A Házassági Életről | Diószegi Sámuel

2022.04.15. Off By neilnejmed

Diószegi Sámuel (Diószeghi Sámuel)

(Debreczen, 1761. január 5. – Debreczen, 1813. augusztus 2.)

református lelkész, botanikus

VII. PRÉDIKÁTZIÓ. A Házassági életről.

Préd. 9: 11.

Élj a’ te Feleségeddel a’ kit szeretsz, a’ te hijábavaló életednek minden napjaibann, a melly Feleséget Isten adott néked é világonn a’ te hijábavalóságodnak minden napjaibann. Ez a’ te részed a te életedbenn és a’ te munkádbann, mellyel é világonn munkálkodol.

Ímé K. H! úgy ítél Bőlts Salamon, hogy az ember világi életének bóldogsága a’ tsendes és békességes Házasságbann áll, hogy megnyerte a’ jót a’ ki talált jó Házastársat, és vett jóakaratot az Urtól; hogy a ki az ő szeretett élete párjával tsendességbenn töltheti el az élet hijábavalóságának napjait: az az ember kivette az ő részét a’ világbann, és minden munkáibann, mellyekkel munkálkodott a’ nap alatt.

Helyesenn! mert ha felmegyünk gondolatinkkal, a’ mint a’ Szent Írás vezet bennünket, az emberi nemzetnek kezdetére; látjuk ott, hogy az Isten, a’ ki mindent jónak talált a’ mit teremtett, mikor bévitte volna az első embert a’ minden jóknak bővségébe a’ Paraditsomba: úgy találta hogy a’ bővölködésnek közepette is eggy nagy hijja vólna még az ember bóldogságának. Nem jó, úgymond, az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítőt a) és ekkor magából az Ádám testéből formálta az Asszonyt, a’ kit ő mellé adott, hogy ezzel is tanítaná az embert, hogy a’ Házasok egymáshoz mint a magok tulajdon testéhez kötelesek, és hogy mind a’ kettőjök életeknek öröme és bóldogságok az egymáshoz való tiszta szeretetbenn és jóakaratbann áll.

Melly szent dolog, és a’ jó Teremtőnek tzélja szerént, mitsoda bóldogságnak kútfeje légyen a’ Házassági tiszta szeretet; azzal is tanít bennünket az Isten, hogy ö a maga bóldogító szeretetét az emberek eránt, ennek példájábann adja elő. Azt mondja az ó Testamentomi Anyaszenteggyháznak Esaiás által: b) A’te Férjed a’ te Teremtőd, Seregeknek Ura annak neve. Szent Pál pedig az Efézusi Levelébenn (R 5.) hosszasonn tanítja; hogy mint a’ Férjfiú Feje az ő Feleségének :’ úgy a Krisztus az Anyaszenteggyháznak; és úgy kell néki szeretni az ő feleségét, mint a’ Krisztus az Anyaszenteggyházat szereti. c)

Oh melly bóldogok lehetnénk hát mi emberek, ha a’ bóldogságnak előnkbe adatott eszközeivel helyesenn akarnánk élni! De van-é valami ollyan Felséges dolog a’ nap alatt, a’mit meg ne alatsonyítana az emberi hijába való gondolat, és a’ mellyet az ő igazi formájából ki nem vetkeztetne a’ visszaélés? Mi sokszor a’ bóldogságnak közepette is nyomorúltak vagyunk, mert azokká tésszük magunkat, és nem tudunk a’ magunk szerentséjével élni. Sokszor magunk keserítjük meg azokat a’ forrásokat, a’ mellyekből a’ bóldogságnak folyamatjai származnának a’ mi életünkre. Az életnek bóldogságai közt legfővebb és legelső volna a’ Házi nyugodalom, és a’ szeretetnek öröme: ‘s hány ember fosztja meg maga magát attól? Hány Férjfiú hány Asszony öldökli meg azt az örömet és tsendességet, melly az ő házábann lehetne? holott a’ nélkül keserű az élet, és a’ bóldogságnak minden más neme ízetlen. – Mit használ kérlek! Tisztségbenn betsületbenn lenni, pénzel és kiterjedet jószággal bírni; ha mikor visszatér az ember a’ maga házába; ottan kedvetlenséget, keserűséget, háborgást, lármát talál, vagy tsinál? Nem ollyan-é illyenkor az embernek minden mások előtt látszó bóldogsága, mint mikor a’ nevetés közbenn is fatsarodik és fáj az embernek szíve! Jaj annak a’ Férjfiúnak jaj annak az Asszonynak, a’ kinek ki kell menni az ő házából hogy búját felejthesse, és tsak egy víg órája is lehessen!! Ollyan nyavalya ez, a’ melly ellen már sok bóldogtalanok nem is tudnak egyébb orvosságot az érzékenységeket megtompító és elbódító szereknél, a’ szerént a’ mint mondja Bölts Salamon: Adjátok a reszegitő italt az elveszendőnek, és a’ bort a’ keseredett szívűnek; Igyék, hogy feletkezzék el az ő fájdalmáról, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg. d)

