Az Ur vacsorájárul | Hellopoeus Bálint

2022.02.03. Off By neilnejmed

ref. lelkész, szül. Szikszón, ahol tanulmányainak egy részét is végezte. 1562 jan. 12. a vittenbergai egyetem hallgatójául iratkozott be, s itt 1566. a magyar tanulók coetusának szeniora lett. Még ez évben a genfi egyetemre távozott, honnan 1567 elején visszatérve hazájába, Egerben kapott lelkészi állást. Mint Kálvin követője vett részt a nagyváradi hitvitában. Hét év mulva, körülbelül 1573 végén, mint már borsod-gömör-kishonti esperest Debrecen hivta meg papjául. Itt halt meg aztán 1575 márc. 3.

Művei: Katechismus… (hely n., valószinüleg 1573); Az egri keresztyén anyaszentegyháznak… tanulságára irattatott rövid katechismus (Debrecen 1574); Az mi keresztyéni hitünknek és vallásunknak három fő articulusáról (u. o. 1574); De sacramentis in genere (Béza T. előszavával, Genf 1585). Zrinyi Miklóst, a szigetvári hőst dicsőítő verse is kinyomatott.

AZ UR VACSORÁJÁRUL–Micsoda az Ur vacsorája?

Krisztus Jézustul szereztetett szent cselekedet, melyben Istennek ighiének általa az kenyér és az bor Krisztus testévé vérévé ugyszentöltetik, hogy valaki testi szájával azt az kenyeret és bort eszi és issza, ugyanazon lelki szájával, az az igaz hittel egye és igya az Krisztus testét, vérét, ki mi éröttünk függött és kiomlott az keresztfán, büneninknek bocsánattyának bizonságára éshitünknek erősségére.

Hány dolog kévántatik az vacsorához?

Négy.

I. Az Ighe.

II. Az éltető állatok.

III. Krisztus teste, vére.

IV. Az cselekedet.

Micsoda igíkkel szerzé Krisztus az ű vacsoráját?

Megirták azokat az három evangélisták és Szent Pál illyen módon: Az Krisztus Jézus az éczakának estvéjén mellyen elárultaték, vevé az kenyeret és hálákat adván megszegé és ada az ű tanitváninak mondván, vegyétek és egyétek ez az én testem, ki ti éröt-[82.] tetök halálra adatik, ezt miellyétek az én emlékezetömre.

Azonképpen az pohárt is minek utánna vacsorált volna mondván: Ez az pohár ujj testamentom az én véremben, ezt mivellyétek valameniszer isszátok az én emlékezetemre.

Mi haszna vagyon az éltető állatoknak az vacsorában, nem találhatnánk-e házunknál is kenyeret és bort?

Igaz, hogy találnánk, de más haszna vagyon az Ur vacsorájában az kenyérnek, bornak hogy nem mint az te házadnál, mert itt az Jézus Krisztusnak testének képét viseli, annak tisztiben jár és annak bizonyos zálogja, pecséti és jele.

Mintha azt mondanád, hogy az kenyér és bor jel, az Krisztus teste, vére jegyzett dolog legyen az Ur vacsorájában?

Azt mondom ugyanis, mert minden sacramentomot igy szerzett az Isten, hogy kilső és belső, testi és lelki, földi és mennyei állatokból álljanak, igy az Ur vacsorájábann is kilső testi és földi állat az kenyér és bor, és jele az Krisztus testének, vérének, ki belső lelki és mennyei kenyér és bor, mellyel tápláltatik az mi lelkünk az örök életre.

[83. L. II.] –Lám az Krisztus nem jelnek, hanem ugyan ű testének vérének nevezi az kenyeret és bort?

Igaz, mert az Irás az sacramentomokrul igy szokott szólni, hogy az mi az jegyzett dolog neve volna, az jelnek tulajdonittya és viszontag, az mi az jele volna az jegyzett dolognak, az az az jel és jegyzett dolog egymással közlik neveket. Igy frignek mondgya az környül metélködést, maga csak jele az frignek. Az paradicsombeli fát életnek fájának, noha csak jele volt az életnek. Az küsziklát Krisztusnak, az Krisztust báránnak. Az körösztséget ujonnan születésnek förödőjének. Az pohárt uj testamentomnak.

Mi okáért szól igy az Irás?

Az hasonlatosságért, mely vagyon az jel között és az jegyzett dolog között.

Micsoda hasonlatosság vagyon az kenyér között és az Krisztus teste között?

Ez, hogy miképpen nincs testünknektáplálására jobb eledel az kenyérnél, ugy nincs több eszköz mellyel az mi lelkönk tápláltatik az örök életre az Krisztus testénél, mint Krisztus mondgya: Én vagyok az élő kenyér, ki menyországból szállottam alá, valaki eszik ez [84.] kenyérből, örökké él,és az kenyér, kit én adok, az én testöm. Joan. 6.

Micsoda hasonlatossága vagyon az bornak az Krisztus véréhez?

Ez, hogy mint az bor szomjuságunkat megoltya, testünket is táplállya és meg is vidámittya, azonképpen csak az Jézus Krisztus vére veszi el az mi lölkünknek bünnek miatta való szomjuságát, és táplállya lölkünköt és vidámittya és vigasztallya meg minden szomoruságban.

Nem lészen-e inkább valami változás az kenyérben és borban, vagy penig eggyesülés az jelekben és jegyzett dolgokban?

Sem változás, sem eggyesülés nincs egy csepp is, mert az kenyér és bor természet szerént ugyan ollan kenyér és bor, mint az előtt és szintén olly távol vagyon az Krisztus testétül, mint menyország ez földtül, noha tiszti szerént Krisztus testének, vérének nevezzük.

Hol vagyon tahát az Krisztus teste, ha nincs az kenyérrel és borral?

Menyországban vagyon, az mint az Irás és az Apastali Credo tartya.

Tahát csak az kenyeret és bort esszük, isszuk-e az vacsorában?

[85. L. III.] Nem csak azt, hanem egyszersmind az Krisztus testét, vérét is, ugyanazont, az kit az keresztfán áldozott éröttünk.

Miképpen?

Mint hogy kétféle az étel, lelki és testi, azonképpen kétféle szájunknak és fogunknak kell lenni; testi szájunkkal esszük és isszuk az kenyeret és az bort, lelki szájunkal ki az igaz hit, esszük és isszuk az Krisztus testét, vérét. Ennékül ha szásszor járunk az Ur asztalához is, semmit egyebet nem veszünk el az kenyérnél és bornál, azt is penig kárhozatra, mint Judás.

Hogy lehet az, hogy megehessük, ihassuk az Krisztus testét, vérét, ha menyországban vagyon?

Ez az hitnek tulajdonsága, hogy az távol valókat is, sőt az jövendőket is jelenvalókká tegye, igy mongya Szent Pál, hogy az sidók az pusztában ugyan azon lelki eledelt ötték, itták, az kit mi, az Krisztus Jézust, nohasok száz esztöndével született azután, azért szinte menyországba is meg fogjuk és hozzánk kapcsoljuk hittel az Jézus Krisztust.

Ha csak hit által ehettyük és ihattyuk az Krisztus testét, vérét, nem eszik, isszák-e az hitetlenek?

Soha egy sem, sőt miképpen hogy élő test az Krisztus [86.] teste, azonképpen ha megehetnék, ők is élnének általa, de mint hogy Krisztusnak semmi közi nincs az Beliállal, igy nem közli azokkal az ű szent testét, vérét, mint ollyan ellenségivel.

Mi hasznát vesszük mi az Krisztus testének, vérének, meg ételének, italának?

I. Hogy az élettel, ki az ighe Isten, az ű testének, vérének általa nem külömben eggyesülőnk, mint az csatorna által az kutfőből részesülünk az vizzel.

II. Hogy igy mienké tesszük az Krisztust minden érdömével, keresett jószágival, az az bölcseséggel, igassággal, szentséggel és váltsággal egyetömben, hogy mi az Krisztusban lakozzunk, ű penig mi bennünk.

Hány féle cselekedetből áll az Ur vacsorája?

Kettőből. Eggyik az osztogató személyeké, másik az vevő keresztyéneké.

Mellik az osztogató személyeké?

Ugyan azonok, kiket az Krisztus cselekedett.

I. Mert először hálaadással meg kell szentelni az kenyeret, az az megmagyarázni az Istennek szörzését, hogy immár az kenyér és bor nem tested táplálására, [87.] hanem lölköd idvességére szolgál.

II. Meg kell szegni az kenyeret.

III. Adni kell az vevő szömélyeknek.

IV. Hirdetni kell az Krisztus halálát, érdömét.

Mellik az vevő szömélyeknek cselekedeti?

I. Meg kell magokat próbálni.

II. El kell venni az kenyeret és bort és meg kell enni és innia.

III. Az Krisztus halálát kell emlegetni.

Hány dologban áll az megpróbálás?

Háromban.

I. Hogy ki-ki megércse mit szerzett és mi végre szörzötte Krisztus ezt ez vacsorát.

II. Hogy igaz hittel jarullyon ez lakodalomhoz.

III. Poenitentiat tarcson és minden büneit elhagyván ennek utánna szánszándékkal az bünben ne éllyen.

Miért kell megenni és innia az kenyeret és bort?

Hogy az látható cseleködet által Szent Lélöknek erejéből megércsjük, mely erős eggyesülésünk vagyon hit által minekünk az Krisztus Jézus testével, vérével, nem külömben mint hogy az mit megeszünk, megiszunk mi testünké, vérünké válik, igy hogy az Szent [88.] Pállal kérködhessünk szabadon: Ammint én immár élek, nem én élöm, hanem az ki én bennem él, az Krisztus.

Hány végre szörzötte Krisztus ezt az külső vacsorát?

Öt végre.

I. Hogy az Istennek igíretinek és az Krisztus érdömével keresett jóknak látható jele legyen.

II. Hogy az mi hitünknek zálogja és pecséti, eszköze és erőssége legyen bününknek bocsánattyának és Szent Lelke által ujonnan születésünknek elhitelére, nem külömben mint az fejedelem megpecsétli az ű igíretit és donációját.

III. Hogy az Jézus Krisztusnak halálának emlékezeti legyen.

V. Hogy az atyafiu szeretetnek zálogja legyen, mint hogy mindnyájan egy asztaltul és egy kenyérből, borból eszünk és iszunk.

Az Ur vacsorája után való hálaadása az ekklézsiának?

Hálákat adunk teneked örök, mindenható Ur Isten, mi Urunk Jézus Krisztusnak szent Atya, hogy minket bünös emberi nemzetséget olly igen szeretel, hogy az te eggyetlen egy Fiadat, bölcseségedet, képedet és [89. M.] ábrázatodat, az Jézus Krisztust mi éröttünk bocsáttad ez világra, ki az emberi testöt fölvévén az szüznek méhéből, meghalna az keresztfán az mi válcságunkért, hogy ismeg te veled megbékéllenénk az ű érdömének általa, és most is ennek az ű drágalátos testével, vérével tápláltad az mi megéhözött és szomjuhozott lölkünket.

Jóllehet penig méltatlanok vagyunk az mi sok büneinkért és háládatlanságunkért, kikkel ennyi jókat cselekednél, mindazáltal mégis ugyan azon te irgalmasságodban bizván, és az te Fiadnak érdömében könyörgünk te neked, mint édes Atyánknak, hogy ezutánn is viselj atya-gondot reánk, és bününket megbocsátván Szent Lelkednek erejéből éltess minket az te Fiadnak testével, vérével, hogy ű vele jobban jobban, naprul napra eggyesülvén, itt ez világonn is szentül élhessünk te előtted. És ezutánn is vitettettvén az régi szentöknek és szent angyaloknak társaságában, dicsirhessünk, áldhassunk és felmagasztalhassunk tégödet, Szent Fiaddal és Szent Lelkeddel egyetömben mind örökűn örökké, Amen.

Forrás

AZ UR VACSORÁJÁRUL – DR. NAGY SÁNDOR BÉLA –SZENTIMREY MIHÁLYSZIKSZAI HELLOPOEUS BÁLINT KÁTÉJA – 597-600. oldal

TANULMÁNYOK ÉS SZÖVEGEK A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ

XVI. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL