A kálvinizmus öt pontja (bevezetés) | Szalay Szilárd
Szalay Szilárd
kálvini hitű református lelkipásztor
Szalay Szilárd: A kálvinizmus öt pontja
A predestináció részletes kifejtése
2006.
BEVEZETÉS c. fejezet 16-37. o.
1. A bajok gyökere
Kissé szomorúan hozta haza kislányom a sűrűn teleírt papírlapokat az iskolából. Nem sikerült a matek dolgozata. Itthon újra átnéztük, és nem értettük. Minden számítás pontos, minden gondolatmenet a helyén van, hibátlan munka. Újra és újra átnéztük, végül az iskolában jött csak rá, hogy a kiindulópont volt hibás. A tábláról rosszul írta le a tanárnő által megadott adatokat. Talán izgalmában, talán lázas igyekezetében — tény, hogy rosszul másolta le az alapadatokat. Nem csoda, ha akármilyen gondosan is dolgozott, akármennyit is fáradt, a végeredmény nem lett jó. Nem is lehetett: hiszen rossz kiindulópontból csak rossz eredményre lehet jutni. Ezért fontos a kiindulópont.
Miért mondtam ezt el? Mert nemcsak kislányomnál, nálunk, theológusoknál is előfordul ugyanez! A XXI. század különösen gyenge a princípiumok (alapelvek, kiindulópontok, alapigazságok) vizsgálata terén. Mindenféle vizsgálat, értékelés nélkül, meggondolatlanul veszünk át népszerű alapelveket. Később derül csak ki, bármilyen sokat is dolgoztunk, homokra építettünk. Helytelen alapelvekből kiindulva ugyanis csak helytelen következtetésekre, tanulságokra juthatunk! Bibliaellenes kiindulópontok csak téves theológiai következtetésekre, bibliaellenes végeredményekre vezethetnek.
A. A humanista világkép
Jelen korunk ember-központú. Ilyen az európai gondolkodás, ilyen a kultúra. Divat manapság az embert helyezni a világegyetem központjába, mintegy a fő-fő helyre. Ma is érvényes J. I. Packer megállapítása, jóllehet már 1959-ben leírta: „Egyik legsürgetőbb feladatunk az evangélium helyreállítása. …A régi evangélium kiindulásának középpontjában vitathatatlanul Isten állt. Az új evangélium kiindulópontjában azonban az ember áll. …A régi tárgya Isten volt és az Ő útjai az emberekkel, az újé az ember és a segítség, amit Isten nyújt neki.”4
Igen! A humanista emberkép, sokszor jó szándékkal tartózkodik az Íge botrányától. Képviselői hangoztatják is, mondván: amennyiben Istent, Isten kizárólagos szuverenitását állítjuk a központba, az ember számára nem marad hely. Meg fogjuk látni, hogy ez nem igaz. — Jó szándékuk másik indítéka, hogy embereket érjenek el és hódítsanak meg Krisztus számára. Ezért prédikációk, bizonyságtételek során az ember, emberi akarat, emberi igyekezet kerül a középpontba. Mivel az emberből indulnak ki, ebből következik, hogy a theológiában egyre több lesz a pszichológia, és egyre kevesebb a theológia. E kiindulópontot átvéve minden további eredmény csak torz lehet. Mint ahogy torz lett a teljes theológia és annak minden továbbfejtett eredménye is.
B. Hogyan jelentkezett mindez a dogmatikában?
– Mindenekelőtt torz lett a theológiai Isten-tan. Isten nem szuverén Úr többé, hanem egy emberekért élő mennyei lény. Emberek által számon kérhető valakivé lett, aki alá van vetve az emberi gondolkodás kategóriáinak is. Egy jóságos öreg bácsivá lett, akitől elvárható, hogy először is bizonyítsa be magáról, hogy van, majd folytonosan igazolja magát, hogyan is tehet meg bármit, ami az embernek nem tetszik. Egy ilyen Istentől nyugodtan megkérdezhetjük Voltaire-rel: Hogy engedhetett meg a történelemben vagy az ember életében ezt, vagy azt, vagy amazt? — Meg is kérdezzük! Ez az Isten maximum mentegetőzik, vagy ha hallgat, nyilván nem tudja a választ maga sem. Ez a theológiai Isten-tannak egy nagy torzulása. A bibliai Isten-kép egészen más. A bibliai Isten nem mentegetőzik. Ő szuverén Úr, aki elrendelt mindent, és az embernek nem tartozik felelősséggel.
– Ugyanilyen emberközpontú és torz lett a második nagy theológiai terület, a kozmológia, azaz a teremtett világról, a kozmoszról szóló tan is. A teremtett világ az ember dicsőségének színterévé vált Isten dicsősége helyett. Az ember e világban szabadon kibontakoztatja, kifejti önmagát. A theológia, ha jót akar, ebben legfeljebb segítheti. Mélyebb önismeretre juttathatja el az embert, így az ember még teljesebben ki tudja fejteni önmagát. — Mit tanít ezzel szemben a biblikus kozmológia? A világ elsősorban Isten dicsőségének a színtere. Isten a világot a maga dicsőségére teremtette, nem pedig az ember dicsőségére.
– Harmadik terület a theológiai antropológia. Az „antroposz” „embert” jelent, azaz theológiai „embertan.” Az embert egy jóra törekvő lénynek ábrázolja. Az ember eleve jó. Az ember a mai gondolkodásmódban nem a teremtés és Jézus visszatérése között él, hanem a majom és egy esetleges atomkatasztrófa között vegetál. A felmerülő világméretű problémákat önerőből oldja meg — így álmodozik az ember önnön istenségéről.
– A theológiai bűntan a hamartiológia, egy mindenre kiterjedő radikális bűnről már nem tud. A bűn legfeljebb valami apró hiba, amit majd a fejlődés során kinövünk, amin az emberiség túlhalad. Ha mégse, akkor Isten majd megbocsátja, elvégre nem kell azt olyan komolyan venni. Egy mindent tönkretevő, főleg az embert kárhozatra vivő bűnről már beszélni se illik. — Figyeljük meg például a különböző kommunikációs eszközökben megszólaló ilyen irányú eszmefuttatásokat. Hiányzik a bűn. A karizmatikus mozgalom például radikális bűntanról nem is tud. „Isten mindenkit úgy szeret, ahogy van. Ti jók vagytok!” — nyugtatta meg teljes hallgatóközönségét, így a Televízió nézőközönségét is egy karizmatikus igehirdető!
– A következő theológiai terület a megváltás-tan, a szótériológia. Az üdvösségről divat lett úgy vélekedni, mint ami mindenkinek saját jogon jár. Így is kínálgatják. Hiszen Isten nem teheti meg, hogy valakit ne váltson meg! Jézus mindenki számára kivívta az üdvösséget valahogy, az embernek ezt esetleg el se kell fogadnia, úgyis megkapja. Amennyiben el kell fogadnunk, akkor tulajdonképpen Jézus nem is váltott meg bennünket teljesen. Hiszen a mi beleegyezésünktől is függ a megváltásunk, így Isten nem lesz az egész világ szuverén Ura, azt se szabhatja meg, ki üdvözül, ki nem. Azt is az ember dönti el. Az emberen múlik, mivé lesz Jézus megváltása. Jézus mindent megtett, a továbbiakban már csak tehetetlenül szemlélheti a mennyből, mikor teszed meg te is a magadét! — Ez a mai emberközpontú gondolkodás. A Biblia ezzel szemben egészen mást tanít. A kálvinizmus öt pontja erről szól.
– Az egyháztanunk, ekkléziológiánk ugyanúgy nem hangsúlyozza a szuverén Istent. A gyülekezetről való Isteni kijelentést, az egyházfegyelmet hírből sem ismerjük, mert az autonóm ember maga felett urat nem tűr. Úgy gondolják, hogy az egyház az emberek kényére, kedvére van bízva. Olyan egyházat szervezünk, amilyet mi akarunk. Isten azt nem rendelte el. „Ne ítélj!” — van, aki az egész theológiából csak ennyit ismer el. Maximum még a „szeretet”-et teszi mellé, mellyel komoly bűnöket kíván takargatni. Mintha ennyiből állna az egyháztan és a teljes theológia. Mindenkit megkeresztelünk, esketünk, eltemetünk! Úrvacsorát az kap, aki erre jár. Elvégre az embert ezzel az engedékenységgel lehet megfogni, mindenféle szigor viszont riaszt. Itt is az ember a fő cél. Egy magát lelkipásztornak tartó illető ezt így fejezte ki: a református lelkész minden szolgáltatást elvégez, amire megkérik, és semmit nem végez el, amire nem kérik meg. — Szerinte ez az egyházfegyelem.
