Vajon áldozat-e a mise?
Martin Luther
(magyarosan: Luther Márton, németül eredetileg Martin Luder),
1483. november 10. – Eisleben, 1546. február 18.
a protestáns reformáció szellemi atyja,
lelkész, reformátor
Vajon áldozat-e a mise?
LUTHER VÁLOGATOTT MŰVEI 8.
Asztali beszélgetések
Vajon áldozat-e a mise?
1531 nyara és ősze
WA.TR 1:1819 (54.sz); A 164b; BoA 8:4 (54. sz.). (Márton László ford.)
– A pápisták a birodalmi gyűlésben szorongattak és fenyegettek bennünket; éppenséggel azt akarták, hagyjuk jóvá, hogy a mise a dicsőség áldozata, és ily módon akarnak elbújni az „áldozat” szó szégyenpalánkja7 mögé. Én pedig szívesen elismerném, hogy a mise a dicsőség áldozata, ha ők ezzel szemben elfogadnák, hogy nemcsak a pap áldozik az oltáron a hálaadás révén, hanem minden résztvevő, aki a szentséghez járul.
A misét elsősorban két okból kell eltörölni. Az egyik józan ésszel is megítélhető: szégyenletes foglalatosság és tisztességtelen haszon a misét egy garasért vagy nyolc pfennigért árusítani. A másik a Szentlélekhez igazodik: tudniillik irtózatos bálványimádás, hogy ezáltal az egész Krisztust megsemmisítik és eltemetik azért, hogy elégtételt adjanak a bűnnek, kizárólag cselekedeteik miatt, már ami éppen történt. Ezt a két visszásságot a pápisták semmiképp sem tudják igazolni, annyi bizonyos, habár az összes egyetem szervezkedett, akaratoskodott és összeesküdött ezen ocsmányság védelme és fenntartása végett. Emiatt a pápistákkal nem egykönnyen tudunk egyezségre vagy egyetértésre jutni. Mert ha ők a magán- és a zugmiséket megszüntetnék és eltörölnék, akkor mindent vissza kellene állítaniuk és adniuk, amit a mise révén a fejedelmektől, a nagyuraktól és a néptől elcsaltak, elloptak és magukhoz ragadtak.
A pápista uralomban egy olyan fejedelem sem akadt, aki azt mondta volna: „szegény leányok végett teszek alapítványt, azért, hogy tisztes hozományhoz jussanak”, hanem csakis bűneik bocsánata végett; mert így hangzanak és erről tanúskodnak a fejedelmek összes alapító iratai és pecsétes oklevelei. Inkább elnézném, hogy a parasztok semmit se adjanak a papoknak, szerzeteseknek és egyéb lelketleneknek,8 sőt jóval szívesebben eltűrném a törökök és tatárok uralmát, semhogy a mise fennmaradjon. De a világ vak vagy vaksi, ha valaki megkapja egy kolostor javadalmát; mert hiszen ő, a világ nem több, mint a borseprő, mely a disznóknak adatik.9 A mise kétszeresen istentelenség és ocsmányság. Egyrészt teológiai istenkáromlás, másrészt közösség elleni bűn,10 tudniillik csalás és tolvajlás.
Lábjegyzetek
7 A Schandeckel ‘védőfal, palánk’ szó két d-vel, Schanddeckel formában szerepel, vagyis a lejegyző (és nyilván maga Luther is) a Schande ‘szégyen’ szót érezte benne. – A ford.
8 Szójáték: den Geistlichen ’egyháziaknak’ helyett den Geistlosen ’Szentlélek nélkülieknek’ áll az eredetiben. Vö. alább 7. fejezet, 1736. sz. – A ford.
9 Luther a tékozló fiú történetének német fordításában a disznóeledelt (Lk 15,16) szintén bor- vagy sörseprőnek, törkölynek (1527-ig Triester, 1530-tól Treber) értelmezi. WA.DB 6: 282-283.
10 Az eredetiben: politische Sünde, de Luther korában a politisch szó még nem a modern értelemben vett politikát jelentette. – A ford.
Forrás
LUTHER VÁLOGATOTT MŰVEI 8. Asztali beszélgetések: 56. Vajon áldozat-e a mise? 70-71. o.