Figyelmezzünk reá Atyámfijai! Igazat, nagyonn igazat mond B. Salamon a’ Letzkébenn, és jó tanátsot ád: Élj a’ te Házastársaddal a’ kit szeretsz a’ te életednek minden napjaibann. Ez a’ te részed a’ te életedbenn, és a’ te munkádbann, mellyel e‘ Világonn munkálkodol. Úgy van! valósággal úgy van! A’ mit mi az életbenn jónak nevezünk, vehet abból az ember bővséges részt a’ Házassági állapotonn kívül is, vehet a’ visszás Házasságbann is; de hogy azzal szíve szerént élhessen, vagy annak ízét megérezhesse, az lehetetlen. Lehetetlen, mert Isten szava ez: Nem jó az embernek egyedül lenni.

I.

Nézzük meg hát Atyámfijai! miképpenn nyeri az meg a’ jót, a’ ki talál jó Házas-társat, és miképenn bírnak az élet bóldogságával az eggymást igazánn szerető Párok.

1) Ezek élnek a Léleknek és a’ testnek ollyan gyönyörűségeivel, mellyek mások előtt, és a’ visszás Házasok előtt is esmeretlenek.

Az egész Világ azzal tartja, hogy nintsen nagyobb kints, és a’ Léleknek nagyobb öröme, mint ha ollyan igaz lelkű barátja vagyon az embernek, a’ ki mind halálig hív: de hol vagyon ollyan a’ világonn? Mikor mi tökélletes barátot akarunk gondolni, képzelünk ollyat, aki minden javait, sőt életét is oda adná barátjáért: de hol vagyon ollyan a’ világonn? nem egyébütt, hanem a képzelődésbenn és a’ régi mesékbenn. — De szóljatok ti egymást hívenn szerető Házasok! Mikor egyik közzületek haldoklik; nem váltaná-é azt meg a’ koporsótól a másik fél, a’ maga tulajdon életével is ha lehetne? vagy ha az egekkel alkura lehetne lépni, az ő életének még hátra lehető esztendeit nem osztaná-é örömest kétfelé, és nem adná-é által az eggyik részt az ő lelke felének? Bizony a’ mit mi a’ baráttságnak gyönyörűségeiről a’ képzelődés utánn beszélleni tudunk; annak valósága talám nem is egyébütt, hanem tsak a’ jó Házasok közt mutathatja ki magát, a’ kik között mind az örömöt, mind a’ bánatot, mind a’ szerentsét, mind a’ szerentsétlenséget egyeránt érezi mind a két szív. — A’ Tisztviselő, a’ közönséges dolgoknak gondjaitól egész nap megterheltetve, ha az őtet szívesenn szerető élete Párjához mehet haza; kimennek ott az ő fejéből ezek a’ gondok, és a’ Házi nyúgodalom és bóldogság édes örömének adnak helyt. A’ Kereskedő útazik, fut, fárad; de ha az ő szívének fele van otthonn a háznál: haza érkezésekor elfelejti minden törődéseit, és vígann teszi közre az ő fáradozásának hasznát, hogy azzal is a’ házi örömet nevelje. A’ Mesterember vígann lát dolgához az ő műhelyébenn, ha tudja hogy az őtet szerető élete Párja jó rendenn tartja a háznak egyébb dolgait; vígann űl osztánn az ő asztalához mellyet a szerető pár terít, mert előre tudja, hogy jó ízű és megújjító lesz az az eledel, mellyet a szeretet fűszerszámoz meg. A szegény ember, reggeltől fogva estvéig ízzad a’ munkának terhe alatt: de megnyugodt lélekkel tér alkonyodáskor az ő kunyhójába; ha tudja hogy szíveszakadva várja őtet a’ szerető Társ; és ha a szegény háznál nintsen több egy portzio kenyérnél, édesdeden töri azt kétfelé a’ szeretet, és nyájas vetélkedések közt engedné mindenik fél a másiknak a nagyobb részt.