Íme, dióhéjban a humanista, emberközpontú ideológiától teljesen elfertőzött jelenkor theológiai körképe. Nevetséges lenne, ha nem lenne szomorú. — Sokan érzik, hogy itt valami baj van, de nem tudják, hol. Szeretnénk bizonyítani, hogy az alapelvekben, a princípiumokban van a hiba. Csakhogy jelenkorunk embere a principiális gondolkodásban5 járatlan, nem tanulta. Egyetemet úgy végeztek emberek, hogy nem tanultak bölcseletet. Nem tudják, hogyan kell a princípiumokat megragadni. Hajlamosak ezért gyakran egy-egy részproblémánál letapadni. Például elkezdik hangsúlyozni az egyházfegyelem hiányát. Ez valóban egy tünet, de ennek további mélyebben fekvő oka van. Mások a csecsemőkeresztséget tagadják. Mintha a csecsemők megkeresztelése tenné tökre a református egyházat! Van, aki a püspöki rendszert okolja. Mintha a püspöki rendszer eltörlése az egyház minden hibáját és theológiai problémáját egy csapásra megoldaná! Remélem, be fogjuk látni, hogy a bajok gyökere a fent említett theológiai súlyponteltolódás. Az emberközpontú, humanista gondolkodásmód okozza a theológia minden területének torzulását. Azt is látjuk, hogy hitéletünk válságáról van szó. A hitnek pedig az egyedüli Ura Isten. Mi csak rámutathatunk Isten segítségével a bajok okára, feltárhatjuk a református egyház nagy belső sebét, ám a gyógyítás az Úré. Imádkozzunk, hogy ez a gyógyítás megtörténjen!
2. A theológiai alapokról
A. Axióma
Minden tudománynak vannak axiómái. Axiómáit a tudomány bizonyítani nem tudja. A biológia nem tudja megmondani, mi az élet. A biológus az életet eleve adottnak veszi, mikor vizsgálja az élet jelenségeit. A fizikus nem tudja megmondani, mi az anyag. A már meglevő anyagot vizsgálja, abból von le törvényszerűségeket.
A theológiának egyetlen axiómája van: Isten kijelentése megtörtént! Isten jelentette ki a Bibliát. Itt nem térnénk ki rá részletesebben, csak leszögeznénk: a theológia minden más tudománnyal ellentétben kedvező helyzetben van, mert kijelentésre épülő tudomány. Törvényeit nem kell kikutatnia. Elég a Kijelentést elolvasni. Sőt, axiómáját is tudja a Bibliára mutatva igazolni. A Biblia egy olyan könyv, amely emberi erőből meg nem íródhatott. E Kijelentést Istentől kaptuk! — A theológia ezért módszerét illetően is különleges tudomány, ugyanis kijelentett tudomány. Kutatásai is sajátosak: a Szentírás kutatása. Bizonyítási módszere is különleges — Ígéket sorakoztat fel állítása alátámasztására. Egyetlen axiómánkat (a Kijelentés megtörténtét) magával a Bibliával tudjuk igazolni.
Ebből következik theológiai látásmódunk: Mivel kijelentett tudományról van szó, a Kijelentés theocentrikus, azaz központjában Isten áll! Minden Istentől származik, maga a Kijelentés is. A Biblia nem az emberi tudat evolúciós terméke. Ezért valljuk, hogy kizárólag csak e theocentrikus látásmód biblikus. A baj, a torzulás éppen abban rejlik, hogy antropocentrikussá, emberközpontúvá vált a jelenkor theológiája.
B. Alaptörvény
A legátfogóbb theológiai alaptörvényt Isten szuverenitásában, uralmában, mindenhatóságában látjuk.6 Olyan alaptörvény ez, mely alól a bibliában kivétel nincs! Hol mondja a Biblia, hogy Isten uralmát, szuverenitását szabad megsérteni? Sokan azt gondolják, a theológia leghatalmasabb alaptörvénye a szeretet. Csakhogy a szeretet alól van kivétel. Például Jézus korbácsot ragad a jeruzsálemi templomban. Isten szuverenitása alól viszont nincs kivétel!
Ezek első látásra nem tűnnek lényeges dolgoknak. Ám tanulmányunk elején le kell szögeznünk, milyen alapelvek mentén gondolkodunk. Így adunk módot az esetleges ez irányú kritikáknak is. — A reformátorok, élükön Kálvinnal, ugyanezekből az alapokból indultak ki. Akkor is így gondolkoztak, ha ezt nem mindig írták így le. Amennyiben nem e tételekből és előfeltevésekből indulunk ki, akkor kiindulópontunk lehet bármilyen népszerű, bármilyen divatos, eleve téves lesz. Téves kiindulópontból pedig csak téves eredményekre juthatunk. Minden további eredményünk rossz lesz. Ezért vallom, ha valaki Isten szuverenitását nem tudja igazán elfogadni, az a további erre épített eredményeket sem fogja méltányolni. Márpedig ez a theológia: Isten beszéde. Azt is ki kell mondanunk, aki Isten szuverenitását elfogadni nem tudja, az a theológia tanulmányozását nyugodtan abbahagyhatja, hisz továbbjutni soha sem fog, ha már a kezdeteknél elakadt!
C. Predestináció
Isten szuverenitásának dogmatikai kifejtése a predestináció. A predestináció — amely Isten eleve elrendelését jelenti —, ezért egy Isten-központú látásmód.
A predestináció a Szentírás theocentrikus tanításának dogmatikai kifejtése. E szakkifejezés (eleve elrendelés) Isten szuverenitását, azaz a legátfogóbb theológiai alaptörvényünket dogmatikailag a legteljesebben fejti ki! Minden további theológiai tételt erre kell alapoznunk. Hiszen a teremtés is predestinált. Isten eleve elrendelése okából keletkezett és áll fenn e világ. Nem pedig fordítva. Az Ő dicsőségét szolgálja indirekt úton a bűneset is éppúgy, mint megváltásunk. Jézus Krisztus Isten dicsőségére jött el. Isten dicsőségére alapította egyházát, és így is kormányozza! Ezek így függnek össze. Missziónk éppúgy az Ő eleve elrendelésén alapszik, mint az Úr második eljövetele. Ennek órája, napja és perce eleve elrendelt, akkor is, ha pontos ideje nem jelentetett ki! Van ugyanis Istennek elrejtett akarata (voluntas arcana), ez is Isten dicsőségét szolgálja, jóllehet mi még nem tudjuk hogyan és miképpen lesz meg. Továbbá létezik Istennek kijelentett akarata (voluntas revelata). A bibliai Kijelentés is ide tartozik, eleve elrendelt mindent. — Ezért az eleve elrendelésnél átfogóbb theológiai fogalmunk nincs. Minden theológiai kérdés miértje egy végső válaszba torkollik: Mert „tetszett az Istennek.” (Gal 1,15)
E biblikus alapfogalmakat szemléltessük egy képpel. Isten teremtés előtti titkos tanácsvégzésében (pactum salutis) szerepelt az például, hogy Kárpátalján lesz egy lelkésztovábbképzés a kálvinizmus öt pontjáról. Ebben benne volt a névsor is, az időpont is, sőt az előadó is, továbbá a teljes tananyag. Mindez elrendeltetett már a világ teremtése óta. Mikor aztán e tanácsvégzés belépett e világba, az a predestináció perfektualizálódása.7 Eleve elrendelt tehát, hogy Te, és Te, és én, mind, itt ülünk. A predestináció az, mikor ,alá jő” mintegy e világba az, amit Isten eleve elrendelt titkos tanácsvégzésében. — Istennek eleve elrendelt akarata elrendelt folyamatokban fut le. Isten akaratánál mélyebbre mennünk nem lehetséges. Miért? Azt már kérdezd meg az Úrtól!
Amikor kálvinizmusról beszélünk, nem egy embert, Kálvin Jánost magasztaljuk, hanem a legtisztább bibliafelfogásról beszélünk. A kálvinizmus a Kijelentés legátfogóbb, tanának, a predestinációnak legkövetkezetesebb kifejtését végezte el. Lényege az Isten szuverenitása előtt való feltétlen meghajlás. Aki nem tud meghajolni Isten szuverenitása előtt, az a későbbiekben nem tud bennünket követni.
D. Etikánk
A kálvinizmus predestináció tanának kifejtésével nemcsak dogmatikailag a legátfogóbb rendszer, hanem etikailag is a legkidolgozottabb. Csak ízelítőül: az ember erkölcsi életét, a keresztyén élet erkölcsi alapjait az egész erkölcsi világrendre nézve tárgyalja.8 Mindezt a predestinációból vezeti le. Az egész erkölcsi világrendet, úgynevezett etikai theológiát, etikai antropológiát, etikai bűntant, etikai krisztológiát éppúgy ad, mint a törvény és a kötelesség etikáját. A sokak által nem ismert kálvinista etika az emberi felelősséget a szociális szférára is kiterjeszti. Tanít arról, milyennek kell lennie egy emberi közösségnek. Szociál-etikája szintén teljes. Isten dicsősége a családi életben, a kulturális munkában, az állami életben és a nemzetközi politikai életben szintén részletesen tárgyalt témái.
