A Pápa Antikrisztus | Válogatott Kommentárok

2021.08.29. Off By neilnejmed

English : The Pope Is Antichrist

Idevágó Idézetek A Témában

A Reformáció 500 Téli Konferencián, Amelyet 2017. Február 2-4-én Tartottak,

A Christ Covenant Reformed Presbyterian Church (RPCGA) Több Előadást Is Bemutatott A Westminsteri Hitvallás E Témájával Kapcsolatosan, Amely Szerint (WH 25:6):

6. Az egyháznak nincs más feje csak az Úr Jézus Krisztus. Így a római pápa semmilyen értelemben sem lehet feje annak; hanem az Antikrisztus, a bűn embere és a kárhozat fia, aki az Egyházban Krisztus és minden Istennek fenntartott dolog ellenében magasztalja fel magát (Mt 23,8-10; 2Thessz 2,3-4.8-9; Jel 13,6).

Westminsteri Hitvallás (1646)

Az egyháznak nincs más feje csak az Úr Jézus Krisztus. Így a római pápa semmilyen értelemben sem lehet feje annak; hanem az Antikrisztus, a bűn embere és a kárhozat fia, aki az Egyházban Krisztus és minden Istennek fenntartott dolog ellenében magasztalja fel magát .66

A Skót Hitvallás, Vagy Nemzeti Szövetség (1639):

És ezért irtózunk és gyűlölünk minden ellenkező vallást és tanítást; de főleg mindenfajta pápaságot általában és egyes fejekben, ahogyan azokat most Isten igéje és a Skót Egyház is kárhoztatja és megdönti. De különösen megvetjük és visszautasítjuk a római Antikrisztusnak az Istennek szentírásain, az egyházon, a polgári elöljáróságon és az emberek lelkiismeretén bitorolt hatalmát; minden zsarnoki törvényét, amelyet közömbös dolgokról hozott keresztyén szabadságunk ellen készült; tévtanítását az Szentírás elégségessége, a törvény tökéletessége, Krisztus hivatala és áldott evangéliuma ellen; megromlott tanítását az eredendő bűnről, természet szerinti erőtlenségünkről és Isten törvénye elleni lázadásunkról, egyedül hit általi megigazulásunkról, tökéletlen megszentelődésünkről és törvény iránti engedelmességünkről; a szent sákramentumok természetéről, számáról és használatáról; az öt hamis szentségükről, minden rítusaival, szertartásaival és hamis tanításával együtt, melyeket Isten Igéje nélkül a valódi szentségek kiszolgáltatásához hozzátett; kíméletlen ítéletéről a szentség nélkül elhunyt csecsemőkkel szemben; a keresztség feltétlen szükségességéről; istenkáromló doktrínáról, a transzszubsztanciációról, vagyis Krisztus testének valóságos jelenlétéről a jegyekben, és annak a bűnösök vagy emberi testek általi vételéről; az Igében megtiltott ünnepélyes esküvel, hamis esküvel és házassági fokozatokkal kapcsolatos rendelkezéseiről; az ártatlanul elváltakkal szembeni kegyetlenségéről; ördögi miséjéről; istenkáromló papságáról; profán áldozatáról a halottak és élők bűneiért; az emberek szentté avatásáról, akik angyalokat vagy elhunyt szenteket hívnak segítségül, szentképek, ereklyék és keresztek imádásáról; templomok, oltárok, napok szenteléséről; teremtményeknek tett fogadalmairól; tisztítótűzéről, halottakért való imádkozásáról; idegen nyelven való imádkozásáról vagy beszédéről, körmeneteiről, istenkáromló litániájáról, közbenjárók vagy közvetítők sokaságáról; sokféle rendjéről, fülbegyónásáról; kétségbeesett és bizonytalan bűnbánásáról; általános és kétkedő hitéről; az emberek bűneikért való elégtételéről; a cselekedetek általi megigazulásáról, opus operatumról, a cselekedetek feletti feloldozásáról, érdemeiről, kegyelméről, peregrinációiról és stációiról; a szenteltvízről, harangfelszentelésről, szellemek megidézéséről, keresztvetéséről, igézéséről, felkenéséről, varázsolásáról, Isten jó teremtményeinek megszenteléséről, a hozzá kapcsolódó babonás vélekedésekkel egyetemben; világi monarchiájáról és gonosz hierarchiájáról; hármas ünnepi fogadalmáról, a különböző fajtájú reverendáival együtt; a Tridentben hozott téves és véres rendeleteiről, annak a kegyetlen és véres csoportosulásnak minden aláírójával vagy helyeslőjével együtt, amelyet az Isten Egyháza ellen hívtak össze. És végül, megvetjük minden hiábavaló allegóriáját, szertartását, jelét és hagyományát, amelyeket Isten igéje és ennek az igaz református egyháznak a tanítása nélkül vagy ellenében hoztak be az egyházba; amelyhez szívesen csatlakozunk tanításban, hitben, vallásban, fegyelemben és a szent sákramentumok használatában, mint annak élő tagjai Krisztusban, a mi fejünkben: ígérjük és esküszünk az Úrnak, a mi Istenünknek nagy nevére, hogy e egyház tanításának és fegyelmének engedelmeskedni fogunk,* és azt hivatásunk és erőnk szerint védelmezni fogjuk életünk minden napján, a törvényben foglalt büntetések, és mind testünk, mind lelkünk fenyegetettsége alatt Isten félelmetes ítéletének napjáig67.

Westminster Directory For The Public Worship Of God (1645) (A Prédikáció Előtti Nyilvános Imádságról)

Imádkozzunk Krisztus evangéliumának és az Ő országának terjedéséért minden nemzetnél; a zsidók megtéréséért, a pogányok teljességéért, az Antikrisztus bukásáért, és Urunk második eljövetelének siettetéséért; a szorongatott egyházak megszabadulásáért világszerte az antikrisztusi tömörülések zsarnokságától, és a török kegyetlen elnyomásától és káromlásaitól; Isten áldásáért a református egyházakra, különösen Skócia, Anglia és Írország egyházaira és királyságaira, amelyek most már szorosabban és vallásosságukban is egyesültek az Ünnepélyes Nemzeti Ligában és Szövetségben; és a világ távoli részein lévő plántálásainkért is: 68

George Whitefield (1714-1770), Az Egyedül Hit Általi Megigazulásról Szóló Igehirdetéséből:

“Mert ez a legfőbb oka és eszköze annak, hogy a római antikrisztust, a pápaságot stb. és minden más babonát, szektát, tévedést és skizmát felfedezzenek és kiszorítsanak az országból; és egységet, békét, és egyetértést teremtsenek a vallás és a szabad üdvözülés bizonyosságának ügyében, és ez minden embert arra késztessen, hogy törvényes hivatását megtartsa, és azt hasznosan, szeretettel végezze.” Gal 5:13.69

George Gillespie (1613-1648):

Mivel tehát tehát a megszentelt kenyér előtti térdelés, a keresztvetés, a miseruha, az ünnepnapok, a püspökszentelés, az oltár előtti meghajlás, a szentségek magánhelyeken való kiszolgáltatása stb, Róma árui, Babilon poggyászai, a szajha csecsebecséi, a pápaság jelvényei, Krisztus ellenségeinek zászlói, és az antikrisztus trófeái, – ezért mi nem alkalmazkodhatunk, nem érintkezhetünk és nem mutatkozhatunk a bálványimádó pápisták jelképeikkel anélkül, hogy a használatukkal ne tennénk magunkat is bálványimádókká. Vajon Krisztus szeplőtelen menyasszonya magára veheti-e a szajhák díszeit? Vajon Isten Izraelének együtt kell-e szerepelnie azzal, akit lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek? Az Úr megváltott népe viselje-e fogsága zászlaját? Legyenek-e a szentek a fenevad bélyegével megjelölve?70 Pál olyannyira nem imádkozik az érczmíves Sándorért, hogy Isten bosszúját kéri őreá, 2Tim 4. 14. Hasonlóan mi sem imádkozhatunk a pápáért, aki a nagy Antikrisztus és a kárhozat fia; és nem imádkozhatunk Babilonért sem, hanem Babilon ellenében, különösen azután, hogy Isten népe már kiment közülük.71

Wilhelmus A’Brakel (1635-1711):

Az egyháznak itt a Földön élő ellenségei közül az antikrisztus az ő üldöztetésének legjelentősebb és elsődleges oka. Az “antikrisztus” két szóból áll: ἀντὶ(anti), ami a szövegkörnyezettől függően jelenthet ellenit vagy melletit, és Χριστὸς (Christos). Így az “antikrisztus” szó olyan valakire vonatkozik, aki Krisztus ellen van, mégis azt a benyomást kelti, mintha Krisztus mellett állna. Néha ezt a szót úgy is használják, mintha minden eretnekre vonatkozót, aki Krisztus személyével és tanításával szemben áll. “a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.” (1Jn 2:18). Általában azonban ez a nagy antikrisztusra vonatkozik, a Krisztus tanításával és tanítóival szemben álló sokaság fejére. Azt, hogy egy ilyen személy el fog jönni, a Szentírás számos textusa megerősíti, és ezt a tényt senki sem tagadja. Kérdés tehát: Ki az Antikrisztus? Válasz: Minden protestánssal egyetemben válaszoljuk: A Római Pápa.72

William Perkins (1558–1602) :

Ennek megfontolása különösen hasznos: mert lehet, hogy meg fogjuk látni, hogy királyok, valamint nagy hatal és létszámú népek lázadnak majd fel Krisztus evangéliuma ellen, az Antikrisztushoz fordulnak, így elfogadják a pápaságot is: Emiatt valóban szomorkodnunk kell, de ugyanakkor van jó okunk a vigasztalódásra is; mert tudnunk kell, hogy a Sátán királyságát nem annyira a királyok hatalmával, mint inkább az ISTEN szájának leheletével kell lerombolni: nem annyira a test kardjával, mint inkább a lélek kardjával. Így van megmondva, hogy a bűn emberének, az Antikrisztusnak meg kell semmisülnie: nem a fejedelmek hatalmával; igen, bár a világ minden fejedelme és hatalmassága mindent tegyenek meg ellene, az ő királyságának mégis Isten jóvoltából kell megbuknia; mert Isten megemészti őt szájának lehelletével, és megsemmisíti őt megjelenésének feltűnésével, 2Thessz. 2.8. vagyis az Ő szavának igehirdetése által, az ő szolgáinak szájából, akik minden evilági hatalomtól és rendtől megfosztatott emberek.73

Hugh Latimer (1490–1555):

Az első prédikációban itt a király kegyes megválasztását, és az istenfélő élet szabályát hirdeti és tanítja, ami a saját személyét illeti. Mi itt bizonyítjuk, hogy a mi legkiválóbb királyunk, Edward, a mi törvényes királyunk mind születése, mind hazája szerint, bizonyosan és most, e napjainkban arra rendeltetett, hogy megszabadítson minket Egyiptomnak és a gonosz fáraónak fenyegetésétől, fogságából, vagyis a [zsarnokságtól], tudatlanságtól és az ördögi antikrisztustól, a Római Pápától.74

Kálvin János (1509-1564):

Ami Saul idejében történt, az látható e napokban is, hogy Isten elkeseredett ellenségei a leggonoszabb és legszégyenletesebb módon foglalják el szentélyét. Mert a pápa nem volna Antikrisztus, ha nem ülne be Isten templomába, (2Thessz 2:4.) Miután aljas mocskolódásaival minden templomot bordélyházzá változtatott, amennyire csak tőlünk telik, igyekezzünk azokat megtisztítani, és alkalmassá tenni az Istennek tiszta imádatához.75

Bullinger Henrik (1504-1575):

A pápa bajnokai azonban azt állítják, hogy az egyház hasznára és üdvösségére szolgál, sőt szükséges, hogy az egyik püspök méltóságban és hatalomban is elsőbbséget élvezzen a másik felett. De hadd vitatkozzanak és hadd állítsák fel ezen bálványukat, ahogyan csak nekik tetszik: akik egyszerűen az igazságot akarják megvallani, azoknak szabadon el kell ismerniük, hogy a pápa antikrisztus; mert amit ezek az emberek a pápa felsőbbrendűségéről fecsegnek, az merőben ellenkezik az evangéliumnak és az apostoloknak tanításával.76

Luther Márton (1483-1546):

