Az Úrért Öltözködni III – A Nadrág És A Keresztyén Nő | David Cloud

2021.08.01. Off By neilnejmed

David Cloud

független generál-baptista lelkipásztor és prédikátor.

az Way of Life Literature alapítója és igazgatója.

A szerkesztő nyilatkozata

Vannak olyan esetek, amikor nem református írásokat vagy tanításokat teszünk közzé a mostani időkből. Ennek két oka lehet : 1. Úgy gondoljuk, hogy ezek összhangban vannak a régi hithű református tanításokkal. 2. Lehet, hogy történelmileg vagy doktrinálisan fontos dokumentumról van szó.

Észak-Amerikában és sok más helyen is a keresztyének öltözködési normáinak egyik csataterét a női nadrágviselésnek a kérdésköre jelenti, és bár ezt már korábban is érintettük, ebben a részben alaposabban is szeretnék foglalkozni vele. Én nem hiszem, hogy ez egy bonyolult kérdés. Két egyszerű bibliai ok van, amiért meg vagyunk győződve arról, hogy a keresztyén nőknek nem volna helyes nadrágot viselniük.

Az Unisex Kérdés

Először is, a női nadrágok uniszex divatnyilatkozatot jelentenek, és központi szerepet játszanak a modern uniszex mozgalomban. Ezt Bruce Lackey “Bibliai irányelvek a ruházkodáshoz” (“Bible Guidelines for Clothing”) című fejezetében már kifejtette, de érdemes megismételni.

Az 5Mózes 22:5 megtiltja a nőknek, hogy olyasmit viseljenek, ami a férfiakhoz tartozik.

“Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli. “

Azok, akik azzal érvelnek, hogy a nadrág megfelelő öltözet a keresztyén nőknél, megpróbálják lejáratni ennek a versnek az alkalmazását azáltal, hogy azt állítják, ez csak a törvény része, amit már azóta hatályon kívül helyeztek. Bár tudjuk, hogy Mózes törvényei nem a keresztyének törvényei, mégis tartalmaznak tanulságokat a keresztyének életére nézve is. Az 1Kor 10-ben Pál sok mindent elbeszél a Pentateuchusból, ahol mondandóját eképpen zárja: “Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10:11).

Bár az 5Mózes 22:5 valóban a mózesi törvény része, és az újszövetségi hívő nem áll e törvény alatt, hanem egy magasabbrendű, mégpedig a Lélek törvénye szerint él, az is igaz, hogy az 5Mózes 22:5 tartalmaz egy erkölcsi elvet, amely a mi intésünkre is íródott. Ez az elv pedig az, hogy világos különbséget kell tenni a férfiak és a nők öltözködése között.

Pál ugyanezt hangsúlyozta az 1Korinthus 14:34-ben, amikor így szólt: “A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.“. Pál szerint tehát Mózes törvénye valóban közvetlenül szól a keresztyén életvitelre, a férfi és nő között fennálló teremtettségbeli különbségek tekintetében.

Egy másik módszer, amivel egyesek megpróbálják lejáratni az 5Mózes 22:5 alkalmazását, az az, hogy hogy szerintük ha ma ezt az igeverset követjük, akkor az 5Mózes 22:9-11-et is követnünk kellene, amely ugyanabban a szakaszban található, és így hangzik:

“Ne vess a te szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szőlőnek termése. Ne szánts ökrön és szamáron együtt. Ne öltözzél vegyes szövésű azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába. “.

Bár ma már nem tartjuk be ezeket a parancsolatokat a materiális értelemben vett világunkban, mégis követnünk kell az általuk tanított elvet a maga lelki értelmében. Azzal, hogy Isten ezeket a parancsolatokat megalkotta, az elkülönítés elvére tanította Izraelt. Nem volt szabad keverniük a magokat vagy a ruhafajtákat, mert ezzel a mindennapi életükben azt a tényt szemléltette, hogy különbséget kell tenniük jó és rossz között. Az ilyen törvények arra voltak hivatottak, hogy megtanítsák őket, “hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között. ” (3Mózes 10:10). Az 5Mózes 22:9-11 tehát arra emlékezteti az újszövetségi keresztyéneket, hogy az Úr színe előtt el kell különülniük mindentől, ami gonosz és rossz az Ő szemei előtt (Máté 6:24; 2Kor 6:14-17; 1János 2:15-16 stb.).

Az elmúlt évszázadok írásmagyarázói, akiket nem befolyásoltak a modern divatról folytatott viták, is úgy vélték, hogy az 5Mózes 22:5 tanítása alkalmazandó a keresztyén életvitelre.

A Genfi Biblia (1560) lábjegyzeteiben ez áll: “Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli. Mert ez megváltoztatja a természet rendjét, és azt jelzi, hogy megvetitek Istent”.

Matthew Poole (1624-1679) mondta: “Ez pedig részben az illendőség kedvéért van tiltva, hogy az emberek ne keverjék össze, vagy ne tűnjön úgy, mintha összekevernék azokat a nemeket, amelyeket Isten megkülönböztetett, hogy a gonoszság minden látszatát kerüljék, mivel az efféle ruházatcsere a férfi puhányságának és nőiességének, a nő gőgjének és szemtelenségének, könnyelműségnek és kicsapongásnak nyilvánvaló sértését vagy jelét hordozza magában; részben pedig azért, hogy elvágjunk minden gyanút és alkalmat a gonoszságra, amelyre ez a szokás igen széles ajtót nyit.”

Matthew Henry (1662-1714) szerint: “A nemek megkülönböztetését a ruházat szerint fenn kell tartani, saját és felebarátunk tisztaságának megőrzése érdekében, 5Móz. 22:5. Maga a természet tanítja, hogy hajviseletükben különbséget kell tenni közöttük (1Kor 11:14), és ugyanezen szabály szerint ruházatukban is, amelyeket tehát nem szabad összekeverni, sem a hétköznapi viseletben, sem pedig alkalmi öltözet tekintetében“.

John Gill (1697-1771) szerint: “A nő ne viseljen olyasmit, ami a férfihez tartozik, … Ez nagyon illetlen és szemtelen, és ellentétes neme szerénységével. … és a férfi ne vegyen fel női ruhát; ez a férfiakhoz nem illő nőiességet és gyengeséget árul el, és sok tisztátalansághoz vezetne, mivel alkalmat adna a nőkkel való keveredésre, így paráznaságra és házasságtörésre nyit alkalmat velük; ennek megelőzésére és a tisztaság megőrzésére látszik ez a törvény megalkotottnak; és mivel a természetben a nemek között különbség van, helyénvaló és szükséges, hogy ez a ruházat különbözőségén keresztül is érzékelhető legyen, különben sok gonoszság következhetne belőle; ez a parancsolat pedig megfelel a természet törvényének és világosságának…”.”

Adam Clarke (1762-1832) így: “Ez azonban szó szerint értve nagyon jó és általános előírás, és különösen azokra az országokra vonatkozik, ahol egyedül az öltözködés tesz különbséget férfiak és nők között. A simára borotvált úriember bármikor nőnek tűnhetne női ruhában, a nő pedig férfinak a férfiak öltözékében. Ha ezt eltűrnék a társadalomban, az a legnagyobb zűrzavart teremtené meg”.

Albert Barnes (1789-1870) írta: “A nemek közötti különbségtétel természetes és isteni alapokon nyugvó dolog, és nem lehet elhanyagolni az illendőségnek és tisztaságnak ebből következő veszélyeztetése nélkül (vö. 1Kor 11:3-15).”

Jamieson, Fausset, Brown (1864): “Helyesen tiltották meg ezeket; mert az egyik nem öltözékének átvétele a másik nemtől a tisztesség megsértése, és eltörli a természet megkülönböztetéseit azáltal, hogy a férfiban a lágyság és nőiesség, a nőben a szemtelenségnek és merészségnek, valamint a könnyelműségnek felszínre hozatalát, valamint a képmutatás kialakulását segíti elő mindkettőjükben; egyszóval olyan sok gonoszság beáramlásának nyit ajtót, hogy mindazok, akik a másik nem ruháját viselik, ‘az Úr szemében utálatosnak’ nyilváníttatnak.”

Talán megfigyelték, hogy e régebbi kommentátorok közül sokan kereszt-hivatkoztak az 5Mózes 22:5 elvéről az 1Korinthus 11-ben foglaltakra, ahol Pál azt tanítja, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt meg kell őrizniük a külsőségek közötti különbséget. “Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (1Kor 11,14-15).

Pál azt mondja, hogy a külsőségben való különbségtételt a teremtett rend, és a különböző szerepek miatt kell megtartani, amelyek betöltésére a férfi és a nő elhivatott.

Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.” (1Kor 11,7-9).

Kezdetben Isten a férfit és nőt különböző szerepekre teremtette a Földön.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: FÉRFIÚVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTÉ ŐKET.” (1Móz 1,27).

Így mind az Ó-, mind az Újszövetség azt tanítja, hogy Isten akarata szerint a férfi és nő öltözködése különbözik egymástól. Egy asszonytestvér a következő fontos megfigyelést tette:

“Úgy tűnik, hogy az emberek ‘válogatósdit‘ játszanak az ószövetségi versekkel. Ragaszkodnak a huszonharmadik zsoltárhoz, a századik zsoltárhoz és az összes olyan ÓSZ-i vershez, amely nem befolyásolja az életmódjukat, de aztán megpróbálnak minden olyan ÓSZ-i verset kimagyarázni, amely bármilyen hatással lehetne arra, ahogyan ők élnek. Nos, a 2Timóteus 3:16 azt mondja: “A TELJES írás Istentől ihletett és HASZNOS a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,” (http://www.momof9splace.com/modesty.html).

A női nadrágok története a nyugati társadalomban

Mivel a teremtett rend nem változott, és Isten sem változott, nyilvánvaló, hogy a modern uniszex mozgalom nyilvános és gonosz lázadás a Mindenható és Igéje ellen. A keresztyéneknek tehát semmi közük nem lehet egy ilyen mozgalomhoz vagy filozófiához.

Az, hogy a nők nadrágja uniszex divat, nyilvánvaló, ha megvizsgáljuk a történelmet, hogy mikor és miért kezdtek a nők nadrágot viselni a nyugati kultúrákban. A női nadrág a huszadik század társadalmi forradalmából ered, amikor a nők a “jogaikért” harcoltak, és azért küzdöttek, hogy egyenlőek lehessenek a férfiakkal. A nadrág egy feminista és uniszex állásfoglalás.

A “Ki hordja a nadrágot a családban” mondás is jól illusztrálja, hogy a nadrág hagyományosan férfi viselet volt, így a nadrágot magára öltő nő férfiszerepet vállalt. A férfiakat a nőktől megkülönböztető univerzális szimbólumok (nadrágos pálcikaember és női ruhás pálcikaasszony), amelyeket a mai napig használnak a nyilvános illemhelyek ajtaján, is abból a jelenségből származik, hogy a nadrág hagyományosan férfi viseletnek számít.

A BookRags.com világi honlap “Pants for Women” (Női nadrágok) című cikke megjegyzi, hogy a “női nadrágok a “feminista mozgalomból” bukkantak fel”.

William Nicholson is a Clothing the Universal Language című könyvében megjegyzi, hogy az 1920-as években “nadrágot viselni az irodában vagy a parkban még mindig nem jöhetett szóba, és minden olyan nőt, aki hivatalos alkalomra nadrágkosztümben jelent meg, bohém különcködőnek és valószínűleg leszbikusnak is vélték”.

A második világháborút megelőző 1930-as évek végén kezdett divatba jönni a nők nadrágos öltözködése, és ez Hollywoodban kezdődött, amely mindig is feszegette az erkölcsi határokat. Katherine Hepburn és Marlene Dietrich élen jártak ebben.

“Amikor a filmcsillag díva, Marlene Dietrich 1930-ban az Egyesült Államokban debütáló, Marokkó című filmben felsliccelt nadrágban jelent meg, ez elindította a női nadrágok felemelkedését a sportruházat szintjéről a legfelsőbb divatvilág felé. A filmekben és magánéletben egyaránt viselte is őket, ezzel népszerűvé tette a női nadrágok megjelenését” (“Pants for Women”, www.bookrags.com).

A nadrágokat azonban még mindig nem találták általános elfogadásra méltóak bizonyos asszonykörökben, a társadalom egészét tekintve. Ez csak a második világháború után következett ugyanis be. A női nadrágok és caprisok népszerűsége az 1950-es években némileg nőtt, de csak az 1960-as években, a rock & roll forradalom révén került igazán előtérbe a nadrág. “[A]z 1960-as és 1970-es évek farmerjei és nadrágjai komoly lépések voltak a teljes szexuális egyenlőség felé” (Nicholson).

