Az urvacsora | Beythe István
Beythe István (kői)
(Németújvár vagy Kő, 1532 – Németújvár, 1612. május 3.) protestáns püspök, egyházi író; „a magyar botanika legkorábbi szakszerű búvára”.[1]
Az Urvacsora
A keresztyénségben nem arra valók a szentségek, hogy üdvözöljünk általuk, hanem mivelhogy üdvözöltünk és Isten kedvébe vétettünk, azért élünk velök. Erősitői keresztyénségünknek: A keresztség nem szül az örök életre, hanem hogy Isten kedvelt és Szent Fiához való szerelméről Szent Lelke által szült az örök világosságra, annak szent jele és pecséte a keresztség. Ezért mindnyájan megkeresztelkedünk, hogy bizonysága legyen mindenki előtt, hogy Isten kedvelt szent Fiáért és Szent Lelkét nekünk adta, aki elkezdte bennünk az örök életet és a mennyei jókat.
–Az urvacsora Krisztustól szerzett szentség a végvacsorán kenyérből és borból, amiben szent halála és vére hullása emlékezetét elénkbe adja és minden javát nekünk ajánlja és ajándékozza, az örök élet felől a hiveket bizonyossá teszi. Mert halála és vére hullása avégre lett, hogy áldozata által az örök életet, amit Isten igért a hiveknek, igazán megnyerjük és nékünk ajándékozza.
–Az urvacsora azért testamentom, mert halála előtt szerezte az Ur Isten, örök frigyének és az emberekkel való szövetségének elénk adása és testamentom szerint Isten országának nékünk ajánlása. Krisztus, a keresztyének atyafia, amikor halálra ment, testamentomot tett. A testamentomban örökségét atyjafiainak, azaz nékünk hagyta; öröksége pedig az örök élet. Hogy pedig a testamentom tökéletes legyen, meghalt értünk (mert minden testamentom a holtakban tökéletes), ezért elénk adja testét és vérét, hogy megbizonyosodjunk e zálog által az örök élet ajándékozásában.
–Hálaadás kenyerének azért hivják, mert a hivek ebben a szentségben hálát adnak az Atya Istennek, hogy egyetlen egy Fiát értünk nemcsak szánta, hanem odaadta és ezáltal az elesett emberi nemzetet megépitette és kegyelmébe vette. Ez a gondolat növeli szivüket és lelki bizodalmukat a hiveknek.
Hivják közönséges lakodalomnak is, mert emlékeztetőnk az atyafiui szeretetre, hogy miként Krisztus mindnyájunkat egyaránt szeretett és minden szegényt, boldogot megváltott, valaki Benne bizik, szent testével és vérével élteti és megelégiti az örök életre, aképpen mi is egymást szeressük, egymásnak segitségére és táplálására legyünk, mert egy test és egy vér sokan vagyunk Krisztus Jézusban.
–Az urvacsorában vesszük Isten irgalmasságát. Krisztus jótéteményének lélekben való megujulását és szent halálának és vére hullásának szeme elé való hozását és hitének megépülését. Ebben a szentségben Krisztus Jézus minden hivő lelkében, aki oda tiszta szivvel járul, megpecsételi halálának és vére hullásának értelmét és velünk való egyesülését, amit szent igéjében hit által vettünk, tökéletességre viszi, hogy elválaszthatatlanul egyek legyünk Vele és magát vegyük zálogul az örök életnek, amig e világi zarándoklásban élünk.
–Nem változik a kenyér Krisztus testévé és a bor Krisztus vérévé. Nem tudom, mit használna Krisztus testi élete, mert a kenyér és a bor testből való, hanem példázza a Krisztussal való lelki egyesülésünket és azt, hogy valami az örök és Istennél való élet, az mind csak Krisztus a hiveknek. És amint a világi életünket testi étellel tápláljuk, aképpen Isten országa számára e világon és az örök életben csak Krisztus Jézus által élünk, amely életet elkezd bennünk itt a hit által, a másvilágon létel szerint meglesz.
–Miképpen kell élni az úrvacsorával?
1. Legelőször: Hidd Krisztus Jézust, hogy meghalt éretted és vérét kiontotta; ezzel érdemelte néked az igazságot és az örök életet.
2. Adj hálát az Atya Ur Istennek, aki Szent Fiát nem szánta váltságodra adni. Ezáltal téged kedvébe fogadott.
3. Könyörögj, hogy az igaz hitet és isteni bizodalmát benned mindvégig megtartsa és növelje Istenedhez való szerelmedet és üdvösséged megvallását, adjon Szent Lelket, aki által az egy igaz vallást mindenek ellen megőrizhesd.
4. Gondolkodjál Isten igaz ismeretéről és tudd elválasztani keresztyén hitedet minden ember vélekedésétől, mert csak ez az igaz hit, amelyben az Ur Isten igy jelentette magát és Szent Fia által ismertté akart lenni.
5. Jusson eszedbe kimulásod e világból és értsd jól meg, hogy csak Krisztus áldozata által mehetsz az örök Atyához és örökkön örökké élsz. Egyebek személyválogatás nélkül mind elvesznek és örök kinokra vettetnek.
6. Int téged ez a szentség atyafiui szeretetre. Mert amiképpen Krisztus mindnyájunkat egyaránt szeretett, örök üdvösséget értünk való odaadásával nyerte és halálig nem szánta magát, példát adott, hogy a keresztyének is egymást szeressék, segitsék, egymás vétkét elengedjék és egymásért könyörögjenek.
7. Szent életbe kell öltöznünk, hogy uj emberekké legyünk, mert Krisztus mindnyájunkat életre forditott; azért éljünk az élet ujutásában és ne járuljunk különben a szent vacsorához, mintha Krisztus a maga kezéből mindnyájunknak osztogatná szent halálának és vére hullásának emlékezetét és bizonyossá tenne érdemében. Azt kivánja e szentség, hogy hálaadók legyünk és az Ur halála jótéteménye soha elménkből ki ne vesszen. Azért mondja Szent Pál: Valamennyiszer eszitek e kenyeret és ezt a pohárt isszátok, az Urnak halálát hirdessétek, mind amig eljövend.
Forrás
– Urvacsora – DR. SZABÓ GÉZA BEYTHE ISTVÁN POSTILLÁIBÓL – 505-506. oldal
TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ
