Az Úrért öltözködni III: A nadrág és a keresztyén nő

2021.08.01. Off By neilnejmed

David Cloud

független baptista lelkipásztor és prédikátor.

az Way of Life Literature alapítója és igazgatója.

Észak-Amerikában és sok más helyen is a keresztyén öltözködési normáik egyik fő csataterét a nők nadrágviselésének kérdésköre jelenti, és bár ezt már korábban is érintettük, ebben a bejegyzésben alaposabban is foglalkozni kívánunk a kérdéssel. Én nem hiszem, hogy ez egy bonyolult kérdés volna. Két egyszerű bibliai érvünk van azon meggyőződésünkre nézve hogy egy keresztyén nő részéről nem helyénvaló dolog a nadrágok viselése.

Az Unisex Kérdés

Először is, a női nadrágok uniszex divatnyilatkozatot jelentenek, és a modern uniszex mozgalomban kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezt Bruce Lackey már egyszer a “Bibliai irányelvek ruházkodáshoz” (“Bible Guidelines for Clothing”) című fejezetében részletesen is ismertette, de érdemes újra elővennünk a témát.

Az 5Mózes 22:5 megtiltja nőknek, hogy olyasmit viseljenek ami csak férfiakhoz tartozik.

“Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli.”

Akik szerint keresztyén nőkön való nadrágviselet megfelelő dolog, kísérlik meg a visszaélést ezzel az igeverssel, méghozzá úgy, hogy a törvény azon részének tekintik, amit mára már hatályon kívül helyeztek. Bár tudjuk, hogy Mózes törvényei nem keresztyén törvények, mégis szolgálhatnak a keresztyén életvitelre nézve is nagy tanulságokkal. Az 1Kor 10-ben Pál sok mindent tanít Mózes öt könyvéről, amit eképpen zár le: “Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10:11).

Bár az 5Mózes 22:5 verse valóban a mózesi törvények részét képezi, és egy újszövetségi hívő nincs a törvény alatt, hanem a Lélek egy magasabb rendű törvénye alatt él, viszont az is igaz, hogy az 5Mózes 22:5 egy olyan erkölcsi alapelvet is tartalmaz, ami a mi tanulságunkra lett megírva. Ez az elv pedig az, hogy világos különbséget kell tennünk férfi és női öltözködési szokások között.

Pál ugyanezt hangsúlyozza az 1Korinthus 14:34-ben is, amikor így szólt: “A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.“. Pál szerint tehát Mózes törvénye valóban, közvetlenül is a keresztyén életvitelt célozza meg a férfi és nő között fennálló, a teremtésből fakadó különbségekre nézve.

Egy másik olyan módszer, ahogy egyesek megpróbáltak visszaélni az 5Mózes 22:5 igeverssel az volt, hogy állításuk szerint amennyiben ezt az igeverset megtartjuk, az 5Mózes 22:9-11-et is meg kell tartanunk, amely ugyaneben a szakaszban található meg és így hangzik:

“Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökrön és szamáron együtt. Ne öltözzél vegyes szövésű azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába. “.

Bár ma már nem tartjuk be ezeket a parancsolatokat a materiális világunkban, mégis követnünk kell az általuk tanított elvet annak spirituális értelmére nézve. Azzal ugyanis, hogy Isten megalkotta ezeket a parancsolatokat, az elkülönülés fontosságára tanította Izraelt. Nem volt szabad keverniük sem a magokat sem a ruhafajtákat, mert ezzel kívánta szemléltetni a mindennapi életre nézve, hogy hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között. Ezek a törvények arra hivatottak, hogy megtanítsa nekik, “hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.” (3Mózes 10:10). Az 5Mózes 22:9-11 tehát arra kell emlékeztesse az újszövetségi keresztyéneket, hogy az Úr színe előtt különbséget tegyenek jó és gonosz között (Máté 6:24; 2Kor 6:14-17; 1János 2:15-16 stb.).

Az elmúlt évszázadok írásmagyarázói, akiket nem befolyásoltak a modern divatról folytatott mai viták, is úgy vélték hogy az 5Mózes 22:5 tanítása a keresztyének életére is ugyanúgy érvényes.

A Genfi Biblia (1560) lábjegyzeteiben ez áll: “Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli. Mert ez megváltoztatja a természet rendjét, és Istennek megvetését jelenti”.