Mitsoda pedig hasonlato’s ahoz a’ gyönyörűséghez — De már itt keveset érthetnek a’ Házasságonn kívül valók; mert ezt a’ képzelődéssel kitsinálni szint ollyan lehetetlen, mint a’ soha nem kóstolt ízt. Ezeknél is kevesebbet érthetnek pedig a’ latrok és paráznák , a’ kiknek elfajúlt szívek azt gondolja , hogy a’ lopott jószág, és az igazságos kereset mind egy. De legkevesebbet érthetnek a visszás Házasok, mert az ő gyönyörűségek lélek nélkűl való test. — Mitsoda, mondom, hasonlatos ahoz a’ Lelki ‘s testi gyönyörűséghez, mellyet az egy lélekké és egy testé lett Párok, a’ Házassági szent szeretetnek kötelességeiből; és annak gyümőltseiből a’ magzatokból éreznek? — Oh fordúljatok el most innen tisztátalan és parázna fülek!!! mert a’ dolog a’ miről itt szó vagyon Szent, és maga az Isten beszéde is tisztelettel emlékezik erről. — Jaj annak a fertelmesnek, a’ ki ezt a’ gyöngyöt sárba keveri, és esze nélkül rohanvánn az állati gerjedezések utánn, elfelejti hogy Ember. — Nem tsupa lelkes állatokról vagyon itt a’ szó, hanem Isten képére teremtetett emberekről, a’ kik által, a’ mint maga szóll a’ Teremtő, szaporodni kell az Isten magvának. e) Gyönyörűséget kötött a’ jó Teremtő a’ természetnek minden szükségeihez. Gyönyörűség vagyon az ételbenn, gyönyörűség az italbann, gyönyörűség az álombann; gyönyörűség van kötve a’ Házasságnak szentséges tzéljához is; de a’ mellynek tiszteletbenn való tartására, halljátok minémü tsinos szemérmetességgel inti Salamon az Istenfélő Házasokat: Igyál vizet a’ te kútadból, és a’ te forrásodnak közepiből a’ folyásokat. Kifollyanak a’ te forrásid, az útszákonn légyenek a’ te vizeidnek folyási. De légyenek azok tiéid, és nem a kívül való idegenekéi veled. Lészen a’ te forrásod áldott, és örvendezz a’ te ifjúságodnak Feleségének. Lészen tenéked a‘ te Feleséged, mint a’ szerelmes’ nyőstény szarvas és kedves vad-ketske; az ő emlői megelégítsenek tégedet minden időbenn az ő szerelmébenn gyönyörködjél szüntelen. És miért bújdosnál szerelmes’ Fijam az idegen utánn, és miért ölelnéd, mejjét az idegennek? Holott az Úrnak szemei előtt legyenek mindennek az ő útai, és kinek-kinek ösvényit eszébe vészi. Az ő álnoksági fogják meg az istentelent, és az ő bünének kötelével kötöztetik meg. f)

