Pápistaság Ujsága: Az Ecclésiának kincséről, melly áll az Christusnak, és a Szenteknek felesleg való elég-tételéből | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

129-133. o. XVIII. RESZ. Az Ecclesianak kincséről, melly áll az Christusnak, és a Szenteknek felesleg valo elég-tételéből.

XVIII. RESZ. Az Ecclesianak kincséről, melly áll az Christusnak, és a Szenteknek felesleg valo elég-tételéből.

I. AZ Indulgentiáknak fundamentoma, az Ecclésiának kincse, mi légyen, és arrol a’ Pápistaság mit hidgyen, meg-mutogattya Bellárminus Cardinál, lib. 1. de Indulg. 6. 2. Az caput elein mond: A’ Christusnak és Szenteknek elégtételének kincse, melly’ reájok szabattathatik azokra, kik a’ Pœnitentia Sácramentumában megbocsáttatott bűn után, kötelesek a’ büntetésnek szenvedésére. Ismét Proposit. 3. Vagyon ugymond az Ecclésiában a’ Christus elég-tételinek végnélkül valo kincse, az ő szenvedésiből, melly ki nem merittethetik. Propos. 4. Ehez a felesleg valo elég tételeknek kincséhez tartoznak, az boldog szűz Máriának és minden egyéb Szenteknek szenvedési-is, kik többet szenvedtenek, mint az ő bűnök kivánta. Ugyan azon résznek végén, mond: VI. Kelemen Pápa, in Constitutione Extravagantis, &c. igazán declaralta, hogy vagyon az Ecclésiában lelki kincs, mely az Christusnak, és minden szenteknek szenvedésiből, gyüjtetett öszve, melly kincsnek nevezetin, semmit egyebet nem értünk, hanem az igen igen sok szenvedéseket, mellyek nélkül nem szűkölködtek, az ő magok tulajdon bűneinek el-tisztitására, azok, az kik azokat szenvedték.

II. Ez azért tudományok, hogy vagyon az Pápista Anyaházban olly lelki kincs, melly az Jésus Christusnak, az Szüz Máriának, Keresztelő szent Jánosnak, az Profétáknak, Apostoloknak, Mártyromoknak, Confessoroknak, Remete barátoknak, és egyéb szenteknek; (kik, sokkal többet szenvedtenek ez világon, mint, az mennyire az ó bűnökkel érdemlették, és sokkal több jót cselekedtenek, mint, az mint ő tőlék Isten, és az őtörvénye, kivánta;) felesleg valo elég tételéből, gyűlt egybe, mellyet az Ecclesia, az az, a Romai Pápa, és a’ Püspökök osztogatnak pénzért, az idö szerént valo büntetéseknek el-háritására, mint ugyanazon Bellárminus irásábol, cap. 2. & 3. ezek világossan ki folynak.

III. Ez tudománynak elébb kell vala támadni az Indulgentiáknál, mint hogy ez a’ kincs az Indulgentiáknak fundamentoma miképpen Bellarminus irja, lib. 1. de Indulgent. cap. 2. De sokkal későbben találtaték, mint az ó rajta fundálodott Indulgentiak. Mert azon részben mond: Voltanak ollyak az régi Scholasticus Theologusok közzül, kik jollehet az Indulgentiákat meg-engedték, erról mind az által az kincsről kételkedtenek, s’ hozza ez végre Franciscus Majronist és Durandust elő.

IV. Támadása ez kincsnek, és arrol valo tudománynak igy lőn. Midőn az Romai Pápák, az Purgatoriom kinnyátol rettegő nyavalyás kösségnek, imitt amott széllyel osztogatták, s’ árulták volna az Indulgentiákat, azok találása után, tovább, 450. esztendőknél, nem lévén még ki-találva ez a’ kincs, támadának, némely (hogy már) mélyen bölcselkedő Scholasticusok, kik ezt ki-gondolák és ki-koholák, 1270. esztendő tájban.

V. Mert leges-leg elsők, kiknek irásában éz tudomány találtátik, és az kik erről emlekeznek, Thomas Aquinas, Prédikátor rendü barát, ki angelicus Doctornak mondatik, és Bonaventura szürke barát, ki Seraphicus Doctornak hivattatik, kik mind ketten, egy Alexander ab Ales nevű Anglus szürke baráttol tanultanak, és azon egy esztendöben, 1274-ben holtanak meg.

VI. Bonaventura in lib. 4. Sentent. Distinc. 20 q. 3. num. 60. igy beszéll: Az engedelmek, relaxatiok, és indulgentiák, lesznek az felesleg valo érdemekből, mellyek vannak az Ecclésiában, mellyek ollyak, mint egy lelki kincse annak. Az után ismét mond: Oka pedig, miért bizattassék az Ecclésia kincse, egyedül az Püspökökre, hogy azt sáfárollyák, ez, mert az az kincs vagyon az Ecclésiánál, az Christussal valo sáfárkodásábol, a’ ki ő néki férje es jegyesse.

VII. Thomas Aquinas szavait fel nem jegyezhetem mivel hogy Commentariusi in libros sententiarum, körüllöttem nincsenek. Ő mind az által ennek edgyik találoja, miképpen Bellárminus-is jelenti, lib. 1. de Indulg. c. a. ki ez Tamást hozza edgyiket elő, az régibb authorok közzül.

VIII. Ekképpen támadván annakokáért, ez költött lelki kincsel, valoságos testi kincset gyűjtő tudomány, az meg-nevezett tizenharmadik százban, nem lön ugyan menten mindgyárt közönségessé. Mert kételkedének felőle, s’ kérdésben hivák, Durándus à S. Portiano, Doctor resolutus, in 4. Sentent, distinc. 20 q. 3. és Franciscus Majronis, Doctor illuminatus in 4. Sent. distinct. 19. q. 2. Christus Urunk után 1320. esztendö tájban. De ezeknek holta után, 1342. esztendő tájban, decretomot csinála felőle, VI. Kelemen Pápa, és közönségessé tévé, in Constitut. Extravagantis quæ incipit. Unigenitus Titul, de Panitentiis & Remissionibus. Ez ennek a’ tudománynak kezdete.

IX. Annak előtte az tizenharmadfélszáz esztendőknek el-telése alatt, nem hogy közönségessen bé-véve, de még ki-gondolva, s’ ki találva sem volt ez tudomány. A tizenharmad fél száz eltelve, ki-gondoltaték ugyan, de közönségessen bé nem véteték, egész az tizennegyedik száznak majd közepeig, az VI. Kelemen Pápának decretoma csináltatásáig, és annak ki-adatásáig.

X. Előszer. Mert csak edgyetlen egy Conciliom-is, mely az meg-mondott seculumok alatt celebraltatott, nem emlekezik erről. Bellárminus Cardinál sem állathat csak eggyet-is elő, noha nagy Professor volt.

XI. Másodszor. Mert azok az Scriptorok, s’ könyv-iro tudós emberek, kik azon meg-nevezett seculumok alatt éltenek, mind eggyig halgatnak erről, s’ közzülök csak edgy szoval-is senki nem emlekezik felöle. Bellárminus is eleget fáradozván ez dolog végett, senkit sem hozhat, régibbet, az fellyeb emlitett két barátnál, Thomas Aquinásnál, és Bonaventuránál, az kik valának ennek az semmi kincsnek ki ásoi, koholoi, és találoi.

XII. Osztán, hiszem az mint fellyebb num. 8. meg-mondám, VI. Kelemen Pápa tévé, ezt az Ecclésia kincséről valo erszény üresitő tudományt, az ő decretomával, s’ bullájával, közönséges tudománnyá. Igy annakokáért ez-is az ő tudományok uj, és nem igaz régi.

Forrás

Pápistaság Ujsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz …szerző: György Komáromi Csipkés