Az ünnepekről és az Úr napjáról

Kiss Áron

(1815 – 1908)

református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes

Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből

N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok

Debreceni Hitvallás

239. o.

(Dőlt betűvel szedve az inkább lutheránus, anglikán, félutas, „félig megreformáltságra” jellemző állításokat. Mindezek ellenére a szöveg többi része hasznos és megtartandó – a szerk.)

Az ünnepekről.

Az ünnepeket kétféleképen veszszük tekintetbe: az ó és uj testamentom szerint. Az ó szövetségben szertartásos ünnepek voltak, a melyek egyedül a zsidó népre tartoztak. Azok minket zsidó formájokban nem köteleznek, hanem átalánosságban. Azok tömlöce, árnyai voltak a jövendőknek. Uj szövetségi ünnepnek hivjuk az egyháztól szabadon választott azon napokat, melyek a nyilvános isteni tiszteletek gyakorlására, a nyilvános egyházi szolgálattételre és a sákramentomok kiszolgáltatására szolgálnak. Ezeket a napokat babona nélkül megünnepeljük. A nyilvánosan gyakorlandó isteni szolgálatot a szombat megszentelésére ezekben teljesitjük: tanitunk, hallgatunk, sákramentomokat szolgáltatunk, össze gyülünk. Ezeken a szombat nyilvános megszentelését akadályozó munkákat a Krisztussal és apostolokkal megtiltjuk. A hét nyolcadik (?) vagy első napját, mint az Ur napját. megtartjuk. A szeretet, felebaráti szükség, könyörületesség parancsolta munkákat meg nem tiltjuk, mert ezek a munkák legfőbb részei az isteni tiszteletnek. Krisztus egyházában inkább tiszteltetik ezekkel, mint az önkényes szertartásokkal az isten. A keresztyének urai a szombatnak: tehát a nyilvános megszentelődésre azon napokat választjuk, a melyeket akarjuk. És a mint a napok magábanvéve mind egyenlők, ugy mi egy napot a másik felibe nem emelünk, csupán az egyházi szolgálat és nyilvános megszentelődés tekintetéből. Nem hirdetünk babonásan ünnepeket a pápisták szokása szerint. A Krisztus születésének, körülmetélkedésének, szenvedésének, a husvétnak, pünkösdnek ünnepeit megtartjuk bizonyos okokból babona nélkül. A szenteknek, vértanuknak, boldogságos szüznek és más szüzeknek mesés ünnepeit egyházainkból a sok babona és bálványozás miatt kivetettük. Egyedül az Urnak kell szentelni a szombatot, nem a teremtett állatoknak stb. Egyedül az istennek szentelendő a nap, nem a megholt embereknek. A mint mondatik: a szombatnak napját megszenteljed. Megszentelni a szombatot, az isten tisztelése. Tehát egyedül az istennek kell szentelni, a mint egyedül az isten tisztelendő. A szentek történeteit, midőn irásaikat egyházi beszédeinkben fejtegetjük, magyarázzuk, gyakran nyilvánosan elbeszéljük. Tehát minthogy ellenkezik isten parancsával, hogy a szenteknek szombatot szenteljünk, nem is szenteljük azt, és azokat, a kik ezeknek rendelnek, szentelnek ünnepet, megvetjük. Ágoston is 1. 8. 10. köt. kárhoztatja a bálványozó és embereknek szentelt ünnepeket. Ágoston 2. köt. 56. 3. köt. 125. 4 köt. 5. 8. 10. 1. Lomb. 2. köt. 2 Dist. 15. Kol. 2. Róm. 14. 15. toled. zsin. 4. f. 25. Aurelián. 2 Móz. 20. 34. 5 Móz. 4. 5.

Forrás

Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok; Debreceni Hitvallás, BUDAPEST, 1881.