A pápista és lutheránus ostyások tanainak kárhoztatása 7 pontban

XVI.

DEBRECENI ZSINAT,

1567-dik évben. 470-475. o. Debrecenben Nyomta Török Mihály MDLXVII. évben.

Melius Juhász Péter

(Horhi, 1532 – Debrecen, 1572. dec. 25.): egyházi író, hitvitázó. 1556-ban Wittenbergben tanult, 1558-tól debreceni prédikátor, 1561 végétől haláláig debreceni ref. püspök. Ő szervezte meg a mo.-i ref. egyházat, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az antitrinitáriusok ellen.

A február 24-kére Debrecenbe összehivott zsinat hitvallásának és végzéseinek summája, a melyben Szabelliusuak és Szervétusnak, Ariusnak, Fotinusnak, a manikheusoknak eretnekségei és Stankarusnak s az Antikrisztus szennyeit védő pszükhomakaristáknak hamis hittételei Istennek legtisztább igéiből megcáfolva és kárhoztatva vannak.

I.

Minden eretnekséget, melyet az apostol bizonyítása szerint az ördög az ő közegei által, hiu dicsőségvágyból, vetekedésből, szakadárságból, irigység, kevélységből és szóharcból támasztott (Gal. V. VI. Zsolt. II.; II. Kor. XII.) kárhoztatunk és visszavetünk; t. i. a Szabelliusét és a Szervétét az igaz háromság ellen; az Ariusét, Szamozatai Pálét, Fotinusét, Ebionét [!] és Eunomiusét a Krisztusnak örök, önálló az Atyával egylényegü és egyenlő Istensége ellen; ismét: Stankarét, Pelagiusét, a szabadakarat állitóiét és a bálványok, oltárok, misebeli kovásztalan és más pápista szennyek pártolóiét és védőiét, kik a baál-féle ruhákat, a kehelyt és az iszonyatos és átkozott mise többi eszközeit, melyeket az Antikrisztus országában koholtak, avagy a lévitai áldozó papság utánzásával a mise bálványára alkalmaztak. Miképen Jeroboám, Izráel királya a Salamon templomának, oltárainak, ruháinak, áldozatainak és adományainak és más szokásainak jelvényeit, melyek az Áron papságára tartoztak, gonoszul és istentelenül visszaélve, átvitte Samariába és átváltoztatta arra az undok és rut bálványozásra, a melyet Akháb, Jezabel és a többi királyok neveltek: ugy most é római zsibárusok, az iszonyu mise undok és rut fertőjét nyitották meg, részint a Lévi áldozó papsága romlott utánzásával, mely a Krisztus áldozó papságának kiábrázolója volt (mert a Krisztus testben megjelenvén, amaz mint árny és az igazságok lenyomata, haszontalan és erőtelen volta miatt elenyészett eszközeivel, oltáraival, ruháival, tisztulási áldozataival együtt Pál apostol bizonysága szerint Zsid. V, VI, VII, VIII, IX, X, XI. – s a Krisztus bizonylata szerint. Máté XI. Ezt bizonyitják s törvény, a próféták Jánosig. Kolosse. I. II. v.) Tehát Ezopus kutyái azok, a kik megvetve a testet és igazságot, magát a Krisztust és az ujtestamentomot, az uj és isteni tudományt s a Krisztus által rendelt szertartásokat és sákramentomokat, eldobván és eltorzitván, a Krisztus áldozópapságának árnyát a lévitai áldozó papságot áhitozzák. – Részint pedig a mise bálványát tákolták össze – ugyanezen lélekárulók a római pápák, a pogányságból és bálványozásból, mintegy koldustáskát, mely különféle rongyokból és foltokból van összevarrva. S ezek szennyeit fogadták el ama tettető félpápisták is, kik az ostyát vagy misebeli kovásztalan kenyeret, oltárokat és képeket védik; tehát ezeket is a pápistákkal együtt kárhoztatjuk. Sőt Krisztus szava szerint az ő büneiket még nagyobbaknak valljuk, minthogy ők azoknak öntudatos szolgái: mert tudják, hogy a bálványok, oltárok, áldozó ruhák s a bálványozásnak és misének minden jegyei és eszközei tiltatnak a második parancsolatban, sőt mindenütt az ó és uj testamentomban: mégis azokat lelkiismeretök ellen megtartják. Kiváltképen a pápista ostyát, ezt az ördögtől az Antikrisztus Sándor pápa által kigondolt misebeli kovásztalant jól ismerik, hogy nagyobb az irásban kárhoztatott bálványoknál, sőt épen feje és alapja a bálványoknak. Mert a pápista misének gyökere és alapja e kovásztalan, minthogy ily misebeli vékony fejér és a feszület képével megjegyzett kovásztalan nélkül nem lehetett misét szolgáltatni. Tehát gyalázatosabban és rutabbul mentegetik a bálványt e kovásztalanosok – ostyások; mint a hogy védve volt s Priapus és Dágon, Baalym és Asztarót, Baálfeor és Baálfegor bálványa. Hogy pedig valaki azt ne vélje, mintha mi ok nélkül kárhoztatnók az Antikrisztus szennyeit, előadjuk Isten igéjéből azon okokat, a melyeknél fogva s bálványok, bálványimádás, bálványozás és célja teljesen elvetendők, eképen.