Mint a’ forró nyár utánn pedig következik a’ mértékletesebb és érlelő ösz, melynek gyümőltsei megvídámítják a’ télnek komor napjait: úgy az egymást buzgónn szerető Házasokra, az ifjúi erőnek tüzes esztendei utánn eljő lassanként a mértéklettebb-ember-kor, a’ mikor ők látvánn magok körűl az ő forró szereteteknek, a’ már nevendék és okos, a’ még most beszélni kezdő ‘s már is emberi okosságot mutató, ‘s a’ még most tsak gőgitsélő gyümőltseit, — Mit mondjak? — Ti bóldog Szülék! érezzetek itt a’ hallás helyett! érezzétek itt a’ magatok lelkének örömét, mellybenn az idegen nem részes! g) mert ennek lerajzolására az emberi beszédnek szava nintsen. Ha osztánn elkövetkeznek a hideg Vénségnek komor esztendei: oh! melly édes nyúgodalomnak öröme az elöregedett Szüléknek naponként kóstolni a’ jól nevelt fijaknak és leányoknak háládatos szereteteket! Megelégedve hajtják le fejeket a’ halálos álomra az élet hijábavalóságának napjainak végénn; mert tudja az ő lelkek, hogy kivették az ő részeket az életbenn, és minden munkájokbann mellyel munkálkodtak a’ nap alatt.

2. De nem tsak a’ gyönyörűség, hanem a’ betsűlet, tisztesség és jó erkőlts is a’ Házassági szent szeretetnek jutalma; mert abbann az eggymás megkímélése által, az eggymás akaratjára való vigyázás és eggymás kedve keresése által, az eggymásnak való engedés által, és végre a’ Szüléi új és ez előtt esméretlen indúlatok által, megtanúlja mind a két fél az emberi érzéseket, és a’ mások eránt való betsületes magaviselést. — A’ negédes és vad erköltsű szeles Ifjú megházasodik; a’ durva és erköltstelen leány Férjhez mégyen; és ha ollyan szerentsések hogy megvagyon a’ Házasságokbann amaz indúlatok hódoltatója a’ szeretet: szemlátomást lágyúlnak és szelídülnek az erköltsök, higgadnak az elébbeni zavaros indúlatok. A’ szeles ifjúból betsűletes ember, a negédes és erköltstelen leányból betsűlletes aszszony lesz. A gonosz férjfiú megszenteltetik az ő jó Feleségébenn, a gonosz asszony megszenteltetik az ő jó Férjébenn: mindenik a’ szeretet által.

3. Végezetre a’ jó Házasság ha nem mindenkor is, de igen sokszor a’ bővölködésnek is forrása. A bőlts Asszony építi az ő házát azt mondja Salamon, h) Igen is! mert minden tudja, hogy ott van a’ Férjfiú fáradozásának sikere, a’ hol az asszony valósággal segítő társ; a’ hol a’ Férjfiú be tudja keresni, és az Asszony meg tudja azt takarítani. Az illyen asszonynak leírását olvassátok meg kérlek ti Asszonyok és Leányok! a’ Bőlts Salamon Péld. 31. Részébenn és tanúljátok meg belőle, millyennek kell lenni a’ jó Aszonynak! Olvassátok meg ti Férjfiak! és osztánn ítéljétek meg, ha nem nyerte-é meg a’ jót, a’ ki ollyan Házastársra talál, és a’ ki ollyannal töltheti el szeretetbenn az ő hijábavaló életének napjait; nem vette-e ki az ő részét a’ Világbann, és minden munkáibann, mellyekkel munkálkodott a’ nap alatt?

II.

Ezeket hallvánn: azok a’ kik a’ Házassági szent szeretetnek igaz bóldogságával élnek; tudom hogy igazolják szavaimat, és még ezeknél többeket is tudnának mondani: de nem lehetetlen hogy sokann ezeknek hallására elfolytódnak, és szívekbenn elkeseredvénn illyen formán szóllanak: No! bezzeg ha így van a’ dolog, nints hát nékem részem a’ Világbann, mert én az én Házastársammal nem élek, hanem tsak gyötrődöm. Lehetnek szenvedő Jóbok, akiknek az a’ nyavalyájok, hogy az ő Feleségek úgy szokott szóllani és tselekedni, mint a’ bolondok közzül eggy; lehetnek a’ jó szívű Abigailhoz hasonló Aszonyok, a’ kik azonn keseregnek, hogy őket vesztegeti a’ darabos és gonosz erköltsű Nábál; egyik azonn bosszankodik, hogy az ő Házastársa dologtalan, préda; másiknak a’ fáj, hogy az hűségtelen, fajtalan, és az idegenek utánn jár; más ismét azonn epekedik, hogy az istentelen fiú, vagy a’ gonosz leány reá nőtt és kesergeti az ő lelkét. Kiki maga érzi a’ maga baját, és a’ közmondás szerént ott tartja kezét a’ hol fáj.

Szerentsétlen emberek!! Nintsen a’ Világonn sem ollyan tökélletes baráttság, sem ollyan bóldog Házasság, amelybenn ollykor-ollykor egy kis háború ne támadna; de az szinte ollyan szükséges, mint a természetbenn az olykori menydörgés és zivatar, hogy azutánn annál szebb légyen a’ Napfény. Nem is nékünk embereknek való a’ Jábesi élet, mert az tsak ollyan vólna mint az esső nélkül való nyár. Hanem a ti állapatotok szeretetlenségbenn kinlódó Házasok! valósággal sajnos és fájdalmas; mert az igaz, hogy a’ hol szeretet nints, ott a’ bóldogságról álmodni se kell. De valamint minden nyavaját, úgy a’ tiéteket is tsak úgy lehetne orvosolni, ha az okait kitanúlnátok, és elhárítani igyekeznétek. — Ha pedig ezt már későnek vagy lehetetlennek gondoljátok: legalább hogy a’ ti szomorú példátok intés és tanúság légyen azoknak, akik ebbenn az állapotbann kezdenek élni, vagy erre menendők: szükség lessz a’ tapasztalásból némely okokat említenem, a’ mellyek a’ szeretetet meg szokták őldökölni, de ezt is tsak kimélve tselekeszem; mert tudom hogy bántására vagyon az embernek, ha tudtára adódik, hogy maga szerzi magának a’ bajt.

Legtöbbször a’ Házasság azért bóldogtalan, mert a kezdete sem jó vólt. Az eggymáshoz való tökélletes szív nélkül, gyötrelem a’ a’ Házasság; de hogy találnák fel a’ szeretetet a’ kik keresve sem keresik azt? — A’ kik tsak azért adják magokat erre az állapotra, hogy még is a’ nélkül ne legyenek, és így eggymás szívének és erköltsének előre való visgálása nélkül, tsak bele botlanak eggymásba, tsak a szemektől, nem a szívektől kérdvénn tanátsot; a’ kik tsak arra nézvénn hogy a’ Házasság élelem és felkapás módja is lehet; vagy tsak szorgalmatos és dolog tehető, vagy tsak pénzzel és jószággal bíró, vagy tsak jeles születésű Férjet vagy Feleséget keresnek az ő szíveknek és hajlandóságoknak ellenére is: mikor osztán egybekelnek, meglehet hogy ott van a szépség, de az szeretet nélkül hamar tsömörré lesz; ott van a’ dolog-tehető Társ, de a szeretetnek nem léte megkötözi annak kezeit, és tehetetlenné tészi azt; ott van a a‘ pénz a jószág, de ez szeretet nélkül mindennap ízetlenségnek és szemrehányásnak oka; ott van a jelesebb házból való Férj, vagy Felesség, de szeretet nélkül tsak azért van ott, hogy a másik féllel a’ maga felsőbbségét, amannak alatsonyságát, minél tsipösebbenn lehet megéreztesse. Megesik pedig, hogy ezt a nyomorúságot magok a’ Szülék szerzik; mikor az ő gyermekeiket erőltetik ollyan Házasságra, a’ melytől azok idegenek; elszakasztják pedig attól, a’ melly az ő szíveknek igazságos érzésénn indúlna, mintha ebbe a’ dologba mindennek egyébnek szóllója vólna, tsak annak nem a’ kit illet. Kegyetlen hatalom a’ melly azt gondolja, hogy jussa vagyon néki így megölni a’ szeretetet, és azzal eggyütt az élet bóldogságát!!

A’ már kész Házasságbann élők között mitsoda okok szokták megfojtani a’ szeretetet és : házi bóldogságot, azok a tapasztalásból eléggé esméretesek. Mert ahol a’ Férj hatalmaskodó, szenvedhetetlen erköltsű, kegyetlen, gyalázattal illeti Feleségét, és azt kíméletlenül rongálja; vagy a hol az Aszony mord kedvű, feleselő, nyelves, és sem tűrni, sem hallgatni, sem elhallgatni nem tud; végre a’ hol a’ Házasok úgy vagynak eggymással mint hegyes tőrök; és legkissebb dologból, a’ szó tserélgetés által lármát veszekedést tsinálnak, ‘s a’ t: Ki ne látná, hogy távol van attól a’ Háztól a’ szeretet, és azzal eggyütt a házi bóldogság? mert sem a farkas a’ báránnyal eggy akolbann, sem a’ tigris és a párdutz eggy Társaságbann békességbenn nem lakhatnak. — — Szerentsétlenek az illyen Házból származott magzatok is; mert ők mindennap látvánn az ő Szüleiknek magok viseletét, beszívják abból az erköltsöt, és idővel majd az ő fogaik is kinővénn, megmutatják azt másokonn is, de legkeservesebbenn az ő Szüléikenn, hogy ők mérges kigyóknak fajzati.

Hát azt még említsem-é, hogy sokszor az ifjú Házasok békességének és Házi bóldogságának az öregek a konkólyi? Hogy az Atya és Anya ingerli az ő fiját a’ menye ellen, hogy az Anya az ő leányának rossz tanátsokat ád, hogy a minémű az Anya ollyan legyen a’ leánya is; hogy az Ipaktól és Napaktól illettetnek bosszúsággal a’ Vők és a’ Menyek? Említsem-é mondom ezeket a gyalázatokat? — Ellhallgatom. — hanem inkább mivel tagadhatatlan igaz az, hogy az az embernek része a’ Világbann, ha néki házi tsendessége és bóldogsága lehet: némely dólgokat hozok elő tanáts formábann; mellyek ennek a’ jónak – megnyerésére, és ama kedvetlen dolgoknak vagy megelőzésekre, vagy elhárításokra szolgálhatnak.

III.

Ti Keresztyény Szülék! akiknek ollyan Ifjaitok és Szűzeitek vagynak, akiknek már nem jó egyedül lenni; éjjeli nappali gondjaitokat fordíttsátok arra, hogy ezek elérhessék azt a’ mi e’ Világonn legkívánatosabb t. i. a’ Házi bóldogságot a’ szeretet által. Vezéreljétek őket a’ ti tanátsadástokkal, és őrizzétek meg a hirtelenkedéstől, a’ melly már olly sokakat veszedelembe ejtett: de legalább ebbenn az eggy dologbann ne uralkodjatok ő rajtok; ne próbáljátok az ő szíveknek igaz indúlatit, vagy kénszeríteni a ti tetszéstekhez, vagy azoknak ellenek állani; mert így őket tellyes életekbenn bóldogtalanokká tennétek, és azt tselekednétek, hogy majd mikor már ti nem lésztek; ők akkor is sirassák a’ rajtok elkövetett erőszakot, és átkozzák a szülei igazságtalan hatalmat. — Ugy is természettel hajlandó arra az ember, hogy a maga nyomorúságának okát másra vesse. — Mikor ők a’ Házassági állapotra mennek, a’ ti segíttségtek által ugyan, de már ti nálatok nélkűl kell őnékik élni; mert Isten szava ez — és ti meg nem másolhatjátok hogy elhagyja ember Attyát és Annyát, és ragaszkodik az ő Házas-társához, és kettenn lesznek eggy testé. — Ne légyen az nehéz tinéktek, hogy az Ifjak Ifjak, és ne irigyeljétek az ő örömöket, ne légyetek izgágák az ő bóldogságokbann, melly a’ szeretet. — Sőt a’ se légyen felettébb ellenetekre, ha az Ifjak nem mindenkor veszik bé az Öregek tanátsát. Mindég illyen volt az ember, és mindég illyen lessz. Nem szerette bevenni a’ más tanátsát, nem tanúlt a’ más káránn — ti ezt meg nem változtathatjátok. — A’ melly tanátsot most ti nékiek adtok, ti is a’ magatok káránn tanúltátok azt. Engedjétek, hadd tanuljanak ők is a magok káránn. — Az idő és a’ tapasztalás tanítja meg a gyermeket, hogy a tűzhöz nyúlni nem jó.