Ha az egyház meg akar szólalni politikai síkon, EU felé, vagy posztkommunisták felé, amennyiben biblikus akar lenni, a kálvinista etika szellemében kell szólnia. Szinte soha sem így szólt. Ez súlyos hibája, hiszen birtokában van a kálvinizmus hatalmas rendszere. Nemcsak a nemzetközi és az evilági életet öleli fel, hanem a kálvinizmus etikája még a túlvilági élettel kapcsolatos etikát is tanítja a Biblia alapján. Ilyen hatalmas rendszer ez! Ezek olyan kérdések, melyekről a különböző, nem kálvinista de protestáns kegyességi irányzatok nem is tudnak. Mindezt a kálvinizmus kidolgozta. Egy méltatlanul elfeledett hatalmas rendszer reformátor őseink öröksége. A karizmatikus rajongás, vagy a szűkkeblűen imádkozgató pietizmus mintegy bezárkózva kegyességük falai közé így szólni képtelen. Az emberben, látva magatartásukat, kialakul egy benyomás: talán örülnek is annak, ha világpolitikai és egyéb irányokból kérdéseket sem intéznek hozzájuk, mert a választ nem ismerik. (Pedig a magyar nyelven megírt Sebestyén Etika jelenleg is kapható, csak át kellene olvasni. Megérdemelné.)
A kálvinizmus viszont a felmerülő kérdésekre tud felelni! Teljesen kidolgozott rendszere hirdeti: Isten dicsőségét theológiánk központjába helyezve, de csak ilyen alapon, egy hatalmas, átfogó és biblikus rendszer építhető ki! Nem lehet még egyet kiépíteni mellé, mert ugyanazt a Bibliát vizsgálva az ugyanez a kálvinizmus lehet csupán. — Ezzel szemben, rendszerezettséget illetően hozzá mérhető, átfogó theológiai rendszere csak a katholicizmusnak van, mely viszont nem biblikus. Ők nem a Biblián tájékozódnak, hanem egyházatyák iratain, zsinatok végzésein, emberi hagyományokon. A katholicizmus antropocentrikus kovásszal még inkább tele van. Ezért nem értem a reformátusokat, miért nyitnak az antropocentrikus irányzatok felé, mivel a kálvinizmus tökéletesen ki tudta szorítani, sőt csak ez tudta kiszorítani a katholicizmust és a zavaros theológiáját. Tény, ahol a kálvinizmus egyszer teret nyert, ott a katholicizmus számára többé babér nem termett! Ezért ők nagyon nem szeretik ezt a tudományt.
Előadásunkban erről a méltatlanul elfeledett, hatalmas szellemi örökségünkről és ennek alapjairól lesz szó. „A kálvinizmus a keresztyénség eljutása önmagához” — írja Cornelius Van Til. Egyetlen egy olyan hatalmas szellemi irányzat, amely teljesen célba juttatja a protestantizmust.9 Noha ma nem tanítják, elfeledik és rágalmazzák, jóllehet nem nagyon ismerik, mégis mint theológiai rendszer, szellemi védelmünk, várunk és erősségünk lehetne!
3. A kálvinizmus öt pontja a theológia történetében
– A theológia történetében az Isten szuverenitását, a predestinációt vallók tábora a legtekintélyesebb. Nézzük meg, kik tartoztak ebbe a táborba! Kik gondolkoztak az eddig vázolt alapokon?
A. Jézusi és apostoli tan
Ezt vallotta mindenekelőtt Jézus Krisztus. Ő idetartozik, ebbe a táborba! Valaki elmondta nekem, Jézus nem volt református. Ne mondja! Jézus Isten volt. — Jézus, mivel a kálvini alapelveket tőle vették, ebbe a táborba tartozik. Mit mond? „Senki10 sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja11 azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (János 6,44) Jézus egy eleve elrendelő isteni tettről tanít. Magyarázza valaki csak ezt az egyetlen Igét az emberi szabad akarat alapján!
Mivel Jézus tanította, vallották az apostolok is. Például Péter apostol. 1 Péter 2,8: „Akik engedetlenek lévén, megütköznek az Ígében, amire rendeltettek12 is.” Sokan azt mondják, a predestinációt csak Pál tanította. Lám, Péter is vallotta. — Mivel apostoli tan, vallotta Pál apostol is, mikor így ír: „Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Rm 9,16) Ez a legismertebb predestinációs Íge. Ez volt Bethlen Gábor jelmondata is.
Jakab és János szintén vallotta. Jakab 1,17-18: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való13, és a világosságok Atyjától száll alá. … Az Ő akarata szült minket az igazságnak Ígéje által.” Mindent Isten rendel el, mondja Jakab. Vagy János így köszönt a második levele első versében: „A presbiter a kiválasztott14 asszonynak…” (2Jn 1a) A kiválasztott asszony az egyház. A kiválasztásról tehát tanított János apostol is. Mivel ez Krisztusi és apostoli tan, aki nem vallja, nem áll Krisztusi és apostoli alapokon.
B. Ágoston
A theológia történetében Isten szuverenitását vallotta Ágoston.I5 Mikor Pelagius, brit szerzetessel szembeszállt, akkor a predestináció védelmében is tette. Pelagius emberközpontú, szabad akaratot hirdető tévtanító volt. Ágoston vele szemben Isten szuverenitását védelmezte. Pelagius azt tanította, hogy az eredendő bűn nem tett bennünket teljesen tönkre, képesek vagyunk annak ellenállni. Szerinte például a Miatyánkból ezt a kérést, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól”, ki kell hagyni, mert hibás. Az emberben semmi gonosz nincs. Ágoston szembeszállt vele.
A középkori katholikus tévelygés éppen abban állott, hogy noha korábban az ősegyház Ágoston nyomán elítélte a pelágiánizmust szavakban, de később tettekben visszavették, és mint „semipelágiánizmust” (fél pelágiánizmus) mégiscsak tanították.” A katholicizmus szerint „a bűn csak betegekké tett minket”, ám a rásegítő kegyelem révén képesek vagyunk Istent választani. Ez egy alapvető katholikus tanítás. A rásegítő kegyelem dogmatikai fogalmuk.
„Az akarat a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad.” Hittétel.17 A Vatikán kiközösíti azt, aki azt meri állítani, hogy az emberi akarat nem képes együttműködni Isten kegyelmével. Ez a félpelágianizmus, Pelagius tanainak finom becsempészési kísérlete. Egyrészt elismerik, hogy bűnben vagyunk, ám mikor Isten közelít hozzánk, előbb szabaddá tesz bennünket és tudunk Istennel együttműködni. így próbálják meg az embert döntő tényezőnek beállítani.
Kevesen látják, hogy a katholicizmus ezzel a látszólag tetszetős megoldással a problémát (Ige botrányát) nem oldotta meg, csak mintegy „kitolta”, áthelyezte. A döntő kérdés ugyanis ez: Ki teszi meg az első lépést Isten és ember között a bűneset után? Isten lép felénk, vagy az ember lép először Isten felé? Kié a kezdeményezés? Ha az ember teszi meg az első lépést, akkor megkönnyebbülnek sokan, ugyanis az ember kezdeményezővé lesz. Ez esetben nem Isten az oka a kárhozatnak. Ezért választják és vallják sokan e bibliai alapot nélkülöző megoldást. Ám ennek a döntésnek félelmetes az ára. Ha az ember teszi meg az első lépést, akkor az ember az üdvtörténet döntő tényezője. Elméletileg, ha az összes ember úgy dönt, akkor a teljes üdvtörténetet akár meg is torpedózhatja. Mintegy azt mondhatja: Úr Isten, te akarsz valamit, mi pedig nem akarjuk. A világban mégiscsak az fog történni, amit mi akarunk. — Mit jelent ez? Az emberiség Istennél hatalmasabb lénnyé vált! Mentegetik Istent, de olyan áron, hogy megfosztják világ fölötti uralmától.
Abban az esetben, ha Isten a kezdeményező, akkor és csak akkor Ő az Úr. Amennyiben a „rásegítő kegyelem” révén szabaddá tesz bennünket, és utána szabadon tudnunk dönteni, óhatatlanul felmerül a következő kérdés: Milyen alapon és kinek adja ezt az állítólagos „rásegítő kegyelmet”? Mindenkinek? Akkor a továbbiakban minden a mi döntésünk szerint alakul, ezzel mi váltunk a világ uraivá kegyelmi szempontból. Amennyiben Isten csak választottainak adja meg e „rásegítő kegyelmet”, akkor Újra csak a predestinációnál kötöttünk ki. Egy tapasztalattal lettünk csupán gazdagabbak: e minden bibliai alapot nélkülöző rásegítő kegyelem feltételezésével nem mentünk semmire, csak „teljesen feleslegesen tettünk egy kört” a semipelágiánizmus jegyében.
C. Reformáció
Luther munkája, „A szolgai akarat”-ról e nagy igazság hatalmas feldolgozása. Kevesen tudják, főleg evangélikus részről, hogy Luther ebben a kérdésben a predestináció mellett döntött. Ma egy átlag evangélikus vallja, hogy a lutheránizmus predestináció-ellenes. Ez nem igaz. Luther megírta: Nem szabad az akarat, hanem a bűn szolgája. E szolgaságból Isten szabadítja fel. Mindezt Kálvin, Knox és mások tovább építették. A Westminsteri Hitvallás, a II. Helvét Hitvallás, a Heidelbergi Káté, a Dordti Kánonok, az Angol Egyház 39 hitcikkelye, mind vallják a predestinációt és mellette törnek lándzsát. A reformáció győzelmével a kálvinizmus komoly és egységes tanítással lépett fel Isten dicsősége alapján. Dogmatikája (milyen az ember Istene?) és etikája (milyen az Isten embere?) Istenről, világról, természetről, társadalomról átfogó tanítást adott. Elméletileg az egyház tanításában biblikus rendet, gyakorlatilag az egyház életében biblikus fegyelmet követelt meg, és ezt végre is hajtotta. Legkifejezettebben ez Hollandiában nyilvánult meg. Ennek megfelelően ott indult meg az ellenakció is.18
Az arminiánizmus fellépésének oka, hogy Hollandiában sem tért meg mindenki szívből és ténylegesen a reformáció idején. A református egyház soraiban egyháztagok és igehirdetők szép számmal csak külsődlegesen tértek át a katholicizmusból, de nem hajoltak meg Isten szuverenitása előtt. Mi történt az ilyen látszatmegtértekkel? Belül megmaradtak humanistáknak, pogányoknak. Vallási téren ez katholikus jellegű ígehirdetésekben nyilvánult meg. Szerintük az ember felelőssége döntő tényező. Az ember a bűn-esetben nem romlott meg teljesen, hanem maradt benne valami jó. Az Isten-képmás nem tört össze, csak megsérült. Ezért képes az ember Istent választani. Továbbá mivel maradt az emberben valami jó, így képes érdemeket is szerezni Isten előtt. Aki pedig erre képes, azt utána valamiképpen Isten tudja jutalmazni. Az előtt megnyílik valamilyen szinten az önmegváltás lehetősége, ami egy bábeli gondolat. Alulról feljutni a mennybe, tornyot építve. Ezt az igyekezetet Isten mindig megsemmisíti. Bábelt is ezért törölte el.
Az emberi érdemeket valló áltheológiák változatos érvelést mutatnak. Egyik felfogás szerint van kiválasztás, ám ez Isten előre látásától függ. Isten előre látja majd, hogy az ember mit választ később. Ez esetben az ember jövőbeli tettei döntenek. Ezek embert dicsőítő áltheológiák, s az ember jövőbeni cselekedeteit próbálják becsempészni. Csak Istené ne legyen teljesen a dicsőség! Mit ír erről Kálvin? „Mi azonban magunktól semmit, de mindent Istentől remélünk: s nem egyébért fosztjuk meg magunkat a hiú dicsekvéstől sem, csak azért, hogy az Úrban tanuljunk dicsekedni.” A hamis theológusok ellenben „…nem tűrhetik, hogy Istennél legyen minden jó, minden erény, minden bölcsesség egész dicsérete és dicsősége.”19 — Kálvin szerint is itt lehet tetten érni a hamis theológiát.
E nézeteknek a kálvinisták Hollandiában útját állták, dogmáik eredményesen verték vissza e támadásokat. Egyházfegyelmük elnémította és kiközösítette a tévtanítókat. Következésképp a kálvinizmus-ellenes erők egyrészt dogma-ellenesek lettek, másrészt az egyházfegyelem fő rombolóivá váltak. Azt mondták, nekünk elég a Szentírás, ne hozzanak ellenünk ilyen dogmákat.
Ne is fegyelmezzen bennünket senki, ehhez senkinek nincs joga. Mindenki azt tesz, amit akar, azt hisz, amit akar, szabadság van. Ez mind a mai napig jellemzi követőiket. Hollandiában ugyanakkor komoly, erős és fegyelmezett, az állam bekebelező törekvéseivel is dacoló kálvinista gyülekezetek jöttek létre. A kálvinizmus ellenségei viszont szövetségeseket találtak olyan megtéretlen állami politikusok berkeiben, akik engedelmesebb egyházakat óhajtottak látni. Az ilyenek ugyanis könnyebben kormányozhatók és nem protestálnak annyit. Az erasztiniánizmus20 bizonyos dogma-ellenességgel járt együtt, mely szerint nem kell a halott dogma, elég az íge. (Mintha a dogma nem lehetne ígei!) Az erasztiniánizmus szerint az egyház nem önálló, hanem az állam függvénye. A Biblia pedig tanít róla, hogy az egyház Istennek van alárendelve, nem az államnak. „Istennek kell inkább engedni, hogysem az embereknek.” (ApCsel 5,29) Általában az erasztiniánusok fennen hangoztatják, hogy a dogmák halottak. Valóban vannak téves és felesleges dogmák. Ám miképp következik ebből, hogy nincsenek jók?
D. Arminius
E kálvinizmus-ellenes erők Jakob Arminius (1560-1609, holland nevén James Harmensen) lelkész mögé sorakoztak fel. Arminius kezdetben kálvinista lelkipásztorként dolgozott. Amszterdami prédikátorsága idején azzal bízta meg az egyháztanács, hogy egy bizonyos Cornerthnek Kálvin-ellenes iratait támadja meg. Cornerth Vockers Dirk amszterdami polgár, majd harlemi jegyző, számos iratban harcolt a vallásszabadság mellett, melyen a kálvinizmustól való „megszabadulást” értette. Dogma-ellenes álláspontja felemás álláspontként értékelendő, hisz kálvinizmus-ellenes dogmákat szép számmal hoztak ez időben, ám azt ő nem bánta. Annál jobban zavarta a kálvini egyházfegyelem. Cornerth ennek megfelelően publikált. Iratait tanulmányozva Arminius teljesen hatása alá került. Cáfolat helyett — mellyel megbízták — egyre erőteljesebben Cornerth védelmére kelt és a kálvinizmust támadta meg. A kegyelem-tant és a kálvini predestinációt nem tudta elfogadni. Azt hangoztatta, hogy így Isten lesz a bűn oka. Arminiust zavarták racionalista és humanista előfeltevései. Éles hangú írásai egyik tiszttársa, Gomarus figyelmét is felkeltették, aki Arminiusszal összekülönbözött. Ezután az arminiánus-gomarista jelzők ezt a fajta theológiai ellentétet takarják.
Foglaljuk össze az eddigieket! Az arminiánusok: humanisták, liberálisok, felfogásukat illetően katholikus pártiak voltak. A kálvinista dogmákat ellenezték, az egyházfegyelmet pedig nagy előszeretettel ott lazították fel, ahol csak tudták. Szívesebben vették volna az egyház feletti állami felügyeletet, mint a kálvinizmus uralmát. A gomaristák szigorú kálvinisták voltak, akik világosan látták, hogy a reformáció biblikus öröksége forog kockán, mely egészen elsikkadhat. Ezért a tét óriási volt.
1603-ban Arminiust Leidenbe theológiai tanárnak nevezték ki. Mindez állami nyomásra, a kálvinisták tiltakozása ellenére történt. Nem is foglalta el a katedráját. Ezt követően párthíveit arra kötelezték, hogy jelenjenek meg az Államparlament előtt, és mondják el, mi kifogásuk van saját egyházuk doktrínái ellen, melyekre korábban esküt tettek. Arminius panaszát öt pontban fogalmazta meg, ez a hírhedt „Arminius öt pontja.” Ám ez még csak a kezdet volt. Később, halála után tanítványai kifogásaikat jelentősen továbbfejlesztették. A Confessió Belgica ellen már 113 pontos panaszuk volt, a Heidelbergi Káté ellen még ennél is több. Egy egészen szolga-egyházat akartak, mely csak az államhatalomnak legyen szócsöve. Jóformán központilag írnák elő, mit prédikáljon a lelkész. E törekvésnek a kálvinista gyülekezetek természetesen ellenálltak. Ekkor kezdte meg Oldenbarnevelt államtitkár a kálvinisták üldözését Hollandiában, mivel az államhatalomnak engedelmesebb (szolgalelkűbb) egyházakat akart. Ezek tények, azért említem meg, mert szokás türelmetlenséggel vádolni a kálvinistákat. Oldenbarnevelt államtitkár egy törvényt bocsátott ki, mely szerint községenként szabadcsapatokat szervezhettek. E csapatok fegyveresen is felléphettek a kálvinista gyülekezetek ellen. Így aztán kriptokatholikus, megtéretlen emberek fegyveres bandákba verődtek, és összevissza dúlták a gyülekezeteket, öltek, fosztogattak, lelkészeket zavartak el. Hollandiában elszabadult a pokol.
