Egy apa legyen istenfélő | Nicholas Byfield
Nicholas Byfield (1579-1622):
Anglikán puritán prédikátor és szerző;
Született az angliai Warwickshire városában.
A The Signs Of A Wicked Man And The Signs Of A Godly Man című könyvéből
Puritan Publications
A Father Must Be Godly (1-2)
Az az igaz keresztyén, aki e világban igaz kegyelemben, halála után pedig a mennyországban részesül, jellemzőit két katalógusba sorolhatjuk1 – az egyik kisebb, a másik nagyobb terjedelmű. A jegyek első katalógusa oly jellegzetességek alapján írják őt le, amelyek többnyire csak külsőleg azonosítják őt az emberek között. A bővebb katalógust kifejezetten tévedhetetlenebb és hatékonyabb vizsgálatnak szánom, ami még olyan jegyeket is tartalmaz, melyek más személyekben többnyire nem, vagy csak részben figyelhetők meg, de ezeket ő maga is ismeri és senki kárhozat fiában2 nem találhatók meg,
Az első katalógushoz: Egy igaz keresztyén általában e jegyek alapján mutatkozik meg. Először is: nincs “közössége a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel” (Ef 5,11). “Nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül” (Zsolt 1,1). Nem fog a gonoszság munkásaival felemás igába szegődni (2Kor 6:14-18).
Másodszor, gyötrődik és megalázza lelkét bűnei miatt, gyászol és sír miattuk… Bűneiről a legnagyobb teherként számol be. Ezért nem képes gúnyt űzni a bűnökből.
Harmadszor, azon fáradozik, hogy beszédének minden részében szent legyen, minden időben és társaságban, vigyázván saját útjaira (Zsolt 50,23; 2Pe 3).
Negyedszer, a legkisebb parancsolatokat éppúgy lelkiismeretesen megtartja, mint a legnagyobbakat, kerülve a mocskos beszédet, a hiábavaló tréfálkozást és a bujaságot3 (Ef 5,4), valamint a paráznaságot; a kicsinyes esküvéseket éppúgy, mint a nagyobbakat; a szemrehányó beszédeket éppúgy, mint az agresszív cselekedeteket.
Ötödször, minden földi kincsnél jobban szereti, becsüli és munkálja az Ige erőteljes hirdetését.
Hatodszor, tiszteli és nagyra becsüli az istenfélőket és gyönyörködik azok társaságában, akik mindenekelőtt valóban félik Istent (Zsolt 15).
Hetedszer, gondosan ügyel az [Úr napjának] megszentelésére, nem meri ezt a szent nyugalomnapot munkával megsérteni, sem elhanyagolni az Isten szolgálatához tartozó szent kötelességeket – a nyilvános és magános életben (Ézs 56, 58) sem.
Nyolcadszor, nem szereti a világot, se azokat, a mik a világban vannak (1Jo 2,15), hanem szívesebben foglalkozik olyan dolgokkal, amik a jobb életre tartoznak. Tehát [ő] bizonyos értelemben Krisztus megjelenését kívánja (2Ti 4,8).
Kilencedszer: “könnyen engedelmeskedik” (Jak 3,17). Megbocsát ellenségeinek, békességre vágyik, és ha hatalmában áll, még azokkal is jót tesz, akik üldözik őt (Mt 5,44-45).
Tizedszer, az evangélium őszintesége megvallásában előrehalad és megteszi azokat a kötelességeket, amikről tudja, hogy Isten lelki ügyeiben tőle megköveteli, profán személyek ellenkezése vagy érzéki barátok nemtetszése ellenére is.
Tizenegyedszer, mindennapos szolgálatot végez Istennek, még a családjával együtt is, amennyiben van neki családja. [Gyakorolja] magát Isten Igéjében, mint szíve legfőbb örömében és élete mindennapi visszavonulásaiban, állandóan Istent hívva segítségül. Ennyit a jellemzők rövidebb katalógusáról.
Most Isten segedelmével, a leggyöngébb keresztyének megsegítéséért… arra törekszem, hogy az igaz keresztyén állapot próbatételéről szóló tanításomban egyszerűbben és könnyebben is kifejtsem magam. [Meghagyom]… a korábbi és ezt az új katalógust Isten áldására és az istenfélő olvasó általi szabad belátására, hogy válassza ki azt, amelyik saját ízlésének leginkább megfelel, mivel mindkettő olyan, ami Isten változatlan igazságának tévedhetetlen bizonyítékain nyugszik és azon is van megalapozva…
A Szentírásban három különböző olyan hely van (felfogásom szerint), ami a tévedhetetlen üdvbizonyosság alapjaira mutat rá mindazok számára, akik képesek is elérni azokat.