“[Az 1960-as években jelent meg az uniszex divat.] Férfiak és nők egyaránt viseltek kék farmert, ” csípőfarmereket ” és szoros szabású, elülső cipzáras nadrágokat. A nadrágoknak a társadalmi és szexuális felszabaduláshoz való újabb társításának szellemét láthatjuk Alice Walker a The Color Purple (Bíborszín, 1982) című regényében, amelyben a hősnő társadalmi győzelme egy uniszex farmerbolt megnyitásában csúcsosodik ki” (“Pants for Women”).

Az Illustrated Encyclopedia of Costume and Fashion ugyanezt a megállapítást teszi a női nadrágok történetéről:

“Az igazi nadrágforradalom az 1960-as években jött el, az uniszex divattal, bár már ekkor is gyakran megtagadták a nadrágot viselő nők belépését az éttermekbe, és az egész téma heves viták tárgya volt. Az 1970-es évekre a szabályok és a társadalmi hozzáállás is enyhült, majd a sokféle hosszúságú és fazonú nadrágok a női öltözködés elfogadható részévé váltak mind az egyszerű, mind a professzionális ruhaviseletben.”.

Ez a világi könyv elismeri, hogy a női nadrágok népszerűségének növekedése a nyugati kultúrában a szexuális forradalom, és az uniszex jelenség velejárója volt, mindkettő a Biblia Istenét sérti. A társadalmi hozzáállást meg kellett változtatni, és ez a lázadó rock & roll kultúra támadásán keresztül történt meg.

A modern uniszex társadalom természetesen tudja, hogy a férfi és nő között jelentős különbség van, de csak a fizikai különbséget hangsúlyozza, és ennek eredménye a paráznaság és erkölcstelenség.

Egy nő bölcsen jegyezte meg, hogy:

“Ó, mindig is lesz különbség a nemek között, mert annak KELL lennie. De most nem a lány nőiességének szépségén van a hangsúly (ami a férfiban az úriember énjét hozza elő). MOST a hangsúly a TESTRÉSZEK közötti különbségen van! Már nincs az a szembetűnő különbség, hogy egy gyönyörű asszony nőies öltözékben, hosszú szép hajjal, valamint egy férfias férfi, aki így lovagiasan gyakorolni tudja úriember modorát. (Tegyetek egy igazi nőies nőt egy férfi közelébe, és meglátjátok, mennyire lovagiassá válik.) Most a különbség a fizikai testrészek közötti különbségen hangsúlyos, ami kéjelgéshez és a nőiségnek (és férfiségnek) degradációjához egyaránt elvezet. Egy feminin nő ugyanis az őt megillető magasztos státuszban található. De amint lelép a piedesztáljáról, hogy nadrágot viseljen, és “egyenrangú” lehessen a férfiakkal, az mindenkit magával ránt, ami pontosan az, amit a Sátán is szeretne. Az ördög lám még mindig ugyanazt suttogja Éva fülébe, hogy pusztítsa el az emberiséget” (http://www.momof9splace.com/modesty.html).

Miért akarna egy istenfélő nő is azonosulni egy olyan divattal, amely olyan szorosan kapcsolódik egy Isten teremtési rendje ellen lázadó mozgalomhoz és filozófiához?

Isten sok férfiembere megfigyelte már, hogy a nadrágviselés népszerűsítése a nők körében az elmúlt 40 évben együtt járt a női szemérmesség megdöbbentő hanyatlásával. Egy lelkipásztor a következőt írta:

“Hiszem, hogy ez a nemek széteséséhez vezet, erkölcstelenséget okoz, és hozzájárul a homoszexualitás terjedéséhez is. A nadrágok hatására a nők férfiasan kezdenek viselkedni. A mai hölgyek a nadrágok miatt már nem is tudják, hogyan kell úrihölgyként ülni, vagy szerényen viselkedni. Elvesztették a szemérmességre való képességüket. Már nem térdükkel, hanem derekükkal hajolnak meg, és még egy szemérmes ruhadarabban is feltárják a mellüket. Nem úgy ülnek, hogy a térdeik össze vannak fogva, a lábukat pedig keresztbe teszik.”

Egy másik azt írta:

“Vajon istenfélőbbek vagyunk ma, mint a nagyszüleink generációja? Szerintem nem! Őket megbotránkoztatták azok a nők, akik nadrágot, fürdőruhát és miniszoknyát viseltek. Ma ezek a dolgok általánosan elfogadott dolgok, még a hívők körében is. Sőt, még a gyülekezetekben is”.”

Egy másik férfi azt mondta:

“68 éves vagyok, és 49 éve vagyok házasságban egy csodálatos, szerény úrihölggyel. Megdöbbent, ahogyan sok nő még a templomban is fel van öltözve. Édesanyám 88 éves, és apám mellett dolgozott a gyapotföldeken, amikor még kézzel csináltuk az egészet. Soha nem láttam anyámat vagy bármelyik nagymamámat nadrágban vagy rövidnadrágban, pedig mindannyian a földeken dolgoztak. Soha nem láttam egyik nőt sem, aki felnevelt engem, az Ön által említett ruhadarabok egyikében sem. Hálát adok Istennek azért a példáért, amit ők mutattak nekem. Egyébként mindannyian kézzel mosták a ruháikat, és soha nem láttam női alsóneműt lógni a szárítókötélen, hogy mindenki, aki arra járt, megszemlélhesse azokat. Ez is bizonyítja, hogy az ő szerénységük sokkal mélyebbre hatolt annál, mint amit a testükre öltöttek. Ez a szívükben volt.”

Bár nem tudjuk visszaforgatni az órát abba a letűnt korba, Isten népe mégis megmaradhat a régi bibliai utakon, és elutasíthatja ennek a sekélyes, kéjsóvár, és lázadó kornak diktátumait.

A Szemérmesség Kérdés

A második ok, amiért meg vagyunk győződve arról, hogy a keresztyén nőknek nem szabad nadrágot viselniük, az az, hogy azok egyáltalán nem szemérmesek.

A női farmerek reklámjai nem hagynak kétséget afelől, hogy a nők által viselt nadrág illetlen dolog. Ezek a reklámok a test melyik részére is összpontosítanak? Arra összpontosítanak, hogy a férfiak vágyakozó módon viselkedjenek, ha a farmer általában véve kiemeli a nő alakját, és különösen a nő testének egy, a szexuális értelemben legizgatóbb részét. A farmert úgy ábrázolják, mint a partilányok stílusát, mint valami olyasmit, amit a világfiak azért szeretnek, mert abban megnézhetik őket.

Margaret Kent How to Marry the Man of Your Choice című könyvében (New York: Warner Books, 1987) ez a világi szerző arra oktatja a nőket, hogyan használhatják az öltözködést a férfiak “manipulálására”. Azt mondja: “Ne hagyd, hogy az öltözködés hatalma elkerüljön téged, mert nagy segítséget jelenthet a férfiak megnyerésében. … Mozgasd meg a szexuális fantáziáját anélkül, hogy kielégítenéd a kíváncsiságát a tested iránt” (29., 32. oldal). Ami a női nadrágokat illeti, a szerző azt állítja, hogy “a farmer valószínűleg pozitív reakciót vált ki, mert kényelmes és jól körvonalazza a testet; emellett a kötetlenséget is képviseli” (36. o.).

A keresztyén női szerzők a ” Dress: The Heart of the Matter” című könyvükben a következő vallomást teszik:

“Kell-e a nőknek nadrágot viselniük? Nem! Valójában a nadrág viselése hangsúlyozza, vagy felhívja a figyelmet a hölgy medencéjére és csípőjére, olyan területekre, amelyeket csak a férjének szabadna látnia. A női dressz nem hívja fel erre a figyelmet, hacsak az nem túl szűk és alakformáló” (Shirley Starr és Lori Waltemyer, Dress: The Heart of the Matter, 37. o.).

Hozzátennénk, hogy egy ruha, még ha szűk és alakformáló is, nem hívja fel a figyelmet a medence területére úgy, mint bármilyen fajta nadrág.

