessék az alany nélkül, mint a pápisták bohóskodnak – hogy látják ugyan a kenyér járulékát a misében, de a Krisztus testét veszik: ugy ezek a test- vagy husevők is esztelenkednek, midőn azt álmodják, hogy a kenyeret ugyan látják és az nem is változik a Krisztus testévé, mindazáltal a Krisztus testét valósággal és lényegileg testi szájokkal veszik. A mi a hit és természet szabálya ellen van, hogy tudniillik a különböző fajok más fajoknak alakjában lényegesen jelen lehessenek és átváltozás nélkül vétethessenek. A mint a viz borrá nem lehetett a lakodalomban és bor gyanánt nem is vétethetett a viznek borrá változása nélkül Ján. 2. A pápista átlényegesitők tehát csupán névvel különböznek a testi husevőktől, de valósággal mindenben egyeznek s sákramentom tárgyában. (1)

A sákramentáriusokról, – a pusztajegy-vitatókról.

Visszavetjük azoknak esztelenségét is, kik az Urvacsorát üres jelnek állitják, vagy csak azt tanitják, hogy azon jelekkel csak a távollevő Krisztus emléke ujittatik meg tisztelettel. Mert valamint a Krisztus Ámen, hüséges bizonyság, igazmondó, igazság és élet Jel. 1. 3. Mát. 18. 25. 1. Kór. 8. 10. ugy az Urvacsora az Atya jelenlévő és véghetetlen s örök egyszülött fiának emlékezete, a ki magát, a maga javait, 9n testét, vérét, azaz, az élőkenyeret és mennyei italt, a Szentlélek segélyével a kegyelem igéretének igéjével nyujtja és adja a Krisztus évangéliumát igaz hittel elfogadó választottaknak, mint Ján. 6. 14. 15. tanittatik.

Az urvacsorában való jelenlétről.

Hisszük, hogy a Krisztus a maga választottaival mindenütt jelen van, mint az Isten fia, mint Jehova s az Atyának egy szülötte, a mennyiben e három egy, azaz egy Isten. De míg ez az Isten fia, mint ige-Isten, hivei között a maga jehovai istenségével és ajándékival, melyekkel az egy szülött és első szülöttben természet szerint és valósággal lakozik, titkosan és lelkileg is jelen van, egyszersmind mint Atya, aképen van jelen, mikép a szőlőtő a galyakban s a fő a tagokban. Ján. 15. 1 Kór. 10. 12. Eféz. 4. 5. 6. (2) A mennyiben pedig ember és a maga atyafiaihoz mindenben hasonló – azaz a maga egyházában – jelen van lelkileg és titkosan, először az igéveli egyesülésénél fogva, minthogy a mindenütt jelenvaló igével egyesült; másodszor jelenvan a maga igéreteivel, ugy egyesitvén magát az Istenbeni hit által a választottakkal, mint a szőlőtőke egyesül a tőle távol álló és lévő venyigékkel s a fő egyesülve van az erek által a test távolabbi tagjaival. 1 Kor. 8. 10. Ef. 1. 4. 5. 6. Igy a mi szőlőtőkénk és fejünk az ember Krisztus jelen van bennünk is a maga kegyelmi igéreteivel; midőn az élő kenyeret és mennyei italt velünk közli. Ján. 6. 8. 10. 14. 15. Harmadszor jelenvan a maga sákramentomi intézményével avagy a Szentléleknek a választottakra töltésével; negyedszer a maga megváltói tisztével avagy a választottakért közbenjárásával. 1 Ján. 15. 16. Zsid. 1. 7. 9. 10. Márk. 14. 16. Nincsen pedig jelen testileg, mint jelenvolt az ő anyjának méhében, Judeában, s a mint jelenvolt helyileg a sirboltban is; mert felment testileg a mennybe, feltámadott, nincsen itt és szükség, hogy az égben legyen itéletnapig. Csel. 3.(3)

Az igaz sákramentomokról.

A szentirás az uj szövetség minden jegyeiben e négy dolgot hozza fel. Először magát a szövetséget vagy szerződést, a mely az Isten kegyelme, az Istennel való kibékülés a Krisztus által, a Krisztusérti ajándék a Szentlélek által, mely a választottakra hit által hárul és alkalmaztatik, másodszor a dolog anyagját, melyből a sákramentom szereztetik, mint a szivárvány Noéval, a testi környülmetélkedés Ábrahámmal, a barmok és kenyér az áldozatokban, a keresztségben a víz, az urvacsorában a kenyér, bor; harmadszor az alaki okot, mert különböző alakokban állapittattak meg a jegyek Nóéval, Ábrahámmal és a zsidó néppel, és az uj testamentomban is s keresztségben más jegyei vannak a sákramentomnak; negyedszer a vég-okot, mely Istenre és az emberekre vonatkozik. Innen neveztetnek a szövetség jegyei a szerződés avagy uj testamentom emlékének Isten és emberek között; a végok tekintetéből neveztetnek a sákramentomi dolgok jegyeknek, avagy a szövetség és kiengesztelődés jeléül rendelt emlékeknek, mint a szivárvány felállítása és a környülmetélkedés neveztetik Berith, azaz szövetségnek, azután Ótth Berith, azaz szövetség jelének 1 Móz. 9. 17. Igy az urvacsorában a kenyér és bor a végokra való tekintetből emlékei a Krisztus halálának, azaz figyelmeztető jelek a Krisztus halálára Mát. 26. r. Luk. 22. r. 1 Kór. 10. 11. A kenyér és bor magokban és természetesen minden pápistás vagy husevési változás nélkül, melyről a pápisták álmodoznak, test és uj szövetség vagyis szent és titkos közösülés a Krisztus testével a Krisztus rendelése és elnevezése szerint, de testi átalakulás nélkül, mint feljebb mondatott. Mert a jelek nem lényegét, hanem csak nevét veszik fel a jelzett dolgoknak. 1 Móz. 9. 17. 1 Kór. 10. Luk. 22. A szivárvány és körülmetélkedés most szövetségnek, majd jelnek és az urvacsorában is az elem most kenyérnek, majd a Krisztus testének neveztetik. 1 Kór. 10. 11. De nem változik a kenyér Krisztus testévé, hanem felveszi a test nevét és a bor a vérét s nem lényegét avagy természetét s Krisztus testének és vérének, a mint a pápisták álmodoznak.

(1) Ez a Luther követői ellen volt irányozva.

(2) Homályos forditás, miként maga az eredeti szöveg is.

(3) Ez a sákramentáriusok ellen szól.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu