A Protestánsok Fogamzásgátlás Történelme | Allan C. Carlson

2021.08.07. Off By neilnejmed

English: History of Contraception in the Protestant Church – How Protestants Learned to Love the Pill

by Allan Carlson PhD

Allan C. Carlson PhD (Lutheránus),

született 1949-ben az Iowa állmbeli Des Moines-ban,

tudós és volt történelemprofesszor a michigani Hillsdale College-ban

A Howard Center for Family, Religion and Society tiszteletbeli elnöke,

a Family in America Studies Center korábbi igazgatója,

alapítója és hosszú időn át

a Családok Világkongresszusának nemzetközi titkára

Mivel az ágostai szerzetes, teológus és „legelső protestáns” Martin Luther a 16. század második évtizedében szemlélte a világot, a keresztyénséget ellentmondásban látta a családos élettel és hasonlóan a termékenységgel is. Az egyházi hagyomány szerint a szüzességi fogadalom – papként, szerzetesként vagy kolostoros nővérként – lelkileg felülmúlta az házasságkötését. Ennek következtében a felnőtt európai keresztyének mintegy egyharmada szerzetesrendekbe vonult.

Luther szerint ehhez kötődött az elterjedt nőgyűlölet vagy az asszonyok megvetése, amit a Szent Jeromosnak tulajdonított mondás is tükröz: “Ha túl jól mennek a dolgaid, végy magadnak feleséget.” A késő középkori egyház minden bizonnyal a házasságot és a gyermekeket a lelki munka „akadályának” tekintette. Luther ugyanakkor azzal érvelt, hogy a lelki fegyelem megbomlott, a tisztasági fogadalmakat ritkán tartották már be. Éles hangja szólt egyes ágyasokat tartó püspökökhöz, a kocsmákban lebzselő szerzetesekhez és az olyan plébánosokhoz, akik szexuálisan kizsákmányolták híveiket, komoly egyházfegyelmi következmények bekövetkezte nélkül.

Szaporodjatok és sokasodjatok”.

Evangélikus családetikájának kialakításakor Luther a 1Móz 1:28-ra helyezte a hangsúlyt: „Szaporodjatok és sokasodjatok!”. Ez nála ugyanis több volt, mint parancs; „isteni rendelésnek [werck]” nevezte, amelyet nincs jogunk megakadályozni vagy akár figyelmen kívül hagyni. Luther valóban a bukás előtti édeni emberlét lényegének tekintette a szaporodást. Ahogy a Genezisről szóló előadásaiban is ezt kifejtette: „Valójában a természetben nem volt olyan kiváló és csodálatra méltóbb tevékenység, mint a gyermeknemzés. Isten nevének kihirdetése után ez a legfontosabb tevékenység, amelyet Ádám és Éva az ártatlanságuk állapotában is folytathatnak – mert amennyire bűntől mentes ez, annyira dicsőíti magát Istent. “Az elbukás megfertőzte ezt a tiszta és gazdag termékenységet. Ennek ellenére Luther egy új gyermek minden ideáját dicsérte, mint „bámulatos dolgot… ami teljes mértékben meghaladja értelmünket”, a „természet csodás zenéjét”, mint valami bukás előtti életre haloványan emlékeztető csodát:

A férj és feleség együttélése – hogy ugyanazon az otthonon osztoznak, hogy gondjuk van a háztartásra, hogy együtt nemzenek és nevelnek fel gyermekeket – ez egyfajta halvány képe és mintegy maradványa annak az áldott együttélésnek [az Édenben].

Így Luther a házasságot a „a föld legmagasabb vallási rendjének” szintjére emelte, mert arra a következtetésre jutott, hogy „biztosak lehetünk abban, hogy a férfinak és nőnek azért kell egymás elé járulniuk, hogy sokasodjanak. Hangsúlyozta még, hogy ez “nem szabad választás kérdése …, hanem természetes és szükséges dolog, hogy bármilyen is legyen egy férfi, annak asszonnyal kell együttélnie, és bármilyen is egy nő, férfival kell rendelkeznie”. Eképp a kolostorok kiürítését sürgette, hangsúlyozva, hogy „a nőt nem szűziességre, hanem gyermekek foganására és világra hozatalára teremtették”. Valójában Luther házassági pronatalizmusának nem voltak korlátai: a feleségeknek állandóan várandósnak kellett lenniük, ő ezt így fogalmazta meg, „mert ez az a magasztos cél, amelyre megteremttettek”.

Ugyanolyan fontos még, hogy a férfiakat is hazahívta, azért hogy a keresztyén gyermekek nevelésére szentelt „ház atyjaiként” szolgáljanak. Csodálatos passzusában Luther leírja azt az apát, aki bevallja Istennek, „hogy nem vagyok méltó a kisbabám ringatására vagy a pelenkák tisztítására, miképpen arra sem hogy rám bízd a gyermek és anya gondozását”. Luther ezután mindenkit biztosít arról, hogy „amikor egy apa pelenkát mos, vagy más alantas feladatot hajt végre a gyermeke számára … Isten, minden angyalával és teremtményével együtt mosolyog … mert [az apa] ezt keresztyén hitében végzi”.

A Fogamzásgátlás Elferdültsége.

Luther ismerte a fogamzásgátló-mentalitást, ami gyakorlott és ismert volt az ő idejében is. Megjegyezte, hogy ezt az „embertelen hozzáállást, amely rosszabb, mint a barbarizmus”, elsősorban a jó helyzetbe született embereknél, tehát a „nemesek és a fejedelmek” között találjuk meg. Egy másik helyen a fogamzásgátlást összekapcsolta az önzéssel is:

Milyen nagy tehát a [bukott] emberi természet gonoszsága! Mert hány olyan nő van, aki megakadályozza a fogantatást, megöli vagy elhajtja a gyenge kis magzatokat, pedig a szaporodás magának Istennek a műve! Mégis egyes házasulandók, aki házasságra lépnek majd minekutána összeköltöznek … különböző egyéb célokért élnek, viszont ezek ritkán eredményeznek gyermekeket.

Röviden: Luther fogamzásgátlásnak és abortusznak vehemens elutasító magatartása, a megújító buzgalma és evangéliumi teológiájának középpontjában állt. A Katherine von Borával kötött házassága és gyermekvállalása példát mutattak a mintaszerű protestáns keresztyén otthonra, amelynek intézménye közel négyszáz évig fenn is állt.

Az 1960-as és 1970-es évekre azonban gyakorlatilag az összes protestáns felekezet – úgy Amerikában, mint Európában – mint keresztyén etikával valami összeegyeztethető dolgot, a fogamzásgátlást és (ezt bár némivel kevesebben ugyan, de) az abortuszt is jóváhagyta. VI. Pál pápa e cselekedetek iránti bátor ellenszegülésként az 1968-as Humanae Vitae enciklikában elnyerte a protestáns vezetők széleskörű elítélését is, mint olyan kísérletetre nézve, ami “katolikus felfogást” kényszerít a világra. Még a „konzervatív” felekezetek vezetői is, mint például a Déli Baptista Szövetség (Southern Baptist Convenvtion) is úgy üdvözölték az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 1973. évi Roe kontra Wade határozatát, amely az abortuszt szabad választásként jóváhagyta az első hat hónapban (gyakorlatban viszont a teljes kilenc hónap alatt), mint a „keresztyén szabadságnak kitörését”. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején egyetlen jelentős protestáns hang sem emelt szót az ellen, hogy az Egyesült Államok kormánya tömegesen beszállt a fogamzásgátlók népszerűsítésébe és terjesztésébe, országos és világméretekben egyaránt.

A Nagy Fordulat – Anglia.

Hogyan fordult meg az evangéliumi protestáns etika központi oszlopa ilyen nagy mértékben? Néhány közelmúltbeli történelmi vizsgálat részleges válaszokat képes adni. Például az első hivatalos törés az Anglikán közösségben vagyis a Church of England-ben következett be, mégpedig a klérus vezetésével. 1911-ben a népesség korlátozásának új-malthusianusi szószólói megünnepelték Anglia új népszámlálásának eredményeit, rámutatva, hogy az Anglikán Egyházhoz tartozó klérus tagjainak átlagosan csak 2,3 gyermekük volt, jóval elmaradva az 1874-es 5,2-től. A malthusiánusok ezt a tudatos családkorlátozás egyértelmű bizonyítékának tekintették.

A népszámlálás eredményei további adalékot adtak a másképp gondolkodó lelkészek azon érveihez is, miszerint Anglia elszegényesedési problémáinak megoldásai között kevesebb megszületendő gyermeknek, mint kitűzött célnak kell megvalósulni. Ezen társadalmi nyomások az Anglikán Egyház 1930-as Lambeth-i Konferenciáján csúcsosodtak ki, ahol a küldöttek meghallgatták Helena Wrighton születésszabályozási aktivista beszédét a fogamzásgátlás előnyeiről a szegények körében. A 193–67-es végeredményű szavazáson a konferencia olyan állásfoglalást fogadott el, amely kimondta, hogy „azokban az esetekben, amikor ilyen egyértelműen érzett erkölcsi kötelezettség áll fenn a szülői viszony korlátozására vagy elkerülésére, és ha annak erkölcsileg megalapozott oka van a teljes önmegtartózkodás elkerülésére,… más módszerek is alkalmazhatók, feltéve, ha ez a keresztyén elvek mentén történik. ”

Amerika.

Amerikai protestáns visszhang késedelem nélkül hallatta magát. 1931-ben az Egyházak Szövetségi Tanácsának (Federal Council of Churches) Otthon és Házasság Bizottsága (Committe on Home and Marriage) (ökumenikus testület, amely felöleli a Metodista, Presbiteriánus, Kongregacionalista és Testvérgyülekezeti egyházakat) közleményt adott ki a család korlátozásának védelméről és sürgette a fogamzásgátló oktatást és az ehhez kapcsolódó anyagok terjesztését is.

Még a tiszta evangélikus ortodoxia védelmében elkötelezett egyházi testület is – a Lutheran Church-Missouri Synod (LCMS) – beleütközött ebben a kérdésbe. A Szinódus hivatalos kiadványa, a The Witness még 1923-ban azzal vádolta az Amerikai Fogamzásgátló Szövetséget (Birth Control Federation of America), hogy „elárasztották az országot szennyel”, és a születésszabályozás szószólóját Margaret Sanger-t szimplán „ördőgnőnek” nevezték. A pasztorálteológiáról szóló 1932-es népszerű kötet Luther-t például eképpen idézte: „a sokgyermekes nők középkoruk táján sokkal szebbek, mint azok, akiknek kevés gyermekük van”.

Pedig egy ellenáram volt éppen egyre növekvőben, az LCMS klérusa és teológusai voltak a bizonytalanság éllovasai. Az anglikán tapasztalatokhoz hasonlóan a lelkészi családokban talált gyermekek átlagos száma 1890-ben mért 6,5-ről 1920-ra 3,7-re csökkent. Az LCMS-en belüli keresztelők összevetett számaaránya 1885-ben 1000 tagra jutó 58 keresztelésről számol be, ez a szám 1913-ra 37-re, 1932-re pedig 24-re csökkent. Az 1940-es évek végén az LCMS vezető teológiai professzora, Alfred Rehwinckel azt mondta, hogy Luther egyszerűen tévedett: A Genezis mondata: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” egy puszta áldás volt és nem parancs. Rehwinckel a családtervezés szimpatikusan bemutatott történetével tovább védte Margaret Sanger-t. 1964-re a zsinat hivatalosan is kimondta, hogy a szegénység és a túlnépesedés problémái megoldása érdekében mindannyiunknak segítenie kell a családunk méretezéséről való gondolkodással.

Az 1961-es Észak-Amerikai Konferencia az „Egyház és Család” ügyében.