Először is mindazok a helyek, amik kifejezetten megerősítik, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok jelként szolgálhatnak. Mint például: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait.” (1Jo 3,14). Itt a Szentlélek kifejezetten azt mutatja meg nekünk, hogy a testvérszeretet egy olyan jel, amelyből egy keresztyén ember felismerheti, hogy a halálból átment az életbe. És így Pál apostol is jeleket közöl, amikből megtudhatjuk, hogy szomorúságuk “Isten szerint” való-e vagy sem (2Kor 7,11). Dávid próféta (Zsolt 15) is különféle ismertetőjegyeket ad, amikből az az ember ismerhető fel, aki Isten szent hegyén lakozhatik majd. Jakab apostol is megmondja hogyan ismerhető fel a felülről való bölcsesség: a jó gyümölcsök és hatásainak számbavételéből (Jak 3,17). Pál apostol is megmondja, hogy honnan lehet felismerni, hogy Krisztus Lelke van-e bennünk vagy sem (Róm 8,9.15; Gal 5,22; 4,6-7).
Másodszor, a jeleket úgy állapítom meg, hogy megjelölöm, hogy egy emberben Isten ígéretei milyen kegyelmi ajándékokat illetnek. Ugyanis így gondolkozom: Amelyik ajándéka Istennek egy személyben Isten örök kegyelmi ígéreteinek hatósugarába hozza őt, annak az ajándéknak az üdvösség tévedhetetlen jelének kell lennie… Ezért az a valaki, aki ezeket az ajándékokat magában megtalálja, bizonyosan üdvözülni fog. A mennyek országa például azok számára van megígérve, akik “lelki szegények” (Mt 5,3). Ebből arra következtetek, hogy a lelki szegénység egy csalhatatlan jel. Ugyanezt mondhatom az Ige szeretetéről, a szív egyenességéről, az Isten szeretetéről és Krisztus megjelenésének szeretetéről.
Harmadszor, más jelekre is rábukkanok ha megfigyelem, mit is mondtak magukról az istenfélő emberek a Szentírásban, amikor saját bizonyítékaikra hivatkoztak az Isten szeretete iránti érdeklődésükre vagy egy jobb élet reményére nézve. Figyeljük meg hogyan tettek bizonyságot a Szentírásban ezek az istenfélő emberek arra nézve, hogy nem képmutatók. Mert hasonló úton bárki más keresztyén is bizonyságot tud tenni arról, hogy ő sem képmutató. Például Jób, akit képmutatással vádoltak és Isten nehéz keze alatt nyögött, az Isten útjain való állhatatosságával és Isten Igéje állandó megbecsülésével védekezik, és ezekkel bizonyítja, hogy nem képmutató: “Szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:10-12).
Most pedig amíg egyes jelek csupán általános jellegűek, mint magyarázatok, kétségbe vonhatók,4 nevezetesen, hogy az adott jel ilyen vagy olyan értelemben csalhatatlan… viszont megfigyelheted azt, hogy én csak úgy értelmezek egy jelet, ahogyan az több más szentírási szövegben is kifejtésre került. Például a testvérszeretet egy általános jel. Na mármost honnan tudhatom én meg, hogy a testvéreim szeretete helyénvaló? Ezt úgy magyarázom, hogy különböző más szentírási részekhez ugrok, amikben az adott jel konkrét magyarázataira5 utalnak.
Az első mód tehát, amivel egy keresztyén önmagát megpróbálhatja az, hogy megvizsgálja a bűn miatti megalázkodását magában, hogy az megfelelő volt-e vagy sem. Ugyanis ezen címszó alatt értendő a lelki szegénységről és istenfélő bánatról – és így általában a bűnök megbánásáról – szóló tanítás kifejtése is.
Az igazi keresztyén pedig az alázatosság eme kérdésében azt mutatja meg magáról, hogy elérte azt, amit egyetlen istentelen sem érhetett el, mégpedig különféle értelemben, először is, hogy igaz látással és érzékeléssel rendelkezik bűneire nézve. Felismeri életének bűnös voltát mind múltjában, mind jelenében, és mindennapi szükségletei6 valamint romlottságának terhei alatt megrendül és fájdalmat érez. [Látja] nyomorúságát bűnei miatt (Mt 11,29; 5,4).
Másodszor, reszket Isten Igéjétől és fél az Ő nemtetszésétől, miközben még fenyegetések között vergődik (Ézs 66,1-2).
Harmadszor, lemond saját érdemeiről, és elutasít minden olyan véleményt, amely szerint az igazi boldogság megtalálható volna önmagában vagy bármiben a nap alatt. [Teljesen] meg van győződve arról, hogy nem üdvözülhet saját cselekedetei szerint és nem lehet boldog semmi evilági dolgoknak élvezetében.7 Ezért [teljesen] elhatározta, hogy a legfőbb jót Isten kegyelmében egyedül Jézus Krisztusban keresi.
Negyedszer, szívből és titokban kesereg bűnei miatt; és így [kesereg] 1. mindenféle bűnért, titkos bűnökért éppúgy, mint ismert bűnökért; kisebb bűnökért éppúgy, mint nagyobbakért; természetének és életének jelenlegi gonoszságaiért éppúgy, mint azokért a bűnökért, amelyeket szeretett, vagy [amelyek] számára jövedelmezők és kellemesek voltak. Igen, a legjobb cselekedeteihez tapadó gonoszságokért éppúgy bánkódik, mint rossz cselekedeteiért (Ézs 6,5; 1,16; Róm 7,24; Mt 5,6). 2. A bűnért úgy, hogy az valójában is bűn, és nem csak amitt, mert ez szégyent vagy büntetést hoz vagy hozhat neki mind e világban vagy a kárhozatban. 3. Bűnei miatt éppúgy bánkódik, mint ahogyan a keresztjei miatt is szokott, vagy most kellene bánkódnia az ő helyzetében.8 Éppoly szívből gyászolja mindazokat a fájdalmakat, amelyek Isten Fiára az ő bűnei miatt nehezedtek, mintha az ő egyetlen fiát veszítette volna el (Zak 12,10-11); vagy legalábbis törekszik ezekre, és megítéli magát, amennyiben a világi szenvedések jobban bántják őt, mint saját bűnei (Zsolt 38,5).
Ötödször, valóban bánkódik és bosszankodik lelkében azokért az utálatosságokért, amelyeket mások Isten meggyalázására, [az] igaz vallás megrágalmazására vagy [az] emberi lelkek romlására követnek el – így tette Lót (2Pe 2,6), Dávid (Zsolt 119,136) és Isten saját népéért kijelölt gyászolók (Ez 9,4) is.
Hatodszor, szívből érinti, nyugtalanítja és elszomorítja az emberi lelkeket elérő lelki ítéletek, ahogyan a gonosz emberek is nyugtalankodni szoktak9 az ideigvaló keresztjeik miatt. Így megszomorodik és megdöbben a szív keménysége miatt (amikor nem tud úgy gyászolni, ahogyan szeretne), az Igére való éhsége miatt, Isten távolléte miatt, a gonoszok káromlásai vagy hasonlók miatt (Zsolt 44,2-3.137; Neh 1,3-4; Ézs 63,17).
Hetedszer, akkor serken fel leginkább arra, hogy megalázza10 magát és bűneit gyászolja, amikor úgy érzi, hogy Isten a legkönyörületesebb. Isten jósága inkább félelemre készteti, és inkább gyűlöli bűneit, mint [Isten] igazságosságát (Hós 3:5).
Nyolcadszor, bánatát csak lelki eszközökkel lehet11 enyhíteni. Nem a kikapcsolódás [sport] vagy a vidám társaság csillapítja az ő bánatát. Vigasztalása csak az Úrtól származhat, az Ő rendelései közül néhányban. Ahogyan az Úr volt az, aki bűneinek látványával megsebezte őt, úgy csak az Úrhoz mehet, hogy meggyógyíttassa sebeit (Hós 6:1-2; Zsolt 119:24, 50).
Kilencedszer, bánatában kíváncsi:12 kérdezősködik az útról, és tudni akarja hogyan üdvözülhet. Kétségeit nem tudja elfojtani sem elhessegetni ilyen nagy dologban. Most már nem meri tovább tudatlanságban tartani magát a mennybe vezető út felől. Nem olyan könnyelmű, mint korábban az megszokott volt, hanem komolyan hajlik arra, hogy Isten Igéjéből útmutatást kapjon megbékélésére, megszentelődésére,13 és üdvösségére vonatkozóan (Jer 50,4-5; ApCsel 2,37).
Tizedszer, fél a tévelygéstől, és ezért nem elégszik meg [kevéssel] egy kicsit sem. Nem fog megpihenni a hétköznapi [nagy tömegek] reménységében, és nem viszi el a közvélekedések valószínűsége sem. Az sem nyugtatja meg, hogy mások jó véleménnyel vannak róla. Az sem tölti el elégedettséggel, hogy néhány hibáját kijavította vagy bűnbánatba fogott; hanem, ha valamit már megbánt, még mindig gyakorolja bűnbánatát, vagyis józan utat jár be, hogy bűnbánata biztosan és eredményesen megvalósulhasson (Jer 31,19).
____
1. Katalógusok – dolgok teljes listái, általában szisztematikusan elrendezve.
2. megátalkodott – Isten által elvetett személy.
3. bujaság – kéjvágyra vagy szexuális vágyakra hajlamos.
4. te….exposition – kételkedhetsz a szerző értelmezésében.
5. explikációk – magyarázatok.
6. hiányok – hiányosságok.
7. a szerző a bűnös, világi törekvésekre utal, nem pedig Isten teremtménye élvezeteire.
8. keresztek a birtokában – az ember erkölcsi, testi vagy szellemi állapotát érintő nyomorúságok.
9. Szokás – megszokott.
10. lealacsonyítani – megalázni.
11. megnyugtatott – megkönnyebbült.
12. tudakozó – kérdezősködésre hajlamos; tudásvágyó.
13. Lásd: FGB 215, Megszentelés, elérhető a CHAPEL LIBRARY-ban
From The Signs of a Wicked Man and the Signs of a Godly Man, Puritan Publications, Courtesy of Chapel Library
Forrás
From The Signs of a Wicked Man and the Signs of a Godly Man, Puritan Publications
