Bárányi Szelídség, – Galambi Szeretet, – Gerliczei Türedelem A’ Fehérnépben | Kiss Ádám

2022.03.26. Off By neilnejmed

Kiss Ádám

(Garamkissalló (Hont megye), 1795. december 25. – Dad, 1838. augusztus 19.)

református lelkész

Kiss Ádám Egyházi-Beszédei III.

Xii. Bárányi Szelídség, – Galambi Szeretet, – Gerliczei Türedelem A’ Fehérnépben.

Debreczen, 1837

3. Mós. 12: 6, 7. Az Aszszony fia’ vagy leánya’ születése után vigyen egészen megégetendő áldozatra esztendős bárányt, és galambfiat vagy gerliczét bünért való áldozatra a Gyülekezet’ sátorának ajtaja eleibe a’ Paphoz. Ez a’ gyermekszülő Aszszony’ Törvénye.

Az állapot, mellybe lép egy fehérszemély, midón anyavá lész, annak előbbi állapotjától nagyon különbözó , ‘s különös figyelemre méltó, vagy azért, mivel ő abban egészen új természetet nyer, ‘s testi valójában nagy részint megváltozik; vagy azért, mivel egészen új örömök ‘s kötelességek nyilnak akkor előtte, mellyek leányi szépségét más nemű kellemetességekkel cserélik föl. Egy édes anya Istenképét csókol meljén szopó kisdedében, elmét, okosságot, esméretet, ítéletet, nagy gondolatokat, fölséges érzelmeket, halhatatlan szikrákat ápolgat, midőn a’ jövendő embert dajkálja. A’ szűz szeplőtelenségében kies homlokán csak saját koszorúját, az édes anya pedig a’ földi teremtésekét hordozza ölében. A’ szűz, mint amaz öt Evaugyéliomiak legártatlanabb korában is csak remény lámpást tart; a’ tiszta szerelmek’ annya pedig reményei’ valósodásán örvend, – amaz virágzik, ez pedig gyümölcsözik. A’ mennyivel tehetnek többet együttvéve magánál a’ napnál egy csendes estvének gyönyörű csillagai, mellyek alkonyat után himzik ki milliomonként a’ Menny’ boltozatját; a’ mennyivel haladja fölül egy pirosló gyümölcs, melly a’ falevelek’ zöldségein szelíd szelektól ringattatik – virágát, mellynek elhullott kellemeiből bontakozott ki: annyival mulja fölül az Aszszony személy’ anyai állapotja elébbi korát, midőn tudnillik fiatali szépségében virágokkal láttatott vetélkedni. Egyet értek én korunk’ nevezetes kőltőjével, ki igy szóll az Aszszonyokról: Tiszteljétek az Aszszonyokat! ők fonnak és szőnek égi rózsákat földi éltükben, fonják a szerelem’ boldogító kötelékit, – a szebb érzések örök tüzét szent kezükkel táplálják ők a’ kellemek’ szemérmes fátyola alatt. Szeliden rá beszéllő kérelemmel vezeti a’ szép Nem az erkölcsök’ királyi pálczáját. Eloltja a’ viszálkodást, melly dühödve forr, tanitja az erőket, – mellyek gyűlölik egymást szerelmes formákba olvadni; és egyesíteni azokat, amik idegenek egymástól. *) Nem csudálom, hogy Móses is a’ nagy világ – és ember–esmerő, a hasonlíthatatlan Törvényadó, különös gonddal volt az Aszszony Nem iránt azon állapotjában is, midőn anyává lész. Meghallánk a’ fölolvastatott ígékben, hogy ő esztendős bárányt, galambot, ‘s gerliczét kívánt adatni az Aszszonyoktól, midőn szülésekből egészen fölépültek. Mi czélja lehetett Mósesnek e’ Törvény adásban nincs följegyezve: de nem sértjük meg talán az Isten’ ezen nagy emberét, ha felteszszük, hogy ő mint Egyptomi Tudományban nevelkedett Férfiú az Egyiptomiak’ különös írása módjához alkalmaztatta magát legalább ezen Törvény hozásában. Ugyan is, az Egyiptomiak titkos írásuk’ módjában az értelmi és erkölcsi dolgokat látható dolgok, ‘s állatok képeiben szokták volt kiírni és lerajzolni. Ő nékik egy lefestett kígyó csalárdságot jelentett, egy nyilat tartó kéz ellenséget. Nem lehetetlen hát, hogy midőn ő az anyává lett fehérszemélytől bárányt kért, ez által szelídséget, midőn galambot kivánt, ez által szeretetet ‘s anyai hűséget, midőn gerliczét parancsolt, ez által csendes türedelmet szándékozott szívére kötni minden Aszszony személynek. Akármint legyen a’ dolog, a’ bárányi szelídség, – a’ galambi szeretet ‘s anyai hűség, a’ gerliczei türedelem, olly erkölcsi sajátságoknak tetszenek én előttem, mellyek különösen csak az Aszszony Nemet ékesítik, és éppen ezen gyönyörű erkölcsi sajátságokat akarom én ez órában Aszszonyainknak ajánlani, – halgassátok meg beszédemet Templomi figyelmetességgel. –

§. 1.

Aszszonyaink, Fehérnépünk! A’ Keresztyén Vallás tehát ti tőletek nem kiván bárányt, mint régenten a’ Móses Törvénye,’ hanem azt kívánja, hogy magatok legyetek bárányok a’ szelídségben. A’ bárányi szelídségen pedig nem értek én bárányi butaságot, ostobaságot, félénkséget, élhetetlen gyávaságot, bukdosást, gyarló hátra vonulást, igazra, jóra, hamisra, roszra egyiránt érzéketlenséget. – De értek a’ bárányi szelídségen, szemérmetességet a’ virtusban, alázatosságot a szerencsében, ártatlanságot a’ maga viseletben. – Értek a szelídségen csendességet a’ beszédben, – tartózkodást a cselekedetben, – gyengéded kitörést az érzésekben. – Értek a’ szelídségen lágyságot a’ parancsolatban, engedékenységet a’ jussokban, simulást a kénytelenségben. – A’ szelíd az igazságnak nem vitatója, de helybehagyója, – a’ hamisságnak nem üldözõje, de gyűlölője, – a jónak nem dicsekedője, de követője, – a’ rosznak nem pártolója, de jobbítója. A’ szelíd nagy vigyázattal nyúl a fájdalomhoz, – lassú hangon szóll az örvendezőhöz – lecsukott ajakú a hírhalláshoz. – A’ szelíd, ha bővölködik, bőven ád, – ha szűkölködik szűken kér, – pihenve dolgozik, munkálkodva nyugszik, – lassan siet, – sietve késik. – Ollyan a’ szelíd mint a’ Hóld, – ha elfogy, csendes, – csendes ha tőlt, – ha fölkél csendes, csendes ha leszál az égről, noha csak egy hajszálnyit sem hanyatlik pályájáról, mellyet tartozik általfutni. – Immár K! az illyen szelídséget általában minden követőitől megkivánja ugyan édes Idvezítónk, a’ midőn minden külömböztetés nélkül szóll: Tanúljátok meg én tőlem, hogy én szelíd és alázatos vagyok. Mát. 11: 29. mindazáltal, ha egy Aszszony személy van a szelídség hijjával, már ez sokkal szembetünőbb, mint a férfiúi Nemben. – Gyengébb az Aszszony’ testi alkotása, mint a’ férfiué, ‘s ezért nevezi Péter Apostol is az Aszszonyt erőtlenebb edénynek 1. Pet. 3: 7. De vallyon illik e’ erőtlenebbhez a’ hatalmaskodás, nyerseség, föltörlött homlokú kardoskodás? Igen is: ha illene virágnak szélveszekkel truczolni , – erős derekú tölgyfákkal vetélkedni, – törpének jegenye fiatalokkal mérkőzni. – Az Aszszony személy’ főtulajdonsága a’ szépség: de öszve illik e’ szépséggel a szelesség, beszédförmeteg, makatság, délczeg magavetiség? Igen is öszveillik, ha nyárral a’ hó zivatar öszveillik. Az Aszszony Nem’ fő igyekezete, hogy másoknak tessék, ‘s kedvességet nyerjen. De vallyon meglehet e’ ezt néki nyerni szabad szájúsággal, szemtelenséggel, orczátlan bátorsággal? Bölcs Salamon legalább azt mondja, hogy a Szelídeknek ád az Isten kedvességet. Péld. 3: 34. Valamint útálatos az aszszonyos férfi, kifelejtve nemi eredetiségét elpuhúl, ellágyúl, és csak tű, fonószék, ‘s konyha körül andalog: úgy gyülöletes a’ férfias aszszony, ki sajátságaiból kihágva megvadúl; beszédében, cselekedeteiben szilajkodik, ‘s gyengeségeiben goromba férfiúságot szemléltet. Az illyen fehérszemélyről mondja Salamon: hogy jobb lakni a’ ház’ zugolyában, mint illyennel. – Legyetek hát ti keresztyén Aszszonyok szelídek, alázatosok, gyengék, lágyak magatok viseletében, szemérmetesek beszéditekben, cselekedeteitekben, – ez illik gyengébb természetetekhez – ez illik szépségetekhez – ezzel nyerhettek kedvességet, e’ teszị sorsotok’ boldogságát állandóvá, mint az Apostol Sz. Pál szóll: az Aszszony személyek, ugymond, megtartatnak, ha megmaradnak a hitben, szeretetben, szent életben szelídséggel. 1. Tim. 2: 15,

