A keresztyén eklézsiáról
Apáczai Csere János
születési nevén Csere (Cseri, Tsere) János,
(szül.: Apáca, 1625. június 10.? – Kolozsvár, 1659. december 31.)
Erdélyi magyar református teológus, pedagógus, filozófus, a magyar református nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Magyar Encyclopedia: Tizedik Rész; Az embernek magaviseléséről (részlet: XX.-XXIV.)
Az embernek magaviseléséről.
..XX. 1. Ekkédig az házi társaságról, gondviselésről önnönmagában, és mivel gyakrabban sok házbéli emberek laknak egy helyt, hogy az igazságot jobban gyakorolhassák, rendeltetett a polgári társaság az Isten tiszteletire, kegyességre nézve penig rendeltetett a szent gyülekezetfa). 2. Jobb egy várasban ilyennek soknak lenni, mint egynek igen nagynak. 3. Ezekben legelsőben is az Isten igéjét kell az embereknek prédikállani (hirdetni), hogy az Istenhez gyűjtessenek, és amennyiben lehet, határokban tartassanak s jó rendben állíttassanak; osztán ha akkor illendők nem léendenek arra, várni kell, míg megépülnek (érnek) s azután ecclesiát, egész gyülekezetet kell felállítani. 4. Mely gyülekezetben kétféle személyek vannak, tudniillik az igazgatók (őrállók) és a több szentek. 5. Az igazgatóknak tudománnyal, szent élettel és az igazgatásra kívántatott ajándékokkal(b) fellyül kell a több szenteket múlniok. És úgy kell osztán külsőképpen is az igazgatásra hívattatniok. 6. Mely hivatalban ilyen módnak kell megtartatni közönségesen, hogy bizonyos és rész szerént való ecclesiákban rend szerént való igazgatók hívattassanak, kik ott tisztekben szorgalmatoson járjanak el, jóllehet, hogy az Istennek másutt is ecclesiát csinálhassanak, városokot s falukot is kell gyakorta feljárniok, sőt gyakorta más ecclesiákot is segélleniek mind jelenlétekkel, s mind tanácsokkal, azonközben a többi otthon[i] tiszteket szorgalmatosabban vivén végben. 7. Ez a hivatal áll választásból és beszentelésből (avatásból, iktatásból). 8. A választás az, amelyek, akik a rend szerént való tisztre felvéendők, az egész ecclesiának vagy annak nagyobb részének ítéletiből és jovollásából vétetnek fel. 9. Itt a több igazgatóknak tisztek az, hogy mind amazoknak megkívántatott ajándékjokról, s mind elégséges tudományokról és fegyhetetlen szent életekről elégségesképpen tudakozódván, a többinek a voksolásban előttök járjanak. 10. A kösségnek penig tiszt[i] az, hogy amazoknak helyes választásokot helyen hadják, jovallják és megerősítsék. 11. A választásnak penig rendi ez: hogy a választandó és immár megpróbáltatott személyek állattassanak a gyülekezet eleiben, hogy idejekorán vagy bévegye őköt, vagy ha mit ellenek tudna mondani, mondhassa ki, a nehézség penig eligazíttatván, bennek megnyugodjék, ha penig ugyan nem, vagy mást kell keresni, vagy a dolgot mások elejbe kell az eligazításra támasztani. 12. Mindazáltal ha kiváltképpen való ok izgatandana, mint a mostan állatandó ecclesiákban, és midőn valamely gyanóság vagyon a községre a választás dolgában, akkor csak az igazgatók előtt mehet végbe a dolog. 13. A bészentelés (iktatás, avatás)(e) a választott személynek az ő hivataljában bizonyos pompák s ceremóniák által való béállatása. 14. Mely ceremóniák ezek: hogy evégre rendeltetett könyörgések bocsáttassanak elöl. Annak utána valamely arra illendő személynek keze reátételével az ő tisztiben való eljárhatásra hatalom adassék. 15. Mely ceremóniával az választottak, abban erősíttetnek meg, hogy mintegy az Isten kezével választattanak és ajándékokkal fel is ékesíttettenek arra a tisztre, melyet ha bétöltnek, az Isten minden ő késértetekben szüntelen velek vagyon, ha peniglen nem, őköt erősen megbünteti, a választók penig megtaníttatnak, hogy azt a személyt az Isten kezéből vegyék és önnönmagokot nékie alája vessék.