1609-ben Arminius meghalt. Halála előtt már maga is láthatta, hogy nézeteit a Bibliából igazolni nem tudja. 1610-ben hívei panaszt (Remonstrantiae) nyújtottak be az államtanácshoz. Ők lettek a remonstránsok. A kálvinisták ezt megkontrázták. Ettől kedve a harcaik „remonstráns — contraremonstráns” nevek alatt is folytak, politikai méreteket öltve a XVII. században. A polgárháborús helyzetet reguláris csapatok oldották meg. Maurits fejedelem és hadvezér hadseregével körbejárta az országot, lefegyverezte az egyéb katonai csoportokat. A szabadcsapatokat ezzel feloszlatták.
A közvélemény széleskörű támogatását is élvezve hívták össze a leghatalmasabb kálvinista zsinatot Dordrechtben. A dordrechti zsinat ilyen előzmények után ült össze. Az Arminius által felvetett és vitatott kérdések tisztázására széleskörű igény mutatkozott. Oldenbarnevelt államtitkárt, aki elkezdte a szabadcsapat akciót, 1619. május 13-án bírósági ítélet után lefejezték. A büntetést nem a kálvinisták, hanem a holland állam rótta ki rá. Ez történt. Politikai ügyekben az állam eljár, ezt tudomásul kell venni. — A Dordrechti Zsinat 1618-19-ben ülésezett. Hét hónapon át tartó százötvennégy ülésén határozott. Nem mondhatjuk, hogy elhirtelenkedték, vagy az öt pont „vita hevében született.” A Dordrechti Zsinat a „Kálvinizmus öt pontja” néven ismert tantételeket ilyen előzmények után, és az arminiánus tévelygések ellen mondta ki.
Azért mondtuk el ezt részletesen, mert némi kritikai éllel szokták megjegyezni, hogy a kálvinizmus öt pontját nem Kálvin írta. Tudjuk mi is, ám ez akkor is a kálvinizmus tanrendszere, ha a dordrechti zsinat mondta ki. Kálvinista tételt nem csak Kálvin fogalmazhat meg, mert a kálvinizmus egy irányzat. Az pedig, hogy nem egy személy, Kálvin, hanem egy egész zsinat, a Biblia több hónapon át való tanulmányozása után mondta ki, semmiképpen nem gyengíti, ellenkezőleg inkább erősíti e nézetet.
4. Arminius öt pontja — Dordrechti válaszok
A. A vitatott pontok:21
„Az arminiánizmus öt pontját a következőképpen foglalhatjuk össze:
„1. Szabad akarat avagy az ember képessége. Eszerint az embernek — jóllehet a bűnbeesés folytán megromlott valamelyest — maradt képessége arra, hogy a jót válassza lelki értelemben; képes Istenben hinni, az evangéliumot befogadni, s ezáltal az üdvösséget megszerezni.
„2. Feltételes kiválasztás. Eszerint Isten azon egyénekre helyezte kezét, akikről tudta — vagy eleve ismerte —, hogy az evangéliumot be fogják fogadni. Isten azokat választotta ki, akikről előre látta, hogy üdvözülni kívánnak, saját szabad akaratukból, természetes bukott állapotukban — mely az első pont szerint amúgy sem jelentett teljes romlottságot.” — Az első pont Arminiusnál nem jelent teljes romlottságot, van az emberben valami jó, ezért a második pontban Isten e jóra való tekintettel ki tudja őket választani.
„3. Univerzális megváltás avagy általános jóvátétel. Eszerint Krisztus azért halt meg, hogy minden embert üdvözítsen; ám csak potenciális értelemben. Krisztus halála lehetővé tette, hogy Isten megbocsásson a bűnösöknek, de csupán azzal a feltétellel, ha hisznek.” — Hogy is szokták ezt mondani? Krisztus 99 %-ban megváltott bennünket, de neked is hozzá kell tenned a magadét, az 1%-ot. Ez Arminius nézete. — Így gondolkodik Magyarországon az evangéliumi mozgalom zöme. Továbbá az összes katholikus és minden szekta. Természetesen a pogányok is. Ha van Isten, csak így működhet — mondják.
„4. A Szentlélek újjászülő munkájának az emberi akarat szab korlátot. Eszerint a Szentlélek Krisztushoz vezérlő munkájának sikeresen ellen lehet szegülni, és céljait meg lehet hiúsítani. Nem adhat életet, amennyiben a bűnös nem hajlandó befogadni azt.” — Ez az előbbiekből következik. Tudniillik a Szentlélek Krisztushoz vezérel bennünket, ám ha mi nem akarjuk, akkor nem. Isten tervét meg tudjuk hiúsítani. Arminiánus igehirdetők klasszikus képe: Krisztus csak kopogtat, ám felőled van a zárban a kulcs! Amíg meg nem nyitod, az Isten se tud hozzád bejönni. Nem adhat Isten életet, ha a bűnös nem hajlandó azt befogadni — mondja Arminius tétele. Mennyi evangélizáció hangzik arminiánus tartalommal! Nem is tudják sok esetben az evangélizátorok, mit hirdetnek! Ők úgymond nagy kálvinisták. Itt látjuk, mekkora a zavar a fejekben!
„5. Kiesés a kegyelemből. Eszerint egy megváltott ember végérvényesen elveszítheti üdvösségét, ami persze az egész rendszer logikus és természetes következménye. Ha az emberé a kezdeményezés az üdvösség kérdésében, akkor a végső következményekért is neki kel! vállalnia a felelősséget.” — Ezért az arminiánusok örökös önelemzők, lelki kiskorúak, állandóan attól rettegnek, hogy kiestek a kegyelemből. Mennyi ember szenved ebben a nyomorúságban, mert ugyanígy gondolkodik! Mindez Arminius rendszerének logikus következménye. Ha az emberé a kezdeményezés az üdvösség kérdésében, vagy ha az embernek ebben döntő része van, akkor ezt el is veszítheti.
B. A Dordrechti zsinat válasza22
„Az arminianizmus öt pontját […] a Szentírás fényében megvizsgálták. A Dordrechti Zsinat százötvennégy ülést tartott hét hónapon át, mégsem találták Arminius álláspontját összeegyeztethetőnek az Isten Ígéjével. Végül a Dordrechti Zsinat válaszul megalkotta az arminiánus rendszerrel szemben a kálvinizmus öt pontját, megerősítve ezáltal a reformáció idején oly félreérthetetlenül megfogalmazott álláspontot, mely lényegében a francia származású Kálvin János tanítása. Íme az öt pont:
1. Teljes romlottság (teljes képtelenség a jóra)
2. Feltétel nélküli kiválasztás
3. Korlátozott engesztelés (részleges megváltás)
4. Ellenállhatatlan kegyelem
5. A szentek állhatatossága” (azaz nem lehet a kegyelemből kiesni)
Fenti tételek noha a „Kálvinizmus öt pontja” néven váltak ismertté és mentek be a köztudatba, ám egész pontosan a Dordrechti zsinat végzései. Nevezhetnénk Dordti végzéseknek is.
B. A „kálvinista” jelzőről
Vannak theológusok, akiket zavar e „kálvinista” jelző. „Mi presbiteriánusok nagyon keveset törődünk a kálvinizmus névvel. Nem szégyenkezünk miatta, de nem is kötődünk hozzá. Bizonyos ellenfeleink azt a nevetséges gondolatot táplálják, hogy ez a tantétel-együttes a francia Kálvin János műve. Ők úgy mutatnak be minket, mint akik az ő nézeteinek követői vagyunk a Biblia követése helyett. Ez egy ostoba történelmi tévedés. Kálvin Jánosnak nincs több köze ezekhez a doktrínákhoz, mint a világ teremtéséhez, melyet Isten alkotott hatezer éve. Hisszük, hogy ő nagyon tehetséges, tanult és istenes ember volt, akinek azonban megvoltak a maga hibái. Lényegében ő alapozta meg ezt a tantételrendszert éppen olyan formában, ahogyan azt pontos bibliatanulmányozás során látjuk. Ahogyan azt az összes próféta, apostol és maga a Messiás is tanította Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig.”23 Dabney inkább sajátos presbiteriánus tantételeknek nevezné e pontokat. Ezzel kapcsolatos nézetét, noha nem osztjuk, a teljesség kedvéért ismertettük.
Gyakori és hangzatos ellenvetés, hogy a kálvinizmus öt pontját nem Kálvin írta! — Tudjuk. Ezért nem is „Kálvin öt pontjának” nevezik, hanem a kálvinizmus öt pontjának.24 A kálvinizmus öt pontját nem egy ember — Kálvin — hanem egy egész zsinat vallotta. Ettől az nem lesz kisebb horderejű, sőt!
Ezeket a kissé fanyalgó ellenkezőket kérdezzük meg: A keresztyén vallás rendszere (Institutio religionis christianae) Harmadik könyvének XXI-XXIV. Fejezeteit a kettős predestinációról egyébként elfogadják?25 Mert azt Kálvin írta! — Magunk részéről praktikus okokból megmaradunk a ,kálvinizmus öt pont-ja” név mellett, hisz e tételek nem tesznek mást, mint kálvini szellemben „tovább fejtik” és gyakorlati térre is alkalmazzák a kálvini felfogást. Kálvin tanítása nem jelenti azt, hogy azt konzerválni kellene azon a szinten, ahogy Kálvin kifejtette. Ez az ő tanításának szerves továbbépítése. Kálvin aláírná!
