Az egyháztagság szükségessége

„És ne mondja az idegen fia, aki az Úrhoz adta magát: Bizony elszakasztott engem az Úr az ő népétől…” (Ézsaiás 56:3)

Wilhelmus à Brakel
The Christian’s Reasonable Service
II. kötet, 55–60. o.

Mindenkinek, aki üdvözülni kíván, kötelessége az egyházhoz fordulni, és szorgalmas igyekezettel törekedni arra, hogy az egyházi közösség tagjaként befogadtassék.

Először: ez Isten rendelt útja, amely által a választottakat az üdvösségre vezeti. „Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a Gyülekezetet azokból, a kik idvezülendők valának.” (ApCsel 2:47); „És ne mondja az idegen, a ki az Úrhoz adja magát így szólván: Bizonyára elszakasztott az Úr engem az ő népétől!” (Ézs 56:3).

Másodszor: ez volt az apostolok feladata az ő megbízatásuk szerint (Mt 28:19), amint az az Apostolok Cselekedeteinek egész könyvében megfigyelhető.

Harmadszor: ez Isten gyermekeinek természetével megegyező. Mihelyt megtérnek, nem nyughatnak addig, míg be nem fogadtatnak lelki anyjuk kebelébe (Gal 4:26).

Negyedszer: ez az egyház minden korszakon átívelő egyöntetű hitvallása, és különösen a hollandiai egyházaké. A Belga Hitvallás 28. cikkében ezt olvassuk: „Hisszük, hogy mivel ez a szent közösség és gyülekezet az üdvözültek közössége, hogy rajta kívül nincs üdvösség, senkinek sem szabad önmagával megelégedve elvonulnia attól, függetlenül a helyzetétől, vagy állapotától. Ehelyett minden ember köteles csatlakozni hozzá.” Ezt a 24. fejezetben részletesebben is kifejtettük.

Ötödször: az egyház Krisztus dicsősége. Ott vallják meg és hirdetik Krisztust az egész világon, mint hegytetőn felállított oly zászlót, amely köré az embernek gyülekeznie kell. Ez a hegyen építtetett város, és a sötétségben világoskodó mécses. Ő az az eszköz, amely által az igazság megismertetik és megőriztetik, valamint a lelkek megtérésének eszköze. Ezért mindenki köteles ezt előmozdítani azáltal, hogy az egyházhoz csatlakozik.

Indítékok az egyházhoz való csatlakozásra

Hogy ebben felserkenj és tevékeny légy, először is nyugodtan gondold meg: e világban csupán két király van, mindegyiknek megvan a maga országa — Krisztus országa és az ördög országa —, melyek halálos ellenségei egymásnak. Harmadik ország nem létezik. Minden ember e földön vagy a Jézus Király alattvalója, vagy az ördögé, a sötétség fejedelméé. Bárki légy is, bizonyosan e két ország valamelyikének alattvalója vagy. Nem vagy semleges, és nem is lehetsz egyszerre mindkettőé.

Ezért: melyik országhoz tartozol jelenleg? Mit tudsz erre felelni? Ha nem tudod, vagy soha nem is gondoltál erre, jöjj, ülj mellém egy pillanatra; vizsgáljuk meg ezt a dolgot, és hozzunk szívből jövő, örökkévaló döntést. Kinek akarsz alattvalója lenni? Kit választasz királyodul?

Ha az ördögöt választod királyodul, és neki akarsz alávetve lenni — az ő akaratát cselekedni, kívánságaidnak engedni, bűneidben fetrengeni, mint sárban a disznó, a földieket keresni, testi kívánságaidat kielégíteni, valamint a szórakozást és gyönyöröket hajszolni — ó, hát legyen úgy. Élvezd azt teljesen, amíg csak lehetőséged van rá. „Örvendezz ifjú a te ifjúságodban és vídámítson meg tégedet a te szíved a te ijfúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban” (Préd 12:1); „…Ne szeressétek a világot… Mert minden valami e világban vagyon, a testnek kívánsága, szemeknek bujálkodások, és életnek kevélysége…” (1Jn 2:15–16).