(a) ecclesia (b) administri, eorumque adjuncta et vocatio, (c) electio, (d) praesentatio, (e) inauguratio
XXI. 1. Ezek az igazgatók vagy az igében munkálkodók, vagy nem. 2. Ez az ige, melyet idefel Isten jelentésének neveztünk, szentírásnak(a) mondatik, mivel Istentől ihletett és adatott az ecclesiának örökkévaló véle élésére. 3. Ez minden írásoknak feje és az ő bőségével, könnyűségével, mélységével, kiváltképpen való rövidségével, ékességével, sőt minden ő módjaival magában igen tökéletes és magának legigazabb megmagyarázója, mely az Isten gondviseléséből mindeddig egészen éppen megtartatott. 4. A szentírás sok külömb-külömbféle könyvekből áll, melyek írattattak a Szentléleknek vezérléséből, szent emberek munkájok által. 5. Mindezek penig vagy az Újtestament[omba] (szövetségbe) foglaltatnak bé, vagy az Ó-ba(b). 6. Az Ujtestament[om] könyvei az ótestament[omban] megígértetett Messiás Úr Jézus Krisztust adják világosabban előnkbe. 7. Mindenik Testamentomban lévő könyvek avagy magyarázók, avagy tanítók. 8. A tanítók(c) azok, amelyekben a szent tudomány csak előnkbe adatik (levelek). 9. A magyarázók (elébeszélők)(d) azok, amelyekben a megmondott szent tudománynak megerősítésére, világosítására és bővebb magyarázatjára valamely dolog hozatik elé. 10. Ezek penig meglött dolog írók vagy jövendölők. 11. A meglött dolog írók(e) azok, amelyekben az ecclesiában történt dolgok a megmondott végekre feljegyeztettek. 12. A jövendölő könyvek(f) azok, amelyek a következendő s kiváltképpen a Krisztusra s az ő ecclésiá[já]ra nézendő dolgokot a megmondott végekre előnkben adják. 13. Ezek való munkájok a beszéd körül forgolódó igazgatóknak vagy minden hívekkel köz, vagy kinek-kinek közülük tulajdona. 14. A köz(g) az, amelyet akárkinek is szükséges mindennap a lelki haszonért megcselekedni. 15. Ez a magán vagy mással való magagyakorlás. 16. A magán való magunk gyakorlása elmélkedésnek mondatik, és semmi nem egyéb, hanem az írás szüntelenül való olvasásából és magunkban való meggondolásából s előszámlálásából származott meghányása s vetése. 17. A másokkal való magunk gyakorlása penig az olvasott és magunkban meghányt-vetett dolgoknak mások eleiben adása, hogy mind ők épüljenek, s mind mü magunk jobban eligazíttathassunk.
(a) S. Scriptura, (b) V. vel N. Testam., (c) libri dogmatici, (d), narrativi, (e) historia, (f) prophetici (g) communis scripturas tractandi ratio
XXII. 1. A beszédben munkálkodó elöljárókban (őrállókban) megkívántatik az is, hogy a szent írásokot a többinél jobban tudják. Legalább a zsidó és görög nyelvet jól értsék. Illendők légyenek a tanításra. Ne légyenek újonnan az igazságra tértek. 2. Ezek vagy doctorok (lelki tanítók), vagy lelkipásztorok. 3. Ez ecclesiabéli doctoroknak tisztek ez, hogy a népet a keresztyéni vallásra tanítsák szorgalmatoson. 4. Mivel penig a nép közül némelyek csecsemők s némelyek felserdültek, a csecsemőknek csak szinte a hütnek kiváltképpen való és fundamentumos ágazatit tanítsa és magyarázza; a felserdülteknek penig nehezebb dolgokot adjon elejekbe, és tanítsa őköt, miképpen kellessék az ő vallásokot az ellenkezők ellen megoltalmazniok (erősíteniek) s amazoknak penig tévelygéseket meghamisítaniok; hogy a szentírást renddel magyarázzák könyvenként; hogy azoknak gyülekezetekben, akik az atyafiak közül magokot a prófétálásban, azaz a szentírás magyarázatjában gyakorolják, jelen legyen, és amennyiben lehet, ha kívántatik, őköt a lelkipásztorral együtt segélje. Ebben a prófétálásban az atyafiak közül az értelmesebb az ő értelmét valamely szentírásbéli dolog felől megmondja, és a többi is osztán, szabad penig még másoknak is hozzaszólniok tanulásnak okáért. E magok gyakorlására peniglen valamely szentírási könyvet egészen is felvehetnek. 5. A lelkipásztoroknak penig tisztek ez: Hogy az alkalmatossághoz szabván magokot, bizonyos tanóbizonyságot vegyenek fel a szentírásból, és abból tanúságot hozván ki s azt megmagyarázván s próbálván, hasznait mutogassák meg, és végtére szabják az ő hallgatójokra, hogy hathatóson, őköt bánatokban vigasztalván, jó cselekedetekre felindítván s gonosz életeknek jobbítására intvén. Hogy a szent jegyeket kiszolgáltassák, az Úr vacsoráját minden vasárnap, a szent keresztséget penig valamikor az alkalmatosság hozza, csakhogy a gyülekezet előtt. Hogy házanként is szorgalmatoson tanítsanak, megtudakozván, mennyire épültenek légyen az idvességnek útában az ő hűveik, hogy a közönséges helyen való tanításokot annyival is jobban szabhassák hallgatójokra. Hogy az ecclesiát a vénekkel egyetemben igazgassák s a fenyítékeket kiszolgáltassák.
XXIII. Az igében nem munkálkodó őrállók avagy az egész gyülekezet, avagy csak a szegények gondviselői. A gyülekezet gondviselőinek tisztek ez: 1. Hogy a gyülekezetben mindeneket békességesen és tisztességesen vitessenek végbe. És hogy a sacramentomok kiosztogatásában a pásztoroknak mellettek (segédségül) legyenek. 2. Hogy vigyázzanak, azaz kinek-kinek életét felcirkálják, egyez-e a keresztyénséggel, avagy nem. 3. Hogy a rendeletleneket útjokba hozzák, a megfélemletteket vigasztalják, a gyengéket megerősítsék, a betegeket meglátogassák, azokért őelőttök könyörgést tegyenek, egyszóval tehetségek szerént mindent megcselekedjenek, valamelyeket az ecclesia épületire néző dolgoknak ismernek. 4. Hahol penig látják, hogy magok nem elégségesek valamire, ha intés kívántatik, a lelkipásztort, ha tanítás, a lelki tanítót hívják. 5. A szegények gondviselőinek tisztek ez: Hogy a szegények számára való alamisnagyűjtésben szorgalmatosok legyenek, mind a templom ajtaja előtt, s mind házanként, utcáról utcára kéregetvén. Hogy a begyűjtött ecclesia jovát a szegények közül kinek-kinek érdeme szerént hűségesen kiosszák. Hogy az ecclesia maradék pénzéből az jövevényeket segéljék. Ha kívántatik, a religió dolgában meg az ország szükségére is kiadják.
XXIV. Ekkédig az egyházi szolgáknak magokon való tisztekről, következik a lelkipásztoroknak és az öregeknek közönséges hivataljok (midőn tudniillik köz akaratból és méltóságból szolgáltatják ki az ecclesia szükségére tartozandó dolgokot), ezek: 1. Hogy mihelyt egybegyűlnek, ha nincs, válasszanak mindjárt egyet, aki elöl és utol könyörgést tegyen és szószóló legyen. 2. Hogy a kételkedéseknek meghatározásában a tanítottakot kövessék, értelmeket mindazáltal szabadon megmondván felőlök. 3. Hogy az egyházi szolgák hívásában, választásában, elbocsáttatásában, ecclesiai rendtartásoknak szerzésében mindezeket az ecclesia hasznára cselekedjenek; az ecclesia kéncsére gondot viseltessenek s a t[öbbi]. 4. Az ecclesia-fenyítékeket lelki okossággal szolgáltassák ki, hogy tudniillik a küsebb bűnökben először a vétkes személyek külön megintettetvén, az ecclesiától megfeddessenek, mely feddésnek, ha a vétkes személy nem enged, a gyülekezetből való kirekesztetéssel kell megijeszteni, melyre, ha ugyan meg nem tér, közönséges böjtölést és könyörgést bocsátván elöl, végezetre ugyan végben is kell azt vinni. 5. A nagyobb és cégeres vétkekben penig nem kell ezen az úton járni, hanem mindjárt ki kell az ilyeténeknek rekesztetniek (hanemha azon hamarjába elégségesképpen megmutatná térését). Egyébként az Úrnak nevében átok alá kell vetni a térhetetleneket. 6. Hahol penig valamely nagy dolognak eligazítására elégteleneknek ismérik magokot, írjanak el a több ecclesiáknak, és kérjék őköt, hogy egy bizonyos napon az üdőn gyűljenek egy bizonyos és illendő helyre, s ez ő nehézségeket segéljék elhárítani. 7. Mely gyűlésbe (zsinatba) minden ecclesiának legalább egy lelkipásztort és ecclesiai öreg embert (gondviselőt) kell küldeni. 8. De ha ebben sem lehetne a megegyezés, közönséges conciliumra kell a dolgot halasztani, melyet nem más, hanem a felső magistratus gyűjthet csak egybe közöttünk. 9. Ez áll sok országokbéli zsinatokból választott emberekből. A több szentek azok, akik az igazgatásra nem vétettek fel. 10. Ezeknek köz törvények s tisztek az, hogy az igazgatóknak jó lelkiismérettel alájok vessék magokot, és őköt tehetségek szerént mind munkájokkal, s mind tanácsokkal segéljék.
Forrás
Megtalálható a Magyar Enciklopédia X. fejezetében:
MTAK: Magyar encyclopaedia, Az az, minden igaz es hasznos böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása Apatzai Tsere János által. Ultrajecti [Utrecht]: ex officina Joannis a Waesberge. 1653[!1655].
Bookline: Magyar encyclopaedia Apáczai Csere János
