Értekezés A Női Arcfestés Ellen | Samuel Clarke

2021.09.27. Off By neilnejmed

Samuel Clarke

(10 October 1599 – 25 December 1683)

Angol Lelkész És Jelentős Puritán Életrajzíró Volt.

Kérdések És Lelkiismereti Ügyek A Ruházattal Kapcsolatban. Questions, And Cases Of Conscience About Apparel.

[kivonat Samuel Clarke Marrow Of Divinity (1659) Című Művéből].

Xiii. Fejezet

Az Arcfestésről Szóló részlet

Kérdés: Ha van a testünkön bármilyen rendellenesség, nem szabad-e azon fáradoznunk, hogy elfedjük?

Válasz: Igen, de nem szabhatunk új ábrázatot az arcunkra: A csúfolást éppúgy elítéljük tettekben, mint szavakban, mindenkinek meg kell elégednie a maga természetes vonásaival és arcszínével, amelyet Isten adott neki, és azt értékes dolognak kell tekintenie, akár szebb, akár kevésbé szép. Mert a külső alak és a kegyelem, amellyel az ember rendelkezik, magának Istennek a műve, amelyet az ő különleges Gondviselése arányosított és illesztett az emberhez. Mivel tehát az Úr saját műve és az ő akarata hogy inkább így, mint másként formálta meg azt, ez legyen elég ok hát arra, hogy megelégedjünk ebben. Akik tehát mesterséges formákat találnak ki és használnak fel, testüket és arcukat festéssel és színezéssel díszítik, hogy olyannak tűnjenek, amilyenek valójában nem is, azokat elítéli a természet világossága, de még inkább Isten Igéje, amelyben egyetlen példát találunk erre, mégpedig a gonosz Jézabelét, 2 Királyok 9.30., aki e jel alapján egy hírhedt szajhának számít, mivel kifestette az arcát. Mert mi más ez, mint hibát találni Isten saját munkájában és azt a saját magunk által kitalált hamisítványokkal próbáljuk kijavítani, ami nem lehet más, mint az ő bölcsességére és felségére nézve igencsak becsmérlő és gyalázatos.

Kérdés:. Milyen érveket lehet felhozni a nők arcfestése ellen?

Válasz. Nemcsak a visszaélés miatt gonosz, hanem a maga természetében és általános gyakorlatában is teljesen törvénytelen és utálatos, mivel nemcsak Isten törvénye, hanem a természet világossága ellen is elkövetett vétség, és azok, akikben nincs a kegyelem szikrája, a megbélyegzés hangjával ítélik el, bárhol is tapasztalják azt: Igen, még azok is, akik gyakorolják, saját lelkiismeretükben elítélik és szégyellik, hogy beismerjék tettük tényét: De hogy minden keresztyén kellően megutálhassa ezt, gondolják meg:

1. Hogy nem Isten a szerzője ennek a szépségnek, hanem maga az ördög, aki Isten műveit nemcsak azzal hozza szégyenbe, hogy meghamisítja őket, hanem azzal is, hogy fáradozik azok felülmúlásán. Szent Ciprián úgy gondolja, hogy amikor a gonosz angyalok, akik a buja nők iránt szerelmet vallottak hogy elpusztíthassák őket, gonoszságuk jutalmául a testüket mocskossá tették, ők tanították meg számukra a festészetnek e művészetét; ebből azt a következtetést vonja le: Haec non sunt membra quae Deus fecit, sed quae Diabolus infecit. Az ilyen festett testrészeket nem Isten alkotta, hanem az ördög rontotta meg. Micsoda istentelenség pedig a keresztyénség professzorainak, akiket Isten formált, hogy az ördög által akarnak megjavulni és jobbá válni. Ezért mondja Tertullianus: “Az ördög bizonyára azért találta ki ezt a művészetet, hogy szembeszálljon Istennel: Mert az Isten műve az, ami természetes, az ördögé pedig az, ami meghamisított: És micsoda pokoli gonoszság (mondja) az, hogy Isten művéhez hozzákapcsoljuk az ördög művészetét? stb.

Másodszor, mivel gonosz szerzője van, így önmagában is gonosz, mivel bűnös gyökerekből ered és átkozott gyümölcsök bőségét hozza.

1. A gyökér, amelyből ered néha a büszkeség, amely arra készteti őket, hogy amikor nem tudnak másokkal természetes szépségükben versenyre kelni, ezeket a mesterséges segédeszközöket vegyék igénybe, hogy felülmúlják őket abban, ami meghamisítva van. Néha a kéjvágyból és belső tisztátalanságból ered, amely arra készteti őket, hogy ezeket a csalárd Művészeteket használják hogy szebbnek tűnjenek, mint amilyenek valójában, és így rabul ejtsék azok vonzalmát, akik rájuk néznek.

2. Az átkozott gyümölcsök, amelyeket teremnek ezekkel vagy Isten, vagy mások, vagy önmaguk ellen irányulnak.

1. Isten ellen vétkeznek azzal, hogy meg akarják hamisítani az ő alkotásait és magukra veszik, hogy megjavítsák azt, amit (szerintük) ő elrontott. Ezért mondja Szent Ciprián: Isten a maga képmása szerint teremtette az embert és merészeli valaki azt megváltoztatni, amit Isten teremtett? Ezzel rosszat tesznek Istennek, amikor arra törekszenek, hogy megjavítsák és átalakítsák azt, amit ő formált. Mert ami természetes az Isten műve, de annak megváltoztatása az ördögé, &c.

2. Megsértik az embereket azzal, hogy megtévesztik, félrevezetik és arra késztetik őket, hogy egy festett szobrot csodáljanak Isten műve helyett. Sőt, még inkább vétkeznek ellenük, miközben ezekkel az ördögi Művészetekkel és hamisított szépséggel mocskos és törvénytelen kívánságokra gyújtják fel szívüket. Ezért nevezi Szent Jeromos ezt: az ifjúság tüzének, a bujaság tüzelőanyagának és annak jelének, amely megmutatja, hogy hol lakik az erkölcstelen szív.

3. Leginkább önmaguk ellen vétkeznek, igen, testük és lelkük ellen egyaránt. Ez ugyanis azt mutatja, hogy szégyellik magukat a maguk természetes színeiben és ezért, mivel ez nem tetszik nekik mint a Színészek, más személyek képében álruhába öltözve jelennek meg és jobb híján a paráznák szokása szerint játsszák szerepüket. Mi más ez ha nem természetellenes önmegtagadás; mi más ez, minthogy hamis bálványokká teszik magukat, hogy a kéjvágynak tisztátalansági áldozatot mutassanak be; mi más ez, minthogy kiteszik magukat azok gúnyolódásának és nevetésének, akik látva hamis szépségüket, majd véletlenül meglátják őket saját arcszínükben és természetes mocskosságukban. Miközben pedig azon fáradoznak, hogy elérjék ezt a hamis szépséget, elveszítik azt az igazi arcszínt, amellyel természetüknél fogva rendelkeznek: Mert vegyszereikkel és ásványi anyagaikkal, amelyeket e célból használnak sápadttá teszik színüket, ráncossá arcukat, sőt gyakran megmérgezik bőrüket és elhomályosítják látásukat is, és így a hamis szépséget túlságosan mohón keresve valódi eltorzulást találnak és valóban visszataszítóvá teszik magukat annak érdekében, hogy látszatra szépnek tűnjenek.

4. Vétkeznek jó nevük ellen, miközben a Szajhák gyakorlatát követik, megérdemelten nyerik el a Szajhák hírnevét is. Mert ezeknek a világbeli házaknak ez a külső festése elhiteti az emberekkel, hogy bérbe adhatók, és azáltal, hogy a kéjnek ezt a jelét kifüggesztik, kuncsaftokat hívnak, mert úgy tűnik, hogy tisztességüket olcsó áron kínálják eladásra: holott a keresztyéneknek nemcsak a bűnt, hanem még annak látszatát is kerülniük kellene. És az ilyenekről Szent Ambrus ezt a mondatot mondja: Miután megrontották arcukat, hamarosan arra gondolnak, hogy megrontják tisztaságukat és bemocskolják testüket.

5. Megszégyenítik vallásuk hivatását, miközben Krisztus tagjainak vallják magukat, úgy viselkednek, mint a Sátán végtagjai. A keresztyén nő legszebb szépsége a szemérmetesség és a szégyenlősség, legjobb dísze pedig az egyszerűség és az alázat: de milyen messze vannak az egyszerűségtől és az igazságtól azok, akik hazudnak és szemfényvesztők, még akkor is, ha semmit sem mondanak, arcukkal hazugságot és szemfényvesztést beszélnek mindazoknak, akik rájuk néznek, hacsak nem gondolják azt, hogy csak a szavakban való hazugság tilos, a tulajdonképpeni hazugság pedig megengedett. Vagy hogy nagyobb hiba a beszédben hazudni, mint a tettekben és cselekedetekben megtéveszteni.

Ellenvetés. Mi magunk nem leljük benne nagy örömünket, hanem azért kell ezt tennünk, hogy férjeink kedvében járjunk, hogy elnyerjük szeretetüket és visszatartsuk őket attól, hogy idegen nők után vágyakozzanak?

Válasz. De nem szabad a férfiak kedvében járva az Istennek nem tetszését kivívni; ha tehát azt lehet hinni, hogy valamelyik férfi annyira értetlen volna, hogy feleségét, akit tisztességben akar tartani a parázna tulajdonságainak és szokásainak használatára bírná, még akkor sem szabadna neki megelégednie azzal, hogy lelkét egy közismert bűnnel terhelje meg. Az sem elképzelhető, hogy az asszonyok ez által férjük szeretetébe burkolózhatnak, vagy megóvhatják őt a törvénytelen vágyaktól: Mert ha sem az Isten ítéleteitől való félelem, sem az emberi törvények fenyegetése, sem a veszély, hogy ezáltal számtalan gonoszságba esik, nem fogja őt visszatartani attól, hogy ilyen aljas utakat kövessen: sem Isten szeretete és édes ígéretei nem fogják őt kötelessége teljesítésére ösztönözni, hogyan képzelhető el, hogy egy festett vízió által vonzza őt e Házastársi szerelembe, vagy hogy hamis szépséggel megóvja őt az idegen vágyaktól? Igen, az ilyen feleségek inkább ellenszenvessé teszik magukat a férjük számára, miközben ezek a mesterséges kellékek természetes fogyatékosságukra emlékeztetik őket, és ez a hamis szépség pedig arra a valódi torzságra, amelyet elrejt. Ha tehát azt akarjátok, hogy férjeitek szeressenek titeket, inkább tartsátok meg a józan komolyságot, minthogy hamis szépséget mutassatok, és ékesítsétek magatokat az erény díszeivel, mint a szelídséggel, alázatossággal, tisztasággal stb. amelyek, mivel állandóak és változhatatlanok, állandóvá és örökkévalóvá teszik majd a férjeitek szerelmét is.

Downham úr hadviselése.

Forrás

Az Arcfestés rész a Questions, and Cases of Conscience about Apparel.[extracted from Samuel Clarke’s Marrow of Divinity (1659)]; CHAP. XIII. Questions, and Cases of Conscience about Apparel című munkából.

https://www.covenanter.org/reformed/2018/1/31/questions-and-cases-of-conscience-about-apparel#paint