A pápa Antikrisztus

2021.08.29. Off By neilnejmed

English : The Pope Is Antichrist

A téma aktuális idézetei

a 2017. február 2-4-én megtartott Reformáció 500 téli konferenciáról,

a Christ Covenant Reformed Presbyterian Church (RPCGA) több előadást is tartott a Westminsteri Hitvallás által is megfogalmazott kérdésről, ami szerint (WH 25:6):

6. Az egyháznak nincs más feje csak az Úr Jézus Krisztus. Így a római pápa semmilyen értelemben sem lehet feje annak; hanem az Antikrisztus, a bűn embere és a kárhozat fia, aki az Egyházban Krisztus és minden Istennek fenntartott dolog ellenében magasztalja fel magát (Mt 23,8-10; 2Thessz 2,3-4.8-9; Jel 13,6).

Westminster Hitvallás (1646)

Az egyháznak nincs más feje csak az Úr Jézus Krisztus. Így a római pápa semmilyen értelemben sem lehet feje annak; hanem az Antikrisztus, a bűn embere és a kárhozat fia, aki az Egyházban Krisztus és minden Istennek fenntartott dolog ellenében magasztalja fel magát .66

A Skót Hitvallás, vagy Nemzeti Szövetség (1639):

Ezért gyűlölünk minden ezzel ellentétes vallást és tanítást is és irtózunk tőlük; de főleg mindenfajta pápaságot általában és egyes főkben, ahogyan azokat most Isten igéje és a Skót Egyház is kárhoztatja és meg is dönti. De különösen is megvetjük és visszautasítjuk a római Antikrisztusnak az Isten Szentírásán, egyházon, polgári elöljáróságon és emberek lelkiismerete fölött bitorolt hatalmát; minden zsarnoki törvényét, amit keresztyén szabadságunk ellen készített közömbös dolgokról; a Szentírás elégségessége, az isteni törvények tökéletessége, Krisztus hivatala és áldott evangéliuma elleni tévtanításait; megromlott tanítását eredendő bűnről, természet szerinti erőtlenségünkről és Isten törvénye elleni lázadásunkról, egyedül hit általi megigazulásunkról, tökéletlen megszentelődésünkről és törvény iránti engedelmességünkről; a szent sákramentumok természetéről, számáról és használatáról; az öt hamis szentségükről, minden rítusaival, szertartásaival és hamis tanításaival együtt, amiket Isten Igéjén kívül az igaz szentségek kiszolgáltatásához hozzáadtak; a szentség nélkül elhunyt csecsemőkkel szembeni kíméletlen ítéletükről; a keresztség feltétlen szükségességéről; a transzszubsztanciáció istenkáromló doktrínáról, vagyis Krisztus testének valóságos jelenlétéről a jegyekben, és annak bűnösök és emberi testek általi vételéről; az Igében megtiltott ünnepélyes esküvel, hamis esküvel és házassági fokozatokkal kapcsolatos rendelkezéseiről; az ártatlan elvált féllel szembeni kegyetlenségéről; ördögi miséjéről; istenkáromló papságáról; halottak és élők bűneiért végzett profán áldozatáról; az emberek szentté avatásáról, angyalok vagy elhunyt szentek segítségül hívásáról, szentképek, ereklyék és keresztek imádásáról; templomok, oltárok, napok szenteléséről; teremtményeknek tett fogadalmairól; tisztítótűzéről, halottakért való imádkozásáról; idegen nyelven való imádkozásáról vagy szentbeszédéről, körmeneteiről, istenkáromló litániájáról, közbenjárók vagy közvetítők sokaságáról; sokféle rendjéről, fülbegyónásáról; kétségbeesett és bizonytalan bűnbánásáról; általános és kétkedő hitéről; az emberek bűneikért való elégtételéről; a cselekedetek általi megigazulásáról, opus operatumáról, a cselekedetek feletti feloldozásáról, érdemeiről, kegyelméről, peregrinációiról és stációiról; a szenteltvízről, harangfelszentelésről, szellemek megidézéséről, keresztvetéséről, igézéséről, felkenéséről, varázslásáról, Isten jó teremtményeinek megszenteléséről a hozzá kapcsolódó babonás vélekedésekkel egyetemben; világi monarchiájáról és gonosz hierarchiájáról; hármas ünnepi fogadalmáról, a különböző fajtájú reverendáival együtt; a Tridentben hozott tévelygő és véres rendeleteiről, valamint annak az Isten Egyháza ellen összehívott kegyetlen és véres csoportosulásnak minden aláíróját vagy helyeslőjét. És végül, megvetjük az összes olyan hiábavaló allegóriáját, szertartását, jelét és hagyományát, amelyeket Isten igéje és ennek az igaz református egyháznak a tanítása nélkül vagy ellenében hoztak be az egyházba; amihez viszont mi szívesen csatlakozunk tanításban, hitben, vallásban, fegyelemben és a szent sákramentumok használatában, mint annak élő tagjai Krisztusban, mint fejünkben: ígérjük és esküszünk az Úrnak, a mi Istenünknek nagy nevére, hogy ez az az egyház, amely tanításának és fegyelmének mi engedelmeskedni fogunk,* és azt hivatásunk és erőnk szerint meg is fogjuk védelmezni életünk minden napján, a törvényben foglalt büntetések terhe, és testi-lelki fenyegetettség alatt Isten félelmetes ítéletnapjáig67.