Ha tehát cselekedeteid által magadat az ördög alattvalójának bizonyítod, ne szégyelld ezt a nevet viselni. Ismerd el, valld meg és mondd ki: az ördög a te urad és gazdád. Bízzál benne, és gyönyörködjél abban, hogy vele leszel örökké a kénkővel égő tüzes tóban, ahol a gyötrelmek füstje örökkön-örökké felszállnak.

Valaki azt gondolhatná: „Ez túlságosan nyers. Krisztusnak kell a mi Királyunknak lennie. Még ha a magunk gyönyörét keressük, a Sátán akaratához igazodunk, és nyilvánvalóan világi életet élünk is, az ördög attól még nem a mi királyunk.” Erre azt feleljük: „De igen, bizony az!” Ha pedig erre azt mondod: „Mindazonáltal Krisztus a mi Királyunk”, mi így válaszolunk: „Semmiképpen sem az!” Hallgasd meg, mit mond Pál: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a kinek adjátok magatokat szolgákul engedelemre, annak vagytok szolgái a kinek engedtek, vagy a bűnnek a halálra, vagy az engedelemnek az igazságra.” (Róm 6:16).

Ezért, ha valósággal nem kívánod, hogy az ördög legyen a királyod, és hogy vele legyen osztályrészed a külső sötétségben, ahol lészen sírás és fogaknak csikorgatása (Mt 25:30), akkor határozottan, minden fenntartás és visszavonás nélkül mondd fel az ő szolgálatát, és teljes szívedből búcsúzz el az ördög országától; hagyj fel minden bűnnel és a test kívánságaival, és lépj be az Úr Jézus országába. Fogadd el Őt egyedüli és szuverén Királyodul. Ezt ne csupán szóval, külsőképpen, mintegy testi módon közelítve vagy hirtelen indulatból tedd, hanem tudatosan és igazán.

Ülj le, és szánj időt arra, hogy kiszámold ennek költségét. Gondold meg, vajon az Úr Jézusért kész vagy-e megválni minden testi gondolatodtól és kívánságodtól, minden világi gyönyörűségedtől, barátaidtól és életedtől. Gondold meg, vajon kész lennél-e Őt követni éhségben, mezítelenségben és gyalázatban, mindhalálig állhatatosan, és mindenben engedelmeskedni Neki.

Ha szíved megvilágosíttatott, és Isten jelenlétében igazán igennel felelhetsz, akkor határozd el magadat teljesen, és térj e Királyhoz. Borulj le előtte, add át magadat Neki, köss szövetséget Vele, és így légy az Ő alattvalója. Hogy ebben világosabban és szívből gyakorold magadat, fontold meg a következőket is.

Magának a Jézus Krisztus iránt való szeretetnek kellene indítania téged erre, mivel Ő oly drága, dicsőséges és teljes üdvösséggel bíró mindazok számára, akik Őhozzá jönnek. Istennek tetszett, hogy minden teljesség Őbenne lakozzék; Ő tökéletes váltság. Hatalmas arra, hogy az ellenségeket Istennel megbékéltesse, békességet szerezzen, a lelkiismeretet megtisztítsa, a lelket minden bűntől és büntetéstől, valamint az ördögtől és a pokoltól megszabadítsa, Istennel egyesítse, a Szentlelket adja, és megszentelje, megőrizze, valamint az örök boldogságra vezesse.

Ha mindez nem indít téged, és egyetlen okot sem tudsz találni, amely ebben cselekvővé tenne — bárcsak legalább egy pillanatra elgondolkodnál! Vajha szíved vágya és öröme volna, hogy minden ember meghajoljon Jézus előtt, Őt Királynak ismerje el, és uralma alá vesse magát! Ez arra kellene indítson téged, hogy vágyakozz arra: aki méltó az uralkodásra, az a te szívedben is uralkodjék, hogy te is azok közé tartozz, akik kiáltják: „Jézus a Király!”, és hogy általad is gyarapodjék az Ő alattvalóinak száma.

Az egyház dicsősége és ékessége

Ebben az egyházban dicsőség és ékesség van. Egy pillanatra figyelmesen szemléld meg annak az országnak és annak igaz alattvalóinak dicsőséges állapotát. A föld és a nemzetek sötétségbe vannak burkolózva; azonban csodálatos világosság található az egyházban. Az Úr dicsősége megvilágosítja Isten e városát, és az Igazság Napja az Ő fényével világosítja meg azt. Kívüle semmi nincs, csak tisztátalanság, utálatosság és istentelenség; benne pedig szentség, tisztaság és dicsőség van. Az egyház neveztetik „a tökéletes szépségnek” (Zsolt 50:1–2); „örökkévaló szépségnek, a nemzetségről nemzetségre való örömnek” (Ézs 60:15); „dicsőségnek koronája az Úrnak kezében, és mint királyi korona a te Istenednek kezében.” (Ézs 62:3); „szent népnek, az Úrtól megváltattaknak” (Ézs 62:12); „az Úr… dicsőségére lészek néki ő közepette” (Zak 2:5); „És kiméne a te híred neved a Pogányok közzé a te szépségedért: mert tökéletesképen nagy vala, az én ékességemért, mellyet vetettem te reád, azt mondja az Úr Isten!” (Ez 16:14). Gondold meg figyelmesen, milyen kedves és kívánatos minden igaz alattvaló Isten előtt. „Miolta az én szemeim előtt kedves kezdettél lenni, azolta tiszteletes voltál; mert én szerettelek téged” (Ézs 43:4); „neveztetel te illyen módon: Én gyönyörűségem! és a te földed Férjnek adatottnak: mert az Úr gyönyörködni fog benned” (Ézs 62:4); „Avagy nem kedves fiam é nékem az Efraim? Avagy nem kedvére tartott gyermek-é?” (Jer 31:20). Ezért ki kell kiáltanunk Mózessel: „Boldog vagy Izráel! Kicsoda ollyan nép mint te; oltalmaztatol az Úr által, a te segítségednek paizsa által, ki a te dicsőségednek fegyvere?” (5Móz 33:29). Van okunk egymást így inteni: „Környékezzétek meg a Siont, és kerüljétek meg azt; számláljátok meg annak tornyait” (Zsolt 48:12–13). Nem kellene-e tehát mindenkinek gyönyörködnie Sionban, és kívánnia, hogy e gyülekezet tagja legyen, a szenteknek polgártársa és Istennek házanépe közé tartozó? Nem kellene-e mindenkinek kívánnia, hogy e Király oltalma és uralma alá vesse magát? Mert nemcsak hogy mindezek mondatnak erről az országról és erről a Királyról, hanem mindez bizonyosan igaz is.

Biztonság van ebben az országban. Gondold meg, milyen hűséges oltalmat ad e Király minden alattvalójának általában, és mindegyiknek külön-külön. Az Úr így szól: „Segítséget rendeltem az erős ellen” (Zsolt 89:20); „igaz és szabaditó ő” (Zak 9:9); „És teremt az Úr a Sion hegyének minden hajlékán, azaz, az ő Gyülekezetein nappal felhőt és ködöt, és lángozó tűznek fényességét éjszaka; mert a Gyülekezetnek teljes dicsőségén lészen az Úrnak oltalma. Mely oltalomnak hajléka, árnyék lészen nappal a hévség ellen, és oltalom, a hová magát ember elrejtse a veszély ellen és az eső ellen.” (Ézs 4:4–5); „Én pedig, ezt mondja az Úr, lészek néki tűzfal köröskörűl” (Zak 2:5); „Én Úr, megőriztem azt, minden szempillantásban öntözöm azt: hogy valaki meg ne látogassa azt, éjjel és nappal megőrizem azt.” (Ézs 27:3). Itt láthatjuk ezen igaz ígéreteket és a valóságos oltalmat. Vajon nem teljes biztonságban van-e az, aki ilyen Király oltalmát élvezi, és aki olyan néphez tartozhat, amelyen az Úr szeme szüntelen rajta van? „A ki lakozik a felséges Istennek rejtekében, a mindenható Istennek árnyékában nyugoszik.” (Zsolt 91:1). Te tehát, bárki légy is, fuss eme erős toronyhoz, és csatlakozz Sionhoz, mert „az Úr fundálta a Siont, hogy az ő népének szegényei ahoz folyamodjanak.” (Ézs 14:32). Keress menedéket e Király szárnyai alatt, aki megváltja az Ő alattvalóinak lelkét „a csalárdságtól és erőszaktételtől megszabadítja azoknak lelkeket; és az ő vérek drága az ő szemei előtt.” (Zsolt 72:14).

Ebben az országban igazság, világosság, élet, öröm és minden egyéb megtaláltatik, ami a lelket megvidámítja és boldoggá teszi. Továbbá azok az áldások, amelyekkel e Király az Ő alattvalóit megajándékozza, kimondhatatlanul dicsőségesek. Teljesen megbocsátja minden bűneiket. „És nem mondja ezt a lakos: Beteg vagyok; mert a melly nép abban lakozik, megszabadul az ő bűnétől.” (Ézs 33:24). Ő, mint „kútfő fakad a Dávid házának és a Jérusálem lakosainak, az ő bűnökből való tisztulásokra és megmosódásokra.” (Zak 13:1). Békességet és örömet ad nekik. „Leszáll mintegy eső a megkaszált mezőre, és mint a föld öntöző záporok. Virágozik ő idejében az igaz; és a békességnek sokasága lészen míg a hold nem lészen.” (Zsolt 72:6–7). Az Ő neve „békesség Fejedelme” (Ézs 9:6); „Békességet hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek” (Jn 14:27); „Mert az Isten országa nem ételben, nem italban áll, hanem igazságban, békességben és a Szent Lélek által való örömben.” (Róm 14:17). Maga az Isten az ő részük és teljes örömük. „Én örökségem az Úr, azt mondja az én lelkem; azért várom őtet.” (Jer sir 3:24). Megadja nekik az Ő Szentlelkét, aki megeleveníti, tanítja, vezeti és megszenteli őket. „Mikor pedig eljövénd ama Vigasztaló, kit én bocsátok néktek az Atyától” (Jn 15:26); „ha elmenéndek, elküdöm azt (a Vigasztalót) ti hozzátok.” (Jn 16:7).

Igen, ha minden áldást fel akarnék sorolni, fel kellene sorolnom a kegyelem szövetségének minden jótéteményét. Röviden: az Úr megáldja őket „minden lelki áldással, mennyekben a Krisztusban.” (Ef 1:3). Az Úr ezt mondja: „minden én forrásim te benned lésznek” (Zsolt 87:7); „Az ő vizének folyási megvídámítják az Istennek városát, és a felséges Istenek szent lakhelyét.” (Zsolt 46:5); „mert ott parancsolja az Úr, hogy legyen áldás és élet mind örökké!” (Zsolt 133:3); „Melly igen bőséges a te jóvoltod, mellyet elrejtettél a téged félőknek: és mellyet megadtál azoknak, a kik te benned bíznak, az emberek fijaik előtt!” (Zsolt 31:20).

Aki e jótéteményeket ismeri, és azok édességét megízlelte vagy csak előre megízlelte, nem tehet mást, mint a legnagyobb buzgósággal igyekszik e Király alattvalójává lenni, és örvendezik, ha az lehet. Alkalmazd e dolgokat a szívedre, és cselekedj bölcsen és egyenes szívvel. Lépj be a szövetségbe, vagy inkább hit által ragadd meg e kegyelmi szövetséget, mely neked kínáltatik, és csatlakozz az egyházhoz.

Forrás

The Necessity of Church Membership | Purely Presbyterian Perspective