Először. Mert Jerémiás I. igy van megirva: Azért adtam az én szavaimat a te szádba, hogy gyomlálj, irts, ronts, törj és veszess. – Itt azt parancsolja az Ur, hogy az ördögtől, az Antikrisztustól ültetett, plántált, alapitott és épitett dolgokat, t. i. a hamis hittételeket, véleményeket, tévtanokat, hagyományokat és emberi találmányokat mint ganéjt és rut bűnöket el kell távolitani és törölni az egyház kebeléből. Parancsolja, hogy gyomláljuk és irtsuk, nehogy az emberek szivében és lelkében valami nyoma maradjon a pápista szennyeknek. Miként a mezei gyomok, melyek a jó magot elfojtják, tövestől kiirtatnak, azonképen parancsolja az Ur, hogy a gonosz lelkek tudományát, eretnekségeket, az Antikrisztus pápának hagyományait és találmányait mint a bálványimádásnak forrásait és okait az isteni ige által teljesen és gyökeresen kiirtsuk. Mert minden eretnekségnek, hamis tudománynak kutfeje és eredete az ördögnek és Antikrisztusnak dühe, babonája, csalárdsága, hazugsága; irigysége; célja pedig, hogy csaljon, öljön és veszejtsen. Rom. 1. 3. 6. 3 Kir. 32. Eféz; 2. 4. 2 Thess. 4. 3. 1 Tim. 4. 2 Tim. 1. 3. 4. Ján. 10. A tolvaj nem jő egyébért, hanem hogy öljön, veszejtsen és raboljon. Ezék. 13. 14. Máté 7. 15. 21. 23. Őrizzétek magatokat azoktól, kik hozzátok jőnek juhoknak ruhájokban, de belöl ragadozó farkasok. 1 Ján. 4. Ne higyjetek minden léleknek. Lásd 2 Pét. 2. 3. Jud. 1. Gal. 5. 6. Ef. 5. 6.

Az eretnekségek kutfejeit igy számlálja el az apostol: irigység, versengés, egyetnemértés, szakadás, részreoszlás; ezekből késziti az ördög a hamis hittételeket, felekezeteket és tévtanokat: Midőn az emberek a világosságtól, az igaz uttól, az Isten igéjétől eltávoznak, az irásokat nem vizsgálják, nem figyelmeznek a tanitásra, hanem elfordulván az igazságtól, hallgatják a tévelygő lelkeket, azokra figyelmeznek, azoknak hisznek, engedelmeskednek tetszelegnek, hizelegnek s a hazugságot béveszik. 1 Tim. 4. 2 Pét. 2. 3. Máté 7. 15 23. 24. Luk. 10. 12. Az irás azt parancsolja, hogy mindezeket töröljük el mint setétséget, üres hiábavalóságokat, haszontalan csalódást, ördög munkáját, ganéjt és bünt – az igazság fényével. Ezs. 29. 59. 64. 65. 66. Fil. 3. Kol. 2. De e héber szók is: natasch és nataz. Jerém. 1. azt teszik, hogy a hamis hittételeket gyökeresen, eredetökkel együtt le kell rontani. E szavak pedig: habüd és haros azt jelentik, hogy azokat veszejtsük el és rontsuk le, a melyek ujonan ültetve már meglátszanak és szárba csaptak, azaz valamint a bálványimádásnak kutfejeit, gyökeit s belső okait az egyházból és szivből kitépetni parancsolja: ugy a bálványozásnak, hazugságnak, ördögi babonának jeleit és eredményeit, a minők a bálványok, haszontalanságok, szennyek, mint a pápista mise, eltöröltetni rendeli. A bálványozás jegyeit, azaz 1-ször, a bálványoknak, pápista szennyeknek, misebeli kovásztalannak, vagy amaz átlátszó és vékony ostyának neveit és emlékezetét is eltöröltetni, megsemmisiteni parancsolja. Hozs. 1. 2. 3. Zak. 9. 13. Elveszitem a kamuriimok nevét, azaz a pápák, áldozó papok és barátok neveit, lerontom a bálványok nevét és emlékezetét. „Ne emlékezzél meg előbbi férjedről, s felejtkezzél el a te atyádnak házáról”. – „A tisztátalan husnak maradványait kiveszem a te fogaid közül s kimosom a tisztátalan vért a te szádból”. 2-szor, a bálványoknak babonás mintáját, alakját, képmását, azaz azokat, amiket tisztelnek, imádnak azon dolgok helyett, a melyeknek alakzatai és képletei. Mert a durva és alaktalan anyagok magukban nem imádtatnak, t. i. a fa, kő, érc, hanem csak akkor, miután a müvészektől átalakittattak s az égben, földön és vizekben imádott dolgok alakjára és képére elkészittettek, mint Ézs. 44. A müvész kifaragta a fát, átalakitotta és imádta. – A borjut, mig csak arany volt, nem imádták, hanem csak azután, mikor a borju alakot nyerte. 2. Móz. 32-ben is ugy van megirva: „Ne csinálj te magadnak faragott képet, ne imádjad és ne tiszteljed azt”. 2 Móz. 20. 5 Móz. 4. 5. 6. 7. 12. Ezs. 41. 44. Ezért a mise bálványában is, vagy a misebeli ostyában, avagy a misebeli vékony kovásztalanban is két alakot kárhoztat az irás: először azt az átlátszó, vékony s fehér világossságot és kerekded vékonyságot, másodszor a feszület képét. A misebálványnak főjele pedig az az átlátszó fényesség, mert a vastag és át nem látszó kenyérből (még ha az a feszület képével bélyegeztetnék is meg) nem lehetne a mise bálványkórságát elkésziteni. – Minthogy azért a misebeli ostyában ez a bálványozó és babonás alak adja meg a dolognak lényegét, azaz ez alkotja és teszi a mise bálványkórságát; ezt az irással együtt mint minden bálványok fejét kárhoztatjuk. 3-szor kárhoztatja az irás a bálványimádást, azt a babonás és természetentuli visszaélést vagy célt, melyet a magokban véve tiszta, jó és mocsoktalan dolgokkal Isten igéje s azok természetes célja ellen az ördög sugallatából az Antikrisztus összekötött. Mert fáknak célja, hogy belőlök épületek alkottassanak, melegitő és főző anyagul szolgáljanak; a kövek célja, hogy belőlök épületek és határ-kövek alkottassanak; az érceknek, aranynak, ezüstnek, réznek, vasnak, hogy az emberek használatára szolgáljanak, de az Antikrisztus az ördöggel mindezeknek törvényes célját megrontotta és ördögi végre forditotta, át t. i. hogy ezekből bálványokat készitsenek és azokat imádják. Mert az égben, földön s vizekben csak az imádott dolgoknak alakjai és bálványai vannak kárhoztatva, a melyek pedig nem imádtatnak, azoknak közhasználatu képei nem kárhoztattatnak a milyeneket a szőnyegeken és csarnokokban lehet látni.

Másodszor: Mert az Antikrisztus szennyei, a mise, ostya, bálványok s az Antikrisztus tudományának minden hagyományai azért kárhoztatnak, mivel azok paráznaság, bálványimádás jegyei, alkalmas, [!] bünök, botrányok, megütközések csalások, tohu, bohu, azaz keni, apati, azaz hiában való csalások, „vázok”, bazsiliskus tojások, pókhálók, skorpiók, békák, varangyékok, mérgek. Ézs. 59. Jel. 8. 9. 16. 17. setétségek, a sátán ültetményei és hazugságok s szinmutatások. Védelmezni pedig a bűnöket és setétséget, a sátán találmányait, iszonyatos gonoszság. Tehát a bálványoknak és ostyának vagy a pápista kovásztalannak pártolói a bűnnek, ördögnek és szennyeknek oltalmazói, kiket, hogyha meg nem térnek, el fog törülni az Ur.

Harmadszor. Mert a Krisztusnak Béliállal, az igazságnak a hamissággal, a világosságnak a setétséggel, nincs semmi köze, azaz valamint a világosság a setétséggel, az igazság a hamissággal mint természet szerint ellenkezők és különbözők össze nem férhetnek: ugy a Krisztus, a Krisztus tudománya és rendelése, a Krisztus érdeme, igazsága, bölcsesége az ördögnek és Antikrisztusnak tanaival, találmányaival és hagyományaival meg nem egyezhetnek. Tehát a bálványok és pápista vágy misebeli kovásztalan pártolói a Krisztust Béliállal, az igazságot a bűnnel, a világosságot a setétséggel egy tartályba – szekrénybe – és zürzavarba akarják összekötni. Sőt miként az asszony, midőn felveszi a paráznát az ő férjének ágyába, kurva és paráznává lesz, s e paráznasággal megfertőzteti az ő férje ágyát. Ézs. 57. Ezek. 16., ugy a bálványok pártolói, a pápista szennyek védői parázna jegyesei a Krisztusnak s megfertőztetjk a Krisztus ágyas házát, avagy ágyát. Ézs. 57.

Negyedszer. Mert az irás a bálványok neveit, emlékét, jegyeit eltörölni parancsolja. Hózs. 1. 2. 3. 4. Ézs. 40. 41. 44. 57.

Ötödször. Mivel a bálványok az egyházban tanitani és használni nem képesek, sőt az ebeknél rosszabbak, valamint tanitani ugy inteni nem tudnak. Tehát gonoszul fecsegnek a bálványok védői, kik a bálványoknak valami hasznot tulajdonitanak. Mint a bűnnek, paráznaságnak ugy a bálványoknák a vége és haszna halál és végveszély. Ézs. 40. 41. 44. 57. Bölcs. 13. 14. 15. Vesszenek el, szégyenüljenek meg, a kik készitik, imádják és tisztelik a bálványokat. Jerém. 7. 10.

Hatodszor. Mert az irás azt parancsolja, hogy nekünk a bálványokat az egyházból kiirtanunk, azoktól és az emberek találmányaitól őrizkednünk kell 1 Móz. 35. 1 Kor. 10. 14. 1 Ján. 5. Ézs. 52. 62. 65. „Menjetek ki azok közül; tisztátalant ne illessetek. Őrizkedjetek a bálványoktól. Ha Istent imádni akarjátok, hajtsátok el a bálványokat”. 1. Móz. 35. Nincsen ott sem igaz vallás sem kegyesség, a hol a bálványok uralkodnak.

Hetedszer. Mert azt mondja az irás, hogy a zsidókat és pogány népeket a bálványok és bálványimádás vesztették el. Jud. 2. 3. 4. 4 Kir. 3. 10. 17. 25. Róm. 1. A bálványok és az Isten gyanánt imádott teremtmények képei megváltoztatják és meghomályositják az Isten dicsőségét. Ennyit röviden a bálványokról.

Forrás

A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET KIADVÁNYAI XIX-ik KÖTET, PROTESTANS THEOLOGIAI KÖNYVTÁR SZERKESZTI, KOVÁCS ALBERT XV. KÖTET, A XVI. SZÁZADBAN TARTOTT MAGYAR REFORMÁTUS ZSINATOK VÉGZÉSEI. ÖSSZESZEDTE, A LATIN SZÖVEGEKET MAGYARRA FORDÍTOTTA ÉS TÁJÉKOZTATÓ JEGYZETEKKEL KISÉRTE KISS ÁRON PORCSALMAI LELKÉSZ ÉS SZATMÁRI ESPERES, BUDAPEST KIADJA A MAGYARORSZÁGI PROTESTANSEGYLET | Leporollak.hu