§. 2.

Galambot sem kíván pedig a’ Keresztyén vallás keresztyén aszszonyainktól: de annál inkább kívánja tőlök a’ galambi szeretetet, – szeretetet férjeik, – szeretetet gyermekeik íránt. – Láttatok e’ már Hívek! galambot párjával , ‘s tollatlan fiaival? Ollyan hűséget és szeretetet kíván a Keresztyén vallás a’ keresztyén fehérszemélyektől kedveseik iránt. – Midőn szent Pál magáról mondja: ha szeretet nincsen bennem, ollyan vagyok mint a’ zengő ércz ‘s pengő czimbalom: a szeretetlen fehérszemélyek többek volnának a házasságban a’ zengó ércznél ‘s pengő czimbalomnál, tudnillik: veszedelmesek, ‘s házuknak felforgatói. Az ő szeretetlenségük ‘s hűségtelenségük lángba boritná a’ házat, mellyben emésztődnék a’ férj, – hervadoznának a gyermekek. Millyen hely az, hová vitetnek halálok után az elkárhozottak, mellyet pokolnak hívunk? nem tudom: de könnyen képzelem azon háznép’ állapotjából, mellyben nincs szeretet. Itt a’ férj leverettetve érzelmeitől, sír, rí, fogát csikorgatja, most féltékenységétől, majd irigységétől, néha boszszúságától, néha maga elszánásától elrészegedve fetreng. – Amott a feleség elfulladva gerjedelmeitől, elragadtatva kivánságaitól, elzáratva reményeitől sóhajt, epedez, ájul. – Itt a gyermek, – amott a’ leány gondatlanul nőnek, – nőnek a’ butaságban, – nőnek az erkölcstelenségben, – nőnek a’ nyomorúságban; mert gondjokat szüléik’ fejéből kiverte a’ szeretetlenség’ aggodalma. Amott hevernek az el nem végzett munkák, csoportoznak a’ nem telyesített kötelességek, – maradoznak rakásra a’ foglalatosságok; mert a szeretetlenség érzelme kötve tartja a kezeket, fogva a’ szívet, bújába merülve az elmét. Mondják, hogy hideg a’ szerelem bor és búza nélkül: de még hidegebb a’ bor és búza szerelem nélkül a’ Házasságban. Mert a’ mellyben szeretet nincs, ízetlen abban a’ kenyér, búval pesgő a’ pohár, örömtelen a’ pénz , dísztelen a’ becsület, puszta és kietlen a’ gazdaság. – Bölcs Salamon mondja, hogy a’ hűségtelen feleség által jut egy darab kenyérre az ember. – Ellenben, nem lehet leírni szóval a’ boldogságot, mellyet a’ szeretet szerez házukban a’ jó házastársaknak. – Ha darabosok valának erkölcseik; azok már megjámborodnak a szeretet által, – ha öszve tódulának bajaik; azok már megoszlanak a’ galambi szeretet által, ha kevesek valának vagyonkáik; azok már csudálatosan megszaporodnak a’ szeretet által. – Szárnyakat ad a’ szeretet a’ szorgalmatosságnak, mint a’ galambnak, az ártatlan haszonért nagy eget és földet bekerűlni. – Igyekezetet ad a’ szeretet az igyekezethez, erőt az erőhöz, kedvet a’ kedvhez, életet az élethez. Könnyít a szeretet a’ terheken, tágít a kötelességeken, édesít a’ keserveken. A’ szeretet, mint a’ galamb szájjából veszi ki a’ falatot szerelmeinek. Ezért kérlek titeket Aszszonyaink! hogy másuvá ne vigyétek házatokból a szeretetet; különben abból a’ boldogságot hordjátok ki. –

§. 3.

Még van egy szép erkölcs K! mellyet Móses’ gerliczéje helyett különösen megkíván a’ Keresztyén vallás fehérnépeinktől – és ez: a Türedelmesség. Minden enbernek békeségestűrőnek kell lenni. Mert ha az ellen zajgunk ‘s törekszünk,’ a’ min józan elménk s tehetségünk változást nem tehet, mint a horogra akadt hal hánykolódásival – csak sebünket mérgesítjük ‘s fájdalmainkat szaporítjuk. Minden embernek békeségtűrőnek kell lenni, mert minden ember bűnös, a’ hányak pillantásaink, annyik hibáink, gyarlóságaink, botlásaink és eseteink, és igy a’ szenvedések soha sem érdekelnek ártatlanul minket. Minden embernek békeségtűrőnek kell lenni, – mert nekünk is szükségünk van a’ mások’ türedelmére ‘s ha az engedelmet, bocsánatot másoktól vagy megvárjuk vagy jó néven veszszük; ugyan azt másoknak jó szívvel kell adnunk. – De különösen a keresztyén Aszszony személyhez illik, hogy ő türedelmes és szenvedelmeiben csendes szívű legyen. Mert Aszszonyaink! ha ti a’ házi bajok kereszte alatt békételenkednétek ‘s nyughatatlankodnátok: ez által szépségteket megmocskolnátok, ‘s’ nem lehetetlen, hogy magatokat kétségbeesés’ örvényébe taszitnátok. Mikor az Isten elvégezte, hogy Aszszonyembert teremtsen 1. Mós. 2:18. az meg van írva, hogy azt végezte, hogy az Aszszony segítő társa legyen a’ férfiúnak, és hogy mindenkor ő előtte legyen, az az: legyen neki öröm ‘s szemei gyönyörűsége gyanánt, – a’ honnan Ézékielnél 24: 15. szemek’ kívánságának, szemek gyönyörűségének nereztetik a’ feleség. Ezért ruházott a’ Természet Ura szépséget az Aszszony Nem orczájára, hogy az mint egy virág a házban ékesség ‘s gyönyörűség legyen, midőn a’ férfiú oszlop abban. De mennyire távoznék ezen szép rendeltetésétől a fehérszemély, ki szívéből a’ gerliczei türedelmességet számkivetné! Hiszen ki tarthatná azt ház ékességének, ház koszorújának, ki minden kicsinységeken fölpattanva háborúkat indít, pörbeszáll is beszédcsatákra villan, és mintegy sziláltt hajú furia békételenségében dühösködik? Ki nézhetné azt mindenkor maga előtt úgy, mint gyönyörűséget, ki panaszoknál, szemre hányásoknál egyebet nem tud ajakin kibocsátni? ki találna örömet a’ szünetlen sopánkodásokban, kifakadásokban, ‘s nyughatatlankodásban? Avagy inkább nem minden házi gyalázatnak ‘s olyanoknak tartja e ezeket, mint a’ miket fájlalnia ’s szégyenlenie kell? – Az is igaz pedig Aszszonyaink! hogy nektek több és melegebb vért, forróbb képzelődést, és gyengébb szívet adott a’ Teremtő. Innét sokszor esik az meg ti rajtatok, hogy a csekélységet is nagynak képzelitek, a’ levelek’ zördülésére az egész fát kifordulni vélitek, és a’ kisebb fájdalmakat is érzékenyebben veszitek. Igy már ha ti a’ békételen megnemelégedésnek szívetekben szállást adtok: melegebb véretek hamarébb felforhat a’ veszedelemre, – tüzes képzelődéstek hamarébb gyulladhat kétségbeesésre, – gyengébb szívetek hamarébb öszveolvadhat érzelmeitek hevességében. – Legyetek azért, oh legyetek türedelmesek, hogy rendeltetésteknek megfeleljetek, hogy magatokat is kíméljétek. Elhiszem én, hogy van nektek mit szenvedni, ‘s lehet köztetek sokaknak bajuk, melly türedelmességtüket régolta fárasztja, mert hiszen szenvedések nélkül nem engedtetett élni a’ halandónak. De meg nefáradjon, kegyes szenvedők! meg nefáradjon, annyival inkább meg ne szünjék béketűréstek. Az az Isten, ki a’ völgyekben nyögdelló gerlicze zokogásait halgatja, – nem rejti el szemeit a’ ti szenvedéseitek’ látásától. Az a Jésus, ki kérdezte hajdan szelíden: Aszszonyi állatt, mit sírsz? mivel maga is keresztet emelt, jóllátja a’ ti kereszteteket, és ha, mint ő, tűrve viselitek azt: ő vele együtt fogtok megdicsőülni. Az a’ Szent Lélek, ki galambformában láttatta magát e’ földön, megerősíti a’ nyögő galambként ‘s gerliczeként szenvedő szívet ‘s új örömöket teremt annak számára. – Mivel pedig Móses is régenten a’ bárányt, galambot, ‘s gerliczét a’ Gyülekezet Sátorának, vagy az akkori Templomnak ajtaja elibe vitette az Aszszonyokkal: én is Aszszonyainktól óhajtanám, hogy bárányi szelídségüket, galambi szeretetüket, gerliczei türedelmüket, a’ Vallás szeretetével egygyesítenék, – egygyesítenék azokat a’ belső és külső, a magános és közönséges Isten tiszteléssel. Vallás kapcsolja öszve a házastársakat, mert Isten előtt esküsznek örök hűséget egymásnak: – de ha ők ezen szent lánczczal: a’ vallással nem gondolnak, vagy ezt szívükből tán ki is vetik: mi csuda, ha megbomol szövetségük! Szakaszd el a kötelet, szélyel bomlik a kéve: hagyj fel a vallással : vége lett a házasságnak, mellyet vallás szövetkeztetett öszve. – No azért Aszszonyok ! az Istent – ki előtt esküdtetek – tiszteljétek!

Midőn pedig e’ Tanítást különösen csak Aszszonyainkhoz intéztem: tartozásomat fizettem le. – A’ Keresztyén Házi Gazdáról tartott Tanításom alkalmával, mikor tudnillik inkább csak férfiaknak kellett beszélnem, adósuk maradtam ezen egyházi beszédemmel a’ fehérszemélyeknek, – és ezen tartozásom megfizetésére a’ mostani időt néztem ki legalkalmatosabbnak. – Mindazonáltal Halgatóim! senki közzületek ne gondolja, hogy ő azon szent erkölcsökre, mellyeket különösen csak Aszszonyainknak ajánlék ez órában, nem köteleztetnék. – Mindnyájunknak fejenként boldogságunk és idvességünk forog abban, hogy szelídek és alázatosok legyünk, – hogy szeressük és pedig tántoríthatatlanul szeressük azokat, a’ kiknek szeretettel tartozunk, – hogy sorsunkkal megelégedjünk ‘s békeségtürök legyünk, hogy Istenünket imádjuk és tiszteljük. Ne vélje senki, hogy neki vagy hasznos vagy szabad a’ gorombaság, a’ szereteti hűségtelenség, a’ megnem elégedés, – és a’ szelídség, szereteti hűség, békeségestűrés nem férfiaknak, hanem csak fehérszemélyeknek való. – Kölcsönösök a házi boldogság áldásai, közösök annak örömei és gyönyörűségei, – úgy, hogy ha boldog a’ ház: boldog abban a’ férj, a’ feleség, a’ fiú, a’ leány, a’ cseléd: – de ha közösök az áldások: bizony közösök a’ kötelességek is – ‘s a’ házi boldogságért szintúgy tartozik szelíd, hűséges, tűrő lenni a’ férj, a’ gyermek, a’ cseléd mint az Aszszony: – S ha a’ háznak minden tagjai szelídek – hűségesek, békeségtűrők, Istenfélők: csak úgy lakik abban boldogság, mellyet az egekben örök idvesség vált fel a’ Jésus által.

Hivatkozás

*) Ehret die Frauen, sie flechten und weben Himmlische rosen ins irdische Leben, – Flechten der Liebe beglückendes Band. Und der Gracie züchtigem Schleyer Nähren sie wachsam das ewige Feuer Schöner Gefühle mit heiliger Hand. – Mit sanft überredender Bitte Führen die Frauen den Scepter der Sitte, Lüschen die Zweitracht, die tobend entglüht, Lehren die Kräfte die feindlich sich hassen, Sich in der lieblichen Forin zu umfassen Und vereinen was ewig sich flehn. Lásd erre Fesslers Resultate seines Denkens und Erfahrens 11, 8. w. Breslan 1826.

Forrás

Kiss Ádám: Bárányi Szelídség, — Galambi Szeretet, – Gerliczei Türedelem A’ Fehérnépben. Kiss Ádám Egyházi-Beszédei III. Debreczen, 1837