A nyilvános istentisztelet regulatív elve | Angus Stewart

Rev. Angus Stewart

lelkész, Covenant Protestant Reformed Church, Ballymena, Észak-Írország

A Cikk a Covenant Protestant Reformed Church honlapján megtalálható a magyar fordítások között.

Függelék A kanonikus zsoltárok éneklése – Rev. Angus Stewart című cikkből

Függelék: A nyilvános istentisztelet regulatív elve

A második parancsolat arra tanít bennünket, hogy hogyan kell a szent Istent imádni. Ehhez van hozzákapcsolva ez a félelmetes figyelmeztetés: „én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek” (II Móz 20:5). A „féltőn-szerető Isten” a mennyből mondja el nekünk, hogy Ő féltékeny az imádatára. Emiatt minden keresztyénnek óvatosnak kell lennie, hogy Őt megfelelően tisztelje és, hogy féltőn-szerető legyen a Magasságos helyes imádatával kapcsolatban.

Jehovah kijelenti, hogy: „Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!” (V Móz 12:32). Ezek a mi Megváltónk szavai az újszövetségi egyháza számára a nagy missziói parancsban: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek [és semmi mást]” (Mt 28:20)! Pál apostol beszél a „magaválasztotta istentisztelet” (Kol 2:23) súlyos bűnéről. A „magaválasztotta istentisztelet” Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának imádása a mi akaratunk és nem az Övé szerint. Ez bármilyen istentiszteleti mód vagy forma, amit az ihletett és tévedhetetlen Igéje nem parancsol meg.

Ezt a biblikus tanítást regulatív elvként ismerik az erős, hitvallásos presbiteriánus és református egyházakban. Szomorú, hogy elfajult napjainkban sokan még csak nem is hallottak soha a regulatív elvről, nemhogy hallották volna biblikusan prédikálva, megmagyarázva, kifejtve, alkalmazva és megvédve. Sok egyház megrontja tagjait azzal, hogy Isten teljes akaratának (ApCsel 20:27) ezt az elengedhetetlen oldalát nem tanítja. Ha a gyülekezetedben ezt a bibliai igazságot nem tanítják, és ha ez az elv nem uralkodik a szívedben, akkor te és a te egyházad tárva nyitva álltok a bibliátlan elemeknek és tevékenységeknek az istentiszteleteken, és valószínűleg már részt is vesztek azokban.

A Heidelbergi Káté, ami egy kontinentális református hitvallás, tanítja a regulatív elvet:

K. 96. Mit akar Isten a második parancsolatban?

F. Azt, hogy Istent semmiképpen ki ne ábrázoljuk, se más módon ne tiszteljük, csak úgy, amint igéjében megparancsolta.

Hasonlóan a Westminsteri Kiskáté kinyilvánítja, hogy a második parancsolat megtiltja a Szentháromság Isten imádatát képek által „vagy bármilyen más módon, ami nincs kijelölve az Ő igéjében” (F. 51.).

A Westminsteri Standardok, a presbiteriánus egyházak hitvallásai, állítják, hogy Isten nyilvános tiszteletének elemeit Istennek kell „megalapítania”, „korlátoznia”, „előírnia” vagy „kijelölnie” a Szentírásban szólva (Westminsteri Hitvallás 21:1, Westminsteri Nagykáté K-F. 108.-109., Westminsteri Kiskáté K-F. 50.-51.). A Westminsteri Hitvallás 21:3-5 és a Westminsteri Nagykáté K-F. 108. felsorolják azokat, amiket úgy neveznek, hogy „Isten rendes vallásos tiszteletének részei”: „imádság”, „a Szentírás felolvasása”, az Ige hirdetése, a „zsoltárok éneklése”, „a sákramentumok”, egyházfegyelmezés stb.

A kérdés az, hogy: „Erre vagy arra az istentiszteleti elemre van-e parancs Isten Igéjében?” Ha nincs parancs, akkor az meg van tiltva. Nem szabad megtenned, és az élő Isten meg fog ítélni, ha mégis megteszed, mivel féltőn-szerető az Ő imádatára.

A római katolikus egyház, lutheránusok, anglikánok és a modern evangelikálok többsége (ahogy azok Isten Igéjétől eltávolodnak) által tartott és gyakorlott istentiszteleti tanítás az, hogy minden, ami nincs megtiltva, az meg van engedve. A református és a presbiteriánus pozíció az, hogy ha valami nincs megparancsolva, az meg van tiltva. A bizonyítás terhe tehát azokon van, akik egy istentiszteleti elemet be akarnak vezetni vagy megvédeni: Be tudják-e bizonyítani, hogy van-e egy határozott és világos parancsuk Isten Igéjéből? Emlékezz, hogy a Szentírás kijelenti, hogy „A mi pedig hitből nincs, bűn az” (Rm 14:23).

A Westminsteri Hitvallás 21:5 nemcsak az imádat elemeit adja meg, hanem fontos részleteket is az istentisztelet ezen részeit illetően. Nem csupán a „Szentírás felolvasása” kötelező, hanem a „Szentírás istenfélő felolvasása”.¹ Az igehirdetésnek „egészségesnek” kell lennie, nem pedig gyengének, megalkudottnak, eretnek prédikációnak vagy súlytalannak. A gyülekezetnek a prédikációt az „ige lelkiismeretes meghallgatás[ával]” kell befogadnia. Az éneklés pedig a „zsoltárok kegyes szívvel való éneklése” kell, hogy legyen. A presbiteriánus Westminsteri Hitvallás 21:5 szerint mindezek a dolgok az istentisztelet biblikus regulatív elvének részei.

Röviden, a Szentháromság Istent nem szabad bármilyen olyan módon imádnunk, ami „nincs előírva a Szentírásban”.

Az igaz Isten imádatának elfogadható módját azonban maga alapította meg, és azt saját kijelentett akaratával olyannyira korlátozta, hogy Őt nem lehet az emberek elképzelései és elgondolásai vagy a Sátán sugalmazásai szerint imádni, semmilyen látható ábrázolás alatt vagy bármilyen más módon, ami nincs előírva a Szentírásban. (Westminsteri Hitvallás 21:1)

Ez egy messze ható elv, ami magában foglalja nemcsak azt az anyagot, amit Isten dicsőítésére énekelni kell, hanem ki is zár olyan dolgokat az istentiszteletekről, mint a bizonyságtétel szavai, színdarabok, szólóénekesek, különleges számok stb. Az egyház hivatalos istentiszteletein minden ilyen elem vagy tevékenység nem presbiteriánus, nem református és nem is biblikus.

__________________________

1Például valaki nem olvashatja fel John Bunyan A zarándok útja című művét egy istentiszteleten, mintha az Isten Igéje lenne.

Forrás

CPRC: A kanonikus zsoltárok éneklése – Rev. Angus Stewart

https://cprc.co.uk/languages/hungarian_canonicalpsalms/