Matthew Poole (1624-1679) szerint: “Ez pedig részben az illendőség kedvéért lett megtiltva, hogy az emberek ne keverjék össze, vagy látszólag se keverjék össze a férfi nemet a női nemmel, amit Isten is jól elkülönített egymástól, hogy a gonoszság minden látszatát kerüljék, mivel az efféle öltözékcserék a férfiú puhányságának és nőiességének, valamint női gőgnek és szemtelenségnek, könnyelműségnek vagy kicsapongásnak a nyilvánvaló bűnét vagy jeleit hozza magával; részben pedig azért is, hogy elvágjunk minden gyanút és alkalmat a gonoszra, melyekre ez a szokás igencsak széles ajtót nyit.”

Matthew Henry (1662-1714) szerint: “A nemek közötti különbségtételt a ruházatra nézve is fenn kell tartanunk, saját és felebarátunk tisztaságának megőrzése érdekében, lásd 5Móz. 22:5. Maga a természet is arra tanít minket, hogy hajviseletre nézve is különbség van a két nem között (1Kor 11:14), és ugyanezen szabály szerint ruházataikra nézve is, amiknek nem szabad összekeveredniük sem a hétköznapi, sem az alkalmi viseletnél”.

John Gill (1697-1771) szerint: “A nő ne viseljen olyasmit, ami a férfihoz tartozik, … Ez nagyon illetlen és szemtelen, és ellenkezik a női nem szemérmességével is. … valamint egy férfi se hordjon női ruhát; ez a férfiakhoz nem illő nőiességről és gyengeségről árulkodna, és sok tisztátalansághoz vezetne, mivel alkalmat adna a nőkkel való keveredésre, így paráznaságra és házasságtörésre nyílna lehetőségük; úgy tűnik, hogy mindezek megelőzésére és a tisztaság megőrzésére alkották meg ezt a törvényt; és mivel a természetben is különbség van nemek között, helyénvaló és szükséges hogy ez az eltérő öltözékeken keresztül is érzékelhető legyen, különben sok gonoszság következhetne belőle; ez a parancsolat pedig teljesen megfelel a természet törvényének és világosságának…”.”

Adam Clarke (1762-1832): “Ez azonban szó szerint értve nagyon jó és általános előírás, és különösen azokra az országokra vonatkozik, ahol egyedül az öltözködés tesz különbséget férfiak és nők között. A simára borotvált úriember bármikor nőnek tűnhetne női ruhában, a nő pedig férfinak férfias öltözékben. Ha ezt valaha is eltűrnék egy társadalomban, az a legnagyobb zűrzavart okozná”.

Albert Barnes (1789-1870) írta: “A nemek közötti különbségtétel természetes és isteni alapokon nyugvó dolog, és nem lehet azt elhanyagolni az illendőség és tisztaság ebből fakadó veszélyeztetése nélkül (vö. 1Kor 11:3-15).”

Jamieson, Fausset, Brown (1864): “Helyesen tiltották meg ezt; mert a másik nemtől átvett öltözék egyet jelent a tisztesség megsértésével, és eltörli a természetből fakadó különbözőségeket azáltal, hogy férfiaknál puhányságot és nőiességet, nőknél a szemtelenség, merészség, valamint a könnyelműség felszínre kerülését, mindkettőjüknél pedig képmutatást szül; egyszóval annyi gonoszságnak nyit kaput, hogy mindazok akik a másik ruháját viselik, ‘az Úr szemében is utálatosnak’ számítanak.”

Talán megfigyelték, hogy a bibliamagyarázó elődök közül sokan az 5Mózes 22:5 elvéről az 1Korinthus 11-ben foglaltakra tettek kereszthivatkozást, ahol Pál megtanítja, hogy férfinak és nőnek egyaránt meg kell őriznie a megjelenésükre vonatkozó különbségeket. “Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (1Kor 11,14-15).

Pál azt mondja, hogy a megjelenésünkben való különbségtételt a teremtett rend, és azon szerepek eltérő volta miatt is meg kell tartani, amik betöltésére férfiak és nők egyaránt elhívást kaptak.

Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.” (1Kor 11,7-9).

Kezdetben Isten a férfit és nőt különböző szerepekre teremtette meg a Földön.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: FÉRFIÚVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTÉ ŐKET.” (1Móz 1,27).