Az ilyen nézetek még gyorsabb ütemben terjedtek el a protestáns “fővonalbeli” egyházak körében. A II. világháború utáni “baby boom” vége felé tartott, amikor az amerikai családi élet egy rövid időre ismét valamennyire egészségesnek tűnt, az Egyházak Nemzeti Tanácsának (az FCC utódja) 1961-es Észak-Amerikai Konferenciája az Egyházról és Családról csak rendkívülinek nevezhető. Radikális témát tűzve ki, a Colgate Divinity School főszónoka, J. C. Wynn “lehangolóan közhelyesnek” és “kényelmesen unalmasnak”, sajnálatos “műigazságnak” minősítette a családról és a szexualitásról szóló meglévő protestáns könyveket és kijelentéseket. Egy másik főelőadó dicsérte ezt a konferenciát a kereszténység és a tudományok új felismeréseinek tudatos egyesítéséért, “az egyházak készségének hatalmas szimbólumaként, hogy politikájuk kialakítását objektív, szilárd adatokra alapozzák”.

Más felszólalók a szexuális radikalizmus valóságos „Ki kicsodá”-ját alkották. Lester Kirkendall elmondta, hogy Amerika a „bőség szexuális gazdaságába lépett”, ahol a fogamzásgátlás lehetővé teszi a zabolátlan szexuális kísérletezést a gyermekek terhe nélkül. Wardell Pomeroy, a [Kinsey] Szexkutató Intézet elmagyarázta, hogy a szexológia új tudománya miért követelte meg minden régi erkölcsi kategória elhagyását. Evelyn Hooker pszichológus [sic] méltatta a homoszexuálisok egészségesen steril életét. A Planned Parenthood képviseletében Mary Calderone a fogamzásgátló egyetemes használatára hívta fel a figyelmet, míg Alan Guttmacher kolléga sürgette Amerika „aljas szellemű” abortuszellenes törvényeinek reformját.

Egyetlen felszólaló sem beszélt a régi protestáns pronatalista etika szellemében. Valójában ez az etika a legfőbb ellenségként tűnt itt fel. A konferencia egy új, „kultúránk szempontjából releváns”, a túlnépesedési válságra érzékeny és a modern tudományban megalapozott új-evangelikál szexuális etika kialakítását támogatta.

A tagfelekezetek hamarosan igazodtak is ehhez. Egy 1970-es jelentésben a Presbiteriánus Egyház (Presbyterian Church USA) elutasította a régi „tabukat és tilalmakat”, és áldását adta a „tömeges fogamzásgátló technikákra”, a homoszexualitásra és az igény szerinti, alacsony költségű abortuszra. Ugyanebben az évben az Amerikai Lutheránus Egyház (Lutheran Church in America) teljesen elfogadta a fogamzásgátlást és az abortuszt, mint felelős választást. 1977-ben pedig a United Church of Christ ünnepelte a „szabadság”, az „érzékiség” és az „androgünség” kifejezéseket, és igazságszolgáltatásként deklarálta a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való szabad hozzáférést.

A Józan Ész Gyengesége a Korszellemmel Szemben.

Ezen a történelmi epizódok után mégis sokan felvethetik a kérdést: miért? A legegyszerűbb válasz az, ha rámutatunk az elmúlt kétszáz év – ipari, urbanizációs, tudományos és demokratikus – többszörös „forradalmára”, amelyek elsöprő nyomást jelentettek a lakhatásra, és mindennemű változásokra, amelyet egyetlen vallási intézmény sem tudott már megállítani.

És mégis, a Humanae Vitae létezése egy ellenkező példát ad egy vallási testületre, amely heves ellenállást jelentett a korszellemmel szemben. Nem kis irónia van abban, hogy a római pápa lesz az, aki a 20. század végén (gyakran fájdalmasan egyedül) a fogamzásgátlás elleni ellenállást fogja vezetni. Talán a katolikus hierarchikus modell, amely a hit és erkölcs kérdésében történő végső döntést Péter utódjának tartja fenn, ellenállóbbnak bizonyult, mint a protestánsok egyéni lelkiismeretre és demokratikus egyházkormányzásra való támaszkodása?