Westminster Directory For The Public Worship Of God (1645) (A prédikáció előtti nyilvános imádságról)

Imádkozzunk Krisztus evangéliumának és az Ő országának terjedéséért minden nemzetben; a zsidók megtéréséért, a pogányok teljességéért, az Antikrisztus bukásáért és Urunk második eljövetelének sürgetéséért; a szorongatott egyházak megszabadulásáért az antikrisztusi tömörülések zsarnokságától világszerte, valamint a török kegyetlen elnyomásától és káromlásaitól is; Isten református egyházakra adott áldásáért, különös tekintettel Skócia, Anglia és Írország egyházaira és királyságaira, amik ezennel még szorosabb kötelékben és kegyességben az Ünnepélyes Nemzeti Ligában és Szövetségben is egyesültek; és a világ távoli részein folyó plántálásainkért is: 68

George whitefield (1714-1770), az egyedül iit általi megigazulásról szóló igehirdetéséből:

“Mert ez a legfőbb oka és eszköze annak, hogy a római antikrisztust, a pápaságot stb. és minden más babonát, szektát, tévedést és skizmát felfedezzenek és az országból kiszorítsanak; hogy egységet, békét és egyetértést teremtsenek a vallás és az ingyenes üdvösség bizonyossága ügyének, valamint minden embert arra is késztessenek, hogy törvényes hivatását fenntartsa, és azt hasznosan, szeretettel is végezze.” Gal 5:13.69

George Gillespie (1613-1648):

Mivel tehát tehát a megszentelt kenyér előtti térdelés, a keresztvetés, a miseruha, az ünnepnapok, a püspökszentelés, az oltár előtti meghajlás, szentségek magánhelyeken való kiszolgáltatása stb, Róma portékái, Babilon poggyászai, a paráznának csecsebecséi, a pápaság jelvényei, Krisztus ellenségeinek zászlói és az antikrisztus trófeái, – ezért nem alkalmazkodhatunk, nem érintkezhetünk és nem is mutatkozhatunk ilyen bálványimádó pápista jelképekkel anélkül, hogy azok használatával magunkat bálványimádókká ne tennénk. Vajon Krisztus szeplőtelen menyasszonya magára aggathatja-e paráznák díszeit? Vajon Isten Izraelének együtt kell-e mutakoznia azzal, akit lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek? Az Úr megváltott népe viselje-e a fogság zászlaját? Legyenek-e a szentek a fenevad bélyegével megjelölve?70 Pál olyannyira nem imádkozik az érczmíves Sándorért, hogy Isten bosszúját kéri őreá, 2Tim 4. 14. Hasonlóan nem imádkozhatunk a pápáért sem, aki a nagy Antikrisztus és a kárhozat fia; és nem imádkozhatunk Babilonért sem, hanem Babilon ellen, különösképpen is akkor, mikor Isten népe már kifutott közülük.71

Wilhelmus A’Brakel (1635-1711):