Így mind az Ó-, mind az Újszövetség azt tanítja, hogy Isten akarata szerint a férfiúi és női öltözék különbözik egymástól. Egy asszonytestvérünk egyszer a következő figyelemreméltó megjegyzést osztotta meg:

“Úgy tűnik, hogy az emberek ‘válogatósdit’ játszanak az ószövetségi versekkel. Ragaszkodnak a huszonharmadik zsoltárhoz, a századik zsoltárhoz és az összes olyan ÓSZ-i vershez, amely nem befolyásolja közvetlenül az életüket, de aztán megpróbálnak minden olyan ÓSZ-i verset kimagyarázni, amely bármilyen hatással lehetne arra, ahogy ők élnek. Nos, a 2Timóteus 3:16 így szól: “A TELJES írás Istentől ihletett és HASZNOS a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,” (http://www.momof9splace.com/modesty.html).

A női nadrágok története a nyugati társadalomban

Mivel a teremtett rend nem változott, és Isten sem változott, nyilvánvaló hogy a modern uniszex mozgalom egy nyílt és gonosz lázadás a Mindenható és az Ő Igéje ellen. Egy keresztyénnek tehát semmi köze nem lehet egy ilyen mozgalomhoz vagy filozófiához.

Az, hogy a női nadrágviselés az uniszex divatmozgalom része nyilvánvaló, ha történelmi vizsgálódást végzünk, hogy megtudjuk mikor és miért is kezdtek asszonyok nadrágot viselni a nyugati országokban. A női nadrágviselés a huszadik századi társadalmi forradalmainak eredménye, amikor a női “jogokért” harcoltak, és a férfiakkal való egyenlőségért küzdöttek. A nadrág tehát egy feminista és uniszex állásfoglalás.

A “Ki hordja a nadrágot a családban” mondás is jól illusztrálja, hogy a nadrág hagyományosan férfi viselet volt, ebből következően egy nadrágot magára húzó nő férfiszerepet is vállalt. Azok a férfiakat nőktől megkülönböztető univerzális szimbólumok (nadrágos pálcikaember és női ruhás pálcikaasszony), amik nyilvános illemhelyek ajtóin napjainkban is használatosak, is abból a világból származnak, amiben a nadrág egy hagyományosan férfi ruhadarabot jelent.

A BookRags.com világi honlap “Pants for Women” (Női nadrágok) című cikke is megjegyzi, hogy a “női nadrágok a “feminista mozgalomból” pattantak ki”.

William Nicholson is a Clothing the Universal Language című könyvében elmondja, hogy az 1920-as években “nadrágot viselni egy munkahelyen vagy nyilvános parkban szóba sem jöhetett még, és minden olyan hölgyet, aki egy hivatalos összejövetlen nadrágkosztümben jelent meg, bohém különcködőnek tartottak és valószínűleg még leszbikusnak is”.

A második világháborút megelőző késő 30-as években kezdett divatba jönni a nők nadrágviselési szokása, ami mellesleg abban a Hollywoodban kezdődött, ahol mindig is feszegettlék az erkölcsi határokat. Katherine Hepburn és Marlene Dietrich jártak élen az ügyben.

“Amikor a filmcsillag és díva, Marlene Dietrich az Egyesült Államokban 1930-ban debütáló Marokkó című filmjében felsliccelt nadrágban jelent meg, indult meg a női nadrágok felemelése sportruházati szintről a legfelsőbb divatvilág felé. Ő filmjeiben és magánéletében egyaránt viselte őket, ezzel vált széleskörűvé a női nadrágok forgalmazása” (“Pants for Women”, www.bookrags.com).

A társadalom egészét tekintve azonban néhány női közösség még mindig nem találta elfogadhatónak azt, hogy azok tagjai nadrágot viseljen. Ez ugyanis csak a második világháború után következett be. A női nadrágok és caprisok népszerűsége az 50-es években némileg nőtt, de csak a 60-as években, a rock & roll forradalma révén kerültek igazán előtérbe. “[A]z 1960-as és 70-es évek farmerjei vagy nadrágjai komoly lépéseket jelentettek a teljes szexuális egyenlőség felé” (Nicholson).

“[A 60-as években jelent meg az uniszex divat.] Férfiak és nők egyaránt kék farmert viseltek,” csípőfarmereket” valamint szűk szabású, elöl cipzárazható nadrágokat. A női nadrágok társadalmi és szexuális felszabadulást elősegítő új szintjének szellemiségét láthatjuk Alice Walker a The Color Purple (Bíborszín, 1982) című regényében, amelyben a hősnő társadalmi győzelme egy uniszex farmerbolt megnyitásában csúcsosodik ki” (“Pants for Women”).

Az Illustrated Encyclopedia of Costume and Fashion is ugyanezt a megállapítást teszi a női nadrág történelméről:

“Az igazi nadrágforradalom az 1960-as években jött el az uniszex divattal együtt, bár még ekkor is elég gyakori volt, hogy egy nadrágban megjelenő hölgyet nem engedtek be egy étterembe, és az egész téma heves viták tárgya volt. A 70-es évekre a szabályzatok és a társadalmi hozzáállás egyaránt enyhülni látszottak, és végül a sokféle hosszúságú és fazonú nadrágok a női öltözködés bevett ruhadarabjaivá váltak mind a hétköznapi, mind a hivatalos viseletek területein”.

Még ez a világi könyv is elismeri, hogy a női nadrágok elterjedése a nyugati kultúrában a szexuális forradalommal és uniszex jelenséggel kéz a kézben együtt jártak, és mindkettő a Biblia Istenét sértette meg. A társadalmi hozzáálláson valahogy változtatni kellett, és ez a lázadó rock & roll kultúra térhódításain keresztül történt meg.

A modern uniszex társadalom természetesen jól tudja, hogy férfi és nő között jelentős különbségek vannak, de csak a fizikai különbségeket hangsúlyozzák, aminek eredménye többek között a parázna és erkölcstelen életforma kialakulása is.

Egy hölgy egyszer igen élesen látta meg a következőt:

“Ó, mindig is lesz különbség a nemek között, mert annak KELL lennie. De manapság már egy leányra nézve nem a nőiességén és szépségén van a hangsúly (ami egy férfinél az úriemberek modorát hozza felszínre). MOST a hangsúly a TESTRÉSZEK közötti különbségen van! Már nincs az a szembetűnő különbség, hogy egy gyönyörű asszony nőies öltözékben, hosszú szép hajjal jelenik meg, valamint egy férfias férfi, aki ettől lovagiasan, úriemberhez illő módra viselkedik. (Tegyetek egy igazi nőies nőt egy férfi közelébe, és meglátjátok attól majd mennyire lovagiassá válik.) Most viszont a hangsúlyos különbségek a testrészek közötti fizikai különbségeken van, ami nemi erkölcstelenségekhez és a nőiség (valamint a férfias viselkedés) degradációjához egyaránt elvezetett. Egy úrihölgyies nő ugyanis csak az őt megillető magasztos státuszban található meg. De amint lelép a piedesztáljáról, hogy nadrágot viselhessen, vagy férfiakkal “egyenrangú” lehessen, az mindenkit a mélybe taszít, ami pontosan az, amit a Sátán is el akar érni. Lám az ördög még mindig ugyanúgy suttogja azt Éva fülébe, hogy hogy tudná az emberi fajt romlásba taszítani” (http://www.momof9splace.com/modesty.html).

De miért akarna egy istenfélő nő azonosulni egy olyan divatvilággal, ami ennyire szorosan kapcsolódik egy, az Isten által megteremtett rend ellen lázadó mozgalomhoz és filozófiához?

Isten sok kegyes férfi-embere megfigyelte már azt, hogy a női nadrágviselet népszerűsödése az elmúlt 40 évben a női szemérmességnek megdöbbentő hanyatlását is eredményezte. Egy lelkipásztor a következőt írta egyszer:

“Hiszem, hogy ez a nemek széteséséhez vezet, erkölcstelenséget okoz, és a homoszexualitás elterjedéséhez is hozzájárul. A nadrágviselés hatására a nők férfiasan kezdtek viselkedni. A mai hölgyek a nadrágok miatt már nem is tudják hogyan kell úrihölgy módjára ülni egy széken, vagy szemérmesen viselkedni. Elvesztették a szemérmes viselkedésre való képességüket. Már nem térdükkel, hanem derékból hajolnak le, és még egy szemérmes ruhadarabban is feltárják kebleiket. Nem ülnek már le egymás mellé tett térdekkel vagy keresztbe tett lábakkal”

Egy másik a következőt írta:

“Vajon istenfélőbbek vagyunk ma, mint nagyszüleink generációja? Szerintem nem! Őket megbotránkoztatták azok a nők, akik nadrágban, fürdőruhában vagy miniszoknyában jelentek meg. Ma ezek általánosan elfogadott dolgokká váltak, még hívők körében is. Sőt, még a gyülekezetekben is.”

Egy másik férfi a következőt mondta:

“68 éves vagyok, és 49 éve élek házasságban egy csodálatos és szerény úrihölggyel. Viszont megdöbbent engem, ahogyan sok nő még a templomban is fel van öltözve. Édesanyám 88 éves, és apám mellett dolgozott a gyapotföldeken, amikor még kézzel csináltuk az egészet. Soha nem láttam anyámat vagy bármelyik nagymamámat nadrágban vagy rövidnadrágban, pedig mindannyian a földeken dolgoztak. Soha nem láttam egyik nőt sem azok között akik felneveltek engem, az Ön által említett ruhadarabok egyikében sem. Hálát adok Istennek minden általuk mutatott jó példáért. Egyébként mindannyian kézzel mosták ruháikat, de sosem láttam női alsóneműt szárítókötélen lógni, hogy mindenki megláthassa azt aki csak arrajár. Ez is azt bizonyítja, hogy az ő szemérmességük a minénknél valami sokkal mélyebb dolog volt arra nézve, hogy hogyan öltözzenek fel. Ez a szívükben volt.”

Bár nem tudjuk visszatekerni az idő kerekét hogy visszamenjünk a régi világba, de Isten népe még így is megmaradhatna a biblikus ösvényen ha elutasítaná korunknak minden sekélyes, kéjsóvár és lázadó diktátumát.

A Szemérmesség Kérdés

A második ok, amiért meg vagyunk győződve arról, hogy egy keresztyén nőhöz nem illik a nadrágviselet, az az, hogy azok egyáltalán nem tekinthetők szemérmesnek.

A női farmerreklámok sem hagynak kétséget afelől, hogy a nők által hordott nadrág egy nagyon illetlen dolog. Hiszen azok a reklámok a test melyik területére is fókuszálnak? Az a cél, hogy a férfiakban vágyat ébresszen, mivel a farmerek általában a nők alakját mindig jól kihangsúlyozzák, és különösen is a női testnek egy, a szexuális értelemben legvonzóbb részét. A farmert úgy ábrázolják, mint partilány stílust, olyasmit, amit a világ fiai pont azért szeretnek, mert abban megbámulhatók.

Margaret Kent, ez a világi szerző a How to Marry the Man of Your Choice című könyvében (New York: Warner Books, 1987) azt oktatja nőknek, hogy hogyan tanulják meg a divatot férfiak “manipulálására” használni. Így szól: “Ne hagyd, hogy a kinézetedben rejlő hatalom téged elkerüljön, mert az nagy segítséget jelenthet férfiak megnyerésében. … Mozgasd meg szexuális fantáziájukat anélkül, hogy kielégítenéd a női idomok iránti kíváncsiságukat” (29., 32. oldal). Ami a női nadrágokat illeti, a szerző állítja, hogy “a farmer valószínűleg pozitív reakciót vált ki, mert kényelmes és jól körvonalazza a tested; emellett a kötetlenség üzenetét is hirdeti.” (36. o.).

A keresztyén női szerzők a “Dress: The Heart of the Matter” című könyvükben a következő vallomást teszik:

“Szükséges-e nőknek nadrágot viselniük? Nem szükséges! Valójában a nadrágviselés kihangsúlyozza, vagy felhívja a figyelmet a nők medencéjére vagy a csípőjükre, minden olyan testrészre, amit csak a férjének volna szabad látnia. A női dressz nem hívja fel így a figyelmet, hacsak nem túl szűk vagy alakformáló” (Shirley Starr és Lori Waltemyer, Dress: The Heart of the Matter, 37. o.).

Hozzátennénk azt, hogy egy női dressz, még ha szűk vagy alakformáló is, sem hívja fel magára a férfi tekinteteket úgy, mint azt bármilyen női nadrág megteszi.

Cathy Corle a What in the World Should I Wear? című könyvében a következő tanulságos jelenetet írja le:

“Egy barátnőm mesélte, hogy azon döntése, hogy ruhatárát dresszekre és szoknyákra fogja lekorlátozni, egy női tanfolyam eredményeként született. Minden érvelése és meggyőzése a résztvevők körében elutasításra került mindaddig, amíg az előadó hölgy a következőt nem mondta: “Hadd mutassak nektek valamit!”. Megkérte a hallgatóságban lévő hölgyeket, hogy egy pillanatra csukják be a szemüket. Felemelt egy nagy posztert, amin egy vonzó, szemérmes, csinos, visszafogott, szoknyát és blúzt viselő hölgy volt látható. Megkérte a hölgyeket, hogy nyissák ki a szemüket. Ezután megkérdezte: “Mi az elsődleges fókuszpont ezen a képen? Hová esett a tekintetetek legelőször véletlenszerűen?’ A hallgatóság egyetértett abban, hogy pillantásuk legelőször a képen látható nő arcára esett. Ismét megkérte a hölgyeket, hogy csukják be a szemüket. Amikor ismét feltekintettek, ismét egy nagyméretű plakátot láttak, melyen egy sportpólós, csípőre húzott kék farmernadrágot viselő nő volt, melynek sliccén nyomógombok voltak. Azt kérdezte: “Most pedig mondjátok meg nekem őszintén, automatikusan mire néztetek rá először, amikor megláttátok ezt a képet?”. A tömegben lévő hölgyek közül sokan meglepődve tapasztalták, hogy a legtöbb ember tekintete először annak csípőjére és ágyékára vetült, amit oly intenzíven kihangsúlyozott, mielőtt még megnézték volna az arcát. Ha ez egy hölgytársaságban történt meg, mennyivel inkább igaz ez férfiaknál? A barátom, Joetta számára ez volt minden “bizonyíték”, amire szüksége volt.”

Egy hölgy írt nekem válaszul arra, mikor olyan női beszámolókat kerestem, akik meggyőződtek a női nadrágviselet helytelenségéről, ő ezt mondta:

“Mindig kellemetlenül éreztem magam nadrágviselés közben. … Bármi olyan ruha viselése, ami a testem bizonyos pontjaira hívta fel mások figyelmét, nagyon is zavart”.

Egy másik hölgy így ír,

“A nadrágok csak az illetlen tekinteteket vonzzák annak viselőjére, és csak egyetlen módja van annak hogy megváltozzon ebben a gondolkodásod, ez pedig egy olyanfajta önátadás vagyis egy olyan vágy, hogy az Úrnak jobban akarj tetszeni, mint saját magadnak vagy bárkinek ezen a világon”.

Számomra, mint férfi számára az egy nyilvánvaló tény, hogy nők nadrágviselés közben érzéki módon hangsúlyozzák ki alakjukat, ezért nem tudnak abban szemérmes módon megjelenni. Az én megítélésem szerint egy nő nadrágban soha nem tud úgy szermérmes, vagy minden kétséget kizáróan nőies megjelenésű lenni, mintha megfelelő ruhában jelenne meg.

A könyv “Questions Answered on the Issue of Christian Dress” című fejezetében számos olyan kérdésre és kihívásra válaszoltunk, amik női nadrágokkal kapcsolatban felmerültek, a következők példaként szolgálnak:

“Azért hordok nadrágot, mert sok mindent nem tudok visszafogottan csinálni, ha dresszt viselek”.

“Én csak nőies nadrágot hordok”.

“Csak visszafogott nadrágot viselek”.

“Azok a prédikátorok, akik a nadrágviselés ellen prédikálnak, gonoszak, és csak azt akarják megszabni, hogyan öltözködjek.”

“Dresszt viselni ósdi dolog; meg kell próbálnunk divatosnak maradni, hogy ne tűnjünk furának, és ne gondoljanak rólunk rossz dolgot”.

“A nadrágok időnként még szemérmesebbek, mint egyes szoknyák.”

“A nadrágok kényelmesebbek számomra.”

“Nekem úgy tűnik, hogy a dresszt viselő nők lenézik a nadrágot viselő nőket.”

“Mi is nézzük le a nem megtérteket, mert nincs megfelelő öltözékük?”

“Úgy gondolom, hogy akik a nadrágok ellen prédikálnak, azok törvényeskedők.”

Az ezekre a kihívásokra adott válaszokat lásd a “Questions Answered on the Issue of Christian Dress” című fejezetben.

Források

Részletek David W. Cloud: Dressing for the Lord című könyvéből.

https://www.wayoflife.org/publications/books/dressing_for.php

A fordítás és közzététel a Way of Life Literature engedélyével történt, www.wayoflife.org, fbns@wayoflife.org.

or