Cathy Corle a What in the World Should I Wear? című könyvében a következő tanulságos jelenetet írja le:

“Egy barátnőm mesélte, hogy a döntése, hogy ruhatárát dresszekre és szoknyákra korlátozza, egy női tanfolyam eredményeként született. Minden érvet és indokot, amit csak lehetett, az ott ülők figyelmen kívül hagytak, amíg az előadó hölgy azt nem mondta: “Hadd mutassak be neked valamit!”. Megkérte a hallgatóságban lévő hölgyeket, hogy egy pillanatra csukják be a szemüket. Felemelt egy nagy képet egy vonzó, szemérmes, csinos, visszafogott női szoknyát és blúzt viselő hölgyről. Megkérte a hölgyeket, hogy nyissák ki a szemüket. Majd megkérdezte: “Mi az elsődleges fókuszpont ezen a képen? Hová esett először a tekintetük természetes módon?’ A hallgatóság egyetértett abban, hogy a szemük először a képen látható nő arcára szegeződött. Ismét megkérte a hölgyeket, hogy csukják be a szemüket. Amikor kinyitották a szemüket, egy nagyméretű plakátot láttak, amelyen egy sportpólós, csípőre húzott kék farmernadrágot viselő nő volt látható, melynek sliccén nyomógombok voltak. Megkérdezte: “Most pedig legyetek őszinték magatokhoz, és mondjátok meg, hová esett először a szemetek automatikusan, amikor ránéztetek erre a képre?”. A tömegben lévő hölgyek közül sokan meglepődve tapasztalták, hogy a legtöbb ember tekintete először a csípőre és az ágyéktájékra összpontosult, amelyet olyan élénken hangsúlyoztak, mielőtt egyáltalán észrevették volna a nő arcát. Ha ez egy hölgyekből álló tömegben történt, mennyivel inkább igaz lehet ez a férfiakra? A barátom, Joetta számára ez volt minden “bizonyíték”, amire szüksége volt.”

Egy hölgy írt nekem válaszul arra, hogy olyan nők tanúvallomásait kerestem, akiket meggyőződtek a nadrág viselése ellen, és azt mondta:

“Soha nem éreztem magam kényelmesen a nadrág viselésekor. … Bármi, ami a testem bizonyos részeire felhívta a figyelmet, zavart”.

Egy másik hölgy azt írta,

“A nadrágok csak a nem megfelelő tekinteteket vonzzák magukra, és az egyetlen módja annak, hogy megváltoztasd a hozzáállásodat, az az önátadás, az a vágy, hogy az Úrnak jobban akarj tetszeni, mint magadnak és a világnak”.

Számomra, mint férfi számára nyilvánvaló, hogy a nadrágok érzéki módon hangsúlyozzák a nő alakját, és ezért nem szemérmesek. Az én megítélésem szerint egy nő nadrágban soha nem lehet olyan szemérmes és egyértelműen nőies, mint megfelelő ruhában.

A könyv “Questions Answered on the Issue of Christian Dress” című részében számos olyan kérdésre és kihívásra válaszoltunk, amelyek a nők nadrágjaival kapcsolatban felmerülnek, például a következőkre:

“Azért hordok nadrágot, mert sok mindent nem tudok visszafogottan csinálni, ha dresszt viselek”.

“Én csak nőies nadrágot hordok”.

“Csak visszafogott nadrágot viselek”.

“Azok a prédikátorok, akik a nadrágok ellen prédikálnak, gonoszak, és csak azt akarják megszabni, hogyan öltözködjek.”

“Dresszt viselni ósdi dolog; meg kell próbálnunk divatosnak lenni, hogy ne tűnjünk furának, és ne gondoljanak rólunk furcsaságokat”.

“A nadrágok néha szemérmesebbek, mint egyes szoknyák.”

“A nadrágok kényelmesebbek számomra.”

“Nekem úgy tűnik, hogy a dresszt viselő nők lenézik a nadrágot viselő nőket.”

“Mi is lenézzük a nem megtérteket, mert nincs megfelelő öltözékük?”

“Úgy gondolom, hogy akik a nadrágok ellen prédikálnak, azok törvényeskedők.”

Az ezekre a kihívásokra adott válaszokat lásd a “Questions Answered on the Issue of Christian Dress” című fejezetben.

Források

Részletek David W. Cloud: Dressing for the Lord című könyvéből.

https://www.wayoflife.org/publications/books/dressing_for.php

Fordítás a Way of Life Literature engedélyével történt, www.wayoflife.org, fbns@wayoflife.org.