A 78. zsoltárnak ezt a figyelmeztetését is szemünk elé kell állítanunk, és alaposan meg kell fontolnunk Izrael fiainak példáját, akik oly hamar megfeledkeztek az Egyiptomból való szabadulásukról. Mert mi is örvendezhetünk, hogy most napjainkban, újra visszanyertük magunknak Isten Igéjét, ragyogóan, fényesen és tisztán; hogy gyermekeink gyermekeinek is felmutassuk ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset, és hogy miként váltunk és szabadultunk meg az Antikrisztus, a Római Pápának országától, és az emberi hagyományoktól, ami az igazi egyiptomi fogság, igen, babiloni fogság volt; amelyben ősatyáinkat még jobban kínozták és gyötörték, mint Izrael fiait akkor Egyiptomban.77

John Knox (1505?-1572):

A pápa az Antikrisztus, és így nem tagja Krisztus misztikus testének.78

a Skót Birodalom (minden dicsőség Istennek érte) megtagadta a Pápát, ezt a római Antikrisztust; és nem csak a prédikálás, de a közjog is elfojtotta zsarnoki törvényeit, utálatos babonáit, és elbitorolt joghatóságát.79

Thomas Adams (1772-1832):

Remélem, hogy nem fogják azért Antikrisztusnak vallani a pápájukat, hogy mi adjunk nekik egy igaz egyházat. Ezért egyesek közülük azt állítják: Hominem non Christianum posse esse Romanum pontificem. De kérdezem, nem lenne-e idegen feje Krisztus egyházának az, aki nem is valódi tagja Krisztus testének? De bárhogyan is van, érvelésük nem áll meg; mert egy dolog az egyházban lenni, más dolog az egyházhoz tartozni. Az Antikrisztus nem az egyház tagjaként, hanem bitorlójaként ül azon a helyen. Így ül egy kalóz is a kereskedő hajóján, de nincs abban neki semmiféle jogosultsága.80

Thomas Goodwin (1600-1680):

A bűnnek eme emberét pedig az antikrisztusra érti, a pápára és az ő megtévesztő klérusára, az ő egész testületükre, akik oly sok korszakon át képesek lesznek megtéveszteni az egész világot, ahogyan az ő sokaságukat, a megtévesztetteket nevezik, Róm 13,3, és sok-sok korszakon át fennmaradni és uralkodni, miután ezek a thesszalonikaiak már rég a sírjukban lesznek, és lásd e napjainkra már az európai világ nagy részét ők is tették ki.81

Thomas Boston (1676-1732):

Hogy a Pápa az Antikrisztus, és a bűn embere, aki úgy tesz, mintha Isten lenne, azáltal, hogy az erkölcsi törvénnyel ellentétes és azzal összeférhetetlen dolgokat parancsol, 2 Thess. 2:3, 4. A pápisták kánonokat és hagyományokat adnak az erkölcsi törvényhez, mintha az önmagában tökéletlen erkölcsi norma volna. Ezzel Isten bölcsességét és jóságát kérik számon, mintha Ő nem tudná megalkotni saját törvényeit, vagy nem adna elégséges és teljes törvényt teremtményeinek. Ez Isten előtt felháborító bűn; és igen veszélyes dolog az ő szent törvényeihez hozzátenni vagy abból elvenni. Lásd Jel 22:18, 19.82

Ebenezer Erskine (1680-1754):

Ha Krisztus az Atyja házának egyedüli vezetője, és annak egész dicsősége csak rajta múlik, akkor nem illendő, hogy bárki megkoronázott feje viselje a felsőbbség ékességét az egyházban, vagy afelett, amely az élő Istennek hajléka, tehát azt csakis olyan személyt illet, akit Isten felkent az Ő szent Sionjának hegye fölé. A Pápa, vagyis az Antikrisztus ezt a fennhatóságot magának követelte; amikor VIII. Henrik angol király felmondta a Pápai joghatóságot, is megfogta Krisztus koronájának ezt az ékszerét, majd a saját koronájába illesztette azt, így minden ügyben, nemcsak polgári, hanem egyházi ügyekben is főnek kiáltván ki magát, ennek következtében Anglia alattvalóira a fennhatósági eskütételt is kiszabta, és ez így van mind e mai napig.83

Princeton Theological Review lap:

A pápa elsősorban azért Antikrisztus, mert Luciferrel ellentétben, aki csak Istennel akart egyenrangú lenni, magának tulajdonítja a Szentírás értelmezésének kizárólagos jogát, amivel Isten fölé helyezte magát.84

