A házasságtörés elleni orvosságokról, különösen a köteles jóakaratról, valamint az ezekben előforduló defektusról és túlkapásról | William Gouge

William Gouge (1575-1653)

Angol puritán lelkész és író.

1608-tól 45 éven át lelkipásztora és prédikátora a Szt. Ann blackfriars gyülekezetének, 1643-tól a westminsteri közgyűlés tagja.

A Háztartási Kötelességekről

(Of Domesticall Duties)

The Second Treatise Part II Of Common-Mutual Duties Betwixt Man And Wife c. fejezet

9. A házasságtörés elleni orvosságokról, különösen a köteles jóakaratról, valamint az ezekben előforduló defektusról és túlkapásról

E förtelmes bűn megelőzésére írom ezt (kihagyva sok más Isten igéje által előírt orvosságot, mint ami a szív szorgalmas őrzése [hogy ne induljanak ki belőle buja vágyak], de ugyanígy a szemnek [hogy ne kalandozzanak el senki személyes szépségén vagy előkelőségein, vagy pajzán képeken, vagy más hasonló csábításon] a fülnek [hogy ne hallgassanak mások intelmeire] vagy a nyelvnek [hogy ne mondjanak erkölcstelen és romlott dolgokat] az ajkak [hogy ne gyönyörködjenek buja csókokban] a kéznek [hogy ne éljenek buja kicsapongásban] a lábaknak [hogy ne vihessenek túl közel olyan helyhez, ahol paráználkodnak…]. a társaságodnak [hogy ne szennyezzenek be mások fajtalanságával és tisztátalanságával] a táplálkozásodnak [hogy az ne legyen mértéktelen] a ruházatodnak [hogy ne legyen rikító és szemérmetlen] az idődnek [hogy ne legyen hiábavalóan és tétlenül eltöltött], ezeket és más hasonló gyógymódokat, amint említettem most kihagyok). Mindazonáltal az egyik legjobb orvosság, amit házasok számára felírhatunk [az istenfélelem mellett, és hogy állandóan Őt tartsák szemük előtt, bárhol is vannak] az az, hogy férfi és felesége egymásban kölcsönösen gyönyörködjenek, valamint tiszta és szenvedélyes szerelmet tartsanak fenn egymás között, egymás iránt azt a köteles jóakaratot tanúsítva, amit Isten igéje is pártfogol és meg is szentel, amit Isten kifejezetten erre a célra rendelt el. Ez a köteles jóakarat [ahogyan az apostol mondja] a házasság egyik legmegfelelőbb és legszükségesebb aktusa, és szükséges a házasság fő és legfontosabb rendeltetéseihez: a szűziesség megőrzéséhez azon személyeknél, akik nem rendelkeznek az önmegtartóztatás kegyelmi ajándékával, valamint még a világ törvényes utódokkal való gyarapításához és a házastársi szeretet szorosabb összekapcsolásának céljához. A házasság ezen céljai ugyanis nem tudnak, legalábbis a kettő közül egyik sem tud e kötelesség teljesítése nélkül kellőképpen érvényesülni.

Azért nevezik jóakaratnak, mert jóakarattal és örömmel, szívesen, készségesen és vidáman kell azt teljesíteni; azért mondják, hogy köteles, mert egy olyan adósság, amivel a feleség férjének tartozik, és férje is őneki. Mert a feleségnek nincs hatalma saját teste felett, hanem a férjének; és hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma saját teste felett, hanem csak a feleségének.

Az apostol pedig arra ad itt nekem felhatalmazást, hogy ezt a kötelességet a házasságtörés elleni orvosságként írjam fel. Mert a paráznaság elkerülése végett azt tanácsolja a férfinak és feleségének, hogy köteles jóakaratot tanúsítsanak egymás iránt. Ha tehát az a kérdés vetődik fel [Hogyan óv meg egy házasság férfit és nőt a házasságtöréstől?], akkor az apostol szavaiból ez a válasz adható [a köteles jóakarat tanúsításával]: amit tovább is erősít azzal, hogy kijelenti, milyen rossz következménye lehet a kötelesség elhanyagolásának, nevezetesen hogy a Sátán csapdájába vetik magukat. Jól teszi hát, hogy sürgeti a kötelességet ezen célból, mert semmi más eszköznek nincs hasonló ereje: sem böjtnek, sem az őrködésnek, sem kényszerszálláson való tartózkodásnak, sem egy hosszú utazásnak, sok munkának, hidegnek, magánynak, semmi másnak. Akadnak páran, akik nagyon igyekeztek ezekkel az eszközökkel legyőzni testüket és leigázni vágyaikat [de elhanyagolták az előbb említett orvosságot], de mindezek ellenére is azt érezték, hogy vágyaik továbbra is fortyognak őbennük.

Két szélsőség viszont ellentétes természetű ezzel a kötelességgel. Az egyik ilyen a defektusokban: a másik pedig a túlkapásokban rejlik.

Ennek defektusa abban áll, hogy szükség esetén nem igénylik ezt a másik féltől, vagy ha az egyiknek szüksége adódna, a másik fél nem törődik azzal. Egyesek a szerénységet színlelik ilyenkor, hogy ne kelljen a másikat megkérni rá: de egy ilyen indokolt és szükséges kötelességben ez a fajta álszerénység [hogy a legenyhébb módon szóljak róla] nagy gyarlóságnak a jele és sok gonoszságnak okozója is. E kötelesség megtagadása, ami jogosan megkívántatik, azt jelenti ugyanis, hogy megtagadunk egy esedékes tartozást, amivel nagy előnyt biztosítunk a Sátánnak. Az Onánra kiszabott büntetés (1Móz 38:9,10) is jól felmutatja, hogy ez mekkora nagy vétség. Ebből a büntetésből a héberek pedig arra következtettek, hogy ez a bűn már egyfajta gyilkosság is. Annál förtelmesebb továbbá, ha a gyűlölet, fösvénység, a szépségünk fenntartása, a túl sok gyermektől való félelem vagy más hasonló szempontok állnak a háttérben.

A túlkapás pedig vagy annak mértékében, vagy időszerűségében van: Egyik a mértéktelenség, amikor egy férj vagy feleség telhetetlen; mert az ilyenek inkább tovább fokozzák, mintsem lecsillapítanák vágyaikat és inkább legyengítik természetes erejüket, mint elnyomnák természetellenes indulataikat. Sok házastársat nagyon is nyomaszt hitvesük ily mértékű kielégíthetetlensége.

Időszerűségére nézve pedig akkor nem helyénvaló, amikor az ellenkezik a kegyességgel, könyörületességgel vagy szerénységgel. Vétkeznek ugyanis:

1. A Kegyesség ellen, amikor sem napszak, sem vallási kötelesség, sem különleges napok, sem alázatos kötelességek nem késztetik őket semmilyen tartózkodásra. A próféták, akik a vőlegényt és a menyasszonyt arra kérik, hogy a böjt napján hagyják el hálószobájukat és az apostolok is amikor imát és böjtöt kivéve a köteles jóakarat kötelességét előírják, is kimutatják, hogy böjt idején tartózkodjanak attól.

2. A Könyörületesség ellen, amikor a házasok egyike betegség, fájdalmak, munka, utazás vagy más hasonló okok miatt legyengül és gyöngesége miatt nem képes kötelességét megfelelően teljesíteni, a másik ennek ellenére mégis kierőszakolná azt. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot – mondja az Úr. Isten áldozata az irgalmasságnak helyt adjon, férj vagy feleség kívánsága viszont ezt ne tegye meg?! Mert hogyan másképp nevezhető egy ilyen ésszerűtlen vágyakozás, ha nem kívánságként?

Kérdés: Mi van akkor, ha férfi vagy neje oly hosszú ideg betegeskedik vagy gyengélkedik, hogy a másik már nem bírja tovább?

Válasz: Ilyen kényszerű esetekben a testet le kell győzni és komolyan imádkozni kell az önmegtartóztatás ajándékáért; mert bizonyos, hogy az Úr, aki ebbe a kényszerűségbe hozott, elégséges kegyelemmel meg is fog ajándékozni téged.

3. A Szemérmesség ellen, amikor a férjek megkövetelik a kötelesség teljesítését azokban az időszakokban, amiket törvény szerint is a feleségtől való elkülönülés idejének neveznek az ő havibajuk idején (3Móz 15:19, stb.). Mert mi más várható az efféle fertelmes közösüléstől, mint egy leprás és undorító nemzedék? A mértéktelenségnek ez a formája kifejezetten meg van tiltva (3Móz 18:19) és halálos büntetés jár azoknak, akik ezt elkövetik (3Móz 20:18). Az absztinencia ilyen jellegű gyakorlása azon feljegyzések katalógusában szerepel, amelyek az embert igaznak nyilvánítják (Préd 20,7), az ezzel ellentétes mértéktelenség pedig az olyan utálatosságok lajstromába íratott, amelyek arra késztették Istent, hogy kihányja a kánaániakat földjükről (3Móz 18,28) és elveszítse saját örökségét is (Ezékiel 22,10). A mértéktelenségnek e fajtájához sorolják egyesek még azt is, ha egy férfi ismeri feleségét, miután az már gyermeket fogant. De én nem találok semmi ilyesmit kárhoztatva Isten igéjében; és nem is merem azt bűnnek tekinteni, ami ott nincsen elítélve. A zsidók között vannak bizonyos szektások, akiket egy ilyen tévedésért megbélyegeznének.

1. Ellenvetés: Egyetlen más teremtmény sem cselekszik így: úgy látszik tehát, hogy ez ellenkezik a természettel.

Válasz: 1. Tagadom az érvelést: bár bizonyos állatfajok tartózkodnak ilyenkor, de egyáltalán nem mindegyik.

2. Tagadom a következtetést is: mert más teremtmények hím és nőstény tagjai egyáltalán nem kötődnek úgy egymáshoz, mint férj saját feleségéhez. Azonkívül, amiben az állatok természettől fogva kötöttek, azt még mindig az emberek belátására lehet bízni.

2. Ellenvetés: Miután a nő egyszer méhében fogant, nem várható több fogamzás, amíg meg nem szüli gyermekét.

Válasz: A teherbeesés viszont nem az egyetlen célja a kötelességnek: hiszen még azt az olyanoknak is meg kell adni, akik meddők.

Kérdés: De mi van akkor, ha a feleség szoptatja gyermekét, nem kell-e akkor férjének tartózkodnia?

Válasz: Mivel a szoptatás az anyai kötelesség, a férfinak minden tőle telhetőt illik megtennie, hogy tartózkodni tudjon.

Forrás

William Gouge – A Háztartási Kötelességekről (Of Domestical Duties)

http://www.digitalpuritan.net/Digital%20Puritan%20Resources/Gouge,%20William/Of%20Domestical%20Duties.pdf