D. Evangéliumi tartalmú
Második ellenvetés: Ez nem az Evangélium — mondják ma a kálvinizmus öt pontja ellen. Először mutassunk rá arra, hogy Spurgeon és a puritánok nagyjai ugyanígy ismerték, vallották és hirdették e doktrínákat. Whitefield, Edwards, McCheyne, Loyd Jones világosan tanították e tételeket.26 Néha önállóan is prédikáltak róluk, ám mindenképpen ezek szellemében prédikáltak. „C. H. Spurgeon ezt úgy fogalmazta meg önéletrajzi írásaiban, hogy ‘A kálvinizmus nem más, mint az Evangélium.’ (Spurgeon’s Autobiography, Vol. I., Ch. XVI, p. 85. Ages Library, 1998)”27 Nyilván ezt Spurgeon úgy értette, hogy az Evangélium elméleti alapja. Aki ezen alapokat nem látja tisztán, az biblikusan evangélizálni sem fog tudni.
Természetes, hogy a kálvinizmus Isten hatalmas kijelentését, a teljes akaratát hirdeti. Ezt kell először látnunk: a nagy képet. Utána majd a kisebbet, az Evangéliumot is látjuk. Hiszen nem Evangélium a teremtés, a bűneset, az Ószövetség nagy része, a törvény. Nem Evangélium a Jelenések könyve, az utolsó ítélet. Mégis szerves részei Isten kijelentésének. Isten Kijelentése több, mint az Evangélium. Hogyan mondja Pál apostol a Cselekedetek 20,27-ben az efézusi véneknek? „Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.”28 Először a teljes akaratot kell megérteni, utána majd az Evangéliumi látásmód is jobban a helyére kerül. A kálvinizmus öt pontjának ismerete tehát nem hátrányos, hanem igenis előnyös. E pontok megalapozzák és elmélyítik az evangélizációt.
5. Arminius kontra Kálvin.
A kálvinizmus öt pontját, mint dordrechti zsinati határozatokat olvasva és összevetve Arminius pontjaival, láthatjuk, hogy a zsinat Arminiusnak minden ponton ellentmondott:
Arminius tanai
1. Képesség a jóra, szabad akaratból.
2. Feltételes Isteni kiválasztás Isten előre látása alapján.
3. Univerzális a megváltás, Jézus mindenkit megváltott.
4. A kegyelemnek az emberi akarat ellenállhat.
5. Kieshetünk a kegyelemből.
Dortrechti végzések
1. Jóra képtelen, teljesen romlott.
2. Feltétel nélküli kiválasztás.
3. Részleges a megváltás, Jézus csak a választottakat váltotta meg.
4. A kegyelem ellenállhatatlan.
5. A szentek állhatatosak, a kegyelemből nem eshetnek ki.
Fentiekből láthatjuk, hogy a kálvinizmus és arminianizmus nem két ellentétes, hanem két egymásnak ellentmondó rendszer.29 Ezért kibékítésük lehetetlen. Vannak vélekedések, melyek azt mondják, csupán két eltérő kegyességi irányzattal van dolgunk, melyek közül nem is szükséges választanunk. A magunk részéről ezt felületes vélekedésnek tartjuk. Az ember a Szentléleknél nem lehet okosabb. Amennyiben a Szentléleknek tetszett a Bibliában ezt kijelenteni, akkor nyilván fontosak. Mi tehát ne negligáljuk, mondván, nem fontos tan ez. Ne is bagatellizáljuk, mondván, mindegy e kérdésekben hogyan vélekedünk. Helyette tegyük fel az eldöntendő kérdést: melyikük a biblikus? Arminius vagy Kálvin?
El szokták még azt is mondani e téma ellenzői, hogy e pontok vita hevében születtek. A viták általában türelmetlenség légkörében zajlanak és pontatlanul fogalmaznak. Nem szabad tehát e pontokat komolyan venni. Az ember nem alkalmas arra, hogy vita hevében maradandó igazságokat fogalmazzon meg. — Válaszunk: E téren is a Szentírás a mérvadó, nem pedig az, milyen körülmények között ismerik fel a Szentírás igazságait. Itt is a biblikusság döntsön! Amennyiben vita hevében felismerünk egy bibliai igazságot, attól az még bibliai igazság marad. Ilyen alapon a Szentháromság tanát is elvethetnénk, az is zsinaton és vita hevében született! — Másrészt fentebb ismertettük, hogy a zsinat hét hónapon át százötvennégy ülésén fogalmazta meg e tanokat, tehát alapos munkát végeztek.
Gyakori vád még a kálvinizmus öt pontja ellen, hogy e tételek az emberi logika termékei csupán. Az emberi logikát okkal kárhoztathatjuk, ám vegyük észre a kárhoztatás óhatatlanul legalább oly mértékben emberi logika terméke, mint fenti kálvinista pontok. — Egyébként ne nagyon kárhoztassuk az emberi logikát, maga az Úr Jézus is gyakran használta!
6. A kálvinizmus öt pontjainak belső logikája
A kálvinizmus öt pontja egymásra utalt, bizonyos mértékben egyik a másikból fakad:
Ha képtelenek vagyunk teljesen a jóra (1. pont), akkor Isten sem a jelenben, sem a jövőben semmi jót nem találhat bennünk, így semmiféle „javunk” alapján sem választhat ki bennünket. — Ezért a kiválasztás csak Isten szuverén jótetszéséből történhet (2. pont). Nem is lehet másként folytatni a gondolatot. Amennyiben az első pontot valljuk, a másodikat is ki kell mondanunk. Sőt mi sem lehetünk képesek mellette dönteni, mert ez üdvszerző jócselekedet lenne. Mi pedig ilyen jócselekedetre totális romlottságunknál fogva képtelenek vagyunk. Ebből következik, hogy csak Isten választhat ki minket, méghozzá szuverén módon. Ilyen engedelmesség a jövőben sem eredhet belőlünk, mert a romlottságunk, míg csak fennáll, kizárja ezt.
A választottak köre nem terjedhet ki az egész világra, hisz mindenkit kiválasztani annyi, mint senkit se választani ki. A választottak köre azért is csak részleges lehet (3. pont), mert amennyiben Isten mindenkit kiválaszt, nem lehetne senki, aki elkárhozik. Márpedig ez lehetetlen. Maga Jézus Júdást a kárhozat fiának mondja, aki elveszett.30 — Ennek a választásnak ellenállhatatlan erővel kell történnie, ugyanis mi képtelenek vagyunk a jóra (4. pont). Azaz semmiféle előzetes együttműködés nem lehetséges az ember részéről. Ha ugyanis tudnánk együttműködni, nem kellene minket kiválasztani.
E kiválasztó kegyelemnek meg is kell tartania minket (5. pont). Jézus vére nem hullhatott hiába. Amennyiben bárki kiesne a kegyelemből, akkor őérette hiába hullott volna. Másrészt a célba juttatott és teljességre jutott kegyelem nem lehet kisebb, mint kezdetben volt. Márpedig romlottságunk miatt tökéletes erejű, ellenállhatatlan kegyelemre volt szükségünk. Akkor később is ellenállhatatlannak kell maradnia. A választottak e kegyelemből ezért sem eshetnek ki. Mi önerőből nem tudnánk továbbmenni Isten útján, mert megrontott bennünket a bűn. Ha viszont Isten tart meg és vezet bennünket, a kegyelemből nem eshetünk ki.
A kálvinizmus öt pontjának belső (immanens)31 vizsgálata mutatja meg azt is, hogy lehetetlen álláspont a kálvinizmus öt pontjából négy, három vagy két pontot elfogadni és a többit nem. Vagy elfogadja valaki mind az ötöt, vagy egyet sem. Divat általában a harmadik pontot, néha az ötödiket tagadni, mondván „én négypontos kálvinista vagyok.” Aki úgynevezett ,négypontos kálvinista”, az egyáltalán nem kálvinista. Egyet tagadva mindet tagadja, e pontok ugyanis, mint fentebb láttuk: szervesen összefüggenek és egymásból következnek. — Mivel az első pontból logikusan következik a többi, általában ha a megértés körül bajok támadnak, célszerű az első ponthoz visszatérni, és újra kezdeni. Az öt pontot gyakorlatban tanítók előadói tapasztalata: akik az első pontot nem értik meg tisztán, azok később ezért akadnak el!
7. Arminius öt pontjának immanens vizsgálata
Hasonlóképpen, mivel egymást kölcsönösen kizáró rendszerekről van szó, az arminiánizmus első pontját elfogadva lehet csak tartani a többi állítást. Mit jelent ez?
Képeseknek kell lennünk Istentől teljesen függetlenül, önerőből valamiféle jóra (1. pont). Akármennyire csűrik, csavarják az arminiánusok, de burkoltan ezt vallják. Megtesszük-e mi Isten felé e lépést, vagy nem? Az arminiánusnál ez az emberen múlik, így nem Isten az oka — véli az arminiánus —, ha mi elkárhozunk. Különben igen. — Meg fogjuk látni, hogy Isten igazságosságának a védelmét nem innen kell elkezdeni. Ez ugyanis egy gondolkodási hiba. — Általában véve a közgondolkodás, a bűnös ember gondolkodása arminiánus. Az ősbűnt teljesen mellőzve, sokan noha jó szándékkal de mégiscsak torz alapokról akarják Istent védeni. Ám e védelmüknek az az ára, hogy Isten világ fölötti szuverén uralmát megtagadják. Megvédik, de úgy, hogy megölik. Úgy tényleg nem szorul többet védelemre.
Isten e-jócselekedetre nézve aztán már ki tud minket választani (2. pont). A kiválasztás feltétele mindig valami Istentől független jócselekedet. Isten már csak azt választhatja ki, aki önmaga is engedélyezi. Így a kiválasztás folyamatát az ember uralja. Istenük bálvány isten, mert nem szuverén Úr, hanem a körülmények rabja, aki sohasem tud efölé felnőni!
E jócselekedet Jézus általános jóvátételét kiegészíti, teljessé teszi (3. pont), így Jézus csak potenciális megváltónk. Ily módon mi lépünk elő „társmegváltóvá.” Míg a katholikus dogmában szűz Mária, az arminiánusoknál a keresztyén maga a társmegváltó. Önmaga társmegváltója. Általában megváltott, de „neked is tenned kell érte valamit.” Azaz be kell fejezned, amit Ő elkezdett — hangzik a szlogen. Bele kell egyezned, mert Ő szabad akaratodat tiszteletben tartja — enyhítik mások az arminiánus tant.
Mindebből következik a 4. pont: A Szentlélek újjászülő munkájának az emberi akarat határt szab, vagy teljességre viszi azt. Burkoltan, enyhítve így is mondják: Isten Szentlelke teljességre viszi, ha az ember beleegyezik. Mint a puskának: csak meghúzom a ravaszt és elsül a puska. Ám ha én húzom meg a ravaszt, mégiscsak én diktálok. Akármilyen kicsire szabjuk is az emberi hozzájárulást, mindenképpen az ember dönt. Isten nem több, mint egy puska, akármilyen nagyot is lő, ha én adom meg a kezdő húzást, én diktálok. Erről van szó az arminiánusoknál. Itt értjük meg, hogy az arminiánus is korlátozza a megváltást. Csakhogy míg a kálvinista a megváltottak körét korlátozza, az arminiánus a megváltás erejét! Minden arminiánus vallja: mivel emberi hozzájárulás is szükséges, 100%-ban Jézus senkit nem váltott meg. Szemléletesség kedvéért 99%-ra. Az 1%-ot az embernek magának kell hozzátennie. Az arminiánus tehát a megváltás eredményességét korlátozza. Nem igaz, hogy csak a kálvinista korlátoz. Csakhogy míg mi bevalljuk, hogy korlátozott megváltásban hiszünk, az arminiánus nem! Ö látszólag univerzális, ám voltaképpen Jézus az ő rendszerükben senkit nem váltott meg. Ugyanis az embernek is hozzá kell tennie a magáét.
Az eddigieknek megfelelően az arminiánus theológia teljes bizonytalanságot eredményez. Mivel a kegyelem hatékonysága minden esetben korlátozott, az ember képes a kegyelemből ki is esni (5. pont). Ezért aztán örökös önelemzésben vergődik. — Nézzük csak meg üdvösségüket komolyan áhító apácák naplóit. Állandóan rettegnek a kieséstől. Akárcsak az aggódó hívő reformátusok. Vajon most milyen állapotban vagyok? Éppen kegyelem alatt?
Mert ha így halok meg, üdvözülök! Amennyiben kiesett állapotban, hullámvölgyben: elveszek az örök kárhozatban!
Az arminiánus tévtan elkerülhetetlenül fellép ott, ahol az ember üdvszerző képességét bármily kis mértékben is feltételezik és bármilyen álarc alatt becsempészik a theológiai rendszerbe. Ha az embert döntő tényezővé teszik, mondhatunk 1%-ot, vagy kevesebbet, amíg azt mi oda nem tesszük, addig az nem lesz elég. Vajon gyarlóságunkban mellé tettük-e Isten megváltásának a kiegészítő részt? Ki lehet ebben bizonyos? A Biblia erről az emberi képességről sehol nem tud. Tud az ember cselekedeteiről, ám ez az emberi válasz nem üdvszerző, hanem hálaválasz. — Ez volt Luther biblikus érve a búcsú-cédula ügy kapcsán.
Jócselekedeteink nem okai, hanem következményei megváltásunknak. Nagyon fontos látni, bármilyen kis százalékra szabjuk is az ember érdemét, nem a százalék nagysága a fontos. Amennyiben ugyanis nekem kell az 1%-ot mellé tennem, hozzájárulásom megtagadásával még Istent is sarokba szoríthatnám. Isten üdvtervéből ugyanis addig nem lesz semmi, míg az ember a hiányzó önrészét mellé nem teszi. Az ember tehát megtagadva e hozzájárulást, Isten üdvtervét mégiscsak át tudná húzni. Így istenek lennénk. Ezért nem old meg semmit a bármilyen kicsiny emberi felelősség hangoztatása sem. Nullára kell redukálni az ember felelősségét, teljesítményét az érdemszerzés, vagy megváltás terén ahhoz, hogy Isten szuverenitását meg ne tagadjuk! Nem hivatkozhatunk a megváltással kapcsolatban az ember felelősségére anélkül, hogy Isten szuverenitását meg ne sértenénk és arminiánusokká ne lennénk! Akkor hol az emberi felelősség helye? A helyes és kálvinista biblikus válasz egyszerű: 100%-ban Jézus váltott meg, mi pedig 100%-ban kötelesek vagyunk hálából neki engedelmeskedni.
Csak a teljesség kedvéért vegyük elő itt is a kérdést: Hogyan gondolkodik az arminiánus és a természeti ember az Isten – ember viszonyáról? Fizikai síkon, evilági módon gondolja el. Valahogy úgy, hogy az Isten – ember közti megváltás ügye olyasmi, mint egy rönk fa. Ha az Isten 99%-át elvégzi, az embernek 1% marad. Ahogy a fizikai világban a fát elvágom 99 centinél, a fennmaradó rész egy centi lesz. Amennyiben Isten részét kisebbre szabom, az ember része megnő. Ám ha egészen kiterjesztem Isten megváltói munkáját 100%-ra — mondja az arminiánus, és ezt fennen hangoztatja is az ember felelőtlen lesz! Az ember így nem felel. Tönkreteszem vele az erkölcsöt, mindent tönkreteszek. Ezért ő erre úgymond nem hajlandó! — Miért vélekedik így? Mert fizikai síkon gondolja el az Isten – ember közti viszonyt.
Ám tudjuk, hogy az Isten – ember közti viszony metafizikai32 síkon zajlik. Az egy metafizikai, lelki sík. A lelki síkra a fizikai törvények nem vihetők át. Biblikus válasz: Isten 100%-ban végzi a mi megváltásunkat, és az ember 100%-ig felel. Akkor 200% lesz az Isten – ember kapcsolata, azaz két kapcsolat lesz? Nem. Lelki síkon ez nem így van! Gondoljunk egy másik lelki jellegű kapocsra, például a házasságra. A házasság két embernek ugyanolyan lelki jellegű szövetségrendszere, mint az Isten – ember közti szövetségrendszer. A biblia számtalan esetben (Hóseásnál például), így is szemlélteti! Egy lelki jelegű, metafizikai kapcsolat ez is. Ha a feleség házasságot tör, házassága száz százalékát tette tönkre. Mert a házasságban száz százalékig felel a feleség. Amennyiben a férj hűtlenkedik, ő is házasságának a száz százalékát teszi tönkre. Akkor két házasság van? Hisz ez 200%! Nem, csak egy. Ám ez metafizikai, lelki kapocs! Ezért nem szabad úgy számolni lelki síkon, ahogy az arminiánus. Nem úgy van, ha az egyik fél házasságot tör, akkor a házasság 50%-a még érvénybe marad. Ilyen ugyanis nincs! Amit az arminiánus akar, az lelki síkon nem létezik. Ezért ne aggódjunk attól, hogy Isten szuverenitása az ember felelősségét kioltja.
