Házfenntartók, háziasak

Kálvin János

(Noyon, *1509. Július 10. – Genf, †1564. Május 27.),

Francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója

Kommentár a Genezis 34. fejezetének 1.; 3.; 5. verséről –

Szabó Miklós fordítása

¹Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.²És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta. ³És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak. ⁴Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt. ⁵És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének. (1Mózes 34,1-5)

Legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék. (Titusz 2,5)

1. Kiméne pedig Dína. Ez a fejezet egy súlyos vitát jegyez fel, mellyel Isten próbára akarta tenni a szolgáját. Azt, hogy mennyire drága volt a számára a lánya szüzessége, azonnal kikövetkeztethetjük az egész életének feddhetetlenségéből. Amikor tehát azt hallotta, hogy Dinát meggyalázták, az a bánat legsúlyosabb sebét ejtette az elméjén. Ez a seb azonban még meg is háromszorozódott, amikor hallotta, hogy a fiai bosszúvágyból elkövették a legfélelmetesebb bűnt. De vizsgáljunk mindent a maga sorrendjében. Dinát azért erőszakolták meg, mert elhagyván az atyja házát a helyesnél szabadabb módon kóborolt. Csendben otthon kellett volna maradnia, ahogyan mind az apostol tanítja, mind a természet diktálja. A leányoknál az az erény a megfelelő, amit a közmondás az asszonyokra alkalmaz, miszerint vagy οικουροι-aknak, vagy a ház fenntartóinak kellett lenniük. Ezért a családapáknak meg kell tanulniuk szigorú fegyelemben tartani a leányaikat, ha meg akarják őket óvni minden gyalázattól. Ha ugyanis a hiábavaló kíváncsiság ilyen súlyos büntetést kapott a szent Jákob lányában, akkor nem kevesebb veszély fenyegeti manapság sem a szüzeket, ha túlságosan bátran és hevesen járnak a nyilvános összejövetelekre, s felkorbácsolják az ifjak irántuk érzett szenvedélyeit. Nem szabad ugyanis abban kételkedni, hogy Mózes a sérelem gyalázatát részben Dinára hárítja, amikor azt mondja: kiment, hogy „meglátogassa annak a földnek leányait”, pedig anyja szeme előtt kellett volna maradnia a sátorban.

3. És ragaszkodék az ő lelke Dínához. Mózes arra utal, hogy nem volt úgy erőszakkal megbecstelenítve, hogy Sekhem, miután egyszer megerőszakolta, utána megvetéssel kezelte volna, mint teszik rendszerint a ribancokkal, mert úgy szerette, mint feleséget. Sőt még a körülmetélkedést sem utasította vissza, hogy Dina az övé lehessen, de a vágy heve úgy elragadta, hogy először a gyalázatnak tette ki őt. Ezért, jóllehet valódi és őszinte ragaszkodással ölelte magához Dinát, az önmérséklet eme hiányában mégis súlyosan vétkezett. Sekhem „szívéhez szól vala a leánynak”, azaz udvariasan szólt hozzá, hogy magához csábítsa a nyájas beszédeivel. Ebből következik, hogy mikor Dina vonakodott és ellenállt, akkor tett rajta erőszakot.

5. És meghallá Jákób. Mózes beszúr egyetlen igeverset Jákob csendes fájdalmáról. Tudjuk, hogy akik nem szoktak hozzá a feddésekhez, még fájdalmasabban érintetteké válnak, amikor bármiféle gyalázat éri őket. Ezért minél jobban próbálta ez a bölcs ember megóvni a családját mindenféle folttól tisztán s rendben, annál mélyebb sebeket kapott. Miután azonban otthon van, elrejti és megtartja a bánatát magában, amíg a fiai vissza nem térnek a mezőről. De ezekkel a szavakkal Mózes nem azt érti, hogy Jákob elhalasztotta a bosszúállást a visszatérésükig, mivel azonban egyedül volt, híjával minden tanácsnak és vigasztalásnak, úgy elterült, mint aki elcsüggedt. Az igeszakasz értelme tehát az, hogy úgy elnyomta az elviselhetetlen fájdalom, hogy megőrizte a békességét.1 A „megszeplősítette” szó használatával Mózes azt tanítja, micsoda az ember valódi tisztasága: nevezetesen amikor az erkölcsösséget vallásilag művelik, s mindenki tisztességben tartja a saját edényét. De bárki áruba bocsátja a testét a paráznasággal, mocskos módon megszeplősíti önmagát. Ha tehát Dináról, akit Sekhem megerőszakolt, azt olvassuk, hogy megszeplősítették, mit kell mondani azokról, akik önkéntes házasságtörők és paráznák?

Lábjegyzetek

1 Vagy, bölcsen megtartóztatta magát attól, hogy közölje az érzéseit másokkal, nehogy azok nyilvánosságra kerüljenek, s ő veszélynek tegye ki magát, mielőtt felkészülhetne azzal szembeszállni. Mindenesetre bölcs dolog volt visszatartani a sértődöttsége kifejezését, míg körül nem veszik azok, akik segíthették a tanácsaikkal, vagy megpróbálhatja kiszabadítani a lányát az erőszaktevője kezéből. – a szerk.

Forrás

Kálvin János kommentárja a Genezisről – Szabó Miklós fordítása