Pápistaság Ujsága: III. A képeknek tiszteléséről | Komáromi C. György

Komáromi Csipkés György

1628-1678

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak, mind tudományának melyeket vall; mind egyházi rendeinek mellyekhez halgat; mind ceremoniáinak, szokásinak, s rend tartásinak, mellyeket gyakorol, igaz régiségtűl üres, minapi ujsága, az magok irásibol, tanubizonságibol és Authoribol, meg-mutogattatik világossan.

Comaromi C. György

S. I. M. D. E. D. P.

által

COLOSVARAT

Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly által.

1671.

60-81. o. VIII. RESZ.

A képeknek tiszteléséről.

I. Mit tanitson a’ Pápistaság, az képeknek tiszteléséről, valami közönséges szokkal, nem igen ki fejezve, kiadta. 1563. esztendåben, a’ Tridentomi conciliom. Melly, Session. 25. in Decreto de Invocat. venerat. & reliquiis Sanctorum azt parancsollya, az Püstpököknek és Tanitoknak, hogy igy tanittsák az hiveket, hogy, az Christusnak, az Isten szülő szüznek, és egyéb szenteknek képeinek, meg-kell az Templomokban lenni, és tartatni, és azoknak illendő vagy kellő tisztességet és becsületet kell adni, nem azért hogy &c. hanem azért, hogy az a’ tisztesség, mely azoknak adattatik, vitettetik azokra, az kiket jelentenek, ugy hogy az képek által, mellyeket csokolunk, és az mellyek előtt süveget vetünk, és térdre esünk, az Christust imádjuk, és az szenteket, kiknek azok hasonlatosságokat viselik, tisztellyük.

II. Itt, csak közönséges szókkal, tisztességet és becsületet emlegetvén, láttatik vallását le tenni, de mint hogy azt mondja: az a’ tisztesség, és becsület vitettetik azokra, az kiknek képei; Ismét, hogy az képek által az Christust imádjuk és az szenteket becsüllyük, előnkben adja, hogy az Christus képét, isteni tisztelettel, latriával, tiszlik; mert az Christus ollyannal tiszteltetik. Az Szűz Mária képét, szolgálat fölött valo tisztelettel, hyperduliaval. Mert az Szűz Máriát ollyannal tisztelik. Az szenteknek képeit pedig, szolgálattal, duliaval. Mert azokat ollyannal tisztelik.

III. Meg-magyarázza ezt az Seraphicus Doctor, Bonaventura. Mert in lib. 3. Sent. Dift. 9:9.2. azt mondgya: A’ Christusnak képét, latriai imádással, melly felette isteni tiszteletes, és csak egyedül az Istennek tulajdona, kell imádni. Ismét. q. 3. A dicsőséges szűznek, csak hyperduliat, szolgálat felett valo tiszteletett kell adni, mint hogy az teremtett állatok között, legméltoságossabb. A’ szenteké a’ dulia, szolgálat. Igy tanit erről Bellarminus Cardinalis. lib. 1. de Sanct. beatit cap. 12. és egyebek. Gregorius de Valentia-is, eszében vévén, hogy nem tagadhattya azt hogy némelly képek latriaval tiszteltetnek ezt irá, hogy némelly bálvány imádás szabados. Gregor. de valent. lib. 2. de idololatr. cap. 7.

IV. Ez le-rajszolt pápista tudomány, nem volt közönségessen, s’ nem tartattatott az keresztyének között, sem az Apostolok idejében, sem ő utánnok, egész az hétszáz esztendőknek tellyes el-folyásáig, hanem az nyoltzadik százban, lassan lassan kezdődvén, koholtaték és formáltaték egészszen, azon nyolczadik száznak vége felé, Chriftus Urunk után, 787. esztendöben.

V. Lőn pedig formálodása ekképpen. Elsőben kezdének az képek, a’ Templomokban, csak emlekezetnek és historiának, de nem isteni tiszteletnek okáért, az mint fellyebb meg-mutogattam, helyheztetni. Miképpen az nagy Gergely Pápa irásábol meg-tettzik. lib.7. Epist. epist. 54. ad Secundinum Ismét. epist. 3. ad Serenum, Episcopum Massiliensem. Ismét. lib 9. epist. 9. az mellyeket ide alabb fel-jedzek. Ez dologbul az származék, hogy noha nem az közönséges helye és közönségessen, mind az által imit amott, némellyek kezdék azokat tisztelni és becsülni. Eszében vévén ezt, és ebben az bálvány imádásra valo hanyatlást, Leo Isaurus Császár, 720 esztendő tájban, fel-buzdula kegyesképpen, az képeket a’ Templomokbol, mindenütt ki-hányatá, és azoktul azokat meg-tisztitá, melly dolgáért ma-is Iconomachusnak, az az, képekkel vagy képek ellen harczolonak, hiják az Pápisták. De csak hamar az után 726. esztendőben tudni illik, az mint Binius és Coriolanus irja, ismét fel-támada az képekkel valo élés. Mert II. Gergely Pápa, az III. Romai Concilomban, 726. esztendőben azt az kép rontó Leo Császárt, az képeknek el-rontásáért, condemnalá, és excommunicalá, s’ az képekkel valo élést helyre állatá. Utánna, 732. esztendőben, mint Binius és Coriolanus irja, vagy 733-ban, mint Sigebertus in chronico mondgya, azon dolgot javallá és erőssité. III. Gergely Pápa, az ő idejében lött II. Romai conciliomban. De mikor még sem vétettethetnék bé a’ néppel közönségessen ez tudományt, 766. esztendőben, ismét más Conciliom lőn, Pál pápa alatt, Galliában, in villâ Gentiliacenfi, ezen dolog végett. Ez az IV. István Pápa alat-is, csak hamar más gyűlés Romában. 769. esztendőben, mint Biniusnál és Coriolanusnál vagyon, vagy 768-ban, mint Sigebertus irja.

VI. Illyen formán s’ illyen aprodonként kezdődve, és mint edgy füvében lévén, annakokáért ez meg-mondott Pápák conciliabulumiban, mellyekbe nem annyira végeztetett az, hogy az képeket tisztellyék mint hogy az Templomokbol ki ne hánnyák, végre osztán ugyan átok alatt végezteték s’ adaték ki, mint közönségessen tartando tudomány, az II. Nicæabéli conciliomban, melly hetedik Oecumenicumnak mondatik, 787. esztendőben, Adriánus Pápa idejében. Act. 3.4. 5.7. Tom. 3. Concilior. pag. 321. Act. 3. igy szoll: Imádgyuk az Christusnak képét, becsüllyük és imádgyuk az Isten szülő szűznek, az mi fedhetetlen aszszonyunknak, az szeplő nélkül valo, és ki mondhatatlan szüzességű anyának, melly őtet szülte, képét-is. Sőt az szent Apostaloknak, Profétáknak, és szent Mártyromoknak, és az szenteknek s boldogultaknak, mint Istenbarátinak képeit-is tisztellyük. Act. 4. pag. 345 mond: A’ tisztelendő képeket tisztellyuk, az kik igy nem hisznek legyenek átok, az kik máskép értenek távul vettessenek az Ecclesiátol. Mi a’ tisztelendő képeket köszöntyük. Mi azokat, a kik ezt nem akarják, átok alá vettyük &c. Igy vagyon ez Pápista tudománynak kezdeti, támadása és eredet.

VII. Itt mindazáltal jegyezd-meg, hogy mindenképpen ugy, az mint ma tartatik, még ekkor sem volt, mert Ambrosius Catharinus, Compfai Ersek, in opusc. de Imag. cult. bátorságossan meg-vallya, hogy latriai tisztelet, nem tulajdonittatott, s’ adattatott, a’ Christus képének elébb, hanem Christus Urunk után ezer esztendők eltelve.

VIII. Annak az képek tisztelő Nicæabéli II. Concilomnak előtte, nem tartatot ez tudomány közönségessen. Mert az előtt edgyetlen edgy conciliom sem volt ollyan, melly az képeket tiszteltette, s’ imádtatta volna, az Kéresztyénekkel. Nem voltanak ollyan könyviro lelki tanitok-is, kik az képek tiszteltetését, imádtatását, javallották, tartották, és tanitották volna.

IX. Elsőben, nem lett csak egy Conciliom-is ollyan, melly ezt az képek tiszteltető tudományt, vagy fundálta, vagy confirmálta, vagy javallotta volna, (: noha lettenek ollyak, mellyek megengedték azt, hogy az képek az Templomokban legyenek, s’ ki ne hányattassanak, mint azok, mellyeket oda fellyebb az 5. numerusban emliték:) Mert tilálmazták inkább erössen azon képek tisztelését, miképpen imez következendők.

X. Előszer az Eliberitanu, vagy Elibertinum conciliom, melly 305. esztendőben, I. Marcellus Pápa idejében Spaniol országban celebraltatott. Ez canon 36. illyen végezést adott ki, Tetszett, hogy irott képek az Ecclésiban ne legyenek hogy az mi tiszteltetik, és imádtatik a falokra ne irattassék. Ihon ez meg-sem engedi, hogy legyenek az Templomokban, nem hogy imádtatni, s’ tiszteltetni engedné, és hadná.

XI. Másodszor, az Constantinápolyi conciliom, melly Leo Isaurus Csálzár idejében. 725. esztendőben lőn, mint Sigebertus irja, s’ Paulus Diaconus lib. 21. rerum, romanar, Cedrenus, Zonaras, bizonyittya. Bellarminus-is emlegeti. lib. 2. de Imag. Sanctor. cap. 12. mellyben a Császár azt végezi, hogy az szentek képeit nem kell tisztelni, és Császári parancsolattyával tilalmazza; az arany, ezüst és fa képeket tűzbe veti, és hogy az bűnre alkalmatosságot ne adjanak, ki hányattya, és az II. Gergely Pápát, hogy ugyan azt cselekedgye Romában-is, irása által inti és nogattya. Olvashatz errol in Centur. Magdeburgens. Cent 8. cap. 8. fol. 531. és cap. 9. fol. 545. és egyébütt.

XII. Harmadszor. az más Constantinapolyi concilium, melly Constantinus Copronymus Császár idejében, 754. esztendöben, mint Binius és Coriolanus irja, 338. Püspököktől celebraltaték, melly azt végezte, hogy az képeket el-kell veszteni, s’ nem kell tisztelni, A’ Conciliom szavai, tomo. 4. igy vannak: az hamis némű képeknek pedig, tökélletlen nevezeti, sem az Christusnak, sem az Apostoloknak, sem az Atyáknak traditiojábol nem kezdetett; sem semmi ollyan Szent imádsága, mellyel meg-szenteltethetnék, nincsen hanem ollyan közönségessen és becstelenül marad, az mint az kép iro mestertől el-végeztetett. Alább ismét: Valaki az szenteknek állo és irott képeket, akar fel állatni, káromkodonak itiltetik. Sőt még az képiro mestereket-is, kép iro mesterségekkel eggyütt kárhoztattya, utálatosnak mondgya, és a bálvány imádásbol támadotnak tanittya. Mellyet neheztelvén az után az Pápistaság, azt irja Coriolanus, hogy elsőben István Pápa, ki akkor tájban éle, reprobálta, az után ismét az II. Nicæabéli conciliom, de viszont meg-erősitette az Frácofurti gjülés, és emez Nicæabélit kárhoztatta.

XIII. Azon dolgot, mellyet, num. 9. fel tévék világosittya Bellarminusi dolga-is, ki ennek az képek tiszteltető tudománynak erősitésére, vadászván a’ conciliomokat, régibbet s’ többet, az II. Niceabéli conciliomnál, elő nem hozhat. libr. 2. de Imagin. cap. 12. szavai ezek: Az hét száz nyolczvan nyolczadik esztendő után osztán, az hetedik Synat. Act. 7. el-végezte, hog’ az képeket tisztelni kell.