Ebben rejlik a kérdés megoldása. Nem úgy oldom meg helyesen a kérdést, hogy Isten szuverenitását megcsonkítom, abból lefaragok. Mert úgy az Isten megváltása se lesz tökéletes, így megváltásunk se lesz. Arminius megoldása mivel mindent tönkre tesz, ezért rossz védelem! Helyesebb a biblikus látásmód: Isten 100%-os Megváltónk, mi pedig 100%-osan felelünk. Megváltásunk és erkölcsi felelősségünk, „szótériánk” és „etikánk” lelki síkok, így egymást nem szorítják ki. Ráadásul a Biblia mindegyik igazság százszázalékos érvényét tanítja. Nekünk mit kell tanítanunk? E kálvinista biblikus igazságot. A kálvinizmus nem tanította, hogy amennyiben Isten tesz mindent, akkor az ember nem felel. Mindez csupán ellenfeleink téves következtetése! Ne tulajdonítsunk a kálvinistáknak olyan tantételt, amit nem vallottak. A kálvinizmus öt pontjának ellenzői ugyanis ilyen mesterek. Kitalálnak egy tantételt, amit senki nem vall, utána azt cáfolják.
Isten szuverenitását és az ember felelősségét egyaránt tanítja a Biblia. Ezért hirdessük így az embereknek! Milyen alapon felel az ember? Olyan alapon, hogy Isten felelősségre fogja vonni.
Az arminiánizmus rossz apológia, azaz hitvédelem. Úgy védi meg Istent, hogy közben megöli a megváltásunkat is. Lefaragja 99%-ra, ezzel tökéletlenné teszi. Márpedig ha Isten nem végez 100%-os munkát, akkor nem Isten. Ő ugyanis tökéletes munkát végez. Az igazi hitvédelem, Isten tökéletes művének felragyogtatásával egyedül a kálvinizmusban található. Isten szuverenitását és az ember felelősségét a Biblia alapján egyaránt állítja.
8. A kálvinizmus tulipánja
A Dordrechti zsinati végzések, azaz kálvinista tanok fenti pontjait angolra fordítva, kezdőbetűit egymás mellé írva egy virág (tulip = tulipán) nevét kapjuk.
Total Depravity T.
Unconditional Election U.
Limited Atonement L.
lrresistible Grace I.
Perseverance of the Saints P.
Mindez csak a memorizálást elősegítő összefüggés — akrosztikon. Egy megjegyzést azért úgy érezzük, ezzel kapcsolatban szabad még megtennünk: a Kálvinizmus tulip-ja (öt pontja) expressis verbis (szó szerint) a Bibliában nincs kifejtve. Ám, hogy holland theológusok kedvenc hasonlatával éljünk, úgy van benn a Bibliában ez az öt pont, mint tulipánhagymában a tulipán. Ahogy mélyül Íge-ismeretünk, óhatatlanul kibomlik belöle az öt pont is.
Hivatkozások
4 Élet az Ő halála által. Dr. John Owen (1618-1683) „A halál halála Krisztus halálában” című klasszikusának olvasmányos és kivonatos változata. Kivonat Dr. J. I. Packer bevezető esszéjéből, melyet Dr. J. Owen „A halál halála Krisztus halálában” című művéhez irt. (Banner of Truth Trust edition, 1959. 2-3. old. Szabó Miklós fordításában kézirat.)
5 Principiális gondolkozáson a végső alapelvek kinyomozására, és az azok mentén történő szigorú, úgynevezett „nyomos” gondolkozásra irányuló következtetéseket értik a filozófusok. Bővebben e kérdésről lásd Pauler Ákos, Bevezetés a filozófiába. Danubia kiadás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, é.n. — főleg 1.1. 1.§.-8.§. azaz 5-10 oldalakat.
6 Arthur W. Pink. „Isten szuverenitása” című könyve (Károlyi Gáspár. Theológiai és Missziós Intézet Alapítványa, Miskolc. 1998.) ezért alapkönyv.
7 „perfektualizálódás” itt „megvalósulás”
8 Bővebben olvashatunk minderről Dr. Sebestyén Jenő, Református Etika című könyvében. A hozzáférhetőbb Új kiadására gondolunk, mely magyar nyelven a legteljesebben ismerteti a történelmi kálvinista látásmódot. (Iránytű Kiadó, Budapest — Gödöllő, 1993.)
9 E gondolatkör részletesebb kifejtéséhez olvasd Cornelius Van Til, Keresztyén – Deista Etika. „Á biblia keresztyénség védelme” sorozatának 3. kötetét. Amerikai Presbiteriánus Egyház (Szabó Miklós fordítása 10 skv old,)
10 οὐδείς pontosan ..egy sem”!
11 ἑλκύω jelentése, aor. „húz. von, vonszol”!
12 τίθημι „tesz, helyez, állít, odaállít, megbíz, feladatot ad” aor. passz.-ban „rendeltettek.”
13 „Felülről való ajándék” = [?] δώρημα ἐστιν ἄνωθέν: passzív értelemben az ajándék elfogadására történik célzás. — „Szült minket” = ἀποκυέω aor. „szülni”; markánsabb kifejezést is jelent: „létrehozni”!
14 „kiválasztott” = ἐκλεκτός A szó első jelentése szerint „Isten kiválasztásával szoros kapcsolatban, azokról akiket a tömegből kiemelt magának” (Dr. Varga Zsigmond J, Újszövetségi görög-magyar szótár. Magyar Bibliatanács megbízásából kiadja a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1992. — Továbbiakban: VZs)
15 Augustinus Aurelius, született 353-ban Tagastéban, Numidiában. 387 húsvétjának szombatján, 34 éves korában Ambrosius milánói püspök megkeresztelte. Mint korának legnagyobb hittudósa, és 396-430-ig, haláláig hippóregiusi püspök, rendkívüli és korszakokra kiható tevékenységet fejtett ki a Szentírás igazságainak védelmezése terén.
16 W. Heyns, Református dogmatika. Holland-Magyar Református Bizottság, Budapest, 1925. 285. old.
17 Schütz Antal. Dogmatika. A katholikus hitigazságok rendszere. (Szent István Társulat, Budapest 1937. Második bővített kiadás II. kötet 141. old.)
18 Az arminiánizmus — kálvinizmus harcainak rövid történeti ismertetése Jos Colijn, Egyháztörténelem. Sárospatak, 1996. V11.5.2 és VII.5.3 fejezetei alapján (276-289. oldalak), valamint Warga Lajos, A keresztyén egyház történelme. Sárospatak, 1906. II. kötet V. rész 38. fejezete alapján (164. old.) történt.
19 Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere. Pápa, 1909. I. kötet, 12. old.
20 Az erasztiniánizmus az az ekkléziológiai nézet, mely szerint a gyülekezet, egyház alá van rendelve az államhatalomnak.
21 W. J. Seaton, A kálvinizmus öt pontja. Koinónia. Kolozsvár., 1997. 7-8. old.
22 W. J. Seaton, i.m. uott.
23 R. L. Dabney, A Kálvinizmus öt pontja. Kézirat. Fordította Szabó Miklós.
24 A Kálvin teret se Kálvin építette! Talán ezért nem kellene átnevezni. SIC!
25 XXI. Fejezet: „Az örök elválasztásról, mellyel Isten eleve elrendelt némelyeket az üdvösségre, másokat pedig a kárhozatra” (II. kötet 202-213. old.) és még három fejezeten át.
26 Bryan Boyd és lan Mac Donald; Kálvinizmus öt pontja. Ford. Szabó Miklós. I. old. Kézirat. Ír református lelkészek előadási anyaga. Szépalma, Lelkészkonferencia.
27 Suhai György, Mit jelent ez: „Kegyelemből tartattatok meg, hit által: és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”? (A Szentírás tanításának kifejtése a „kálvinizmus öt pontja” alapján.) Budapest, 2002. Kézirat 4. old.
28 βουλή = „szándék. akarat, elhatározás, határozat. tanács”
29 R. C. Sproul. A keresztyén hit alapigazságai. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2002. 37. oldal: „Az ellentmondást senki sem értheti meg. mert az ellentmondás önmagában értelmetlen. sőt még Isten sem értheti. De Ő mindenképpen felismeri, miről van szó: hazugságról. Az ellentmondás latinul ‘ellene beszélés’. Idegen szóval antinómiának nevezik, ami ‘törvényellenes’-t jelent. Ha Isten ellentmondásokban beszélne, szellemileg törvényen kívül állna, mintha kétértelműen beszélne. Már maga a feltételezés is nagy sértés és elképzelhetetlen istenkáromlás, hogy az igazság szerzője bármikor is ellentmondásokban beszélne.”
30 Jn 17,12: .„ …akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.”
31 „immanens” (lat. fil.), jelentése: „benne rejlő, belső természetéből következő”
32 A metafizika szó eredete: Arisztotelész írt a „Fizika” könyve után egy lelki dolgokról szóló
könyvet is. E lelkiekről írott könyve a fizikai után foglalt helyet könyvei gyűjteményében. Később e lelkiekről írott könyvét a „fizika utáni” könyvként szokták csak emlegetni. Görögül a „metafizika” „fizika utáni”-t jelent. így vált e szó a polgári filozófiában a lelki világ jelzőjévé. Valójában a fizikai világ fölött álló, lelki világra értették. A továbbiakban mi is ilyen értelemben használjuk.
Forrás
Szalay Szilárd: A kálvinizmus öt pontja; A predestináció részletes kifejtése, Vörösberényi Református Egyházközség; Vörösberény, 2006.