Lábjegyzetek

n Col. 1:18. Eph. 1:22

o Mat. 23:8-10. 2 Thess. 2:3-9; Rev. 13:6.66

66 Westminster Assembly, The Westminster Confession of Faith: Edinburgh Edition (Philadelphia: William S. Young, 1851), 140.* The confession which was subscribed at Holyrud-house the 25th of February, 1587–8 by the King, Lennox, Huntly, the chancellor, and about ninety-five other persons, hath here added, “agreeing to the word.” Sir John Maxwell of Pollock hath the origina barchment.

67 Ibid. 455–456.

68 Ibid. 484.

69 George Whitefield, The Works of the Reverend George Whitefield, vol. 4 (London: Edward and Charles Dilly, 1771), 154.

70 George Gillespie, A Dispute Against the English Popish Ceremonies (Dallas, TX: Naphtali Press, revised 2013) 172

71 George Gillespie, A Treatise of Miscellany Questions Early English Books Online (Edinburgh: Gedeon Lithgovv … for George Svvintoun, 1649), 281.

72 Wilhelmus A’Brakel, The Christian’s Reasonable Service, ed. Joel R. Beeke, trans. Bartel Elshout, vol. 2 (Grand Rapids, MI: Reformation Heritage Books, 1993), 43–44.

73 William Perkins, A Cloud of Faithfull Witnesses, Leading to the Heauenly Canaan, Or, A Commentarie Upon the 11 Chapter to the Hebrewes Preached in Cambridge by That Godly, and Iudicious Divine, M. William Perkins Early English Books Online (At London: Humfrey Lownes, for Leo. Greene, 1607), 469–470.

74 Hugh Latimer, 27 Sermons Preached by the Ryght Reverende Father in God and Constant Matir [sic] of Iesus Christe, Maister Hugh Latimer Early English Books Online (Imprinted at London: By IohnDay, dwelling over Aldersgate. Cum gratia & priuilegio Regiae Maiestatis, per septennium, 1562), 22.

75 John Calvin and James Anderson, Commentary on the Book of Psalms, vol. 4 (Bellingham, WA: Logos Bible Software, 2010), 387.

76 Henry Bullinger, The Decades of Henry Bullinger: The Fifth Decade, ed. Thomas Harding (Cambridge: Cambridge University Press, 1852), 122

77 Martin Luther and Antonius Lauterbach, The Familiar Discourses of Dr. Martin Luther, ed. Joseph Kerby, trans. Henry Bell, New Edition (Lewes; London: Sussex Press; John Baxter; Baldwin, Cradock, and Joy; H. Mozley, 1818), 459–460.

78 John Knox, The Works of John Knox, vol. 1 (Edinburgh: J. Thin, 1854), 194.

79 Ibid. 487.

80 Thomas Adams and Joseph Angus, The Works of Thomas Adams: Being the Sum of His Sermons, Meditations, and Other Divine and Moral Discourses, ed. Thomas Smith, vol. 2, Nichol’s Series of Standard Divines: Puritan Period (Edinburgh; London; Dublin: James Nichol; James Nisbet and Co.; W. Robertson, 1861–1862), 531.

81 Thomas Goodwin, The Works of Thomas Goodwin, vol. 9 (Edinburgh: James Nichol, 1864), 171.

82 Thomas Boston, The Whole Works of Thomas Boston: An Illustration of the Doctrines of the Christian Religion, Part 2, ed. Samuel M‘Millan, vol. 2 (Aberdeen: George and Robert King, 1848), 64–65.

83 Ebenezer Erskine, The Whole Works of the Late Rev. Ebenezer Erskine, vol. 3 (Edinburgh; Glasgow; London: Ogle & Murray; WM. Oliphant & Co.; Oliver & Boyd; J. Pryde; Hamilton, Adams & Co., 1871), 70–71.

84 Frederick W. Loetscher, “Luther and the Problem of Authority in Religion,” The Princeton Theological Review XV, no. 1–4 (1917): 601–602

Forrás

Purely Presbyterian – The Pope Is Antichrist

https://purelypresbyterian.com/2017/02/22/the-pope-is-antichrist/

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu