Az unitárius Szervét-követők 8 erősségének lerombolása

DEBRECENI ZSINAT,

1567-dik évben. 486-500. o. Debrecenben Nyomta Török Mihály MDLXVII. évben.

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

Felelet a Szervét-követők érveire.

Jól lehet a Szervét követők egyes érvei már többektől rendre megcáfoltattak, mindazáltal azoknak erőségeit rövidség okáért nyolc fejezetbe vontuk össze, nehogy az együgyüeket e vargás okoskodások elakaszszák. Első erősségök a Szentháromság tagadóknak: Pál megtiltja a Kenophóniát, azaz a szók üres és haszontalan voltát, a vén asszonyi meséket: ugyde ezek a szavak háromság, hármas, háromszemélyü lényeg, állomány, személy, tulajdonság, mind a szavak haszontalansága, szóujitások, melyek a szentirásokban nem találtatnak. Fejünk vesztése alatt soroljuk el ezeket és állitjuk, hogy nincsenek a szentirásban. Tehát eretnekek, a kik az Istenről ezeket tanitják: mert azt nem mondja, hogy én vagyok a háromság, Én lényeg vagyok, a Krisztus személy: hanem azt, hogy Én vagyok az Isten.

Közönséges (catholicus) felelet.

A nagyobbra igy felelünk: az apostol megtiltja a szavakkal való versengést, a szóharcokat, vagyis midőn valaki a dolgot mellőzve a szavak felett verseng, mint a Szervét ebei elmellőzve a dolgot, azaz az Istennek egységét, háromságát az egy Jehova-Elohimról nem vitáznak, a Krisztusnak és Szentléleknek örök istenségét ellopják, eltemetik, ravaszul és csalárdul elnyomják, a kecskeszőréről, a ganéj és keni apati haszontalan és üres csalások a külhéj és jelentéstelen szavak felett versengenek. Ezt jelenti a kenofónia, azaz szavak hiábavalósága, a melyet antitheses pseudonymu gnoseos vagyis hamis nevű kevély tan ellenvetéseinek nevezünk. Mert a szervétiek hamisan és gonoszul azt vélik, hogy az ő eretnekségök nagy tudomány, holott az az egész szentirás, apostoli hitvallás és keresztség ellen van: fa, széna, szalma, fövenyen épült, melyet Isten tüze rövid időn megemészt. Melynek oka ez: mert állhatatlan minden órán változik és módosittatik. A mint elsőben Kolozsváron kitojta a vipera mint skorpió tojást, vagy megszületett az ördögtől ásott kut füstjéből. Jel. 8. 9. Gyulafehérváron az Ur 1566. éve april havának 26. 27. 28-dik napjain, megcáfoltatott és megigazittatott miként azok tételei és aláirásai bizonyitják: azonban ez állapotban meg nem maradt, mert az a Gyulafehérváron készült igaz hitvallás Vásárhelyen csudás változtatás és hamisitás által vesztegettetett és másittatott ismét meg. Ez a második változtatás. Harmadszor a vásárhelyi végzés kijavittatott a káté kiadása által. Negyedszer ez a káté ismét a tordai zsinatocskán nyilt szónoklatokban meghamisittatott és visszavettetett. Mert a kátéban és a vásárhelyi zsinatban a Krisztusnak mint Istennek lényeg, a Szentléleknek létezés, az Atyának állomány tulajdonittatott. Vallják a háromságot, vallják a Krisztusnak külső istenségét, s hogy ő létező Isten, Istennek lényeges fia, öröktől fogva titkosan született Fiu. Hogy a Szentlélek hasonlag igaz Isten, kinek az Atyával és Fiuval egyenlő létele és lénye van. Ime itt vannak a mindenféle széltől hajtogatott nádszálak, kik mindezekről megfeledkezve most uj hazugsagot költöttek és védelmeznek. Tagadják a háromságot, tagadják a Krisztus önálló istenségét, tagadják a Szentlélek önálló istenségét. – A hazugnak vissza kellett volna emlékezni. – Ezekből következtetjük, hogy ezek eretnekek, a kik kenofoniát, szóharcot, bolond és vénasszonyi kérdéseket szülnek, ezek esztelenek, a kik a hit körül hajótörést szenvedtek, azaz a hitet és igaz tudományt elvesztették, a tengerbe bémerültek, hiábavaló tudományokkal felfuvalkodtak, a kérdések mellett elaléltak. Ha százan jőnek össze és egyenként megkérdeztetnek, nem lesz köztök kettő, ki egy értelemben feleljen, hanem ellentétesen; nem nyugosznak meg az igaz beszédeken, hanem uj és haszontalan dolgokat gondolnak ki, ellenvetéseket tesznek és harcolnak. Mint a kaméleon, aképen változnak. Akármit irnak vagy beszédjökben felhoznak, mind teljes nyilvános ellenmondásokkal, álcázott és cimzetes háromságot gyártanak. – Krisztusnak és a Szentléleknek jehovai örök isteni nevét megadják, de magát a dolgot Szabelliussal és a tisztátalan Szervéttel eltörlik.

A kisebbikre igy felelek: gonoszul hazudnak a Szervét követők, hogy e szavak lényeg, háromság nem foglaltatnának a szent irásban.

Először valahányszor magát az Isten Jáh-nak, Jehovának, Éhie-nek, Lészek-nek nevezi, azaz magát létezőnek, önállónak, létadónak nevezi, ugyanannyiszor véghetetlen és szellemi lénynek nevezi magát. Mert minden a mi létezik, lénynyel bir: az Isten létezik, tehát lénye van.

Másodszor Ján. 4. Istennek nevezi a Szent lelket, azaz szellemi örök, véghetetlen és önálló lénynek.

Harmadszor Fil. 3. Azt mondja, hogy a Krisztus, a ki in morphi theu Isten formájában volt egyenlő az Atyával, ugy létezik mint az Atya öröktől fogva, mint Ján. 1. 5. Péld. 8. Kol. 1. mondatik. Az Isten formája feltétlenül lényt vagyis lényeges istenséget jelent: minthogy semmi minőség és semmi történeti az Istenben nincsen. Helyesen mondjuk tehát, hogy a Krisztus az Atyával együtt létezik az Isten formájában, lényében, méltóságában, istenségében. Az Isten méltósága, az Isten formája lény, Jáh, vagyok, Jehova. 2. Móz. 3. Ézsa. 43. 44. 45.

Negyedszer: az mondatik Kol. 2 Pliroma theotitos, somatikos en Khristo enikyn, azaz hogy az istenségnek teljessége somatice, azaz testileg és lényegileg, állományilag lakozik a Krisztusban. Ime az istenség betű szerint somá-nak vagy lénynek neveztetik. Eretnekileg hazudják tehát a Szervét ebei, hogy a lény szó nem volna a szentirásban. Mert ha lényegesen lakik az istenség a Krisztusban, ugy ő a lény.

Ötödször: az Isten szeretetnek, istenségnek neveztetik, de az Istennek szeretete, istensége „vagyok” Jah, személyes lényeg. Tehát az Isten lényeges és lény, igy a szeretet mivel Isten szeretete lényeg az Istenben.

Hatodszor. Az apostol Zsid. 1. azt mondja: hogy a Krisztus az Atya hypostasisának, azaz személyének vagy lényének bélyege. A görögöknél hypostasis annyi mint substantia (személyiség) a hypo, sub és histemi sto szóktól. A hyphestamae második szenvedőjétől lesz a hypostasis; a zsidó szó is létezést jelent.

Hetedszer: az apostol betü szerint tulajdonit személyt a Krisztusnak. En prosopo Christu kekharismae, azaz a Krisztus személyében engesztelődtem meg ti érettetek. 2. Kór. 2.

Nyolcadszor: a mit a zsidók egy Jehovának hivnak, azt a mi nyelvünkön „egy Istennek egy Jehovának és valóságos lelki állatnak mondjuk”; a mit a görögök triisnek, latinul három bizonyság tevőnek, magyarul „szentháromságnak” mondjuk. (1) Zsidóul nem beszélhetünk, hanem anyai nyelvünkön kell beszélnünk. Valahányszor az , Atya „gignens”-nek neveztetik, ha meg akarjuk magyarázni „szülő atyá”-nak, – ha pedig valaki az Atyát akarja meghatározni – mint az apostol is cselekedett – hypostasisnak avagy személynek kell őt magyarul neveznie. Tehát ezekre eképen felelünk. Minden közölhetetlen tulajdon önmagában élettel biró személy. Ugyde az Atya, Fiu, Szentlélek közölhetetlenül vannak egymás között. Mert az Atya nem Fiu, s ellenkezőleg a Fiu sem lehet Atya.

Kilencedszer Ján. 5. az mondatik, hogy az Atyának élete van önmagában, s hogy a Fiunak is önmagában van élete. De az Istennek élete tulajdon létezés, hypostasis és személy. Mert az Istenben nincs történetes és minőség: az Atyának van élete önmagában, azaz tulajdon személylyel s lénynyel bir. A Jehova Atya szülő, a Jehova Fiu szülött. Tehát amaz álcások a szóknak szine alatt (mint már mesterségök nyilván vagyon) magát a dolgot semmisitik meg.

Második erősség.

A szent irás Istennek, egyetlen urnak, egyedülvalónak és egynek csak az Atyát nevezi: tehát a Fiu és Szentlélek nem az egy Isten, nem az egy Jehova, egy és egyedülvaló Isten, és nem is léteznek, hanem csak az Atya az egy Isten.

Felelet.

A Szervét követők e fecsegését is bővebben megcáfoltuk Isten ajkáról, de hogy a gyakorlatlanok együgyüségének felvilágositással szolgáljunk: igy felelünk.

Az előzmény a leghamisabb. Először mert a Fiu Jehovának, Urnak egy Istennek, egvedülvalónak neveztetik, a ki mellett, a kinn kivül, a ki nélkül nem is volt, nincsen is Jehova, más Isten, más Teremtő. A Krisztus maga mondja magáról, hogy ő Jehova, egy Isten, ki előtt minden térd meghajol, ki mindent teremtett, megtart. De egyedül csak az Isten a ki teremtő, a kit imádnak. A mint megvan irva: a te Uradat Istenedet imádjad és egyedül csak ő neki szolgálj.

De ez az egyedül imádandó a Krisztus Ézs. 4 és a Pál magyarázata szerint Róm. 14. 15. Tehát a Fiu Is az egy és egyedül való Jehova.

Másodszor: az apostol a Krisztust egy Urnak, egy közbenjárónak, nagy Istennek, Thaddé Judás pedig 1 fej. egyedülvaló Istennek és Urnak nevezi. Eretneki tévelygés tehát, hogy csak az Atya az egy Isten.

Harmadszor: a Szentlélek ugyancsak egy Urnak és Istennek neveztetik, a ki mindent cselekszik, mindenekben, és osztja az ajándékokat 1 Kór. 12. Tehát bolondságot beszélnek a Szervétféle disznók.

Negyedszer: az az egyedülvaló Jehova, a ki a Jáh, Jehova „leszek”, a kezdet és vég, a teremtő, megtartó, megváltó, a ki tiszteltetik. Ugyde a Krisztus és Szentlélek Jehova, Isten, Ur, teremtenek, megváltanak, megtartanak és hasonló tisztelettel imádtatnak mint az Atya. Tehát azok az egy és egyedül való Isten. Mi módon legyenek pedig Isten, Jehova, fölebb beigazoltuk.

Ötödször: a „Lógos”on kívül a Fiu-Istenen kivül, a ki képe, jellege, ereje, hatalma, bölcsesége, visszasugárzása, fényessége az Atya világosságának és az Atya személyének: e Krisztuson kívül, e Krisztus mellett, Krisztus-Isten előtt Jehova és Elohiim vagy Háromság nem volt. Ezsa. 43. 45.

Rajtam kívül mellettem nincs Jehova Isten. Tehát az Atya egy és egyedül való Isten a Fiu nélkül nem lehet. Hazudnak tehát a Servét-féle ebek, kik azt álmodozzák, hogy az Atya egy Isten legyen a Fiun kívül. Azért, midőn megnevezik az egy Atyát és egyedül való igaz Istent, nem zárjuk ki a Fiut és Szentlelket; mert az egy Atya a Fiuval és Szentlélekkel egyedül való Jehova és Isten, ezeken kívül nem Jehova-Elohim. Ézs. 43. 45.

Rajtam kivül, nálam nélkül Jehova és más Isten nincsen, igy szól a Messiás-Jehova. Valamint midőn egyedül nevezzük a Krisztust egy Urnak, Jehovának, teremtőnek, megváltónak, imádandónak, a kin kivül más Isten és megváltó nincsen; nem zárjuk ki az Atyát. Ézs. 43. 45. 1. Kor. 8. Judás 1. mert a Fiunak mindene az Atyáé és az Atya a Fiuban maradva, cselekszik minden munkát, Ján. 8. 10. 14. 15. 16. Tehát az Atya nem lesz egyedül való Isten a Fiu nélkül; és az egy s egyedülvaló Istenből a bálványok és teremtmények kizáratnak.

Harmadik erősség.

Gonoszság három Istent vallani és azt mondani, hogy egy három; az egy Jehovából gyártani hármat. Ugyde a háromságot, három személyt tanítani annyi mint három Istent tanítani. Tehát a személyek háromságát tanítani nem kell.

Felelet.

Midőn a Szervét vargájának bolond és gyermekes álbölcseletei február 24-dikén megcáfoltattak, akkor a Sátánnak e hazugsága is visszaveretett.

A nagyobbra igy felelünk: megengedjük, hogy több isteneket, istenségeket és Jehovákat vallani, vagy pogányok módjára kigondolni átkozott bálványozás, de midőn azt tanitjuk, hogy amaz egy és egyedül való Jehova, Elohim avagy háromság, három bizonyságtevő, hogy ez bálványkórság vagy több istenek gyártása volna, azt istentelenül fecsegik azok a kutyák, még pedig ez okoknál fogva:

Először: mert a szent írás az egy Jehovát mindig Elohim-nak vagy három bizonyságtevőnek nevezi névvel és valósággal: azt mondta Jehova-Elohiim teremtsünk embert, azaz ama Jehova a ki egy természetü, de három megkülönböztetett tulajdonságu és természetü az Atya, Ige és Szentlélek. 1. Móz. 2. 3. 1 Móz. 18. Megjelent a Jehova Ábrahámnak; itt Jehovának a három férfiu neveztetik. S ellenben Ábrahám is a három angyalt egy Jehovának, egy Adonajnak nevezi: „Jehova-Adonaj, ha a te szolgád kedvet talál te előtted, hogy szóljak: avagy elveszted-é az igazat a gonoszszal egyben”.

Másodszor: 5 Móz. 6. 2 Móz. 20. Halljad Izráel az egy Jehova-Elohim, három bizonyságtevő. És viszont Elohim azaz e három az Atya, Ige és Szentlélek egy Jehova vagyis csak egy. Tehát hazudnak e Szervét-féle fecsegők, hogy az egy Jehova nem a három Atya, Fiu és Szentlélek, mert az írás szóval s valósággal hármat nevez.

Harmadszor: mind a két szövetségbeli szent irás az egy Jehovát e három érzékelhető dologgal különbözteti meg.

Először: három tulajdon személyiséggel. „Mint az Atyának élete van önmagában” és létezik tulajdon személyében s nem lappang, nem foglaltatik másban, mint az esetleges vagy befoglalt dolgok: „ugy a Fiunak is adta, hogy legyen élete ő magában”, vagy hogy az Isten formájában önálló legyen Ján. 5. Fil. 2. Engem a Messiás Jehovát a Jehova szült és léteztem ő nála öröktől fogva. Péld. 8. ez az Ige-Isten kezdettől fogva az Atya-Istennel volt Istennek formájában az Atyával egyenlően. A ki Atya, Fiu nem lehet s annak nem is neveztetik. Ellenben a ki Fiu, Atya nem lehet.

Másodszor: Tulajdon tisztökkel. Egyedül az Atya tiszte mindent a Fiu az Ige által cselekedni, a Krisztust meghallgatni s meghallgatni minket is, mikor a Krisztus nevében kérünk. Ez sohasem tulajdonittatik a Fiunak és Szentléleknek. A Fiu nem cselekszik az Atya által, sem a Szentlélek. Egyedül az Atyától születik és jő ki a Fiu, s származik a Szentlélek, de ellenkezőleg nem! Egyedül a Fiu tiszte megtestesülni, közbenjáróvá bűnné és átokká lenni, ez az Atyának és Szentléleknek soha nem tulajdonittatik.

Harmadszor: megjelenésökkel. Egyedül az Atya szól az égből hallhatólag; egyedül a Szentlélek száll a galamb képében, egyedül a Logos jelenik meg férfi alakban. Tehát valósággal és személyesen léteznek s különböztetnek meg a háromság személyei és e három az Atya, az Ige, a Szentlélek az egy Jehova, és e három egy. Valamint ha azt mondjuk, hogy az egy napnak három megkülönböztetett tulajdonsága van, vagy midőn azt tanitjuk, hogy az egy napban három megkülönböztetett dolog van, nem csinálunk három napot; és ha azt mondjuk, hogy az egy lélekben három megkülönböztetett dolog van, ész, emlékezet, akarat, nem csinálunk három lelket; és ha azt mondjuk, hogy az ember kettőből áll testből és lélekből nem teszi azt, hogy két embert csinálunk egyből: ugy ha azt mondjuk, hogy az egy Jehova-Elohiim teszi ama hármat az Atyát, Fiut és Szentlelket, nem teszi azt, hogy több Istent csinálunk mint 1 Kor. 8 mondatik: mert noha vannak olyanok, kik isteneknek neveztetnek, mindazáltal nekünk egy Istenünk van, és midőn hármat sorol elő az apostol: az egy Atya-Istent, az egy ur Jézust az egy és Ugyanazon Szentlélek Ur Istent 1 Kor. 12. ezzel ő három Istent nem alkot. Továbbá maga a Krisztus is azt mondja Ján. 5. 8. hogy ő és az Atya két bizonyságok, de azért magát és az Atyát nem teszi két Istenné, hanem egygyé. Én és az Atya egy vagyunk. Balgaságot beszélnek azért a Szervét-féle ebek, hogy az irás azzal három Istent alkotna, midőn az egy Jehováról azt mondja, hogy az Atya, Fiu és Szentlélek.

Negyedik erősség.

A Krisztus nem neveztetik Jehovának, öröktől fogva létező Istennek, nem is létezik istenségére nézve, nem is volt az Istennek az Atyától öröktől fogva született Fia, csak erélye ereje volt az Istennek, hatályos igéje, minősége, hatalma, avagy teljessége az istenségnek; bölcsesség, de nem önléttel biró, s Isten fiának is testére nézve mondatik az elővégzetben, mivel a Szentlélektől fogantatott, de valósággal és lényegileg teremtmény, az asszony magva, férfiu, próféta, az elküldött és megtisztitó Ige. Csel. 11.

Felelet.

Ezekben egész pokoli veszettségöket, a Fotinus, Szamozatenus, Ebion és Corinthius [Kerinthosz] minden dühét kiöntik s noha már ez is mind az Isten ajkáról meg van cáfolva: mégis röviden igy felelünk rája:

Hogy a Krisztus a Logos öröktől fogva létezett igy bizonyitja be a szent irás.

Először: mert azt mondja, hogy pro panton, mindenekelőtt létezett, öröktől fogva a teremtés előtt az Atya előtt az Atyánál volt mint Jehova, Kol. 1. 2. Ján. 1. 5. 17. Ha Jah, Jehova az Atya előtt volt, tehát létezett.

Másodszor: midőn s Krisztus Mózesnek megjelent 2 Móz. 3. És 2 Móz. 13. 3 Móz. 14. Ézs. 35. 43. 45. magát Ehie, lészek, Jah Jehova, Ábrahám, Izsák Istene, megváltó Jehova, teremtő imádandó névvel nevezi, a kinn kivül nem volt más Jehova. Ő az öröktől fogva ön magától létező Jehova. Ugyde a Krisztus ez a Jehova: tehát ő létezik.

Harmadszor: Zsolt. 102. Zsid. 1. az mondatik, hogy az Isten e világ örököse Jehova, változhatatlan Isten, ki a földet alkotta. Jehova te ugyanaz vagy! Ugy de a ki változhatatlan, teremtő Jehova, az létező Isten. Tehát a Krisztus öröktől fogva létezik.

Negyedszer: Fil. 2. Az mondatik, hogy mindenek előtt Isten formájában volt mint az Atya, természetileg, az Atyával egyenlően. De az Atya öröktől fogva létezik; tehát a Fiu is létezik.

Ötödször: 1. Ján. 1. 2. 3. 4. 5. neveztetik életnek s világosságnak, mely az Atyánál volt, neveztetik megtestesült igének, Istennek, ki megjelent testben; és élő Istennek, ki szolgai formát vett magára.

Hirdetjük az Igét az Isten fiát; és megismertétek a Fiut a ki volt vagyis létezett öröktől fogva, ez az Ige vala az Istennél. Ha minőség lett volna, ugy nem létezhetett és nem testesülhetett volna meg, mert a sajátságok nem testesülnek meg. Az mondatik, hogy aképen bir élettel önmagában, mint az Atya. Ugyde az Atya öröktől fogva létezett, személyesen létezett önmagában: tehát a Fiu is önmagában s nem az Atyában létezett személyesen öröktől fogva

Hatodszor: Zak. 2. 3. 4. azt mondja, hogy az Isten teljessége a Krisztusban személyesen létezett öröktől fogva, de az istenségnek teljessége személyes: tehát s Krisztusnak istensége is (somatica) személyes.

Hetedszer: Azt mondja az irás, hogy az Atya a Krisztusban volt, lakott és maradt, a Jehova-Krisztust szülte elbocsátotta, de az Atya öröktől fogva nem volt a minőségben, teremtményben, történetesben (a mi az Istenben nincsen), hanem a személyiségben az önálló személyben (in somate, hypostatica persona). A milyen maga az Atya, olyan Jehovában lakozott, a kinek önmagában élete van. Az Atya minőséget nem szülhetett, hanem élő személyt, Jehovától való Jehovát, s maga személyének jellegét, azaz kinek önmagában önálló élete van, mint maga egyedül önálló, de nem lehetett az Atyának felkenni sem és világra küldeni a minőséget, hanem a létező Jehovát Zak 2. 3. 4. Engem Jehova-Messiást a Jehova Atya küldött. Az Atya küldött engem, „az égből az Atyától jöttem.” Ján. 3. 6. 7.

Nyolcadszor: Róm. 1. 8. Ján. 1. 1 Ján. 2. 3 Tim. 3. Megkülonböztetik az Isten egy szülött Fiát a testtől és azt mondják, hogy az Isten formájában volt Logos és testet vett fel Fil. 2. Elbocsátotta Isten az ő tulajdon Fiát testbe. Az Ige Isten testté lett, azaz testet vett fel. Az Isten Fia az Atyával egyenlő az ő istenségének tekintetében, a mennyiben csudákat teszen, Szentlelket ad ő magából, feltámad a halálból, ugy létezik, mint az Atya, és együtt munkálkodott az Atyával Ján. 5. 10. Embernek fia testére nézve. Gonoszságot cselekesznek azért a Szervét vargái, kik az Isten fiát az ember fiától meg nem különböztetik, midőn természetökre, személyökre, tulajdonságokra és idejökre nézve különböznek. A mondatik, hogy a Fiu az égből szállt alá, és ugy vette fel s testet. – A test nem szállott az égből.

Kilencedszer: az apostol Kol. 1. 2 Zsid. 1. azt mondja Jánossal Ján. 1. 5. hogy az az Isten Fia, a ki öröktől fogva világosság, élet bölcseség volt és létezett az Istennél, a ki a teremtmények előtt született. Első szülött volt minden teremtmény közt, ki által mindenek lettek, ki mindeneket igazgat, a ki a kezdet, minden teremtmények oka és végcélja, megtartó Ézs. 43. 44. Jel. 1. De az Atya létező és együttmunkálkodó istensége által lett minden. Az Atya minőséget, esetleget öröktől fogva nem szülhetett, fiut szült öröktől fogva. Tehát tulajdon értelemben volt Fia az Istennek öröktől fogva 2 Zsolt. 10. vers.

Tizedszer: A Krisztus az Istent tulajdon Atyjának hivja (Patrem idion) és az apostol azt mondja, hogy az Atya nem kedvezett az ő Fiának. Tehát az Istennek tulajdona, hogy Atya legyen és a Krisztusnak hogy Fiu legyen. Tehát bolondot beszélnek a Szervét-féle disznók. Tulajdon az a mi egyedül egyre s mindig közölhetetlenül illik: de egyedül az Atyára illik, hogy legyen öröktől fogva szülő Atyja az ő Fiának, egyedül a Krisztusra illik, hogy legyen egyszülötte az Atyának, ki minden teremtmény előtt született és nem közöltetik (communicatur) az Atyával és Szentlélekkel. Tehát valóban tulajdona az Istennek, hogy Atyja legyen az ő Fiának.

Tizenegyedszer: Az Istenben semmi sincs, nem is volt öröktől fogva esetleg, minőség. De a Logos ugy volt az Atya Istenben, mint az Atya a Fiuban. Ugyde az Atya személyesen volt: tehát a Logos-Fiu is öröktől fogva és személyesen volt (hypartice et somatice).

Tizenkettedszer: Ján. 16. 17. az Atyának mindene a Fiué, de az Atyáé, hogy öröktől fogva létező Jehova, igaz Isten legyen: tehát ugyanaz a Fiué is, hogy legyen öröktől fogva létező Jehova. Tehát a Krisztus Logos Istennek igéje, de mindenek előtt Istennek formájában létező Isten. Az Isten Ige, de ez az Ige öröktől fogva (hyparchi) volt, azaz létezett az Istennél. Mert semmi sincs az Istenben a mi nem léteznék, Jáh, Jehova nem volna; tudniillik olyan, a mi az Istenben egy és az ő természetének azonságához tartozik. Semmi sincs az Istennél a mi nem létezik, tudniillik a mi a háromságban megkülönböztetve van más Atya más Fiu. Péld. 8. Fil. 2. Ján. 1. 5. Tehát a Krisztus erény, bölcseség, de hypostaticus személyes olyan mint az Atya, azaz az Atyával egyenlően létező, kinek ugy van élete mint az Atyának, ki mint élet és világosság volt az Istennél. Ez jelent meg a testben, ez vette fel a testet. Nem lehet minőségi kép, jelleg, világoság és atyai hatalom az Atyában, hanem lényeges: ugyde a Fiu az Atyában van, tehát ő személyes kép. Próféta, férfi, ember, test szerint és hivatalára nézve, miként Teremtő, Jehova istenségére nézve. Ezekről többet. Kisebb az Atyánál mint ember az ő szolgai formájában, a mi bajunkban: hanem az Atyával egyenlőnek mondatik természete szerint Ján. 5. 8. 10. Fil. 2. Zak. 13. az ő istenségénél fogva.

Gonoszul összezavarják tehát a szóbeli igét az Isten igéjével teremtett bölcseséget, mely a teremtményeknek adatott, a személyes jehovai bölcseséggel. Lásd Bölcsk. 7. 8. 9. 10.

Ötödik erősség.

A Szentlélek neveztetik a magasságos erejének Isten, hatalmának és erejének. Az Atya kitöltött ajándékának, ki mindeneket a Krisztustól vesz: tehát nem Isten, nem létező Jehova s nem is kell tisztelni.

Felelet.

A Szentléleknek személyes istenségét fölebb Isten igéjéből többszörösen bebizonyitottuk s megmutattuk, hogy miért kelljen mint Jehovát, Istent, teremtőt, megtartót, megváltót, minden jó szerzőjét tisztelnünk: tehát a Szentlélek Isten erejének neveztetik mint a Krisztus, de személyes, Jehovai és létező erőnek, a mint a Szentlélek magát embernek, galambnak, tűznek, szélnek személyes alakjában kinyilatkoztatta. (1) Mert semmi nincs az Istenben egy, semmi nincs hármas, a mi „vagyok” Jáh, lényeg, azaz az istenségnek egysége ne volna; és a háromság egy lényü, egylényegü, személyes; a három egy. Az a Szentlélek, mely aképen Jáh, Jehova és önmagában létező mint az Atya, neveztetik a Krisztustól más vigasztalónak. A Krisztus személyes volt; tehát olyan a Szentlélek is.

A Szentlélek ihlette az atyákat, szólott az atyáknak, de a minőség szólni, tanitani, vezetni, teremteni, megtartani, véghetetlen személyes jehovaság nélkül, nem képes: tehát a Szentlélek létező Jehova.

Teremtett minőségben nem hihetünk, hanem csak az egyedül való igaz Istenben: a Szentlélekben hiszünk a Szent lélek nevébe keresztelkedünk, a Szentléleknek temploma vagyunk: de csak az Isten nevébe szabad keresztelkedni, csak a létező Istennek házai a választottak 1 Kor. 3. 6. tehát a Szentlélek valóban Jehova, imádandó Isten, kinek tulajdon személye van, a mint mondottuk.

Hatodik erősség.

Valamint a Krisztus elbocsátott és megtartó Igének neveztetik, nem pedig létezőnek, ugy Istennek az atyákkal szólott angyala teremtés volt. Gonoszul tévelyegnek, a kik a Fiu Igét létező Istennek hazudják, vagy második személynek, vagy másnak mondják, ki az ember fia előtt az Istennél létezett volna.

Felelet.

A Szervét-féle vargáknak e bolond ellenvetéseit is már bővebben megcáfoltuk, s még igy verjük kevés szóval vissza:

Először: a Krisztus neveztetik Igének, Istennek, Jehovának, ki Isten formájában van, mert a kiről János azt mondja, hogy Igévé lett, azt az apostol Filip 2 az Atyával egyenlően, ugy mint az Atyát létezőnek nevezi, és azt mondja, hogy szolgai formát vett magára; és 1 Tim. 3. testben megjelent Istennek vagy testet öltő Istennek mondja Ézsa. 1. Ján. 1. 2. életnek és igének, a ki öröktől fogva az Istennél volt, a ki testet öltözött magára. A Csel. 10. 11. részében Izráelnek igért ige a béke hirdető és a kegyelemnek igérete, az evangyéliom, megkülönböztetik a Krisztustól. És megtartó és idvezitő igének neveztetik. A Krisztus Isten, a kit a zsidók testben megfeszitettek. Csel. 13. Pál igy szól: ez idvességnek beszéde néktek küldetett, a kit az őt nem ismerő fejedelmek megölettek. Gonoszságot cselekesznek tehát a vargák, midőn ezt mind összezavarják. A Jehova angyaláról pedig, vagy az atyákkal beszélő, atyákat megszabaditó, kivezető, tűzben és felhőben előttök járó angyalról pedig Pállal 1 Kor. 10 s Istvánnal. Csel. 7. azt mondjuk, hogy az a Krisztus a Logos volt, a ki által mindenek lettek. Ján. 1. Kór. 1. 2. Zsid. 1.

a) Mert Ehiének „lészek, vagyok” Jahnak, Jehovának neveztetik az az angyal, a ki Mózesnek a csipkebokorban, s Ábrahámnak és Jákóbnak megjelent. Teremtett angyalt pedig ezek: Jah, „vagyok” Jehova, azaz a János magyarázata szerint Ján. 5. Jel. 1. a ki van, volt és lesz” „kezdet és vég” „teremtő és megtartó, a teremtményeknek lényt, életet és mozgást adó” – sem hivatalosan, sem természetesen nem ihletnek meg. De a Krisztust ez, hogy ő önálló Jehova, igaz Isten, teremtő és megtartó légyen tulajdonképen és természetesen ugy megilleti mint az Atyát ő vele egyenlőleg. Mert Ézsa. 43. 44. 45. Zsolt. 45. 102. Fil. 2 a Logos Messiás Jehovának Istennek neveztetik, a ki előtt, a kin kivül Isten és más Jehova nem volt.

b) Mint az Atya, kinek élete van önmagában isteni, ugy a Fiu is. Ján. 5.

c) Az Atyának mindene a Fiué. Az Atya én bennem én az Atyában. Én és az Atya egy vagyunk Ján. 8. 10. 16. 17. de az Atyáé, hogy természetesen legyen Isten és nem viszonylagosan, nem hivatalosan: tehát ugyanez a Fiué is.

Másodszor. Az az angyal neveztetik Ábrahám és Izsák Istenének. A teremtett angyalok nem Ábrahám Istene: tehát a Logos-angyal az Ábrahám Istene, a Krisztus volt, az Isten Fia, az Atya követe, a közbenjáró.

Harmadszor: Amaz angyal, a ki Ábrahámmal beszélt, Ábrahám kezében megfogta a fegyvert, Jákóbbal birkozott, tényleg valósággal létező volt és maga magára esküdött meg Ábrahámnak 1. Móz. 22. ugyde a teremtett angyalok nem esküdhetnek magokra, hanem az Isten nevére.

Negyedszer: Az a Jehova-angyal, a szövetség béke, és ujtestamentom angyala, kit az atyák imádnak, ki az atyákat megáldotta, megmentette, a zsidókat Egyiptomból kivezette. Csel. 7. 1 Kór. 10. 3 Móz. 14. De a teremtett angyalok nem imádtatnak, hanem az egyedülvaló egy és nagy élő Isten. Tehát a Logos Krisztus, öröktől fogva, mielőtt a testet fel vette volna is, Jah, létező Jehova volt, a kit láttak, a ki munkálkodott, a kinek áldoztak. Jud. 6. 13.

Tehát hazudnak a Szervét-féle ebek, hogy a Krisztus nem ugy létezett volna mint az Atya. A mint az angyal nem volt teremtve, ugy az Isten ereje nem lehetett teremtetett. Mert az Istenben minden „vagyok” Jah, Jehova 2 Móz. 3. 6. Jel. 1. Ézs. 43. 45.

Hetedik erősség.

A Logos előzetesen neveztetett fiu-Istennek, öröktől fogva születettnek, testére nézve az előtudásban: mert amaz ember, a létező fiu, a Szentlélektől fogantatott; tehát nem tulajdon értelemben Isten és Isten fia.

Felelet.

A Szentháromságról felséges II. János fejedelemhez irt védbeszédünkben több ezerszer bebizonyitottuk, hogy a Krisztus létező Jehova, Istennek tulajdonképen egy szülött fia. És ezzel a szurokba ragadt legyek és bogarak saját tőrökben megfojtatnak. Ha öröktől fogva való ige volt, a ki által mindenek lettek: ez az Ige a Jehova volt, az Isten fia, az első szülött (prototokos) minden teremtmények előtt. Mint az apostol Kol. 1. 2. Zsid. 1, őt, ki által mindenek lettek Jehovának, Isten fiának nevezi. Vagy pedig csak valami minőség, Isten hatálya volt, mint a napban a melegség; vagy pedig emberi test volt, a mint a Szervét-féle vargák fecsegik. Ugyde minőségi hatály nem lehetett, mivel az Istenben „vagyok” – s mindaz létezik, a mi által mindenek lettek: és amaz Ige hatalom, erő a Pál bizonysága szerint létezett. 1 Fil. 2. Kol. 1. Zsid. 1. Ján. 1. 5.

Test nem lehetett: mert valamint semmi nem volt a teremtés előtt, ugy test sem volt: semmi által avagy teremtmény által, vagy teremtett minőség által az Isten semmit nem teremtett, hanem mindent ama Logos által, az ige által a ki Isten volt az Istennél. Ján. 1.

Azért a Krisztus az Isten fia, a Logos, valósággal létezett a test felvétele előtt, és a Fiu istenségének természete által lettenek mindenek, nem a test által.

Ez az Isten Fia, a ki mindenek előtt született, a ki által mindenek lettek; az Atya személyének képe és bélyege. Kol. 12. Zsid. 1. De a test nem volt öröktől fogva. Az Atyától születni, teremteni, Jehova, Jah, Izsák és Ábrahám Istene lenni a minőség sem tudott. A test mindenekelőtt született: tehát sem nem a testre való tekintetten, sem nem minőségileg, hanem mindent előzőleg (hyparctice) és lényegileg létezett öröktől fogva és a teremtésben. Teremtett a Krisztus, és volt az Isten fia saját istenségére való tekintetben. Mert az mondatik a Zsolt. 102. Ézs. 45. „A Jehova teremt mindeneket és hordoz az ő hatalmának szavával. „

Nyolcadik erősség.

A Fiu mindent az Atyától vett, valamint életét, ugy mindent a mivel bir: tehát kezdete van, mint teremtménynek.

Felelet.

A Fiu kétképen vészen az Atyától, mint a prófétáknál és Jánosnál irva van; önmagára való tekintetben vette az Atyától, örök, véghetetlen és idő nélküli születéssel, fiusodással azt, hogy Fiu. Azaz egy istenségét, természete azonosságát, azt, hogy az Atya és Fiu egy, és ezt az Atyától birja; és azt, a mivel az Atyától megkülönböztetik, tudniillik fiui méltóságát, a melynél fogva tulajdon Fiu. A mint irva van.: az Atya adta a Fiunak, hogy legyen élete ő magában. Én magamtól nem jöttem. Én az Atyától való vagyok, az Atyától bocsáttattam és jöttem e világra. Az Isten mondotta én rólam: ma szültelek tégedet. Én az örök bölcseségtől fogantattam, születtem, formáltattam és léteztem. Tehát minden kezdet nélkül született a Fiu és Logos (Ige), Isten személyes bölcsesége nem teremtett, nem minőségi. A Krisztus Jehova, a kinél előbb nem volt Isten. A Krisztus kezdet: okfő (principium), tehát a Fiunak semmi kezdetét nem lehet költeni. Világosság a világosságtól, Jehova a Jehovától, de idő, kezdet és eredet nélkül. Az Atyától való Fiu, de az ő kijövetele öröktől fogva való, egy örökkévalóság napjaitól. Mik. 5. Nem tulajdonit hát sehol az irás a Fiunak eredetet, épen ugy miként az Atyának. Mert az Atya nem kezdődött, ugy a Fiu sem kezdődött. Mikor az Atya megvolt, megvolt a Fiu is. Ez az Ige Isten kezdettől, öröktől fogva megvolt az Istennél. Balgaságot beszélnek tehát, a kik a Krisztus istenségének, születésének eredetet tulajdonitanak: holott a Jehova-Krisztusnak kezdetet, időt, egy betü sem tulajdonit.

Továbbá, hivatalára való tekintetben vészen a testben: igy vette istenségének teljességét, mely által minket Istennel kibékit. Vett ajándékokat, de az emberekért és nem magának. De az, hogy a Fiu az Atyától veszen, nem szerez egyenlőtlenséget, sőt épen azzal igazolja a Krisztus, hogy ő az Atyával egyenlő, hogy ő Isten és az Atyával egyenlő, minthogy az Atya a Fiunak magával egylényegü életet adott, az Atyával egyenlőt, olyat, a milyen az Atya, mivel az Atyának mindene a Fiué. Ján. 5. 16. 17. Valamit test szerént vészen, mindazt időszerént vészi. És ezért testére nézve kisebb az Atyánál.

(1) Az eredeti szöveg magyar szavai.

(1) Abrahámnál, a Jordánnál, Jeruzsálemben.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu