Egy Apa Legyen Istenfélő | Nicholas Byfield

2021.09.26. Off By neilnejmed

Nicholas Byfield (1579-1622):

Anglikán Puritán Prédikátor És Szerző;

Született Az Angliai Warwickshire-Ben.

A The Signs Of A Wicked Man And The Signs Of A Godly Man Című Könyvéből,

Puritán Kiadványok

A Father Must Be Godly (1-2)

Nicholas Byfield

Az igazi keresztyénnek, aki ebben a világban igaz kegyelemben, majd halála után a mennyországban nyer osztályrészt, jellemzőit két katalógusba sorolhatjuk1 – az egyik rövidebb, a másik nagyobb terjedelmű. A jegyek egyik katalógusa olyan jellegzetességek alapján írja le őt, amelyek többnyire külsőleg azonosítják őt az emberek között. A bővebb katalógust kifejezetten tévedhetetlenebb és hatékonyabb vizsgálatnak szánom, amely olyan jegyeket is tartalmaz, amelyeket más emberekben többnyire nem találhatók meg, vagy csak részben megfigyelhetők, de amelyeket ő maga is ismer és amelyek senki kárhozat fiában2 nincsenek,

Az első katalógushoz: Az igazi keresztyén általában e jegyek alapján mutatja meg magát. Először is: “nincs közössége a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel” (Ef 5,11). Nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül” (Zsolt 1,1). Nem fog a gonoszság munkásaival felemás igába állni (2Kor 6:14-18).

Másodszor, gyötrődik és megalázza lelkét bűnei miatt, gyászol és sír előttük… Bűneiről a legnagyobb teherként számol be. Ezért nem képes gúnyt űzni a bűnökből.

Harmadszor, azon fáradozik, hogy beszédének minden részében szent legyen, minden időben és minden társaságban, vigyázván saját útjaira (Zsolt 50,23; 2Pe 3).

Negyedszer, a legkisebb parancsolatokat éppúgy lelkiismeretesen megtartja, mint a legnagyobbakat, kerülve a mocskos beszédet, a hiábavaló tréfálkozást és a bujaságot3 (Ef 5,4), valamint a paráznaságot; a kicsinyes esküvéseket éppúgy, mint a nagyobbakat; a szemrehányó beszédeket éppúgy, mint az agresszív cselekedeteket.

Ötödször, minden földi kincsnél jobban szereti, becsüli és munkálja az Ige erőteljes hirdetését.

Hatodszor, tiszteli és nagyra becsüli az istenfélőket és gyönyörködik az olyanok társaságában, akik mindenekelőtt valóban félik Istent (Zsolt 15).

Hetedszer, gondosan ügyel az [Úr napjának] megszentelésére, nem meri ezt a szent nyugalomnapot munkával megsérteni, sem elhanyagolni az Isten szolgálatához tartozó szent kötelességeket – a nyilvános és a magánéletben (Ézs 56, 58) sem.

Nyolcadszor, nem szereti a világot, se azokat, a mik a világban vannak (1Jo 2,15), hanem szívesebben foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek a jobb életre vonatkoznak. Tehát [ő] bizonyos értelemben Krisztus megjelenését szeretné (2Ti 4,8).

Kilencedszer: “könnyen engedelmeskedik” (Jak 3,17). Megbocsát ellenségeinek, békességre vágyik, és ha hatalmában áll, még azokkal is jót tesz, akik üldözik őt (Mt 5,44-45).

Tizedszer, az evangélium őszinteségének megvallásában halad előre és megteszi azokat a kötelességeket, amelyekről tudja, hogy Isten megköveteli tőle lelki ügyeiben, a profán személyek ellenkezése vagy az érzéki barátok nemtetszése ellenére is.

Tizenegyedszer, mindennapos szolgálatot végez Istennek, mégpedig a családjával együtt is, ha van neki családja. [Gyakorolja] magát Isten Igéjében, mint szíve legfőbb örömében és élete mindennapi visszavonulásaiban, állandóan Istent hívva segítségül. Ennyit a jellemzők rövidebb katalógusáról.

Most Isten segedelmével, a leggyöngébb keresztyének megsegítéséért… arra törekszem, hogy az igaz keresztyén állapot próbatételéről szóló tanításomban egyszerűbben és könnyebben fejtsem ki magam. [Meghagyom]… a korábbi és ezt az új katalógust Isten áldására és az istenfélő olvasó általi szabad belátására, hogy válassza ki azt, amelyik saját ízlésének leginkább megfelel, mivel mindkettő olyan, amely Isten változatlan igazságának tévedhetetlen bizonyítékain nyugszik és azon van megalapozva

A Szentírásban három különböző olyan hely van (felfogásom szerint), amely rámutat a tévedhetetlen bizonyosság alapjaira azok számára, akik képesek is elérni azokat.

Először is az olyan helyek, amelyek kifejezetten megerősítik, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok jelként szolgálnak. Mint például: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait.” (1Jo 3,14). Itt a Szentlélek kifejezetten azt mutatja meg nekünk, hogy a testvérszeretet az a jel, amelyből a keresztyén ember felismerheti, hogy a halálból átment az életbe. És így Pál apostol is jeleket közöl, amelyekből megtudhatjuk, hogy szomorúságuk ” Isten szerint” való-e vagy sem (2Kor 7,11). Dávid próféta (Zsolt 15) is különféle ismertetőjegyeket ad, amelyekből felismerhető az az ember, aki Isten szent hegyén lakozhatik majd. Jakab apostol is megmondja hogyan ismerhető fel a felülről való bölcsesség: a jó gyümölcsök és kihatások számbavételéből (Jak 3,17). Pál apostol is megmondja, hogy honnan lehet felismerni, hogy Krisztus Lelke van-e bennünk vagy sem (Róm 8,9.15; Gal 5,22; 4,6-7).

Másodszor, a jeleket úgy állapítom meg, hogy megjelölöm, hogy az emberben milyen kegyelmi ajándékokat illetnek Isten ígéretei. Ugyanis így gondolkozom: Amelyik ajándéka Istennek az emberben Isten örök kegyelmi ígéreteinek hatósugarába hozza őt, annak az ajándéknak az üdvösség tévedhetetlen jelének kell lennie… Ezért az az ember, aki ezeket az ajándékokat megtalálja magában, biztosan üdvözülni fog. A mennyek országa például olyanok számára van megígérve, akik ” lelki szegények” (Mt 5,3). Ebből arra következtetek, hogy a lelki szegénység egy csalhatatlan jel. Ugyanezt mondhatom az Ige szeretetéről, a szív egyenességéről, az Isten szeretetéről és Krisztus megjelenésének szeretetéről.

Harmadszor, más jelekre is rábukkanok, ha megfigyelem, mit mondtak magukról a Szentírásban az istenfélő emberek, amikor saját bizonyítékaikra hivatkoztak az Isten szeretete iránti érdeklődésükre vagy a jobb élet reményére nézve. Figyeljük meg, hogyan bizonyították a Szentírásban ezek az istenfélő emberek, hogy nem voltak képmutatók. Mert úgyanígy bármely keresztyén is be tudja bizonyítani, hogy ő sem képmutató. Például Jób, akit képmutatással vádoltak és Isten nehéz keze alatt nyögött, az Isten útjain való állhatatosságával és Isten Igéjének állandó megbecsülésével védekezik, és bizonyítja, hogy nem képmutató: “Szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:10-12).

Most pedig, míg egyes jelek csupán általános jellegűek, így kétségbe vonhatók, mint magyarázatok,4 nevezetesen, hogy az említett jel ilyen vagy olyan értelemben csalhatatlan… viszont megfigyelheted azt, hogy én úgy értelmezek egy jelet, ahogyan az több más szentírási szövegben is kifejtésre került. Például a testvérszeretet egy általános jel. Most honnan tudhatom, hogy a testvéreim szeretete helyénvaló? Ezt úgy magyarázom meg, hogy különböző más szentírási részekhez ugrom, amelyekben e jel konkrét magyarázataira5 utalnak.

Az első mód tehát, amellyel egy keresztyén megpróbálhatja önmagát az, hogy megvizsgálja magában a bűn miatti megalázkodását, hogy az megfelelő-e vagy sem. Ugyanis e címszó alatt értendő a lelki szegénységről és istenfélő bánatról – és így általában a bűnök megbánásáról – szóló tanítás kifejtése.

Az igazi keresztyén pedig az alázatosság e kérdésében azt mutatja magáról, hogy elérte azt, amit egyetlen istentelen sem érhetett el, mégpedig különféle értelemben, először is, hogy igaz látással és érzékeléssel rendelkezik bűnei iránt. Felismeri életének bűnös voltát mind a múltban, mind a jelenben, és mindennapi szükségleteinek6 és romlottságának terhe alatt megrendül és fájdalmat érez. [Látja] nyomorúságát a bűnei miatt (Mt 11,29; 5,4).

Másodszor, reszket Isten Igéjétől és fél az Ő nemtetszésétől, miközben még a fenyegetések között vergődik (Ézs 66,1-2).

Harmadszor, lemond saját érdemeiről, és elutasít minden olyan véleményt, amely szerint az igazi boldogság megtalálható önmagában vagy bármiben a nap alatt. [Teljesen] meg van győződve arról, hogy nem üdvözülhet saját cselekedetei által és nem lehet boldog semmi evilági dolgok élvezetében.7 Ezért [teljesen] elhatározta, hogy a legfőbb jót Isten kegyelmében egyedül Jézus Krisztusban keresi.

Negyedszer, szívből és titokban kesereg bűnei miatt; és így [kesereg] 1. mindenféle bűnért, titkos bűnökért éppúgy, mint ismert bűnökért; kisebb bűnökért éppúgy, mint nagyobbakért; természetének és életének jelenlegi gonoszságaiért éppúgy, mint azokért a bűnökért, amelyeket szeretett, vagy [amelyek] számára jövedelmezők és kellemesek voltak. Igen, a legjobb cselekedeteihez tapadó gonoszságokért éppúgy bánkódik, mint a rossz cselekedetekért (Ézs 6,5; 1,16; Róm 7,24; Mt 5,6). 2. A bűnért úgy, hogy az valóban bűn, és nem csak azért, mert szégyent vagy büntetést hoz vagy hozhat neki e világban vagy a pokolban. 3. Bűnei miatt éppúgy bánkódik, mint ahogyan a keresztjei miatt szokott, vagy most kellene bánkódnia az ő helyzetében.8 Éppoly szívből gyászolja azokat a fájdalmakat, amelyek Isten Fiára nehezedtek az ő bűne miatt, mintha elveszítette volna az ő egyetlen fiát (Zak 12,10-11); vagy legalábbis erre törekszik, és megítéli magát, ha a világi szenvedések jobban bántják őt, mint a saját bűnei (Zsolt 38,5).

Ötödször, valóban bánkódik és bosszankodik lelkében azokért az utálatosságokért, amelyeket mások Isten meggyalázására, [az] igaz vallás megrágalmazására vagy [az] emberek lelkének romlására követnek el – így Lót (2Pe 2,6), Dávid (Zsolt 119,136) és az Isten saját népéért kijelölt gyászolók (Ez 9,4).

Hatodszor, szívből érinti, nyugtalanítja és elszomorítja az emberi lelkeket elérő lelki ítéletek, ahogyan a gonosz emberek is szoktak9 nyugtalankodni az ideigvaló kereszteik miatt. Így megszomorodik és megdöbben a szív keménysége miatt (amikor nem tud úgy gyászolni, ahogyan szeretne), az Igére való éhsége miatt, Isten távolléte miatt, a gonoszok káromlásai vagy hasonlók miatt (Zsolt 44,2-3.137; Neh 1,3-4; Ézs 63,17).

Hetedszer, akkor serken fel leginkább arra, hogy megalázza10 magát és gyászolja bűneit, amikor úgy érzi, hogy Isten a legkönyörületesebb. Isten jósága inkább félelemre készteti, és inkább gyűlöli bűneit, mint [Isten] igazságosságát (Hós 3:5).

Nyolcadszor, bánatát csak lelki eszközökkel lehet11 enyhíteni. Nem a kikapcsolódás [sport] vagy a vidám társaság az, ami csillapítja bánatát. Vigasztalása csak az Úrtól származhat, az Ő rendelései közül néhányban. Ahogyan az Úr volt az, aki megsebezte őt bűneinek látványával, úgy csak az Úrhoz mehet, hogy meggyógyíttassa sebeit (Hós 6:1-2; Zsolt 119:24, 50).

Kilencedszer, bánatában kíváncsi:12 kérdezősködik az útról, és tudni akarja, hogyan üdvözülhet. Kétségeit nem tudja elfojtani és elhessegetni ilyen nagy dologban. Most már nem meri tovább tudatlanságban tartani magát a mennybe vezető út tekintetében. Nem olyan könnyelmű, mint korábban az megszokott volt, hanem komolyan hajlik arra, hogy Isten Igéjéből útmutatást kapjon megbékélésére, megszentelődésére,13 és üdvösségére vonatkozóan (Jer 50,4-5; ApCsel 2,37).

Tizedszer, fél a tévelygéstől, és ezért nem elégszik meg [kevéssel] egy kicsit sem. Nem fog megpihenni a hétköznapi [nagy tömegek] reménységében, és nem viszi el a közvélekedések valószínűsége sem. Az sem nyugtatja meg, hogy mások jó véleménnyel vannak róla. Az sem tölti el elégedettséggel, hogy néhány hibáját kijavította vagy bűnbánatba fogott; hanem, ha valamit már megbánt, még mindig gyakorolja bűnbánását, vagyis józan utat jár be, hogy bűnbánata biztosan és eredményesen megvalósuljon (Jer 31,19).

____

1. Katalógusok – dolgok teljes listái, általában szisztematikusan elrendezve.

2. megátalkodott – Isten által elvetett személy.

3. bujaság – kéjvágyra vagy szexuális vágyakra hajlamos.

4. Te….exposition – kételkedhetsz a szerző értelmezésében.

5. explikációk – magyarázatok.

6. hiányok – hiányosságok.

7. A szerző a bűnös, világi törekvésekre utal, nem pedig Isten teremtményének élvezetére.

8. Keresztek a birtokában – az ember erkölcsi, testi vagy szellemi állapotát érintő nyomorúságok.

9. Szokás – megszokott.

10. lealacsonyítani – megalázni.

11. megnyugtatott – megkönnyebbült.

12. tudakozó – kérdezősködésre hajlamos; tudásvágyó.

13. Lásd: FGB 215, Megszentelés, elérhető a CHAPEL LIBRARY-ban

From The Signs of a Wicked Man and the Signs of a Godly Man, Puritan Publications

Courtesy of Chapel Library

Forrás

From The Signs of a Wicked Man and the Signs of a Godly Man, Puritan Publications