A Pápás Mise Alapelvei | Theodore Beza

2021.08.26. Off By neilnejmed

English: Principles on the Popish Mass

Theodore Beza & Antoine de la Faye

Theses Theologicae in Schola Genevensi

Az istenhit tételei és alapelvei

A Genfi Egyetemen Felvetett És A Diákok Által Megtárgyalt Tételek

(1586)

Purely Presbyterian Perspective Blog

LXI. A Pápista Misét Érintő Alapelvek.

Az előző pontokban az Úr vacsorájának igaz használatáról beszéltünk: most néhány szóban megmutatjuk, hogy az említett gyakorlatot a Sátán mivé rombolta szét az idők során.

Transzubsztanciáció.

Az Úr szent vacsorájával kapcsolatban felmerült tévedések közül a legocsmányabb a transzszubsztanciáció kitalálása, amelyet mindenekelőtt Lanfranc vezetett be és erősített meg, az 1050-es év körül.

Mert amint Krisztusnak e vacsorát bevezető szavait annak gondolatai szerint kell érteni, aki azokat mondja (amit mindig minden cselekedetben, különösen pedig a Testamentumokban úgy is kell figyelembe venni), hogy e sákramentumban Krisztus teste és vére valóban, de szentségi módon, és hit által, kétségtelenül hitelt adva az ő szavainak, adatik. Az átlényegülést vallók minden ésszerűséggel és a sákramentumok használatával szembemenő módon, oly makacsul ragaszkodtak a szavakhoz, hogy abból számos abszurditás emelkedett ki.

1. A Sákramentum Lényegével Ellenkező Módon.

Először is, mivel minden sákramentum jelekből és jelzett dolgokból áll, megszüntetik a jelek természetét. Azt tanítják ugyanis, hogy a szentáldozás után (ahogyan ők nevezik) a jelek nem maradnak meg, hanem csupán maga a dolog kerül elénk.

2. A Józan Ész És Krisztus Mennybemenetele És Uralkodása Ellen.

Másodszor, mivel a sákramentumi részesedés így eltöröltetik, az Úr testének és vérének egyfajta képzeletbeli vételét valósítják meg. Ezáltal (ahogyan ők tartják) a test, amely most a mennyben van, valóban és testileg egyszerre végtelen helyen van jelen, és egyszerre veszik át teljes egészében és részenként, sokan és egyenként – amely dolog, mivel a legképtelenebb, egyaránt a Mennybemenetelnek és az Atya jobbján való ülés cikkelyeinek eltörlését eredményezi.

3. A Teremtés És Gondviselés Tanai Ellen.

Harmadszor, olyan elváltoztatást találtak ki, ami eltörli azt ami valóságos, ami pedig nem létezik, azt valósággá teszi. Mert a lényegi természetétől úgy eltorzítják a kenyeret és a bort, hogy azok megszűnnek kenyérnek és bornak lenni, és valami egészen más anyaggá változnak át. Hiszen olyan véletlenségekről álmodnak, amelyek nem tartoznak semmilyen tantételhez sem, a hitünk első cikkelyével szembemenve, amely arra tanít meg minket, hogy az Úr egyaránt Teremtője és Megőrzője is azoknak a dolgoknak, amelyeket Ő megteremtett.

4. Istent Hazuggá És Krisztust Ellentmondásossá Teszi.

Valamint itt nagyon ostobán behozzák Isten mindenhatóságát. Mert nekünk most nem azt kell felfedeznünk, hogy Isten mit képes megtenni, hanem azt, hogy mit fog megtenni az Ő írott Igéje szerint. Továbbá nem állhat elő sem az, hogy Isten hazudjon, sem az, hogy Krisztus önmagának ellentmondjon: mert mindkettő szükségképpen bekövetkezik, ha azt állítják, hogy Krisztus valamit a mi hitünk cikkelyeivel ellentétesen rendelt el.

Két Tévelygés: A Bálványimádás És Kiengesztelődés.

Ebből fakadt két igen súlyos tévelygés is: az előbbi a kenyér és a bor imádására vonatkozik, amelyet a pápisták igen félelmetes istenkáromlással szoktak így köszönteni: “Üdvözlégy, Világ Megváltója, Az Atya Igéje, Igaz áldozat, Élő Test, Egész Istenség, Igaz Ember” stb. A másik, amely a kiengesztelő és vátlságáldozat kérdését érinti az élők és holtak bűneiért, amelyet a Római Egyház helyesen misének nevez, és amelybe az egész keresztyénség summáját belehelyezik.

A Mise Áldozata.

Mert a mise nem egyfajta összekutyult, a Szentírásból és más szerzőkből itt-ott összegyűjtött, különböző helyekről összetákolt, foszlányokból összefoltozott kuszaság, amely a keresztyének ősi liturgiájának vagy közös istentiszteleti könyvének maradványa volna: hanem egy rendesen felajánlott engesztelő áldozat (amelyet ők “vér nélküli áldozatnak” neveznek), amelyet Istennek, az Atyának ajánlanak fel az élők és halottak bűneiért.

1. A Mise A Sákramentumot Áldozattá Változtatja.

Nos, ebben a pontban vétkeznek a legelőször, mert a sákramentumot áldozattá változtatják. Holott Krisztus, aki azt parancsolta, hogy befogadjuk, és ne felajánljuk őt, sákramentumot rendelt el, nem pedig áldozatot.

2. A Mise Hozzáad Krisztus Egyszeri Áldozatához.

Továbbá abban, hogy tévesen azt tanítják, hogy a keresztyén egyházban Krisztus halála után is fennmarad valamilyen engesztelő áldozat, Krisztus testén kívül, amely valódi emberi természettel és lélekkel van felruházva.

3. A Mise Aláássa Krisztus Engesztelő Áldozatának Elégséges Voltát.

Harmadszor, azáltal, hogy Krisztusnak ezt az egyszeri és legtökéletesebb áldozatát tökéletlenséggel erősen vádolják azzal, hogy minden alkalommal újra és újra megismétlik. Az ismétlés ugyanis a tökéletlenség záloga, amint az apostol is mondja (Zsidókhoz írt levél 7).

[“De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök. Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn, A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván. Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.” (Zsidókhoz írt levél 7:24-28)]

Krisztus valóban megparancsolta minden hívőnek, hogy ünnepeljék szenvedésének emlékét: de senkinek sem adta parancsba, hogy fel kell őt áldozni. Mert Krisztus egyházában e napokban már nem szabadna szóba kerülnie a “pap” elnevezésnek vagy hivatalának, de még az “oltárnak” sem. Mert Krisztus most az egyetlen és a legfőbb Főpap, aki egyszer, egyszeri és legtökéletesebb áldozatot ajánlott fel Istennek. Nem is volt más, aki ezt a váltságművet betölthette, betölthetné, vagy betöltheti.

A Hálaadások És Nem Vezeklések Az Áldozatok.

Mert azok az áldozatok, amelyeknek most a keresztyének között kell helyet kapniuk, már csakis a hálaadás tárgyát képezik: hogy a hívek hálát adjanak Istennek minden jótéteményéért, és imáikat szánjátok oda a magukat élő, szent és Istennek kedves áldozatul az Ő Felséges személyének [Róm 12:1]. Egesztelő vagy békéltető áldozat nincs, és nem is lehet más, csak az, amelyet Krisztus a legtökéletesebben egyszer már felajánlott a kereszt oltárán.

Mégsem vitatjuk el, hogy a régi írók valóban az “áldozat” nevet adták az úrvacsorának – de mint ebben a pontban, úgy sok másban is, igencsak elrugaszkodott jelentésben. 1. Részben azért is, hogy (ahogyan ők gondolták) kifejezzék e magas misztérium méltóságát, amelyet az angyalok is csodálnak. 2. Részben pedig azért, hogy megjegyezzék, és megőrizzék az ősi keresztyének körében használt szokást. Akik a szeretet szent ünnepein szoktak különféle ajándékokat és áldozatokat adni vagy felajánlani, sőt ételből és italból is: mindezeket egybe gyűjtve, amelyről a gyülekezetek pásztorai így rendelkeztek. A. Mint mindenekelőtt az Istennek felajánlott imádságok által. B. Utána pedig egy részüket magukhoz vették, amivel a szent vacsorát szolgálták ki. C. Végül, ami megmaradt, azt a szegények megsegítésére adományozták. Ezekből a szertartásokból a misézők még mindig megtartják az ” Offertorium, Collect és Communion” elnevezéseket. És ezért gondolják sokan, hogy a mise elnevezése is pontosan ebből a szokásból származik, mert a hívek az Egyház nyilvános gyülekezeteinek küldték el ezeket a dolgokat, melyeket ők szent célokra akartak adományozni.

A Mise Eredete.

Az pedig nem kicsit meseszerű dolog, hogy a pápista misét Jakab vagy más apostol celebrálta volna, mert az a nagy igazság, hogy ez sem egyszerre, sem pedig egy és ugyanazon ember által jött létre, hanem sok pápa sok év elteltével hagyta kiforrni, mint ahogyan az ilyen dolgok manapság is lenni szoktak, azután itt ott rendelésekkel megfoltozva, melyeket hozzáacsatoltak, ezt a szokást „kiégették”, később több más egyéb foltot is hozzáillesztettek még.

A Mise További Tévedései.

Az előbbi tévedésekhez nem kevés más is hozzájárul még, mint például:

1. Hogy azt nem a hívek gyülekezete celebrálja, hanem egyedül egy misét bemutató személy.

2. Hogy ez a sákramentum, tehát a szent cselekedet után is ható szentségi szertartás, úgyszólván bizakodási alap bármilyen későbbi megpróbáltatások ellen.

3. Hogy a misében halott szentek neveit hívják segítségül, és képzelt érdemeiket egybeöntik.

4. Hogy a szent jegyek egyikét egyfajta arcátlan és egészen pokoli merészséggel veszik el a laikusoktól, ahogyan ők nevezik őket.

5. Hogy az egész művelet idegen nyelven történik.

6. Hogy csak a miséző pap egyedül van beavatva sok mindenbe, ami ott történik.

7. Hogy a színpadi színészek öltözékét és gesztusait használják, és sok más dolgot még, amit ez a fa termett, amit a Mennyei Atya el nem ültetett, és ezért egy napon teljesen ki fog majd gyomlálni.

Ezért irtózunk ettől a képzeletbeli és istenkáromló miseáldozattól, amely ellentétes Isten Igéjével, és megdönti Krisztus szenvedésének erejét, és csaknem számtalan tévelygést hordoz magában. Végül teljes szívünkből és lelkünkből imádkozunk azért, hogy az Úr adja meg minden egyházának az ő szent vacsorájának tiszta és egészséges használatát.

Theophilus Hesperius of Bearne által védve.

Forrás

Purely Presbyterian Perspective: Principles on the Popish Mass

https://purelypresbyterian.com/2020/03/02/principles-on-the-popish-mass/

 

oreformatus.hu | oreformatus@mail.hu