Az egyház itt élő földi ellenségei közül az antikrisztus az egyház üldöztetésének legjelentősebb és legfőbb okozója. Az “antikrisztus” szó két szóból áll: ἀντὶ(anti), ami a szövegkörnyezettől függően jelenthet ellenit vagy melletit, és Χριστὸς (Christos). Így az “antikrisztus” szó olyasvalakire vonatkozik, aki ellenáll Krisztusnak, de mégis azt a benyomást kelti mintha Krisztus mellett állna. Néha ezt a szót úgy is használják, mintha az minden olyan eretnekre vonatkozna, aki Krisztus személyével és tanításával szemben áll. “a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.” (1Jn 2:18). Általában azonban a nagy antikrisztusra vonatkozik, a Krisztus tanításával és tanítóival szemben álló nagy sokaság fejére. Azt, hogy egy ilyen személy el fog jönni, a Szentírás számos textusa is megerősíti, és ezt a tényt senki sem tagadja. Kérdés tehát: Ki az Antikrisztus? Válasz: Minden protestánssal egyetemben mi azt válaszoljuk: A Római Pápa.72

William Perkins (1558–1602) :

Ennek megfontolása különösen hasznos: mert lehet, hogy látni fogjuk, hogy királyok és nagy hatalmú és sokaságú népek lázadnak majd fel Krisztus evangéliuma ellen, és az Antikrisztushoz odafordulnak, majd elfogadják a pápaságot: Ezért ténylegesen szomorkodnunk kell, de ugyanakkor jó okunk is van a vigasztalódásra is; mert tudnunk kell, hogy a Sátán királyságát nem annyira királyi hatalommal, mint inkább ISTEN szája leheletével kell lerombolni: nem annyira testi karddal, mint a lélek kardjával. Így lett megmondva, hogy a bűn emberének, az Antikrisztusnak meg kell semmisülni: nem a fejedelmek hatalmával; így igaz, bár a világ összes fejedelme és hatalmassága mindent meg is tegyenek az ellen, mégis Isten jóvoltából kell az ő királyságának megbuknia; mert Isten megemészti őt szájának lehelletével, és megsemmisíti őt megjelenésének feltűnésével, 2Thessz. 2.8. vagyis az Ő igéjének hirdetése által az ő szolgái szájából, akik minden evilági hatalomtól és rendtől megfosztott emberek.73

Hugh Latimer (1490–1555):

Az itteni első prédikációban a király kegyes megválasztását és az istenfélő élet szabályait hirdeti vagy tanítja, ami saját személyét illeti. Mi itt bizonyságot teszünk amellett, hogy Edward a mi legkiválóbb és törvényes királyunk bizony mind születése, mind hazája jogán jelen napjainkban arra rendeltetett, hogy megszabadítson minket Egyiptom, valamint a gonosz fáraó fenyegetésétől és fogságából, vagyis a [zsarnokságból], tudatlanságból, a Római Pápától, aki az ördögi antikrisztus.74

Kálvin János (1509-1564):

Ami Saul idejében történt, az látható napjainkban is, Isten elkeseredett ellenségei a leggonoszabb és legszégyenletesebb módon foglalják el szentélyét. A pápa nem is lenne Antikrisztus, ha nem ülne be Isten templomába, (2Thessz 2:4.) Miután aljas bemocskolásával már minden templomot bordélyházzá változtatott, amennyire csak képesek vagyunk rá, igyekezzünk megtisztítani és alkalmassá is tenni azokat Isten megtisztított dícséretére.75

Bullinger Henrik (1504-1575):

A pápa bajnokai azonban azt állítják, hogy az egyház hasznára és üdvösségére is szolgál, sőt szükséges is az egyik püspök a másik feletti, méltóságban és hatalomban való elsőbbsége. De hadd vitatkozzanak és hadd állítsák fel ezen bálványukat úgy, ahogyan csak nekik tetszik: akik egyszerűen akarják megvallani az igazságot, azoknak szabadon el kell ismerniük, hogy a pápa antikrisztus; mert amit az ilyenek a pápa felsőbbrendűségéről fecsegnek, az merőben ellenkezik az evangéliumi vagy apostoli tanításokkal.76

Luther Márton (1483-1546):

A 78. zsoltárnak ezt a figyelmeztetését is szemünk elé kell állítanunk, és alaposan meg kell fontolnunk Izrael fiai példáját, azokét, akik oly hamar megfeledkeztek Egyiptomból való szabadulásukról. Mert most mi is örvendezhetünk, hogy napjainkban újra visszanyertük magunknak Isten Igéjét, ragyogóan, fényesen és tisztán; hogy gyermekeink gyermekeinek is felmutathassuk ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset, és hogy miként váltunk és szabadultunk meg az Antikrisztusnak, a Római Pápának országától és azon emberi hagyományoktól, ami egy igazi egyiptomi fogság, igen, egy babiloni fogság volt; amiben ősatyáinkat még jobban kínozták és gyötörték, mint akkor Izrael fiait Egyiptomban.77

John Knox (1505?-1572):

A pápa az Antikrisztus, és így nem is tagja Krisztus misztikus testének.78

a Skót Birodalom (Istené minden dicsőség ezért) megtagadta a Pápát, ezt a római Antikrisztust; és nem csak a prédikációk, de a közjog is elfojtotta zsarnoki törvényeit, utálatos babonáit, és az ő elbitorolt joghatóságát is.79

Thomas Adams (1772-1832):

Remélem, hogy nem fogják azért Antikrisztusnak vallani pápájukat, hogy mi adjunk nekik egy igaz egyházat. Ezért egyesek közülük azt állítják: Hominem non Christianum posse esse Romanum pontificem. De nem volna Krisztus egyházának egy idegen feje az, aki nem is igazi tagja Krisztus testének? Mert bárhogyan is van, érvelésük nem áll meg; mert egy dolog az egyházban lenni, egy másik az egyházhoz tartozni. Az Antikrisztus nem az egyház tagjaként, hanem annak bitorlójaként ül azon a helyen. Így ül egy kalóz is egy kereskedő hajóján, de nincs abban neki semmilyen öröksége.80

Thomas Goodwin (1600-1680):

Ezt a bűn emberét pedig az antikrisztusra érti, a pápára és annak eltévelyítő klérusára, az egész testületükre, akik oly sok korszakon át lesznek képesek az egész világot eltévelyíteni, ahogyan az ő sokaságukat eltévelyedettnek nevezik, Róm 13,3, és számos korszakon keresztül fennmaradni és uralkodni, azután is miután a thesszalonikaiak már rég sírjukban feküsznek, és lám mostanra az európai világ túlnyomó részét ők is alkotják.81

Thomas Boston (1676-1732):

Hogy a Pápa az Antikrisztus, a bűn embere, aki azáltal cselekszik úgy mintha Isten volna, hogy erkölcsi törvénnyekkel szembemenő és azzal összeférhetetlen dolgokat parancsol meg, 2 Thessz. 2:3, 4. A pápisták kánonokat és hagyományokat adnak az erkölcsi törvényhez, mintha az önmagában egy tökéletlen erkölcsi norma volna. Ezzel Isten bölcsességét és jóságát is számonkérik, mintha Ő nem tudná saját törvényeit megalkotni, vagy nem adna elégséges és teljes törvényeket teremtményeinek. Ez Isten előtt egy felháborító bűn; és igen veszélyes dolog is az ő szent törvényeihez bármit hozzátenni vagy abból elvenni. Lásd Jel 22:18, 19.82

Ebenezer Erskine (1680-1754):

Ha Krisztus az Atyja házának egyedüli vezére és annak egész dicsőség is rajta múlik, nem illő hogy bárki megkoronázott fejjel a felsőbbség ékességét viselje az egyházban, vagy afelett, ami az élő Isten háza, így azt csakis az a személy viselheti, akit Isten kent fel az ő szent Sion hegye fölé. A Pápa, vagyis az Antikrisztus ezt a fennhatóságot magának követeli; és miután VIII. Henrik angol király is felmondta a Pápai joghatóságot, fogta Krisztus koronájának ezen ékszerét, és saját koronájához illesztette azt, ezáltal minden ügyben, nemcsak polgári, hanem egyházi ügyekben is főnek kiáltva ki magát, Anglia alattvalóira ennek következtében a fennhatósági esküt is kivetette, és ez így is van mind e mai napig.83

Princeton Theological Review lap:

A pápa elsősorban azért Antikrisztus, mert azzal Luciferrel ellentétben, aki csak Istennel akart egyenrangú lenni, magának tulajdonítja a Szentírás értelmezésének kizárólagos jogát is, amivel Isten fölé helyezte önmagát.84

Lábjegyzetek

n Kol 1:18. Ef 1:22

o Mát. 23:8-10. 2 Thessz. 2:3-9; Jel 13:6.66

66 Westminsteri Közgyűlés, A Westminsteri Hitvallás: Edinburgh Edition (Philadelphia: William S. Young, 1851), 140. * A hitvallás, amit 1587-8. február 25-én a Holyrud-házban írt alá a király, Lennox, Huntly, a kancellár és mintegy kilencvenöt másik személy jelenlétében; 1587. február 25-én, itt a “az Igével egyetértésben” kiegészítéssel szerepel. Sir John Maxwell of Pollock írta az eredetit.

67 Ibid. 455-456.

68 Ibid. 484.

69 George Whitefield, The Works of the Reverend George Whitefield, 4. kötet (London: Edward and Charles Dilly, 1771), 154.

70 George Gillespie, A Dispute Against the English Popish Ceremonies (Vita az angol pápista szertartások ellen) (Dallas, TX: Naphtali Press, átdolgozott 2013), 172.

71 George Gillespie, A Treatise of Miscellany Questions Early English Books Online (Edinburgh: Gedeon Lithgovv … for George Svvintoun, 1649), 281.

72 Wilhelmus A’Brakel, The Christian’s Reasonable Service, szerk. Joel R. Beeke, ford. Bartel Elshout, 2. kötet (Grand Rapids, MI: Reformation Heritage Books, 1993), 43-44.

73 William Perkins, A Cloud of Faithfull Witnesses, Leading to the Heauenly Canaan, Or, A Commentarie Upon the 11 Chapter to the Hebrewes Preached in Cambridge by That Godly, and Iudicious Divine, M. William Perkins Early English Books Online (At London: Humfrey Lownes, for Leo. Greene, 1607), 469-470.

74 Hugh Latimer, 27 Sermons Preached by the Ryght Reverende Father in God and Constant Matir [sic] of Iesus Christe, Maister Hugh Latimer Early English Books Online (Imprinted at London: By IohnDay, dwelling over Aldersgate. Cum gratia & priuilegio Regiae Maiestatis, per septennium, 1562), 22.

75 John Calvin and James Anderson, Commentary on the Book of Psalms, vol. 4 (Bellingham, WA: Logos Bible Software, 2010), 387.

76 Henry Bullinger, Henry Bullinger évtizedei: Az Ötödik évtized, szerk. Thomas Harding (Cambridge: Cambridge University Press, 1852), 122.

77 Luther Márton és Antonius Lauterbach, The Familiar Discourses of Dr. Martin Luther, szerk. Joseph Kerby, ford. Henry Bell, új kiadás (Lewes; London: Sussex Press; John Baxter; Baldwin, Cradock és Joy; H. Mozley, 1818), 459-460.

78 John Knox, The Works of John Knox, 1. kötet (Edinburgh: J. Thin, 1854), 194.

79 Ibid. 487.

80 Thomas Adams és Joseph Angus, The Works of Thomas Adams: Being the Sum of His Sermons, Meditations, and Other Divine and Moral Discourses, szerk. Thomas Smith, 2. kötet, Nichol’s Series of Standard Divines: Puritan Period (Edinburgh; London; Dublin: W. Robertson, 1861-1862), 531.

81 Thomas Goodwin, The Works of Thomas Goodwin, 9. kötet (Edinburgh: James Nichol, 1864), 171.

82 Thomas Boston, The Whole Works of Thomas Boston: An Illustration of the Doctrines of the Christian Religion, 2. rész, szerk. Samuel M’Millan, 2. kötet (Aberdeen: George and Robert King, 1848), 64-65.

83 Ebenezer Erskine, The Whole Works of the Late Rev. Ebenezer Erskine, 3. kötet (Edinburgh; Glasgow; London: Ogle & Murray; WM. Oliphant & Co.; Oliver & Boyd; J. Pryde; Hamilton, Adams & Co., 1871), 70-71.

84 Frederick W. Loetscher, “Luther and the Problem of Authority in Religion”, The Princeton Theological Review XV, no. 1-4 (1917): 601-602.

Forrás

Purely Presbyterian – The Pope Is Antichrist

https://purelypresbyterian.com/2017/02/22/the-pope-is-antichrist/