Vagy talán Luther egyszerűen elismeri, hogy régi ellensége, „az az okos parázna, a józan ész”, új köntösben tért vissza a második évezred végén. Józan észen ő a világ bölcsességét értette, amelyet az isteni tanúságtétel nem formált és nem szabályozott a Szentírásban. Ahogy még 1522-ben „idézte” ezt a fenevadat:

Jaj, kell-e ringatnom a csecsemőt, mosnom a pelenkáját, ágyat vetnem neki, szagolnom a bűzét, éjszakákat virrasztanom vele, vigyáznom rá, ha sír, gyógyítanom kiütéseit és sebeit, és mindezek tetejébe még a feleségemről is gondoskodnom kell, eltartanom, a mesterségemmel foglalkoznom, gondoskodnom erről és gondoskodnom arról,… elviselnem ezt és elviselnem azt…? Mi az, ilyen foglyot csináljak magamból?

Korunkban ugyanezek az érzelmek megtalálhatók a Playboy filozófus, a „női eunuch” vagy a szexológus ajkán, de egy NCC (National Council of Churches) keresztyén konferencián is. Luther jól megértette az emberi bűn természetét és a bukott „értelem” hatalmát, ahogy a szavakat és a tudományt is a végletekig kiforgatja. Csalódott lenne evangélikus családjának és szexuális etikájának majdnem teljes összeomlása miatt; de valószínű hogy nem lepődne meg rajta.

Ellenállás és Változás.

És mégis vannak alternatív protestáns keresztyén modellek, még a saját problémás korunkban is. A radikális anabaptizmusban gyökerező szétszórt területeken – beleértve a hutteritákat és az amish-okat – a szeparatista, vidéki identitások ápolásával és védelmével távol tartották a „a józan észt” és a modern világot. Bármikor nyitottak az új élet továbbadására, családjuk nagy és házasságuk viszonylag erős. A „fundamentalista” keresztyének is szorosabban ragaszkodtak a termékenység pozitív megítéléséhez. A déli Appalache-hegységben végzett 1958-as felmérés megállapította, hogy a „fundamentalisták” 81 százaléka vélte úgy, hogy a születésszabályozás „mindig” vagy „néha” helytelen, míg a „nem-fundamentalisták” csupán 40 százaléka. 1980-ban a Déli Baptista Szövetség (SBC) határozatot fogadott el, amely komoly kérdéseket vet fel a születésszabályozással kapcsolatban. Újabban a protestáns megújulási mozgalmak sok olyan párt számlálnak, akik elutasítják a fogamzásgátlást, és örömmel fogadják az Isten által, az Ő idejében küldött gyermekeket.

Azt javaslom, hogy ezek a közösségek maradjanak hűek a 16. században kidolgozott hiteles evangéliumi család- és szexuáletika mellett. A 20. század végi növekedésükre utaló bizonyítékok egy jobb, családközpontúbb időszak jelei lehetnek.

A fenti cikk korábban a Family Policy című folyóiratban jelent meg (1999. június), és engedéllyel újra közöljük. A cikk kutatásai képezték az alapját Allan Carlson Godly Seed: American Evangelicals Confront Birth Control, 1873-1973 (2011) című könyvének.

Allan Carlson, Ph.D., a Howard Center for Family, Religion, and Society alapítója és elnöke, jelenleg a Hillsdale Főiskola jeles történelem vendégprofesszora. Az Evangelical Lutheran Church in America egyház tagja. Dr. Carlson számos könyv szerzője, köztük legutóbb a  Godly Seed: American Evangelicals Confront Birth Control, 1873-1973 .

Források

History of Contraception in the Protestant Church – How Protestants Learned to Love the Pill

by Allan Carlson

https://www.bound4life.com/history-of-contraception-in-the-protestant-church

További cikkek

History of Abortion – Az abortusz történelme

https://www.bound4life.com/history-of-abortion