Ti Ifjak és Szűzek! a’ kik elébb vagy későbben arra menendők vagytok, hogy a’ Házassági élet által a világi életnek bóldogságát keressétek. Gondoljátok meg fijaim! hogy az a nap, mellyenn magatoknak eggy hóltig való életetek párját választatok a’ ti egész életetekbenn legfontosabb; mert az vagy hóltig bóldogokká tészen benneteket, vagy hóltig való vesződésre és nyomorúságra szententziáz. Soha sintsen néktek nagyobb szükségtek az észre, és a hív tanátsadóra, mint illyenkor. Ne hirtelenkedjetek, hanem jól megfontoljátok, mit szóll tinéktek a józan ész, mit szóll ama’ legközelebb való tanátsadó, a’ magatok tulajdon szíve, és mit szóllanak a’ nálatok okosabbak és tapasztaltabbak, akik javatokat kívánják. — Vegyétek eszetekbe Fijaim! hogy nintsen rettenetesebb esküvés a’ Házassági esküvésnél. Bétellyesedik az mindenkor, és meghosszúlja magát azokbann, akik azt hamis Lélekkel tették le, vagy felbontották. Magok mondották, hogy úgy segíttse őket az Isten, a’ mint eggymást szeretik. Bizony úgy is segíti az Isten a’ Házasokat, úgy ád nékik házi bóldogságot, a’ mint megesküdtek, hogy eggymást szeretik. Ha pedig igaz hív szeretet nints köztök, vagy az gyűlölséggé változott: maga az esküvésnek bosszúállása hozza magával, hogy ne legyen rajtok az Isten áldása; vesződjenek a’ mint érdemlik; ez az ő bűnöknek idő szerént való büntetése.

Ti pedig, akik már ebbenn az állapotbann több vagy kevesebb időt tőltöttetek! elhiszem, hogy megesmeritek a’ Salamon állításának igasságát, hogy ez az embernek része a’ világbann, az él bóldogúl, a’ ki az ő szeretett élete párjával békességbenn, tsendességbenn, szeretetbenn tőlti el az ő hamar elmúló életének napjait. Ennek a’ bóldogságnak megnyerésére, állandóvá való tételére, és a’ közöttetek megeshető kedvetlenségeknek orvoslására, ajánlja tinéktek a’ titeket igazánn szerető édes Atyátok az Isten, ezt az eggyetlen eggy eszközt: a Kegyességet, vagy az Isteni félelmet. — A ki az Urat féli, megszabadúl mind azoktól a balgatagságoktól, mellyek az életnek ezt a’ bóldogságát megháboríthatnák. — Az Istenfélő, jó szívű, jó lelkiesméretű Férjfiú, nem lehet igasságtalan, nem lehet kegyetlen, gyűlőlséges, nem lehet hitiszegett az ő Házastársa eránt. — Az Istenfélő Asszony nem lehet nyelves, nem lehet durva, feleselő, nem lehet prédáló, nem lehet tisztátalan ‘s a’ t. Es így mind a kettenn eltávoztatvánn a’ szeretetlenségnek tselekedeteit; békességbenn, bóldogságbann, szeretetbenn tőlthetik eggyütt az ő hamar elmúló életeknek napjait.

Mellyre nézve én is bérekeszthetem beszédemet azzal, a’ mivel Salamon az ő világi élet felől való okoskodásit bérekesztette: A’ dolognak summája ez: Az Istent féljed, és az ő parantsolatit megtartsad, mert ez az embernek fő dolga. Ámen.

VIII

Hivatkozás

a) Mós, 2: 18. b) Esa. 57: 5.

c) Efés. 5: 23–33.

d) Péld. 31: 5, 6.

e.) Mal. 2: 15.

f) Péld. 5: 15-22.. g) Péld. 14: 10.

h) Péld. 14:1.

Forrás

VII. PRÉDIKÁTZIÓ: A Házassági életről; Diószegi Sámuel: Erköltsi Tanítások Prédikátziókbann, I. darab, Debreczen, 1808;