Zsoltárok, Dícséretek, Lelki Énekek

2021.07.18. Off By neilnejmed

English: Psalms, Hymns, and Spiritual Songs

A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” (Kolossé 3:16; vö Efézus 5:19).

Ez a bejegyzés röviden bemutatja, hogy a “zsoltárok, himnuszok és lelki énekek” a Zsoltárok könyvére utalnak. A Szentírás más részeinek vagy az emberek alkotta énekeknek a közös istentiszteleten való éneklésével kapcsolatos további kérdésekre ezen bejegyzésben nem adunk válaszokat.

A Skót Metrikus Zsoltár (the Scottish Metrical Psalter) 1673-as londoni kiadásához írt előszó huszonhat puritán aláírója jól példázza a szóban forgó bibliai kifejezés helyes értelmezését: “… számunkra úgy tűnik, hogy Dávid zsoltárait egyértelműen a ’zsoltárok és himnuszok és lelki énekek’ kifejezéssel illetjük, amelyet az apostol használ (Ef. 5.19; Kol. 3.16). Az aláírók között van John Owen, Thomas Manton, Matthew Poole, Thomas Watson, Thomas Vincent és William Jenkyn (lásd még Quotes on Psalm Singing).

Vizsgáljuk meg röviden, hogy ők és sokan mások miért értik olyan egységesen a “zsoltárok és himnuszok és lelki énekek” kifejezést a Zsoltárok könyvére. Először is megemlítünk néhány helyet a Szentírásban, ahol szinonimát használnak, majd ráközelítünk az Efézusi levélben található szinonímahasználatra, hogy segítsen megérteni Pál apostol szinonímahasználatát a zsoltárokkal kapcsolatban. Végül pedig tömören beleássuk magunkat abba, hogy az apostol a Szentlélek ihletése alatt miért használta ezt a szinoním nyelvezetet az első századi hallgatósága számára.

Szentírási Példák Szinonímára

A szinonímia két görög gyökszóból származik, amelyek jelentése “névvel“, és definíció szerint “az a tulajdonság, hogy ugyanazt a jelentést különböző szavakkal fejezzük ki(Webster). A Szentírás gyakran használja ezt a szófordulatokban, pl:

Parancsolatok, rendelések és törvények (1Mózes 26:5; vö. 5Mózes 30:16).

Hamisság, vétek és bűn (2Mózes 34:7)

Rendelések, végzések és törvények (3Mózes 26:46)

Parancsolatok, rendelések és végzések (5Mózes 5:31; 6:1).

Haragja, mérge és búsulása (Zsoltárok 78:49)

Szív, lélek és elme (Máté 22:37; vö. Mk 12:30; Lk 10:27).

Erők, csudatételek és jelek (ApCsel 2:22)

Jó, kedves és tökéletes (Róm 12:2)

Jelek, csodák és erők (2Kor 12:12)

Könyörgések, imádságok, esedezések (1Tim 2:1)

Zsoltárok, himnuszok (dícséretek) és lelki énekek (Ef 5:19; Kol 3:16)

Ezek nem példák a redundanciára, továbbá ezek a kifejezések nem is a dolog különálló részeit jelentik, hanem mindegyik az egészet írja le különböző hangsúlyokkal. Bár az egyes szavak mindegyike megtalálható istentelen dolgokra utalva (pl. 2Királyok 17:8, “a pogányok szerzései”; hamis “jelek és csodák” Márk 13-ban stb.), ez nem jelenti azt, hogy ha együtt vannak, nincs sajátos jelentésük. Az etimológiát és a szóhasználat terjedelmét nem lehet csupán önmagában figyelembe venni, a kontextus a döntő, és amikor a fenti példákban három kifejezést használnak, akkor szinonímáról beszélhetünk.

A “zsoltárok, himnuszok és lelki énekek” a Zsoltárok könyvében önmagára utalva szerepelnek, így ha együttesen használják ezeket, akkor nyilvánvalóan az egész könyvre utalnak. Önállóan véve, a szövegkörnyezetből adódóan utalhatnak másra is, de együttesen a Zsoltárok könyvére utalnak, különösen, mivel “Krisztusnak beszéde” jelzővel és “lelki” (azaz ihletett) igének nevezi őket az Írás (Kol 3:16).

Szinónima Az Efézusi Levélben

Különösen az Efézusiakhoz írt levél használja többször is a szinonimát, hogy gyönyörűen közvetítse ugyanazt a gondolatot:

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:” (Ef. 1:21).

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;” (Ef. 2:2).

Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (Eph. 5:19).

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6:12).

Zsoltárok, Zsoltárok, És Zsoltárok?

“Ezekben a szakaszokban (Efézus 1:21; 2:2; 5:19; 6:12) nem “azonos szinonímát”, hanem általános szinonímát tételezhetünk fel némi különbségtétellel. A zsoltár hármas megnevezése az [Efézus] 5:19-ben nem ‘zsoltárokat, zsoltárokat és zsoltárokat’ jelent, hanem a zsoltár három megjelölését, mindegyiket árnyalt hangsúllyal. Zsoltárok, a héber szó, amely magát a Zsoltárokat [Bibliai könyvet] titulálja és ihletett dicséreteket jelent; Himnuszok, a görög kifejezés, amely még mindig a Zsoltárokra utal, de magában foglalja az öröm és a hála gondolatát; és ‘Lelki Énekek’, amely még mindig a Zsoltárokra utal, de hangsúlyozza a lelkiséget – az ihletett Zsoltár ‘szívünkbe fúródását’, annak isteni szerzője miatt. Az, hogy e kifejezések mindegyike szerepel a Zsoltárok könyve görög címeiben, aláhúzza ezt a szinonimitást és ezen megkülönböztetéseket”. (Rev. Todd Ruddell)

Lelki = Szentlélek Által Ihletett

BB Warfield elmagyarázza, hogy a “lelki” a Szentlelket jelöli:

“A huszonöt esetből, amelyben a [pneumatikos] szó az Újszövetségben előfordul, egyetlen esetben sem alacsonyodik olyan szintre, hogy az emberi lelket jelentsen; és huszonnégy esetben a pneuma, a Szentlélek szóból származik. Ebben az értelemben, hogy a Szentlélekhez tartozik, vagy a Szentlélek által meghatározott, az újszövetségi használata egységes, egyetlen kivétellel, az Ef 6,12-ben, ahol úgy tűnik, hogy a magasabb, bár emberfeletti értelmekre utal. A megfelelő fordítás minden esetben a lélek által adott, vagy lélek által vezetett, vagy lélek által meghatározott”. (The Presbyterian Review, 1. kötet, 561. o. [1880. július]; idézi Michael Bushell, The Songs of Zion, 90-91. o.).

John Murray bemutatja, hogy a “lelki” kifejezés hogyan minősíti mindhárom fogalmat, a zsoltárokat, himnuszokat és énekeket:

“Miért minősíti a pneumatikos [lelki] szó az odais-t és nem a psalmois-t és a hymnois-t? Erre a kérdésre az az ésszerű válasz, hogy a pneumatikais mindhárom datívuszt minősíti, és hogy a neme (nőnemű) a hozzá legközelebb álló főnév neméhez való ragozása miatt van. Egy másik határozott lehetőség, amelyet különösen hihetővé tesz a mássalhangzó kihagyása a Kol 3:16-ban, hogy a “lelki énekek” a neme, amelynek a “zsoltárok” és a “himnuszok” meg a fajtája… E feltételezések bármelyike alapján a zsoltárok, himnuszok és énekek mind “lelkiek”, és ezért mind a Szentlélek által ihletettek. Ennek következménye a szóban forgó kérdésre tökéletesen nyilvánvaló. A nem ihletett énekek azonnal ki vannak zárva”. (John Murray, “Song in Public Worship” in Worship in the Presence of God, 188. o.).

Zsoltárcímek A Septuagintában (LXX)

Dr. R. Scott Clark gyönyörűen összefoglalja a “zsoltárok, dícséretek és lelki énekek” kifejezés első századi kontextusát:

“Az első századi (apostoli) egyház a LXX [Septuaginta] szövegét gyakrabban használta, mint az Ószövetségnek bármely más formáját (fordítását). … A LXX-ban a zsoltárok tetején címek vagy feliratok voltak. Ezek a feliratok minden zsoltárt leírtak, a zsoltárokat 4 osztályba vagy csoportba sorolták: ψαλμος [zsoltárok], συνεσις; [megértés], υμνος [himnuszok], ωδη [óda/ének]. … Pál ezeket idézi a Kolossé 3:16-ban. “ A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást (σοφίᾳ) zsoltárokkal (ψαλμοις), dicséretekkel (υμνοις), lelki énekekkel (ωδαις πνευματικαις), hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.“… Ha Pál olyan ismert kategóriákra hivatkozott, amelyek 250-300 évvel az újszövetségi egyház előtt léteztek, akkor ezt figyelembe kell vennünk e két szakasz értelmezésében és alkalmazásában.” (Psalms, Hymns, and Spiritual Songs in the Septuagint)

Thomas Manton1 kifejti, hogy az Efézus 5:19 az Ószövetség görög fordításában (Septuaginta (LXX)) szereplő zsoltárcímekre utal, amelyek az első században használatosak voltak:

“A tanultak megfigyelik, ezek Dávid zsoltárainak kifejezett címei, mizmorim, tehillim és shirim, amelyeket a Septuaginta így fordít: psalmoi, humnoi és odai, ‘zsoltárok, himnuszok és énekek’, [és] úgy tűnik, hogy Dávid zsoltárainak könyvét ajánlják nekünk”. (Works, vol. 19, p. 412).

Másutt kifejti, hogy az egyes kifejezések a Zsoltárok könyvét jelölik:

“Ha az apostolok gyakorlatát [pl. ApCsel 16:25] értelmezhetjük az utasításaik alapján, akkor az ügy világos lesz. A Kol 3,16-ban és az Ef 5,19-ben Pál azt mondja, hogy ‘zsoltárokban, dícséretekben és lelki énekekben beszélgetvén egymás között‘. Ezek a szavak pedig (amelyek Dávid zsoltárainak ismert felosztását jelentik, és kifejezetten megfelelnek a héber Shurim, Tehillim és Mizmorim szavaknak, amelyekkel zsoltárait megkülönböztetik és elnevezik), mivel az apostol mindkét helyen ilyen pontosan használja őket, egyértelműen a Zsoltárok könyvéhez utalnak bennünket”. (Művek, 4. kötet, 443. o.).

Hogy jobban megértsük, hogyan érthette az első századi hallgatóság ezt a három kifejezést, röviden megnézhetjük, hogyan használják őket máshol az Ószövetség fordításában, amelyet akkoriban a legtöbb zsidó és keresztyén is használt:

“A Septuagintában a zsoltárcímek között a psalmos [zsoltárok] és az odee [ének/lelki ének] kifejezések 12 alkalommal fordulnak elő együtt, különböző formában: ‘Dávid zsoltára, éneke’, ‘Dávid éneke a zsoltárok között’, ‘egy énekzsoltár’ és ‘egy zsoltárének’. A psalmus és a humnos (himnuszok) kétszer szerepel együtt, mint ’Dávid zsoltára a himnuszok között’. Úgy tűnik, hogy a humnos valamiféle gyűjtőfogalomként funkcionál. A zsoltárcímekben csak többes számban szerepel, mindig a “himnuszok között” kifejezés részeként. A 75. Zsoltár mindhárom kifejezést együttesen tartalmazza. Ennek a zsoltárnak a címe így hangzik ‘Végre, a himnuszok [humnos] között, egy zsoltár [psalmos] Aszáfnak, egy ének [odee] az Asszíroknak’. A ’137:3. Zsoltár különösen is érdekes: „Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra [himnuszt [humnon]], mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei [odeen] közül!”. Az éneklés és a zsoltározás kombinációja, mint az Ef 5,19-ben, más formában a Zsoltárokban több helyen is megtalálható (pl. Zsolt 26,6; 56,8; 104,2; 107,2).” (Michael Bushell,  Songs of Zion, p. 228).

Bushell részletesebben ismerteti a három kifejezés használatát a Szentírásban:

Psalmos… mintegy 87 alkalommal fordul elő a Septuagintában, ebből 78 alkalommal magukban a Zsoltárokban, 67 alkalommal pedig a zsoltárcímekben. A zsoltároskönyv görög nyelvű változatának címét is ez alkotja….. Humnos…mintegy 17 alkalommal fordul elő a Septuagintában, ebből 13 alkalommal a zsoltárokban, hatszor pedig a címekben. A 2Sámuel, az 1. és 2. Krónika és Nehémiás könyveiben mintegy 16 példát találunk, ahol a zsoltárokat “himnuszoknak” (humnoi) vagy “énekeknek” (odai) nevezik, és az éneklésüket pedig “himnuszozásnak” (humneo, humnodeo, humnesis)….. Odee… mintegy 80 alkalommal fordul elő a Septuagintában, ebből 45 alkalommal a benne a Zsoltárokban, 36 alkalommal a zsoltárok címei között… Tizenkét zsoltárcímben egyszerre találjuk a ‘zsoltár’ és az ‘ének’ kifejezést; két másikban pedig a ‘zsoltár’ és a ‘himnusz’ kifejezést. A Hetvenhatodik zsoltár a ‘zsoltár, himnusz és ének’ megjelölést viseli. Az első hetvenkét zsoltár végén pedig azt olvassuk, hogy ‘Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései [himnuszai]. ‘ (Zsolt 72:20). (A Sion énekei, 217-218. o.).

Összefoglalva:

Nem kevés okunk van azt gondolni, hogy az apostol a zsoltárokra utalt, amikor azt mondta, hogy “zsoltárok”, amikor “dícséretek” és “énekek” kifejezéseket használja, mert mindhárom bibliai kifejezés a zsoltárokat jelöli, méghozzá a Zsoltárok könyvéből.” (ugyanott).

[1]”Sok szó esik Thomas Manton egyik megjegyzéséről … a Jakab 5:13-hoz írt kommentárjában. Azt állítja: “Vallom, hogy nem tiltunk meg más énekeket; ha komolyak és kegyesek, jó tanácsok után befogadhatók az egyházba. “643 Az nem ihletett énekek szószólói e megjegyzés alapján azt állítják, hogy Manton támogatta a nem ihletett énekek befogadását az egyházi istentiszteletbe. Ha azonban a szövegkörnyezetében olvassuk, nehezen belátható, hogy ez lenne az ő gondolata. Itt vagy azt mondja ugyanis, hogy a zsoltárokon kívül más szentírási énekeket is be lehet fogadni, vagy azt, hogy nem hajlandó vitatkozni a kérdésben, ha az egyház úgy döntene, hogy himnuszokat fogad be. Alig néhány sorral a fenti megjegyzés után Manton a következőt állítja:

“A szentírási zsoltárokat nemcsak énekelni lehet, hanem a legmegfelelőbbek is arra, hogy a gyülekezetben használják azokat, mivel csalhatatlan és tévedhetetlen Lélek írta őket, és sokkal szélesebb körű és korlátlanabb vonatkozásúak, mint bármely egyes személy vagy szellem magánjellegű diktátumai a gyülekezetből“. Lehetetlen, hogy bárkinek is olyan nagy szíve legyen, mint az ige íróinak, akiknek Isten ilyen nyilvános, magas és tévedhetetlen magatartást biztosított; és ezért, mivel kiváló fogalmazásaik és Istenhez intézett beszédeik fel vannak jegyezve, és örökre az egyház használatára vannak bízva, csodálatos gőgnek és elbizakodottságnak tűnik, ha bárki úgy tesz, mintha jobbat alkothatna, vagy mintha magánjellegű és meggondolatlan kiáradásaik építőbbek lehetnének. Bizonyára, ha a saját tapasztalatunkkal konzultálunk, kevés okunk van arra, hogy megunjuk Dávid zsoltárait, azokat, akik a zsoltározás ajándékára hivatkozva olyan vad, nyers és emésztetlen dolgokat adnak elő, bosszút és szenvedélyt böfögnek ki, és magánvitáikat és érdekeiket összekeverik Isten nyilvános imádatával. De tegyük fel, hogy ismert szentségű és képességű embereket hívnak erre a feladatra, és az éneklendő anyag jó és szent, ez esetben viszont az emberek bizonyosan elvesztik tiszteletüket és ragaszkodásukat, mivel lehetetlen, hogy olyan abszolút bizonyosságot és nagyrabecsülést tanúsítsanak a szokványosan tehetséges személyek iránt, mint a tévedhetetlen módon segítettek iránt. Ezért az egész ügyet tekintve azt kell mondanom, hogy amennyivel a tévedhetetlen adomány felülmúlja a közönséges adományt, oly mértékben múlják felül a szentírási zsoltárok is a magánjellegű módon komponáltakat. “644 .

Bármit is értett Manton azon megjegyzésén, hogy “nem tiltott meg más énekeket”, aligha lehetne világosabban megfogalmazni a nézeteit arról, hogy a nem ihletett énekeket be kell-e fogadni az istentiszteletekbe. Kálvinhoz hasonlóan ő sem gondolta, hogy az énekeket a Szentírással egyenrangúvá lehetne tenni.

643. Thomas Manton, An Exposition of the Epistle of James (London: Banner of Truth, 1962), 442. o. Érdemes megemlíteni, hogy Manton a Kolossé 3:16-ban szereplő “zsoltárok, himnuszok és lelki énekek” kifejezést úgy értelmezte, hogy az a Biblia Zsoltáraira utal, vö. Thomas Manton, Works, Vol. 4 (Pennsylvania: Maranatha Publications, é.n.), 443. o..

Michael Bushell, Songs of Zion (A Sion énekei), 282. o.

Back to article.]

TovábbáPsalms or Hymns in Public Worship by Rev. H M Cartwright

Exclusive Psalmody – Traditional or Scriptural? by Rev. Gavin Beers 

G. I. Williamson on ‘Psalms, Hymns and Spiritual songs’

A Special Exegesis of Ephesians 5:19 and Colossians 3:16 by Prof. John McNaugher

By Writing “Psalms, Hymns and Spiritual Songs,” Did Paul Really Mean, “Psalms, Psalms and Psalms?” by Stewart E. Lauer

Psalms, Hymns and (Spiritual) Songs (Eph. 5:19; Col. 3:16): A Quick Survey by Rev. Martyn McGeown

Psalms, Hymns and Spiritual Songs (Eph. 5:19; Col. 3:16) 

Források

Purely Presbyterian Perspective: Psalms, Hymns, and Spiritual Songs

https://purelypresbyterian.com/2016/10/09/psalms-hymns-and-spiritual-songs/