A szabad akaratról
Kiss Áron
(Kisnamény, 1815. november 2.– Debrecen, 1908. május 30.)
református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1892-től haláláig, Porcsalmai református lelkész és szatmári esperes
Részletek A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései c. könyvből
BUDAPEST, 1881.
[A szabad akaratról, etc.., Debreceni Hitvallás; 100-103. o.; ] [A szabad akaratról.; 549-551. o. , XVI. Debreceni zsinat. 1567]
A szabad akaratról.
A szabad akarat három rendben vehető megfontolás alá. Az eset előtt a jó és rosz cselekvésére való tehetség teljes volt. A jó cselekvésének oka az isten képe volt. Együtt munkáló ok mint alany vagy anyag volt a lélek szabadsága, a józan ész, a helyes akarat. A végcél volt az isten imádása, az istenben, örök boldogságban való gyönyörködés. A rosz cselekvésének oka volt az ember akarata és az ördög.
Az eset után, a mennyei dolgokban az isten kegye a Fiu szabaditása és Szent Lélek nélkül, szolgai az akarat. Mivel az ember az eset által a szabad akarat minden okaitól megfosztatott a mennyeiekre nézve: csak a roszra hajlik, sötétség fény helyett, bűn és hamisság az igazság helyett, engedetlenség az engedelmesség helyett, homály az ész helyett, vakság, tudatlanság az értelem helyett, kősziv a testi sziv helyett, gyülölet az isteni és felebaráti szeretet helyett.
Szóval csak a roszaknak okai maradtak meg az ó emberben. Mint a hullának, kőnek és sárnak lehetetlen, hogy magától akarjon, mozogjon, okos legyen, éljen: ugy az isten képétől megfosztott ó embernek lehetetlen érteni, akarni, cselekedni és gondolkodni azokról melyek az isten lelkéé, midőn lelkes, baromhoz hasonló, kő, tőke. Igy szól a szent irás az atyákkal, igy a mélai, orangéi és trienti zsinat is.
A közép dolgokban, a természeti dolgokban, a külső fegyelem követésében tulajdonit az irás az atyákkal együtt némi külső és polgári szabadságot az embernek, de a mely isten előtt a lélek szolgasága és bűn, hit és a kegyelem kiváltsága nélkül az ujonan nem születtekben.
Az ujjászülés után isten kegyelme által van szabad akarat a választottakban még az isteni dolgokban is. Nevezetesen ez okoknál fogva. Mert főok az isteni kegyelem és könyörületesség; érdemlő a Krisztus váltsága, alaki benső a Szent Lélek megszentelése és szabadsága, s eszközlő okok az Evangyéliom a hittel együtt, végokok az isten tisztelése, isten iránti hálaadás, az isten igazsága iránti engedelmesség, uj élet az isteni kegyelem magasztalása, istenben való élet, a sátán, bün, test és világ elleni harc. Ágoston 6. köt. 7. 8. 9. Ambrus, Jerómós, Orig. Pálra.
Az ujjászületés után az isten kegyelméből a Szent Lélek által szabaddá kész s engedelmesekké letteket, a Krisztus érdemében önként egyetértőkké teszi. Az ujonan születés előtt bűn szolgáivá letteket, a megátalkodtakat, vakokat, megkeményedetteket, engedetlen ellenfeleket kivonja a Sátán országából, a bűn tömlöcéből s kötelékeiből, s midőn a törvény alatt, a sátán zsarnoksága alatt vannak, ülvén a halálnak országában, kivonja mint nemakarókat, engedetleneket az isten országába a világosságra. Az isten országában a szabadságban, midőn tudniillik az isten azokat mint szabadokat készeket, a jót önként cselekvőket a Szent Lélek által vonja. Midőn pedig a Sátán országában vannak szolgák, tömlöcben lévő foglyok, a szolgaságból szabadságra menni nem akarók: mint szolgák és ellenségek vonatnak. Igy tanitják a zsinatok és atyák. 5. Zsolt. 49. 1. Mózs. 2. Eféz. 4. – Gal. 2. 3. Róm. 6. 7. Jerém. 4 13. Filip. 1. 2. Mát. 6. Luk. 2. Ján, 8. Róm. 8. 1. Kór. 3. Gal. 5. 6. 1. Kol. 1. 2. Róm. 6. 7. Gal. 3. 4. Eféz. 1. 2. Ján. 8. Ézs. 6. 11.
Vajjon az emberi erő együtt munkál-e az isteni kegyelemmel ?
Az isten kegyelme megelőzi és követi a választottakat mint az 58. 73. 84. 88. zsolt. mondja. Isten által cselekszik az ujjászülettek az erényeket 1. Kor. 15. Az isteni kegyelem munkálkodik s végzi el a megigazultakban a jót, a Szent Lélek öli meg a test cselekedeteit, az hozza létre a választottakban a kegyelem gyümölcseit. A megjózanodott értelem, a szentek akarata az isteni erővel munkál a megigazulás után is. Mert a ki kezdette, ugyan az végzi is el a jót a választottakban. Fil. 1. Ezék. 11. 16. 36. Igy szól az irás az atyákkal Ágost. 6. 7. 8. köt. Oran, melai, trienti zsin.
Valamint a világosságnak a sötétséggel, az igazságnak a hamissággal semmi egyesülése nincsen: épp ugy nem egyeztethető össze és nem munkálkodhatik együtt az isteni kegyelem s a Szent Lélek és Krisztus Béliállal, a mi ujjá nem született erőnkkel. Ennélfogva a mi akaratunk már az isteni szabadság által lesz az isteni kegyelemmel együtt munkálkodó szellemmé. A Krisztus kegyelme megkisebbittetnék, ha az isten csak elkezdené bennünk a jót és azután a mi tetszésünkre hagyna bennünket és a megigazulás után saját erőnkkel haladnánk elő az isten jó kezdeményezésében. De az isteni kegyelem, a kezdet, közép és vég; ő maga kezdi el bennünk a jót, s ugyan ő végzi el a Lélek által. Jól mondja az apostol, hogy az isten kegyelméből vagyok a mi vagyok. Nem én munkálkodtam, hanem az istennek kegyelme én bennem. Mindeneket megcselekedhetem az által, a ki engemet megerősitett. Mid van a mit nem vettél volna? L. Ján. 13.8. Valamint azért a bűn halál, ördög akaratja ellenére, kényszeritve tart meg és vonz bennünket az Ur: ugy a mi régi akaratunknak is ellenzésével, kényszerítésével ragad és vonz ki minket haragnak fiait a Sátán országából. Akaratunk ellen kényszerítve, mert a mi akaratunk bűn és ellentáll az istennek. Trient., oran., mélai zsin. Ágoston 6. 7. 8. köt. Sz. Simpliciushoz. Ézsa. 26. Eféz. 4. 6. Gal. 5. Ézs. 46. 49. 43. – 7. Kór.6. – 1.-1 Kór. 15, Fil. 1. 2. 1. Tim. 2. 1. Kor. 4.
Tőke-e az ember?
Az ember, minthogy a bünben meghalt, az ujjászületés előtt magában, isteni kegyelem nélkül, az isteni dolgokban csak föld, sár, kő, vesszejétől megfosztott szőlőtő, tökéhez hasonló, mivel a mennyeieket sem tudni, sem meggondolni, sem akarni, sem cselekedni nem képes. De hogy akarhassa, tudhassa, és helyeselhesse, azok szerint érezzen, cselekedhessék: azt a Szent Lélek kegyelme cselekszi a Krisztus érdemeért, de csak a választottakban. Ézsa. 40. 59. Az Atyák a prófétákra, Pálra, Jánosra, Lombard. 2. könyv, szer.
A jónak kezdetéről, közepéről, végéről, és a jóban való állhatatosságról.
Az isten valósággal hatalommal a maga kegyelméből, mely a Szent Lélek által munkál, elkezdi és el is végzi bennünk a jót, maga ád állhatatosságot a jóban; valósággal, ténylegesen s hatalmasan munkál a jó elkezdésében és végrehajtásában. A még ujjá nem született emberek egészen szenvedőleges állapotban vannak, s önerejökből semmit nem cselekesznek a mennyeiekben. Igy tanitja ezt a szentirás az atyákkal. Ágoston Prosper. Ambrus, Jerómós, mélai, orang., trienti zsin. Fil. 1. Ézsa. 26. zsolt. 6. Róm. 8.
[A szabad akaratról, etc.., Debreceni Hitvallás; 100-103. o.; ]
A szabad akaratról.
Az írás azt mongya, hogy Ádámot Isten az ő képére és hasonlatosságára teremtötte, az az, az ő jósági közlésére, szabad akaratba, szabad erőben. Ecclesi 17. Az az, oly állapotba, hogy ereje vala erre, hogy bünt ne tehessen, a Sátánnak ne higgyen, Gene. 1. 2. Col. 2. 3.
II Cor. 3. De az engedetlenséggel Éva és Ádám ezt az erőt, hatalmat elveszté, vétközvén, megfosztaték az Isten dicsőséges ábrázattyától. Rom. 3. 5. Az Isten lelke azért azt mongya, hogy az eset után az ó embernek semmi ereje, sem a megértésre, sem megcseleködésére, sem hogy akarhassa, vagy meg is tudnája gondolni a lelkieket, ez okokért.
Első oka: Mert vétközvén Isten jóságitól megfosztatott és az ördög ábrázattyába: az az, abba az erőbe öltözött, hogy csak a bünt értse, bűnt akarja, minden szándéka, kedve, akarattya és gondolattya csak gonoszra legyen, Gene. 6. 8. Rom. 3. 5. 6. 7. 8. Nincs eggy is ki értse, ki akarja, ki cselekeggye a jót, mind elhajlottak és mindnyájan vétköztek. Isai. 5. 13. 52.
Másik: Mert az ó embert holtnak, baromnak, fának, könek, szénának, bűnnek, ördög rabjának, törvény alá rekesztött fogolnak mongya: süket, néma, akkinek a Sátán minden tagjait, elméjét, akarattyát, lelkét, testét, mintegy tömlöczbeli rabnak megkötözte, hogy soha semmi részszel jót ne mielhessen, hanem csak bünt Rom. 3. 57. Gal. 3. 4.
Harmad: Mert ma lött gyermek, Szerecsön, Hát mint a barom nem érthet, a fa, kő, nem élhet a holt bűnbe Col. 2. Ephe. 2. 4. Joan. 5. 6. Nem éröz, nem erős, nem él: Igy soha az ó ember Isten lelke segétsége nékül soha nem értheti, sem akarhattya, soha meg nem térhet, jót sem míelhet, hanem csak bünt. Barom oktalan az akki feketét fejérnek, a bűnt, gonoszt jónak, az setétet világosságnak, az holtat élőnek, a fát, követ élőnek mongya. Igy oktalan barmok azok, akkik a megholt ó embernek valami lelkieröt tulajdonít, az Isten lelke nékül.
Negyed: Az irás minden jónak azokat, az választást, a megtérést, hihetést és igazítást, az jónak értését, akarását, mind Isten kegyelmének, a Christus érdemének, a S. léleknek tulajdoníttya, semmit az embernek nem tulajdonít, Isten kezdi a jót, ő végezi el is. Isten akartattya az jót és ő mieli az hívekbe. Phil. 1. 2. Joan. 3. 5. 6. 15.
Én térítőm és én igazítom, én csenálok hitöt. Én szőlőtőke vagyok, ti vesszők vattok, hát ti semmi jót nálam nékül nem mielhettök. Micsoda volna az jó, kit Istentől nem vöttél? Hát ha istené ne tulajdonícs magadnak, az úreba dicseköggyel, ne a tiédbe. I Cor. 1. 3. 1. Hier. 9.
Ötödször: Minden igasságunk gané, bűn, mérges kégyó monya?) szégyenség, utálatosság. Esai. 59. 64. Phil. 3. Hát nem kell istennek. Dani. 9.
Hatod: A megtérítés, igazulás, jó akarás, új teremtés, feltámasztás Joan. 5. 6. 10. Coloss. 1. 2. Eph. 2. 5. De semmi teremtött állat sem teremthet semmit és semmi holt állat meg nem eleveníthet egy holt férget. Hát soha az ember meg nem térhet, sem jót nem mielhet magától. Mikor az Isten megtérit, igazéttya az híveket, és S. lelkével elfoglalja lelkeket, az bűnből feltámasztya és a megholt lelkekbe lelket bocsát, az az, Isten kegyelmét. Másik, Christus érdemét. Harmad, az szent lelket az hittel eggyütt, ezután élnek, jót míelnek, értik, akarják az jót Isten erejével, I Cor. 1. 2. 4. 15. II Cor. 3. Rom. 8. Joa. 5. 6. 10. 15. Gal. 2. 3. 5.
Mert halála a léleknek ez: Elszakadni az Isten kegyelmétől, elfosztatni Isten jóságitól. Rom. 3. 5. 6. 7. Col. 2.
Viszont életi a léleknek ez: Eggyesülni az istennel, öltözni Isten ábrázattyába, mert mint a testet az lélek éleszti és feltámasztya, így a lelket a bűntől az Isten lelke támasztya fel. Rom. 6. 8. Ephe. 2. Joa. 5. 6.8.
[A szabad akaratról.; 549-551. o. , XVI. Debreceni zsinat. 1567]
Kiss Áron A XVI. (i.e. tizenhatodik) században tartott magyar református zsinatok végzései N.-Váradon és Debreczenben 1561. és 1562-dik évben tartott zsinatok, és az egri szövetkezés (confoederatio); Debreceni Hitvallás