XIV. Hozza ugyan elő ezen Bellarminus, az, meg-nevezet helyen az 6. Generalis Synatnak melly III. Constantinapolyinak mondatik, és 680. esztendőben celebráltaték, nyolczvan kettődik canonát, az képek mellett, de helytelenül és haszontalanul. Mert. 1. az a’ Conciliom, semmi canonokat nem csinált, mint ezt meg-vallya Severinus Binius, Tom. 3. Concil. pag. 44. in notis ad Concil-Constantinap. III. Coriolanus. in Annot. ad Concil. constantinapol. Generale 6. pag. 581. Caranza in Sum. Conciliorum. pag. 328. és Gentiasus Hervetus. 2. Mert azok a’ 103. vagy 102. Cánonok, mondattatnak annak az Constantinápolyi Gyűlésnek melly 692. esztendöben, Sergius Pápa idejében az boltban (in Trullo) celebráltaték, és Quini-sextumnak mondaték, Canoninak. Igy mondgya Binius, Coriolanus, Caranza, az imént emlitett helyeken. Az pedig az Gyűlés bé nem vétetett, hanem megvettetett, minden ő Cánonival egybe, ugy irja Coriolanus. 3. Mert Bellarminus azt mondgya, hogy azok Cánonok, nem erős authoritáluak, lib. 2. de Imag. Sanit.c. 12. 4. Mert, a’ Századik canon, az irott képeket, s’ azoknak irásit tilalmazza. 5. Mert abban az citált nyolczvan kettődik canonban, semmi nincsen a’ Képeknek tiszteléséről, hanem arrol csak, hogy a’ Christust nem bárány, hanem emberképében irják, s’ epithetum helyett mondgya az képeket venerabiliseknek.

XV. A’ mi pedig illeti az Londinomi conciliomot, melly Constantinus Pápa idejében, mondatik hogy celebráltatott. 714. esztendőben mint Coriolanus és Báronius irja, vagy 710. vagy 711. vagy 712ben, mint mások vélekednek, semmit nem árt. Mert magok az derék Pápisták megvallyák, hogy a képek tiszteletiről, decrétomot iro Gyülés, soha nem volt, hanem merő azon költött dolog. Ugy irja ezt Coriolanus. pag. 609.‘ Báronius. tom. 8. Annal. in an. 714. num. 3. 4. Binius. tom. 3. Concilior. part. 1. pag. 175. Conciliom azért, az II. Niceabéli elött, ez kép tiszteltető tudomány mellett, egy sincsen.

XVI. Másodszor, az mint oda fellyebb, num. 8. feltévém, nem voltanak ollyan könyv iro tanitok-is, kik az képek tiszteltetését, tanitották, s’ javallották volna, hanem addig, az kép imádtato Nicæabéli gyűlésig, mind ellene tanitottak és irtak. Ennek erősségére bizonyságok azok, kiket az felsőbb hetedik részben, elő hozék, kik az irott és faragott képeket, az templomokban még csak helyheztetni sem engedték, nem hogy tiszteltetni és imádtatni hagytak volna. Lásd-meg és olvasd meg, bizonyságok azok-is, kik az képeknek tisztelését, utálták és kárhoztatták, mint imez következendők.

XVII. Origenes lib. 7. adv. Celsum. nem messze az közepitól igy ir: Az eszes emberek közzül, ki volna, az ki ne nevetné azt, az ki azok után, az Isten vagy Istenek felől valo jeles, és igen Philosophiai disputatiok után, az állo képeket nézi és vagy imádkozik nékiek vagy azoknak mint valami tettetes jelnek szemlélése által, igyekezik elméjét fel-emelni, az elmével érthető Numennek, Isteni felségnek képzésére. Ismét. Mi ugy mond nem tisztellyük az képeket.

XVIII. Ezt ő selőle meg-vallyák magok-is az pápisták, nevezet szerént Cassander György. in Consultatione pag. 168. és Hinchmarus Rhemensis, Hinchmarus Laudunomi Püspök ellen. cap. 20. illyen szókkal: A’ régiek az Ecclésianak eléin melly igen irtoztanak legyen, az képeknek minden tisztelésétől, meg-mutattya az edgy Origenes, Celsus ellen.

XIX. Augustinus de hæres. ad Quod vult Deum, hæres. 7. mond: Irjak, hogy az Carpocrates szerzetén volt, egy Marcellina nevű aszszony, melly tiszteli vala az Jésusnak, Pálnak, Homerusnak és Pithagorasnak képét. Ugyan ő, lib. 1. de morib. Eccles. cap. 34. szolván az rosz keresztyénekről, vagy az kik igen babonások, azoknak ki fejezésére azt mondgya. Tudom hogy sokan vannak, kik az koporsokat, és képeket tisztelik. Ismét. Epist. 119. ad Januarium. az többi között igy ir: Nem hogy, nincsen az Istennek képe, hanem hogy, ő néki semmi képét nem kell tisztelni, hanem csak azt, az melly az, aʼ mi ő maga.

XX. Hieronymus Comment. in Daniel. cap. 3. v. 18. amaz igikre, Tudtodra legyen &c. azt mondgya. Akar állo képet, mint Symmachus, akar arany képet, mint az többi forditották, olvassunk, azt, az Isten tisztelőknek nem kell imádni, azért ez világnak birái és fejedelmi kik az Császároknak állo képeit, és egyéb képeit imádgyák, meg tudgyák, hogy ök azt cselekeszik, mellyet az három iffiak cselekedni nem akarván, tettzettenek lstennek. Es meg-kell jedzeni az szonak tulajdonságát, azt mondgyák, hogy az Istenek tiszteltetnek, az kép imádtatik, mellynek edgyike sem illik az Isten szolgáihoz.

XXI. Ambrosius, kit Cassiodorus téj beszédűnek mond, abban az oratioban, mellyet tett Theodosius Császár halálakor, Honorius fejedelem előtt Tom. 3, pag. 53. igy szoll: Megtalálta Ilona aszszony az titulust, az az, az Urnak keresztfáját, A’ királyt imádta, nem az fát bizonnyal. Mert ez pogányi tévelgés, és az istenteleneknek hejában valosága, hanem imádta azt, az ki a’ fán süggött, s az Titulusban meg-iratott. Ugyan ő Epistol. 31. a’ Valentinus Császárnak azt irja: Nem akarja Isten, hogy ő az kövekben tiszteltessék.

XXII. Gergely Pápa-is, ki 604. esztendőben hala meg, noha nem bánnya, hogy emlekezetnek vagy egyéb historiai haszonnak okáért, képek tartassanak, hogy tiszteltessenek mindazáltal meg nem engedi. lib. 7. epist. epist. 54. ad Secundiwum, az vége táján, mond: Az mi Idvezitónknek képét nem azért kéred, hogy mint egy Istent tisztellyed, hanem hogy az Isten fiának emlekezetiért, annak az ő szerelmében, meg-hevülly, az kinek te kivánod képét látni. Mi-is nem úgy borulunk le az előtt, mint Istenség előtt, hanem azt imadgyuk, kiről az kép által, vagy mint születtetetről, vagy szenvedetről, és királyi székiben ülőrül, meg-emlekezünk, és midőn minékünk az kép irás, mint egy irás, az Istennek fiát emlekezetben hozza…

XXIII. Ugyan ő, in epist. 3. ad Serenum Episcopum Massiliensem, ki az képeket el rontotta és ki hánta vala, azt mondgya: Dicsérjük hogy volt buzgoság bennetek, arra, hogy valami kézzeltsinált ne imádtatnék, de azt itillyük, hogy azon képeket nem kellett volna el törnötök. Mert azért vagyon az kép irás az Templomokban, hogy azok az kik irást nem tudnak, avagy csak az falokon látván olvassák azokat, mellyeket az könyvekben nem olvashatnak, Atyafiságodnak azért, azokat-is meg kellett volna tartani, s az népet-is meg kellett volna tiltani, hogy azokat ne imádgyák.

XXIV. Ugyan ő, lib. 9. epist. 9. azt irja: Hogy tiltottad azt, hogy az szenteknek képei imádtassanak, minden bizonnyal ditsirtük, hog’ pedig el-törted, azért meg-feddettünk. Más az irott képet imádni, más az irott képnek historiája által, mit kellessék imádni, meg-tanulni. Nem kellett volna azt el-rontani, melly az Templomokban, nem az imádásra, ha nem csak az tudatlanok elméjének tanitására, helyheztetett volt. A képeket imádni mindenképpen el-kerüld.

XXV. Irenænsis lib. 1- adv. Bæres. cap. 24. az Carpocrates eretneknek, eretnek vallása közzé számlállya ezt-is, hogy azt tanitotta, hogy az Christusnak és Pálnak képét tisztelni kell embernek.

XXVI. Epiphanius hasonloképpen, bæres. 79. eretnekeknek mondgya azokat, kik az Szűz Máriának képét, hordozzák és tisztelik. Annak okáért meg-tettzik ezekből, hogy ez tudománya-is az Pápistáknak uj.

Forrás

Pápistaság Uljsága, az az, olly munka, mellyben a’ Pápistaságnak .. igaz ...szerző: György Komáromi Csipkés